Déli Hírlap, 1972. október (4. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-24 / 251. szám
\ \ tárig. Galagonya Lehet, hogy a szokatlansága miatt kerülte el korábban a figyelmem, mert a nem várt dolgokat néha kevésbé veszi észre az ember, az sincs kizárva, hogy ennek oka átkozott szórakozottságom. Pedig több mint három esztendeje csaknem minden hétköznap estefelé itt szállók fel a buszra, a Sajtóház közelében levő megállóhelyen. Mindegy, a lényeg az! hogy tegnap munkaidő utáni toporgásaim és meditációim helyén végre felfedeztem — a galagonyát. Nem is bokor, hanem fa. Pirosló termésével nem hivalkodón, de üdén pompázik még néhány hasonló nagyságú másfajta fa szomszédságában. A mezők cserjéje. íme, milyen szépen megfér a már városivá vedlett fákkal, még az ágaik is összeölelkeztek egymással. Nekem nemcsak üde színfolt, s kevéske oxigént termelő ,.lény” ez a fa, de gyermekkori emlékeket idéző is. Már is úgy érzem, mintha mezítlábasán ott heverésznék a konda- legelö szegélyén díszlő •galagonyabokrok tövében, a húszas évek derekán, s hallgatnám Feri bácsi öregkanász bakonyi betyárhistóriáit, aki egyébként így mondta a cserje nevét: gelegonya. Hogy szétmosta életem korszakainak határait ez a fa. S milyen hasonlatra késztet: a faluról városunkba települtek ilyenek. Eleinte kissé vadócok. nyersen pompázók, egyedülállók, tüskések is, aztán kinyújtják karjukat az ős- városiak felé, s . . . Nincs időm folytatni, jön a busz. Viszi velem a galagonya vidámító és ifjító emlékét. S hálámat a kéz iránt, mely azt a cserjét egykor elültette. (tarján) Leginkább a telefont ismerik Msszkvában is híre van a diósgyőri csokoládénak Az elmúlt napokban 32 tagú magyar édesipari delegáció járt nyolcnapos tanulmányúton a Szovjetunióban. A küldöttség tagja volt négy szerencsi csokoládégyári dolgozó. köztük Nagy Józsefné, a diósgyőri csokoládéüzem ostyarészlegének vezetője. — Mindhárom városban felkerestük az édesipari üzemeket. Kijevben és Harkovban a keksz- teasütemény-, piskóta- és ostyagyártást, Moszkvában, a Vörös Október Cukorkagyárban pedig a desszert- és cukorkagyártást tanulmányoztuk. — Nyilván sok érdekeset, újat láttak ... Mindhárom gyárban a folyamatos termelés, valamint a magas fokú gépesítettség, automatizáltság tűnt fel. A legtöbb helyen szinte emberi kéz érintése nélkül jut el a cukorka, ostyaféle a rak— Az ottani üzemekben dolgozó asszonyok patikátisz- ta, légkondicionált üzemekben dolgoznak, rendkívül fegyelmezetten. Minden szombatjuk szabad. Egyes helyeken ugyan még három műszakban dolgoznak, de ezeken a helyeken is hamarosan áttérnek — a gépesítés^ eredményeként — a két műszakra. Az egy műszakos munkaidő délelőtt 9 órától délután 18 óráig tart, egy óra ebédszünettel. Ez mindenekelőtt a családanyáknak kedvez. Keresetük 100—110 rubel. Ehhez tudni kell, hogy a Szovjetunióban a háztartásokban nem kell fizetni áramdíjaí, ingyénes a rádió és a televízió^ a lakbért csak a két vagy három lakószoba után fizetik, a lakás többi helyiséget ingyen használhatják. (nyilfes) Seregély ellen: sólyom A Balatun-felvideki gyümölcsösökben és szőlőkben, naponta szinte felbecsülhetetlen károkat okoznak a több ezres rajokba verődött seregélycsapatok. A jó szemű. verébnél nem sokkal nagyobb madarak főleg kora reggel, amikor még a szőlősgazdák nem tartózkodnak kint, állandóan az érett terméssel teli szőlötáblákat keresik. A szentgyörgyhegyi szőlősgazdák megfigyelték az apró állatok „zsákmányszerzés előtti munkamegosztását”. A seregélycsapat legtöbbször egy csendes helyen álló, nagyobb gyümölcsfán helyezkedik el, amelyből 8—10 madár kiválik és „felderítésre” indul. A szőlő felett 25—30 méter magasságban repülve, megkeresik azt, a veszélytelen helyen levő területet, ahol a gyümölcs a legérettebb. és társaikhoz vissza- szállva, odavezetik a csapatot. A seregélycsapat a levegőben félkörívet leírva. 