Déli Hírlap, 1972. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-04 / 208. szám

Csak amiben örömöm lelik... •• VENDEGÜNK: BÁRDI GYÖRGY Hat hét, ct Instrukció (Kerényi László felvétele) Még élnek a tanúk Órákon át volt alkalmam figyelni: színházi próbán, elő­adáson és teniszpályán. Még a közslhozó teleobjektíven át is meglestem. — Engem nem lehet zavar­ni — mondta a telefonba, mikor a találkozást' megbe­széltük. Tényleg nem lehet. Korunk színészére — kü“ lönösen a fiatalokra — a ^zaklatottság, a szétszórtság a jellemző. (Olykor „rá is játszanak”. Divat az egzal- táltság.) Talán ezért is becsülöm annyira Bárdi György öko­nómiáját. Soha nincs egyet­len felesleges va&y látvá­nyos mozdulata. Végtelenül könnyed • és elegáns. Kon­centrációs készsége bámula­tos. (A színDadon, a tenisz­pályán és beszélgetés köz­ben.) Arról még külön kel­lene szólni, ahogy a ruháit viseli. (A színpadon, a te­niszpályán és az utcán.) Ele­ganciája nem feszes, nem mesterkélt: mértéktartó. Mielőtt beszélgetni kezde­nénk : — Ünnepnapokat töltöttem Miskolcon! Már az első elő­adáson úgy éreztem, mintha mindig együtt játszottunk volna az itteni kollégákkal. A mi produkciónk a Vígszín­házban egészen más. Hogy ezen a színpadon megértet­tük és egyre jobban értettük egymást, az annak köszön­hető, hogy remek stílusér­zékkel építették fel a mis­kolci előadást. Annyira meg­jött a kedvem, hogy ha a színházam enged, még Eger­ben is eljátszom öt előadást a Bolhából... — Hallova, rövidesen Ame­rikába utazik. — Addig persze még lesz dolgom itthon is. A Vígszín­ház most a szezon elején megrendezi a magyar dráma hetét. Galambos Lajos Fegy­verletételében és Páskándy: Vendégség című darabjában játszom. Amerikába október 5-én indulunk Tolnay Klári­val. A turné mindössze két hétig tart. New Yorkban és Kanadában lépünk fel. — Tehát a Vígszínház mos­tani szezonja sem kezdődik Bárdi György nélkül? — Egyelőre csak a tavalyi szerepeimről szólhatok (Fur­csa pár, Bolha a fülben. Sze­relem. óh), de természetesen lesz új feladatom is. — Köztudomású. hogy mennyire szereti színházát. — Teljes boldogságot csak a Vígszínházban érzek. A könnyed játékstílus, a spe­ciális munkarend, a játékos felkészülés ... Na és a part­nerek! Közülük is Darvas Ivánt és Ruttkai Évát emlí­tem elsősorban, akikhez sok éves barátság köt. — fis a rendezők? — Mikor a munkarendről. Egyszerű Harminc éve — minek előt­te a harmadik Rózsa Sándor- kötet megírásának tervével foglalkozott — a fővárosi Ko­rányi Klinikán meghalt szá­zadunk prózaíróinak egyik legnagyobbja, a 63 esztendős Móricz Zsigmond. Munkás­ságáról számtalan méltató cikk, tanulmány megjelent, már, mi úgy emlékezünk meg a nagy íróról, hogy közread­juk azoknak az egyszerű, legtöbbnyire kétkezi munkás­embereknek a róla alkotott véleményét, vagy a vele kap­csolatos eseteit, akik a har­mincas évek végétől az ál­landó lakhelyéül választott Leányfalun közvetlen közel­ségébe juthattak, nap-nap után láthatták. Móricz Zsigmond-sztorikat gyűjtve, pontosan húsz esz­tendeje három napot töltöt­tem el a kies