Déli Hírlap, 1972. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

999 MOZAIK Kötöttfogású birkózóink csak ma rajtolnak, de egy nagy győ­zelme már van magyar szem­pontból e sportágnak. Matura Mihályt, a Magyar Birkózó Szö­vetség népszerű elnökét megvá­lasztották a Nemzetközi Birkózó Szövetség alelnökének! Ugyan­akkor Lukácsa Béla a bíró bi­zottság titkára lett. Üjabb dopping-botrány foglal­koztatja az olimpiai közvéle­ményt. A Puerto Ricó-i kosár­labdázók eddig óriási meglepe­tésre legyőzitek nemcsak a len­gyeleket, hanem a világbajnok jugoszlávokat is és hét mérkő­zésükből ötször kerültek ki ve­retlenül. Most aztán robbant a ..bomba”. Kiderült, hogy több játékosuk is ajzószert használt. Amennyiben a NOB orvosi bi­zottsága megerősíti az első fokú vizsgálat eredményét, úgy új rá­játsszék a jugoszláv—Puerto Ricó-i mérkőzést, s nagyon való­színű. hogy annak eredménye alapján mégis az európai kosa­rasok kerülnek a négyes dön­tőbe ! Megváltozik a mai NSZK el­leni mérkőzésre labdarúgó-válo­gatottunk összeállítása. Illovszky kapitány elégedetlen Kocsis és Váradi eddigi teljesítményével, s helyükre Kű, illetve Branikovics kerül. Az erős emberek is tudnak sírni. Megindító látvány volt az, amikor Dávid Rigert, a félnehéz­súly világcsúcstartó világbajnoka — a szám legnagyobb esélyese — szakításban nem tudott meg­birkózni a kezdő súllyal, s fejét karjai közé szorítva hangos zo­kogással vonult le a dobogóról. Hja, nem mindig van olimpia! Olimpiai ezüstöt szerezni nem kis dolog, s érthető, hogy bol­dog az a versenyző, aki ilyen nemes fémet tehet vitrinjébe. Bóbis Ildikónak azonban kétsze­resen jólesett e „gazdagodás”. Olimpiai sikere után következő nap ünnepelte 22. születésnapját. Ügy véljük, szebb ajándékot nem is kaphatott volna! A „mezőny” fölött. Cservenyák, a magyar csapat legjobb­ja kitűnően őrizte kapunkat, s nem őrajta múlt, hogy vízi­labdázóink nem szereztek aranyérmet. A szovjet csapat el­leni 3:3-as döntetlen ezüstöt jelentett. Drámai küzdelem után: ezüstérem Pontszerzőink Olimpiai bajnok: Földi Imre (súlyemelés), Balczó And­rás (öttusa). Ezüstérmes: Szűcs Lajos (súlyemelés), dr. Kanuiti Jenő (tőrvívás), öttusa csa­pat, Maróth Péter (kardví­vás), Gyarmati Andrea (úszás), Bóbis Ildikó (tőr­vívás), vízilabda csapat. Bronzérmes: Holczreiter Sán­dor. Benedek János (súly­emelés), női tornászcsapat, Hargittay András (úszás), Klinga László, Bajkó Ká­roly, Csatári József (sza­badfogású birkózás), Gyar­mati Andrea (úszás), Papp Lajos (sportlövészet), Hor­váth György (súlyemelés), kardvívó csapat. IV. helyezett: 4x100 m-es női gyorsúszó váltó, Császár Mónika (egyéni torna), fér­fi tőrcsapat. V. helyezett: Hargittay And­rás (úszás, két számban is). Békési Ilona (egyéni tor­na), Fejér Géza (alétika). VI. helyezett: Kaczander Ag­nes (úszás), Ambrózi Jenő, Szarvas Gábor (súlyeme­lés), Kovács Tamás (kard­vívás). A Magyar Televízió „Sport­fórum” adásában az olimpia előtt Rajki Béla, a magyar vízilabdázók szakvezetője ezt mondta: „az ezüstérem szá­munkra kudarc lenne!” Nos, fiaink valóban „csak” ezüs­töt szereztek, ám a látottak alapján nyugodtan mondhat­juk, hogy Rajki Bélának ak­kor nem volt igaza. Drámai küzdelemben dőlt el a szovjet és a magyar csa­pat között az aranyérem sor­sa. A pontelőnnyel induló szovjet együttessel szemben a győzelemre csak úgy lett volna esélyünk, ha gyors ado­gatással, szélekről történő betörésekkel kísérletezünk, s nem erőltetjük álló