200 méter távolságból is hallható suhogással csap le a szőlőre. Egy részük a szüretelőket megszégyenítő gyorsasággal vagdalja le a fürtöket és szőlőszemeket. A csapat nagyobb része a tőkék alatt ugyanilyen gyorsan fogyasztja a prédául esett édes szemeket. Egy-két perc alatt így több mázsányi terméssel károsítják meg a termelőket. A kiváló boráról világhírű Somlón sohasem kellett a seregélyek „szüretelésetöl” tartani a szőlősgazdáknak. A magányos vulkánikus hegy tétjén levő gazdag erdőben és a bazaltsziklák között ugyanis évszázadokon keresztül solvmok éltek természetes körülmények között. Az erős csőrű es vérengző sólymok szívesen táplálkoznak apró madarakkal, ezért a nagyon figyelmes seregélycsapatok e területet mindig elkerülték. Sajnos, az utóbbi 8—10 évben az utolsó sólyomcsaládok is kipusztultak a Somlón, s azóta a somlói szőlősgazdáknak egyre többször kell védelmezni termésüket a seregélycsapatoktól. .............. — Milyen hire van a Szovjetunióban a szerencsi és a diósgyőri csokoládénak? — Nyugodtan kijelenthetem. nagy. A moszkvai Vörös Október Cukorkagyár kedves és rendkívül barátságos igazgatónője két éve járt Szerencsen. Még ma is szuperlati v úszók ban beszél a látottakról. főleg csokoládéink minőségéről, amely szerinte világszínvonalú. A diósgyőri csokoládéfigurák közül leginkább a telefont ismerik, s nagyon kedvelik. — Bizonyára tettek összehasonlítást a. nödolgozók munkakörülményei között is. Szabó Lőrinc emlékére Szabó Lőripc gyermekkorában gyakori vendeg volt Ti- szabecsen. Az iskolai nyári szünidők egy részét ott élő nagybátyjánál töltötte, s felnőtt korában is szeretettel emlékezett a községre. A ti- szabecsiek — a költő halálának 15. évfordulója alkalmából — emléktáblát helyeztek el annak az iskolának a falára, amelyben oly sokat tartózkodott. Az emléktáblát vasárnap ünnepélyesen avatták fel. A bemutatott anyag egy részét a Tiszabecsre tervezett Szabó Lőrinc-emlék- szobában helyezik majd el. Mit szól hozzá, hogy... — ... milyen gazdagok vagyunk? — Tudom. A felesége is mondta, hogy a templom egere magukhoz képest Rockefeller, — Ugyan ne hülyéskedjen már. most nem rólunk van szó, hanem úgy altala- ban. Mert képzelje csak: végre olyasmit is megengedhetünk magunknak, amit még egy amerikai milliomos se... Vagy gondolja, hogy például a General Motors cég fizetne akármelyik alkalmazottjának csak úgy. semmiért? — Értem már. Azt akarja mondani, hogy valahol, valaki munka nélkül jut jövedelemhez. És azt hiszi, hogy ezzel valami példa nélkül állót mondott? — Nein éppen, mert van rá másik példám is. De speciei ez... ! Képzelje — csak magának mondom, ne terjessze! —, az MVSC lassan egy éve fizeti a főfoglalkozású kajak-kenu edzőjét, havi 3500 forintjával, közben azt sem engedik, hogy a versenyzőkkel találkozzék! — Na és? Mondja már. ha megkapja a fizetését, boldog ember! — Mondja? Maga tényleg nem érti. vagy csak úgy tesz? Hisz’ mégiscsak A csípős szélben összehúzza kabalja gallérját, s szeges végű botjával felszur- kálja a papírhulladékot a sárga ruhába öltözött parkban. Bihari Lajos bácsi már egymaga is győzi a tapolcai park tisztítását (nyáron, a főszezonban, három társával együtt is alig •boldogult). Ki- i. .lt a festői táj, ilyenkor már ritka a kiránduló. Az idős parkőr magányosan sétálgat fel-alá, s kíváncsian lesi, hogy jön-e valaki, akivel néhány szót válthatna. Hideg ebédjének elfogyasztása közben — az Anna-szá!ló előcsarnokában — a portással szokott beszélgetni. S ha kint unja magát, a fákat-, vigasztalja: „Nektek még lesz tavasz, de nekem ... ? Hatvannyolc éves. (Iteglovich—vadas) Idülőbcutalók Az idei őszi-téli üdültetési szezonban összesen 88 51(1 üdülőbeutalót adnak ki a SZOT üdülési szervezeteinél. Ezeknek kisebb részét — mintegy 1300 beutalót — gyermekek kapják, akiket szüleik magukkal vihetnek a családos üdülőkbe. Csaknem 9000 beutaló kizárólag gyermekcsoportokat fogadó, tanítással egybekötött üdülökJj# szol. Az 1-es jelzésű csuklós autóbusz begördül a Tiszai pályaudvari