Duna-parti köz­ségben, s a már megsárgult noteszlapokra rótt feljegyzé­seim nyomán idő- és testkö­zelbe kerülnek a vélemények, s alkotóik, illetve plasztiku- sabbá válik számomra az a portré, melyet „megrajzol­tak” a tekintetes úrról. Mert az akkori tituluskórságnak megfelelően így rangsorolták abban az üdülőhelynek is szép faluban, amelyben a toll „méltóságos” és „nagyságos” kisajátítói is éltek, mint pél­dául a reakciós rendszer ál­tal futtatott Pékár Gyula, vagy a klérus lapjának, a Nemzeti’Újságnak a főszer­kesztője, Tóth László. Az ál­talam megkérdezettek jelen­tős része sohasem olvasott könyvet, így hát Móricz Zsig­mond nem íróként, hanem nem mindennapi emberként maradt meg — halála után tíz évvel később is — az em­lékezetükben, szívükben. felkészülésről beszéltem, ter­mészetesen rájuk gondoltam. Várkonyi Zoltánt talán nem kell bemutatni, a kitűnő Horvai Istvánt jól ismerik a miskolciak, a nagyon tehet­séges fiatalok pedig Várkonyi neveltjei. Csak olyan rende­zővel tudok dolgozni, aki hagyja, hogy a magam mód­ján valósítsam meg az ő el­képzeléseit. Nálunk nagyon kevés instrukció hangzik el. Megszámoltuk, hogy hat hét alatt például csak öt alka­lommal szólalt meg Várko­nyi. Egy példa: Itt bánat — mondja a rendező Darvas Ivánnak. Jó — int Iván. s a bánat megszületik. — Gyors bánat! — szól közbe Várko­nyi. Ez az egyetlen instruk­ció egy egész felvonás han­gulatát meghatározta. Persze szavak nélkül is eléggé ért­jük egymást... * Látom, hogy nincs több időnk. Bárdi több mint két­órás teniszezés után frissen indul a színházba. Ott úgy gyalogolja, rohanja végig a 15—20 kilométeres „távot”, hogy meg sem izzad. A te­niszezést még premier előtt sem mulasztja el. A napi­rendje Pesten is csaknem az, mint Miskolcon. Nem tarto­zik a rohanó, magát hajszoló színészek közé. „Csak azt játszom el, amiben örömem telik ...” Az új Keleti-film. úgy látszik, kedvére való fel­adatot kínált. Színházunktól most elbúcsúzik, de már a napokban láthatjuk a Fuss, hogy utolérjenek című ma- ! gyár filpibgrv . 4 i — Nekem jó emberem volt — mesélte a 80 éves Fehér Imre bácsi, aki gyakran dol­gozott az író kertjében, háza táján. — Egyszer megírta az újságban, hogy nem eredt meg a szőlőoltásom, mert a viaszkot, amit használtam, el­hordták a méhek. Szóvá tet­tem neki, hogy engem kiseb­bít, amiért az esetről írt. Csak mosolygott. s azt mondta: látja, rólam is ír­nak sok mindent. Most ha­ragudjak? Néhány nap múl­va aztán arról .írt, hogy bosszankodtam. De legalább újságot olvasok. 'Bár köny­vet is olvasnék, hogy az a szegény író is megélhetne... Különben nem gyalázott az írásaiban senkit, de min­dent komikusán kihozott, ne­vetni lehetett rajta. Móricz tekintetes úr mindig félre­húzódott, így jegyezte fel a beszélgetéseket... Senkivel sem éreztette, hogy országos hírű ember. Berki nevű ker­tésze, egyszer disznót vága­tott. Én voltam a böllér. A tekintetes úr megemlítette, hogy szereti a szerikását. A kertész anyósa nagy üstben főzött, is annyit, hogy tizen­hat tótnak is elég lett volna. Hadd lakjon jól a