Déli Hírlap, 1972. augusztus (4. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-10 / 187. szám
Evesünk és fősünk Országjárás kajakkal! Nem mindennapi feladat megoldására vállalkozott 20 fiatal miskolci sportember: országjárásra indultak, méghozzá — kajakokkal! Az MVSC vízi sportolói az erőnlét növelése, no meg egy kis élményszerzés kedvéért indultak a .,Nagy kör” elnevezésű evezős túrára. A ráckevei rajt előtt Simon László vezető edzővel beszélgettünk a „haditervről”. — Innét indulunk, mivel a túra részvevőinek több mint a fele a Kis-Duna-ág- ban megrendezett országos ifjúsági bajnokságon is indult. A túra célja, szintén itt lesz, csak közben megteszünk vagy 800 kilométert. — Az útvonal? — Ráckevéról leevezünk a Dunán a Sió torkolatáig. Ott a csatornán felmegyünk a Balatonhoz, s végigjárjuk kajakjainkkal a magyar tengert. Az újabb csatlakozó ín- lvó a Zala lesz. Ennek hátán utazunk Zalaszenterótig, ahonnét hajóinkat a 80 kilométeres szárazföldi úton a helybeli tsz szállítja át Sárvárra. Innen a Rábán evezünk tovább Győrig, majd ismét a Duna következik; fel. egészen a ráckevei célig. Miskolcra augusztus 20-án szándékozunk visszatérni. Ez azt jelenti, hogy napi 30— 100 kilométert kell majd „lapátolnunk”. — Szép út. de hát valahol aludni is kell. — Azért viszünk sátrat, meg a „nomád élethez” szükséges egyes felszereléseket. Csak a főzéstől, mosástól „fáznak” már előre a gárda tagjai. A 20 résztvevő ugyanis csak az erősebb nem képviselőiből tevődik össze, az előbb említett foglalatosságok pedig tipikusan női munkák. — No. no ... Az emancipáció világában? ... — Én is ezzel érveltem, de hát csak nem sikerült a lelkesedést felszítanom. Viszont egy túra úgy szép. ha ..nehéz” feladatokkal van megtűzdelve. Mindenesetre kíváncsian várjuk a hazaérkezés utáni beszámolót: vajon mi volt nehezebb — az evezés vagy a főzés? (monostori) „Két keréken” A leggyorsabb motorok világa „Az utolsó kör kezdetén elszáguldottam fischer mellett, és utána Taveri is alulmaradt velem szemben: egy kanyarban elébevágtam. Már csak Redman volt hátra. Ott, ahol az Autóbahn bekapcsolódik a sachesenringi pályára, minden körben visszakapcsoltunk, -mert egy enyhe. de meglehetősen kellemetlen S-t kellett leírnunk. Én ezúttal mindent feltettem egy lapra. Éreztem itt a nagy alkalom — Grand-Prix-t nyerhetek. Sebességben hagytam a motort; egy villámgyors döntés jobbra, aztán balra, és a meglepődött Redman már csak a hátamat láthatta.” a többiek — nem is kevesen — még így is mögötte maradtak. * Zsolt Róbert nemrégiben megjelent Két keréken című könyvéből idéztük az előbbi izgalmas részletet. A könyv Szabó II. László és Máté Sándor élményeit fűzi egy csokorba, solt-sok képpel tarkítva. A Vue Touristique gondozásában megjelent mintegy 200 oldalas könyv egy rendkívül érdekes és különleges világgal, a leggyorsabb motorok világával ismerteti meg az olvasót. * Újra indul hódító útjára a legkisebb börlnbda! A hét népén az NB I. kivételével valamennyi osztályban pályára léptnek a kézilabda-csapatok, s közülük a legfrissebbek a miskolci zöld-fehér lányok lesznek: szombaton délután 15 óra 30 perckor rangadót vívnak a Kubikban a D. Közút csapatával! (Szabó István felv.) Másodfokon súlyosbítottak! Lapunkban többször is foglalkoztunk a tavasszal Perecesen történt sajnálatos kczilabdabotránnyal. illetve annak súlyos következményeivel. Köztudott, hogy az MKSZ I. sz. fegyelmi bizottságának döntése alapján az együttes 1972. szeptember 22-ig „hazai" mérkőzéseit Egerben kénytelen játszani. Arról is értesültek a szurkolók, hogy az első fokú döntést a sportkör vezetősége megfellebbezte. A fellebbezés alapján az MKSZ elnökségének utasítására másodfokon is napirendre került az ügy, s abban kedden este új, súlyosbító döntés született. Horváth László az MKSZ főtitkára tegnap telefonon közölte Menyhért László edzővel az új határozatot: A Miskolci Bányász kézilabda-pályáját a másodfokú fegyelmi bizottság december 31-ig