cente­rünk, Szívós meg játszását. A tapasztalat ugyanis az volt eddig, hogy a játékvezetők — enyhén szólva — fukar­kodtak a négyméteresek megadásával. Taktikánk első felét jól is alkalmazták a magyar fiúk, hanem a szov­jet csapatnak is volt valami a tarsolyában! Arra töreked­tek, hogy Szívós „kiponto­zódjon”. S ez sikerült is ne­kik, A mérkőzés nem hozott szép játékot, csak óriási küz­delmet. Jellemző erre, hogy a .magyar csapatból összesen 12, a szovjetektől pedig 10 kiállítás történt. Köztük Kardozóink bronzérmesek A kitűnően sikerült egyéni versenyek után azt vártuk, hogy a magyar kard még fé­nyesebben villog majd a csa­patversenyek során, s a fia­tal magyar együttes legen­dás elődjeik nyomdokába lép: végre újra olimpiai baj­nok lesz a magyar váloga­tott, Nem így történt, ezút­tal is más együttes tagjai léptek a dobogó legfelsőbb fokára. A selejtező és a középdön­tő akadályának könnyű vé­tele után a négyes fináléban tulajdonképpen már az első mérkőzésen mi vívtuk a dön­tőt. A sors szeszélye a szov­jet együttesse] hozta össze fiainkat, s tőlük — végig el­lenfeleink vezetése közben — Szívós, illetve Dolgusin vég­leg kénytelen volt a meden­cét elhagyni. Állandóan szólt a játékvezetői síp! A két csa­pat által dobott 6 gól közül egy sem született akcióból, hanem mind emberfölényből! A befejezés előtt — bár volt olyan időszak is, amikor Síi­re vezettünk — kis szeren­csével megnyerhettük volna a találkozót. A szovjet együt­tes 4 m-es büntetőjét Cserve­nyák kivédte, s a kipattanó labdával Pócsik „megúszott”, de a kapufát találta el. Ez­zel „elúszott” az aranyérem megszerzésének lehetősége is. Az ezüstérem csillogását azonban az fokozza, hogy a magyar együttes nagyon fia­tal: előttük a jövő! Magyarország—Szovjetunió 3:3 (2:1, 1:1, 0:1, 0:0). Góldobók: Kásás, Szívós, Sárosi. Gedó továbbjutott Gedó György az ausztrál k. o. király ellen lépett szo- rítóba, s bármennyire is bíz­tunk Európa-bajnokunkban, tartottunk egy kicsit ettől a mérkőzéstől. A magyar fiú azonban az első, kiegyensú­lyozott harcot hozó meneten kívül megnyugtatott bennün­ket. Akkor ugyanis tenyeres ütésért megintette őt az ame­rikai bíró. Aztán jött Gedó és a két hátralevő meneten át a különben igen keményen ütő Talbotot annyiszor meg­sorozta, hogy pontozásos győzelme egy pillanatig sem volt vitás. Újra vannak döntős atlétáink Meglehetősen sok verseny- számot bonyolítottak már le az olimpiai stadion rekor- tán pályáján, azonban igazi szurkolni valónk csupán egyszer, a férfi diszkoszvetés döntője alkalmával volt. Nos, szerdán három számban is szoríthatunk majd a magyar színek képviselőinek, hiszen a tegnapi versenyek során Balogh Györgyi és a kala- pácsvetök alaposan kivágták a rezet. A női 400 m középdöntőjében már csupa neves futónők álltak rajthoz. Balogh Györgyi nem keltett csalódást, hiszen nagy­szerűen osztotta be erejét, s •minden különösebb kifutás nél­kül 3 -kent érkezett a célba, ez­zel biztosította helyét a fináléba. A kalapácsvetés selejtezőjében 34-en álltak rajthoz, hogy meg­kíséreljék a 66 m-es szint eléré­sét. örömünkre ez mindhárom magyarnak könnyedén sikerült. Zsivótzky 71,20, Eckschmidt 66,44, Encsi pedig 66,30 m-t do­bott, így mindhárman a holnapi döntő résztvevői lesznek. A női súlylökésben mindössze 18-an jelentkeztek a selejtező­höz, s közülük csak négy nem teljesítette a 16,20 m-es szintet. Az esélyesek, köztük a magyar Bognár Judit is (16,52) biztosan jutottak a szerdai döntőbe. Női