végállomásra. Vezetője, Simon l. József a tartózkodóba siet — beszélgetni a váltásra váró vagy már leváltott kollégákkal. Mert ha elindul, egy óra hosszat megint nincs kihez szólnia. A hallgatást már megszokta; csak akkor szakítja meg az önként vállalt „némasá-. got” — természetesen csák önmagában „tör ki” —, ha a többi járművezető felidegesíti. Ilyen esetek pedig •— mint mondja — a csúcsforgalomban elég gyakoriak. A fárasztó szolgálat alatt — egy műszakban mintegy 1500-szor kell sebességet váltania — csak az utasok nyugodt tekintete pihenteti. — Bizislen így van! Meg még azért, mert közte és a szakosztályvezető között nézeteltérés tamadt, meg hogy több fórumon jogvitát kezdett. Meg hogy feljelentéseket tett, s ezek miatt, mivei az edzői foglalkozás bizalmi állás, nem várható el olyan munkateljesítés tőle, amihez képességéi adottak. — Mesélje a nagynénikéjének, hogy ilyen felmondólevelet bárki aláírjon! — Márpedig aláírták, ki is adták, bár azt is tudjak talán, hogy meghatározott időre szoló munkaszerződést csak felbontani lehet. De felmondást adni!? — És most mi van? — Semmi. Folyik tovább a. kötélhúzás, meghurcolják az egész egyesületet a különböző fórumokon csak azért, mert két ember haragszik egymásra. És persze: fizetik közben a 3500 forintos havi edzői bért. — Példátlan! — Maga csak hiszi. Sportberkekben beszélik, hogy az Ózdi Kohász is volt már ilyen gavallér. Csak az az egyesület sokkal tovább, és sokkal nagyobb bért fizetett egy volt labdarugó-edzőjének, akivel szerződést bontott. Ilyet próbáljon meg másfelé, ha mégoly zseniális mun-’ kaerö lenne is! — Na! Nekem ebből elég. De aztán soha többet nem akarom hallani, hogy ntnes elég pénzünk a sportra! RADVANYI ÉVA Az ember társas lény; alapvető igénye, hogy ha közölnivalója van, elmondhassa: ha kíváncsi valamire, kérdezhessen. S minthogy életének .jelentős írészét a munkahelyén tölt?, joggal várja, hogy ott is mindenkor legyen kivel szót váltania. Műhelyekben, hivatalokban — ahol általában csoportosan dolgoznak — ennek semmi akadálya. Viszont kivel ossza meg gondolatait az, aki másoktól távol dolgozik, vagy, aki a teljes szellemi összpontosítást igénylő munka miatt az emberek közt is magányosságra kényszerül? Linkecs Rózsa, a Széchenyi utcai 106-os csemege ABC-áruház pénztárgépkezelője a számok bűvöletében él. -A bolt a város szívében van. állandó a csúcsforgalom, nincs ideje arra, hogy a vevőkkel társalogjon. A blokk mellé természetesen mindenkinek kijár egy mosoly; ez még nem zökkenti ki a szellemi koncentrációból. Naponta 1000—1200 vásárlóko- sár tartalmát blokkolja, ez hat-hétezer darab áru, 28—30 ezer főrint értékben. A fiatal. csinos lánynak törzsvásárlói is vannak: nőnapon többen édességgel, virággal kedveskednek neki. Talán mert kifogyhatatlan a kedvessége. felháborító, hogy az egyesület így elpazarolja az ezreket! — Nézze: ha annak az edzőnek nem fáj... — De éppen az, hogy fáj. Fordult már mindenhova, csak éppen az ENSZ-hez nem. Megjárta az ügye a területi döntőbizottságot is, hónapokkal ezelőtt meg is született a határozat, amely kötelezi az MVSC-t, hogy eredeti munkakörében foglalkoztassak. És mi történt? Nyáron úgynevezett sportnapközit bíztak rá, ott kellett felügyelnie a kisgyerekekre, aztán az utánpótlás biztosítása végett 10— 16 éves gyerekek toborzására kötelezték csak azért, hogy még csak véletlenül se tehesse ki a lábát a Csorba-tavi vízitelepre. — Node a TMDB határozatara ugye... — Dehogyis. Még arra se helyezték vissza. Lassanként csak lejár a határozott időre szóló munkaszerződése az egyesülettel. Igaz: november 1-gyel felmondtak neki. — Milyen indokkal? — A felmondás indoklásának első pontja szerint azért, mert a szerződés megkötésekor rendelkezett azokkal a feltételekkel, amelyek képessé telték arra, hogy edzői feladatát ellássa, s képességeit eredményei igazolták! — Na ne! Hat ez vicc! Ez. nem ok a felmondásra! Emberek közt magányosan • • •