betiltja, az edzői eltiltást viszont a két tavaszi mérkőzéstől történt távolmaradással kitöltöttnek veszi. Legújabb értesülésünk szerint a perecesi klub elnöksége az MTS elnökségéhez, mint a legfelsőbb fórumhoz fordul újabb fellebbezési beadvánnyal. Tíz klub lóversenye Az Északmagyarors'zági Állami Építőipari Vállalat MHSZ-lövészklubja szombaton és vasárnap a Nyírfa úti lőtéren megrendezi az „Építők Kupa" emlékversenyt. A Magyar Honvédelmi Szövetség tíz lövészklubjának a tagjai vesznek részt a kétnapos küzdelemben. Miskolcról az LKM, a DIGÉP, a Borsodi Bányász, a MÁV, a rendező ÉÁÉV legjobb versenyzői indulnak, s rajtuk kívül egy-egy debreceni, egri, leninvárosi, nyíregyházi és salgótarjáni csapat bizonyítja képességeit. Mindegyik csapatban egy 14—18, illetve 18—20 év közötti fiú és leány, valamint a felnőttek korosztályához tartozó két lövész szerepel. Az érdekesnek ígérkező verseny győzteseinek a program szerint vasárnap délután 1 órakor ünnepélyes keretek közt adják át díjaikat. Ezúttal saját erejéből valóban nem győzte volna le senki a ..kis magyart", aki a Nagydíj legszenzációsabb motorozásával törte meg ellenfelei küzdőszellemét. De a balszerencsével nem tudott megbirkózni. Egészen elképesztő módon az őt addig hűen kiszolgáló motor egyik pillanatról a másikra megállt. Kis emelkedő volt előtte, de tudta, hogy ezután lejtő következik. Nem gondolt semmi másra, csak arra. hogy célba kell érnie. Motorját tolva, felkaptatott a rövid emelkedőn aztán a nyeregbe ülve leereszkedett a vagy kétszáz méteres lejtőn. Még újabb kétszáz métere volt a célig. Elcsigázva a versenytől, az izgalomtól, a hőségtől, bőrruhában, bukósisakban tolva a motort, futott, rohant a cél felé. Azt mondják, az utolsó métereken már nem is haladt egyenes irányban, rézsutosan ment: nem látta jól a célt, elhomályosodtak a szemei. A megállással, a hiábavaló szereléssel és a futással 6—7 perc telt el. A motorok env- nyi idő alatt 15—16 kilométert tettek meg. és mégis, a nagy hármas mellett csupán újabb három versenyző előzte őt meg. Akkora előnyt «terzett verseny közben, hogy A kulisszák mögött (III.) A legújabb jelszó, amelyet a szervező bizottság nemrégen kiadott tájékoztatója alapjan fogalmaztak meg. úgy hangzik: „versenyek — célbírók nélkül"!... És nem kis örömmel emlegetik, hogy ez lesz a sport történetében az .első olyan nagyszabású verseny, ahol nem zavarja majd a nézőket és tévés kamerákat a pálya körül nyüzsgő. vagy célvonalban egymás mögött kuporgó versenybírák, időmérők hada. Azokban a sportágakban, ahol az órának van a legfőbb szerepe, „két világ" osztotta fel egymás között'a szerepeket: a német Jung- haus és a svájci Longines. Mindkét vállalat milliókat áldozott a legmodernebb műszerek gyártására, és az azokhoz szükséges személyzet kiképzésére. Azokhoz a sportágakhoz pedig, ahol a távolság dönti el a sorrendet. a német Kari Zeiss egészen újonnan konstruált műszereit használják. Az atlétikai stadionban a futószámokat egyszerre három felvevőgép rögzíti. Ezek 80 méterre vannak a célvonaltól a lelátó legfelső részén. A rövidebb íutószálerscnybírák nélkül moknál húsz másodpercen belül elkészítenek egy 9x21 centiméter nagyságú célfotót, amelyet a verseny befejezése után 45 másodperc múlva már egy lxl méter nagyságú vászonra vetítenek. A müncheni olimpiai játékokon lesz a világpremierje a távolságmérő műszereknek. Az elektronikus távolságmérő működése teljesen automatikus. Csak annyi emberi segítségre van szükség, hogy a gerely, kalapács, vagy a diszkosz becsapódási helyét egy prizmareflektorral rögzítsék. Erre irányul rá a két távolságmérő távcsöve, amely infravörös sugár segítségével egy másodperc alatt ezerszer méri be a távolságot. és számítja ki a középértéket. * A szervező bizottság már most fejkészült arra, hogy az olimpiai falu lakói, a sportolók és kísérőik minden megmozdxthatót magukkal visznek emlékül. És ellentétben az eddigi, nagy világversenyek rendezőivel, a müncheni