tekintetes úr. mondta. De az másnap csak egy nagy adagot tudott megenni. Stein János borbély nyírni járt Móriczhoz, de borotválni nem, mert maga borotválko­zott. ..Az orrlyukából, meg a füléből nem engedte ki­vágni a szőrszálakat. Jó lesz porfogónak, mondta. Nagy, erős, sörényes haja volt, nem kopaszodott... A régi stéges Népdalest Ma este 7 órakor népdal­est lesz a Szentpéteri kapui szociális otthonban. A mű­sor énekese: Kazal Katalin. Az otthon lakóinak a Gár­donyi Géza Művelődési Ház kedveskedik ezzel a műsor­ral. A foorvosnő alapítványa A hatévtizedes fennállá­sát ünneplő jászapáti Mészá­ros Lőrinc Gimnázium és Mezőgazdasági Gépszerelő Szakközépiskola baráti köre alapítványt hozott létre, az. zal a céllal, hogy anyagi fel­tételeket teremtsenek azok­nak a, munkás- és paraszt- származású tanulóknak a tá­mogatására, akik • nehezebb sorban élnek vagy nagy csa. ládok.bó‘1 kerültek ki. A hét végén tartott ju­bileumi ünnepségen bejelen­tették, hogy az iskola ne­mes törekvése máris vissz­hangra talált. Egy ötven évvel ezelőtt az intézet falai között érettségizett öreg di­ák, dr. Hajdú Irén főorvos — aki maga is szegény vas­utasszülők gyermekeként, nagy nélkülözések árán sze­rezte meg az orvosi diplo­mát — ötvenezer forintról szóló takarékbetét,könyvet ajándékozott az alapítvány számára. Irodalmi körklub Ma este 6 órakor megala­kul az Irodalmi körklub a szirmai Radnóti Miklós Mű­velődési Házban. A szakkör tagjai az irodalom iránt ér­deklődő fiatalok, akik össze­jöveteleiken többek között művek felolvasásával, elem­zésével foglalkozik, majd. '.A: köüklúb ,vbz4tőjet Végh Ferenc. különben haragudott rá, mert megírta, hogyan ette a ka­csacombot. Nem volt jó a közelében elszólni magát az embernek, mert mindjárt megírta. — Egy tahitótfalusi egy­szerű parasztembert elsősor­ban azért alkalmazott a kert­jében. hogy beszélgethessen vele. Leültette, úgy társalog­tak — emlékezett vissza a tízegynéhány évvel korábbi időre Fehérvári Emil kiske­reskedő. — Sokat járt az egyszerű emberek között. In­kább figyelt, de a közvetlen ismerősei körében beszédes volt. Nálam csaknem min­dennap megjelent. Közvetle­nül a halála előtti hetekben ő hajtotta a lovat, amikor a kertjéből virágokat vittek Szentendrére eladni. Persze, passzióból kocsiskodott. Az asztalos szakmájú Her­mann Józseftől megtudtam, hogy Móricz Zsigmond „olyan volt, mint egy pap» aki gyóntat. Ha idegenekkel beszélgetett, nem mondta meg, hogy ő író ... Külön­ben a Tanácsköztársaság bu­kása után együtt zártak le vele Szentendrén, majd erős kíséret mellett gyalog el kel­lett mennünk Gödöllőre. Kö­rülbelül hat hétig voltunk fogságban, a pócsmegyeri jegyző közbenjárására enged­tek el bennünket. A fogság­ban is tanított minket, jó humorú ember volt. Nincs még egy író Magyarországon, aki olyan lenne, mint ő volt.” TARJÁN ISTVÁN (Folytatjuk) Tegnap azokat ünnepelték, akik a világon talán a leg­nehezebb munkát végzik: bá­nyásznap volt. Délben a tévé Harcoló bányász címmel do- komentumfilmet közvetített. Egy történelmi korszak — a Horthy-rendszer