középtávfutóiink meglehe­tősen , kellemetlen perceket okoztak e sportág kedvelőinek. Az 1500 m-es síkfutásban Liget- kútiné nagyon passzívan ver­senyzett és kiesett. Kulcsár Mag­dolna a 3. futamban megsérült és feladta a versenyt. A magas­ugrók sem szerepeltek valami fényesen. Rudolf Erika 182 ein­en „elvérzett”, Komka Magda pedig egészen érthetetlenül 171 cm után vett búcsút a további küzdelmektől. Csalódás a Dante-uszoJláhan Pézsa Tibor, dr. Bakonyi Péter, Gerevich Pál, Kovács Tamás 9:7 arányban vereséget szen­vedtünk. Néhány órával /később Ro­mánia legjobb kardozóival mérte össze tudását a dobo­gó harmadik helyéért csapa­tunk. Nagyon rosszul kezdő­dött a találkozó, hiszen alig húsz perc alatt 4:0-ás veze­tést szereztek a románok. De 5:5-nél már együtt volt a két csapat! Aztán 8:7-re alakult a két eredmény, s mivel a magyar együttes tusaránya jobb volt; az utolsó csörtet már le sem vívták. Magyar- ország bronzérmet szerzett. A párbajtőrözők is pástra léptek, s a három magyar közül Kulcsár és Fenyvesi dr. aránylag könnyen került a legjobb 12 közé, Schmidt viszont elbúcsúzott a további küzdelmektől. Őszintén szólva a Schwimm­halle „nagy hete” a magyarok számára nem várt szép sikere­ket hozott. Egy ezüst, két bronz és négy értékes helyezés a leg­szebb reményeinket is felül­múlta. Es az utolsó napot te­kintve mégis azt kell monda­nunk: számunkra nagy csaiódás- sal zárt a Dante uszoda. A 200 m-es női hátúszásban titkon aranyat vártunk Gyarmati Andreától. S mi történt? . . . Andi, az Európa csúcstartó ma­gyar lány, ezúttal teljesen cső­döt mondott, s igen gyenge idő­eredményt úszva még a döntőbe sem került í A Cseh—Szabó—Hargittay— Szentirmai összeállítású 4x100 m-es vegyesváltó az időfutamok során a nyolcadik helyen beve- rekedte magát a fináléba. A végküzdelemben aztán annyi változás történt, hogy Szentirmai úszott pillangón, Császári pedig gyorson, de az eredmény ma­radt az, ami az időfutamok so­rán : a magyar váltó nyolcadik­nak érkezett célba. S ezzel a Schwimmhalle „bezárta kapuit”. Változó szél Kiéiben Az olimpia „második számú” színhelyén a tegnapi tartaléknap után tovább folytatódták a vi­torlás versenyek. A magyar vi­torlázók meglehetősen „váltakozó szelet” fogtak ki, és — bár a mezőny első felében végeztek — még mindig nincsenek dobogó- közeiben. A finn-dinghi hajóosz­tályban Finánczy a 14., a csillág- hajósoknál a Gosztonyi—Holovits duo a 10., míg a repülő hollan­di versenyszámbain a Littfcey— Izsák páros a 15. helyen vitor­lázott célba. Még két futam van hátra, a javításra tehát van le­hetőség. Összeállította: MONOSTORI GYULA Brandt és az olimpia Nyugati tudósítók számoltak be róla, hogy Münchenben, a sportsztárok mellett még egy sztár volt: Willy Brandt. A kancellár ugyanis az olimpia teremtette alkalmat felhasz­nálta arra, hogy számos politikussal találkozzék, akik a ver­senyekre érkeztek. Morgott is emiatt a CDU/CSU ellenzék, mert a közelgő rendkívüli választások előtt ez nem volt a legrosszabb propaganda a kormánykoalíció számára. A tv- és sajtónépszerűsítés azonban leleplezett egy dolgot: Brandt édeskeveset ért a sporthoz. Ellentétben, több vendé­gével, így például a vitorlázó Heath angol miniszterelnökkel, Brandtnak fogalma Sincs róla, melyik sportoló milyen telje­sítménnyel dicsekedhet, sót azt se tudja pontosan, mi a különbség egyik-másik sportág között. Maga Brandt szokta ezt végül is beismerni, ha sarokba szorítják a sportolók, de legtöbbször