vendéglátók azt akarják, hogy mindenki nyugodt lelkiismerettel hagyja el a várost. Ezért a sportolók és kísérőik lakóhelyét már eleve úgy rendezték be. hogy például a falon levő képeket, hamutartókat, virágvázákat mindenki köny- nyen magával vihesse. A sajátos ajándékozásnak kettős célja van. Egyrészt, elérik azt, hogy a lakások a versenyek utolsó napjáig eredeti formájukban maradnak. (A lakók nyilván csak az utolsó percekben csomagolják be az emléktárgyakat.) Másrészt a vendégek így maguk ürítik ki a lakásokat. Hiszen a versenyek után ide részben diákok, részben magánemberek költöznek be. és az olimpiai szervező bizottság úgysem tudna mit kezdeni az apróbb berendezési . tárgyakkal., csecsebecsékkel ... SOMOS ISTVÁN Hangok és rímek Csodálkozva kaptam fel a fejemet: rosszul hallok talán? A táncdalfesztival harmadik elődöntőjének vége felé történt ez. amikor már több fiatal énekes is végzett a produkciójával. Szinte hihetetlen volt, de igaz: az ifjú dalnokok többsége már nemcsak öt hangot tudott kipréselni a torkán, illetve kínnal-kesérvvel belelehelni a mikrofonba. Pedig a közönség ezt a túlteljesítést e! sem várta tőlük. Valameny- nyien beletörődtünk már abba, hogy a kis hangterjedelem, úgy látszik, követelmény e pályán. Mivel nem kellett drukkolnom amiatt, hogy jaj. csak nehogy túlságosan eltérjenek a kottától, jobban odafigyelhettem a zöngemények szövegére. És hirtelen eszembe jutott: egyik filmünk betétdalából évekig futó sláger lett — pedig dig Kossuth-dijas költő írta! Ezzel persze nem a most elhangzott versek színvonalát akarom ócsárolni. Hiszen beletörődtünk már abba, hogy a kis rímterjedelem (lásd mint fent. . .) Ám azért a szövegíróktól is szívesen vennénk egy kis túlteljesítést. Ha alaposan nekidurálják magukat, talán még megérjük, hogy valamelyik elkövetkezendő táncdalfesztivál után a kutya sem fogja dúdolni a győztes számok dallamát; a szövegek azonban — díszkötésben — felkerülnek az irodalmi csemegéket kedvelők könyvespolcára. (bohus) „Nagyon sajnálom” A 80 éves angol író, Cecil Roberts. akinek művei több mint 21 millió példányban keltek el, röviddel ezelőtt betért egy könyvkereskedésbe. és meg akarta venni egyik művét. A hosszú hajú eladó nem találta a könyvet a raktárban, és sajnálkozva így szólt az idős úrhoz: „Nagyon sajnálom, de ezt a művet az író halála óta nem jelentették meg új kiadásban.” Ba j uszfeszti vá I Negyven bajusz versengett a dél-olaszországi Taran tó mellett a ..Szuperbajusz 1972” megtisztelő címért. A kizárólag hölgyekből álló zsűri a testőrbajuszt találta a legkackiásabbnak: viselője egy római férfiú volt, a Szu- pei’ba.jusz cím immáron harmadszori nyertese. Az unikumszámba menő párviadalnak. mint mondani szokás. magyar vonatkozása is volt: a „futottak még” kategóriában végzett a magyar elnevezésű bajuszköltemény. Társaságában volt a „kínai”, a „természetes”, a „Viktor Emánuel”. továbbá a „kai- ser”-bajusz... Letették lándzsáikat Fehér ember nem látta törzset fedezett fel Pápua (Üj-Guinea) északnyugati részén egy őrjárat. A 42 tagú szinali törzs tagjai alacsony, félnomád, igen rosszul táplált, a kultúrától szánté teljesen érintetlen emberek. Misszionáriusok — hallomásból — azt híresztelték róluk, hogy emberevők. Ez azonban nem bizonyult igaznak. A szinalik néhány nappal az őrjárat megérkezte után már maguk mentek élelemért és orvosi kezelésre, s egy idő után lándzsáikat és nyilaikat sem vitték magukkal. Műszerek a barlangban * A Gellérthegy hévforrásai tették híressé Buda gyógyfürdőit, Ezeknek a mé.lvséoben mozgó vizeknél; a ..f^liíovet^tér” tölti be az észlelő állomás, amelyet egy évtizede rendezett be a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézel a hegy belsejében. Napi szolgálatban itt olvassák le a műszereket és állapítják meg. hogy a gyógyfürdők milyen mennyiségű és hőfokú vizet kapnak. 1797-ben — százhetvenöt évvel ezelőtt — halt meg Mary Gold- win (Wollstonecraft) angol írónő, a női egyenjogÚMtás úttörője