önfeláldozó szereplői vonultak fel előt­tünk. Nekünk, felszabadulás után született nemzedéknek, ismeretlen, emberfeletti do­log ez a fajta önfeláldozás. Mert a , ipi meggyőződésünk­nek még nem volt olyan próbája, mint azoknak, akik­nek kétségek, reménytelen helyzetek, szörnyű megkínoz- tatások, megaláztatások, egy mozgalom romantikája és szörnyű-veszélyei között kel­lett ’oksukat letenni. Vajon mi kibírnánk-e? Hogyan tűr­HÉTFÖ Kossuth rádió: 12.20: Ki nyer ma? — 12.S0: Reklám. — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Bo­rost; Jolán és Madaras Gábor nótákat énekel. — 13.30: Vála­szolunk hallgatóinknak! — 14.03: Édes anyanyelvűnk. (Ism.) — 14.10: Egy szerelem három éj­szakája. Részletek a zenés já­tékból. — 14.34: Irodalmi évfor­dulónaptár. — 15.13: Harsan a kürtszó! — 15.50: FúvőspoLkák. 16.00: A világgazdaság híréi. — 16.05: Petőfi-kalendárium. — 16.11: Van új a Nap alatt! Tudomá­nyos híradó.' — 16.26: Károlyi Pál: Négy darab cjmbalomra. — 16.33: Orosz népdalok. — 16.43: Dózsa György alakja a magyar irodalomban. I. rész. — 17.05: Az öt .karika jegyében. Hírösszefog­laló. — 17.10: Külpolitikai fi­gyelő. — 17.23: Az öt karika je­gyében. — Közvetítés a verse­nyekről. — 0.10: Virágénekek. Petőfi rádió: 17.23: Liszt-mű­vek. — n.56: Üj könyvek. — 18.05: Külpolitikai figyelő. (Ism.) — 18.20: Híres zenekarok albu­ma. A Shadows együttes ját­szik. — 19.00: Verdi: Aida. Négyfelvonásos opera. A Milánói Scala vendégjátéka. — Közben kb. 20.50: Reklám. — 20.55: .,A Tisza-parton halkan ballagok...” Juhász Gyula versei. — Kb. 22.20: Csillagok üzennek. Geliert Oszkár versei. — Kb. 22.35: Ver­bunkos muzsika. — 22.45: A bol­gár kultúra hete. Lili Ivanova és Biszer Kirov énekel. — 23.15: Az öt karika jegyében. Hírösszefog­laló. — 23.20: Britten: Menyeg­zői kantáta. — 23.30: A hét ze­neműve. (Ism.) Miskolci rádió: A hét első nap­ján. — Kampány előtt a Sze­rencsi Cukorgyárban. — A fűrész­telepen, — Számvetés a nyárról. —• Kórusmuzsika. — Hogyan se­gíti a megyei könyvtár az isko­lákat? — Hány óvodást fogad­tak? — Sportműsor. — Sláger­koktél. Televízió: 14.45: Reklám. —■ 14.50: XX. nyárt olimpiai játékok. Atlétika, úszás. — 19.30: Rek­lám. — 19.35: Hírek. — 19.40: Halálos döfés. Tévéjáték. — nénk az erősebbnek látszó el­lenség vascsizma-talpát? Nem volt szükséges a kép, a film, a látvány. Csak az arcukat kellett látni, csak az ajkukat kellett figyelni. Még élnek a tanúk, még élnek a hősök, még itt van­nak közöttünk boldogabb je­lenünk előharcosai. És fi­gyelmeztetnek az utolsó pil­lanatra. A szürke, felejtő hétköznapokra, elkényelme­sedésünkre. Tata, Tatabánya, Pilisvörösvár, Dorog, bányász- települések, munkásmozgal­munk emlékhelyei drága tit­kokat őriznek. S irodalmunk, művészetünk, filmművésze­tünk elfeledné ... ? Amikor még élnek a tanúk ... SIMÁNYI JÓZSEF 20.55: XX. nyári olimpiai játé­kok. A versenyek, közvetítése. — 23.00: Hírek. Bratislavai televízió: 14.50: H£­rek. — 14.55: XX. nyári olim­piai játékok, München. — 17.55: Fair piay. Sportmagazin. • — 18.40: Esti mese. — 19.00: TV- híradó. — 19.30: Időnk órái. — 20.00: Ödön von Horváth: Mesék a bécsi erdőből. — 22.05: Tv-hír- adó. — 2,2.25: A ZSOK Moldva Állami Együttes vendégszereplé­se. — 23.00: XX. nyári olimpiai játékok. Filmszínházak: A jövő emlékei (színes NSZK) f4; A Zeppelin (színes angol) hne, 8. Béke. — Férj válaszúton (színes amerikai) i’3, Í5„ f7. Kossuth. — Cromwell (magyarul beszélő színes angol) io, f7. Filmklub. — Vietnam ame­rikai szemmel (magyarul beszé­lő amerikai) f3: John és Mary (színes amerikai) . f5, f7. Fák­lya. — Vietnam amerikai szem­mel (magyarul beszélő ameri­kai) fö: Tűz a Monte Fioron (színes jugoszláv—olasz) 1*7. Pe­tőfi. — Szent Péter esernyője (színes magyar—csehszlovák) 5, 7. Szikra. — A holnap lovasai ^szovjet) 5, 7. Táncsics. — Vad­ölő (színes NDK) 8. Tapolca. Kiállítás: Szonyi István Terem (9.30—18 óra között): ZalavSry Miklós festőművész kiállítása. KEDD Kossuth rádió: 8.18: Behár György szerzeményeiből. — 8.35: Harsan a kürtszó! (Ism.) — 9.10: Horusitzky Zoltán: Báthory.Zsig­mond. I-Iáromfelvonásos opera. — Közben 10.05: Iskolarádió. Petőfi rádió: 8.05: Emlékeim a régi Pest-Budáról. Dr. Germanus Gyula előadása. — 8.25: Üiszt- zongoraművek. — 9.03: Népdal­csokor. — 9.45: Törvénykönyv. — 10.00: Az öt karika jegyében. Közvetítés az olimpiáról. Televízió: 8.05: Iskolatévé. Számtan-mértan. — 9.00: Kör­nyezetismeret. — 9.55: Fizika. — 10.20: Amerika 1971. őszén. A Tv politikai tanfolyamának adása ft honvédség számára. vfc - ; 2 (gyarmati) Móricz tekintetes úr emberek emlékezetében I. Jó nap szeptember! — Te Bácsi! Kapcsolj ki... Süt a nap. Tó a gyerekszem. Jó napot, szeptember! — mon­dom magamnak, míg szidom fiz ügyetlen, csattal bajlódó ujjaimat. — Hanyadikos vagy? — Elsős. — Hogy hívnak? — Soltész Robika. Tegnap édesanyám még elkísért, de mi itt lakunk ... Robi nem riportalany. Elvágtat a kikapcsolt hátitáskával. Nézek utána, öt házat se fut. Lekuporodik a járdára és kíváncsi kézzel vallatja a rangadó táskavtitkait. Jó napot szeptemberi diák-munkanap! Jó napot kíváncsi­ság. felfedező, világra csodálkozó öröm! Nem tudom, nem is tudhatom, hogy milyen tanuló lesz Robiból, csak azt tudom, hogy most valamennyiüktől csodá­kat várunk. Hogy ők lesznek a legjobbak, a legügyesebbek, a legszorgalmasabbak, a legokosabbak, pedig hát lesz közöt­tük jó és lesz közöttük gyengébb. Az első „igazi” tanítási napon mondom el: legyen elég bölcsességünk bízni a gyer-e- keinkben. legyen bölcsességünk csak annyit követelni tőlük, amennyire valóban képesek, még akkor is. ha néhány szülő ■ álmokat is temet ezzel, mert másképpen elvész a legfonto- J sabbS a Világot felfedező'öröm. ■ . i r i — Te bácsi! Kapcsolj ki! Ne piros pontokat gyújts, Robikám! A kíváncsiságodat őrizd meg. s nekünk ez a dolgunk, hogy ebben segítsünk. Szidtam az ügyetlen, csattal bajlódó ujjaimat. de aztán ahogy az elvágtató, majd a járdára kuporgó, táskát vallató kisembert néztem, elfelejtettéin azt is, hogy felnőtt vagyok, fis irigyeltem Robikát, aki már Róbert az iskolában. (bartha)

Next

/
Thumbnails
Contents