igyekszik „politikusán” elébevágni ennek. Legutóbb például az egyik bajnoknőtől — nehogy a teljesítményéről kelljen beszélni — megkérdezte: hogyan bírja a müncheni klímát? Ő ugyanis nagyon köny- nyen kifárad ebben a bajor fővárosban. — Politizáljon kevesebbet és sportoljon többet! — java­solta a bajnoknő. Brandt ezek után kénytelen volt beismerni, hogy a sport valóban nem kenyere. Utoljára ifjúmunkás korában volt tagja egy lübecki munkássportkörnek; de legfrekventáltabb sportja a rongyfoci volt gyerekkorában. (móté) A nő és az ital Azt a tényt, hogy a nő ke­vésbé bírja az alkoholt, ál­talában pszichológiai okokra vezetik vissza. A Columbia Egyetem és a New York-i Állami Pszichopátriai Inté­zet két kutatója hosszú kí­sérletezés után kimutatta, hogy a különbség főként fi­ziológiai jellemzőkkel magya­rázható. A nő szervezetében ugyanis — a kataláz nevű enzim csökkent tevékenysége miatt — felgyülemlik az etil­alkohol, amit viszont a férfi szervezete igen gyorsan le­bont. Ezért bírja a nő lé­nyegesen kevésbé az italt, mint a férfi. Tüskét vihetett, ha magyarul beszélt Idén szeptember­ben ünnepli fennál­lásának 200. évfordu­lóját a keszthelyi gimnázium. A Geor- g ikon-alapító Feste­tics György édes­apja, Festetics Pál létesítette 1772-ben. A gimnázium pe­dagógiai gyakorla­tából néhány szo­katlan nevelési mód­szer maradt ránk. Szívesen alkalmazták a tanulói megszégye­nítés különböző for­máit. Ebben az idő­ben tilos volt a hall­gatóknak anyanyel­vükön beszélni. Aki ezt az iskolai tör­vényt megszegte, azt büntetésül egy hosz- szú fatuskó hazavi­telére ítélték. Fehér György— az iskola egykori diákja — későbbi testamentu­mában írja le, hogy őt 1775-ben társai beárulták, hogy anyanyelvén beszélt, és tanára „e tuskó szállítás gyakorlatá­ra” ítélte. E meg­szégyenítő ítélet ér­telmében addig kel­lett a szokatlan ter­het lakása és a gimnázium között vinnie, amíg társai között nem akadt újabb „bűnös”. A büntetett ifjak a tuskó helyett, a változatosság ked­véért, némelykor ha­talmas karimájú szalmakalapot visel­tek. (A kanizsai gimnázium diákjai­nak egy nagy két- fülü cserépfazekat akasztottak a nyaká­ba, ha a tilalmat megszegték.) Hogy e nevelési módszer mennyire ösztönözte a tanuló- ifjúságot az idegen nyelvek elsajátításá­ra, két évszázad múltán nem tudjuk megállapítani, de a kortársak visszaem­lékezései szerint azok a diákok, akik a keszthelyi gimná­ziumból kikerültek, tökéletesen beszél­tek latinul és né­metül. A nap fűti melegházakat Szovjet tudások — a kísér­leteit hosszú sora után — különleges üvegfalat készí­tettek, amely lehetővé teszi, hogy mínusz 12 °C külső hő­mérsékletig fűtés nélkül ter­messzenek zöldségféléket. Az üvegújdonság látszatra nem különbözik az ablaküvegtől. A szokványos gyártási tech­nológiát csupán egyetlen mű­velettel egészítették ki: a 400—500 °C-on izzó felszínt rendkívül vékony ónoxid ré­teggel vonják be. Az üveg átereszti a napsugarakat, de a felmelegedett melegházi növények és berendezések hőmennyiségét nem engedi távozni. A belső levegő hő­mérséklete napsütéses fagyos napon 15—30 °C-kal maga­sabb, mint a szabadban. A felmelegedett víztartalék hő­mennyisége naplemente után, éjjel is, kedvező hőmérsék­letet ad a növényeknek. Komputerrel UÜÜU Uuu i«"» 1 ® © ooa Eg * • 65253 o «1 + : /XN m oaa % »r! S2Í — Kár a gőzért, Uram, a komputer szerint maga nem az én esetem. (A Volksstimme karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents