Déli Hírlap, 1972. augusztus (4. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-28 / 202. szám

Gyermek­újságíró hogyan is gondolkodnak gyermekeik” — jelentette ki az újság főszerkesztő-helyet­tese, Mai Deans. Az ő ötlete volt Angel alkalmaztatása. Az új rovat első számában többek között megjelent egy hétéves kisfiú levele: „Segít­séget kérek! Szüleim minden este elmennek otthonról, en­gem pedig egyedül hagynak egy olyan háztartási alkal­mazottal, aki utálja a gyer­mekeket. Mit tegyek?” „Szégyenletes dolog, hogy manapság még megtörténik ilyesmi. Hass oda határozot­tan, hogy szüleid nézzenek szembe a valósággal” — vá­laszolta a gyermek-újságíró. A neve Angel Maria Ca­valiere, 10 éves, az általá­nos iskola V. osztályába jár. Egy hét óta ő a Philadelphia Bulletin című amerikai napi­lap egyik rovatvezetője. „A rovat gyermekeknek szól, de biztosak vagyunk benne, hogy nem kerüli el a fel­nőttek figyelmét sem. Talán ebből a rovatból megtudják, Milyen Monica Vitti? „Nem szeretem a rövid le­járatúkapcsolatokat. Érzel­meimben heves, abszolutista vagyok. Azokkal, akiket sze­retek, mindig magas feszült­ségen akarok kapcsolatot te­remteni. Ha nem, akkor in­kább szakítok." Az Oggi című hetilapnak . adott interjúja során Monica Vitti, aki jelenleg Alberto Sordi oldalán a Tosca című filmet forgatja, érdekes ké­pet rajzol magáról, félelmei­ről, törekvéseiről, érzelmei­ről és szerelmeiről. Azt mondja magáról, hogy gú­nyoros, követelőző, kissé ba­bonás, gyermekded, félénk, becsületes és hűséges. Két nagy szenvedélye van: a munka és az igazság. „So­hasem voltam diplomatikus, az ilyesmi nem is érdekel. Mindenkivel világos és mély kapcsolatot keresek. Ehhez pedig igazságra van szül/-,ég. Még akkor is, ház az igaz­ság zavarba ejt, elválaszt vagy földrengést okoz. Majd jön utána a megnyugvás. Ha nem, akkor pedig bele kell törődnünk: nem megy a do­log.” Kép, tükörkép Milánó egyik bemutatóter­mében egy festő kiállítást rendezett műveiből, amelyek egytől egyig félelmetes ször­nyeket ábrázoltak. Ezzel kí­— Uramisten! Micsoda borzasztó képek! Majd később megáll egy vászon előtt és elszörnyedve teszi fel a kérdést: vánta jelezni, milyen sors vár az emberiségre, ha a föl­det nem tisztítjuk meg a szennyeződéstől. Egy hölgy belép a képtárba és felkiált: Nem mindennapi csalódá­son esett át a Miamiban élő 19 éves Monroe Kinchen. Börtönbe csukatta magát, nagy várakozással, de egy hét sem telt belé, már kö- nyörgött: engedjék ki. Ki is engedték, mert nem volt ok a lecsukására. De akkor miért akart bör­tönbe kerülni? Nos, egyszerűen azért, mert azt remélte, a börtön „ma­gányában” leszokhat a kábí­tószerek élvezetéről. Csalódott! A rabok között ugyanis olyan kábítószer-feketeke­reskedelem dívott, amire a „szabad életben” sincs példa. Érthette, hiszen a börtön­ben már nem lehet „lebuk­ni”. © Hiába, a hűség — nagy ál­dozat. Es főleg — sokba kerül. Néha vereséggel kell fizet­ni érte. így jártak azok a kutyá­sok is, amelyek részt vettek Prágában a Moldva átúszá- tá ban. Egyesek ugyanis sehogy sem akartak elszakadni gaz­dájuktól és állandóan fel akartak hozzá mászni a kí­sérőcsónakba. Eredmény: lemaradtak. — És ezt nevezik képnek? — Nem, asszonyom — szól közbe a művész. — Ez tü­kör! Még nagyobb volt a csa­lódása annak a kutyásnak, amelyik azzal vesztegette idejét, hogy kihalászott a vízből egy pálinkásüveget és 20 métert visszaúszott, hogy iszákos gazdáját megörven­deztesse. Nem elég, hogy lemaradt a versenyben, de a gazda se dicsérte meg, mert az üveg — üres volt. És melyik lett a nyertes? Természetesen — a „hűt­len kutya”. o Hiába, az üzlet az üzlet. így van ez most München­ben is, az olimpián. A legeredetibb üzleti fo­gással azok találkoztak, akik „diszkrét” reklámcédulát ta­láltak lakásukon. Mire buzdított ez? Nem kevesebbre, mint ar­ra, hogy „diszkréten és csend­ben” szállítják el a hullát a házból, ha valamelyik olim­piai vendég meg találna hal­ni. Fontos ez, mert ha híre megy a halálnak, nehezen talál a bérbeadó újabb ven­déget oda. A hirdetés biztosítja a „fel­tűnésmentes” hullaszállítást, mégpedig úgy, hogy a ha­lottat a lakásból „semleges öltözetű, civil hullaszállítók” viszik el. Hát nem megnyugtató? M. I. Szovjetunió a nemzetközi kiállításokon 1972-ben a Szovjetunió 20 külföldi városban, összesen 80 ezer négyzetméteres terü­leten mutatja be ipari ter­mékeit. A külföldi bemuta­tókon külön részleget szen­telnek a szovjet köztársasá­gok együttműködésének is­mertetésére *a Szovjetunió megalakulásának 50. évfor­dulójából. A lipcsei őszi vásáron a Szovjetunió képet ad az űr­kutatás, a műszergyártás, az elektronika és a szabványo­sítás terén elért eredmények­ről. Zágrábban, Amszter­damban és Colombóban kiál­lítást rendeznek Az atom a béke szolgálatában címmel, amelyen bemutatják a reak­torokat, a tengervíz-sótala- nító nukleáris berendezése­ket, illetőleg ezeknek ma­kettjeit. A közép-ázsiai szov­jet köztársaságok társadal­mi, gazdasági és kulturális vívmányairól kapnak képet az Űj-Delhiben megtartandó III. ázsiai nemzetközi vásár látogatói. Kezes kell! — Szóval ön ezer koronát kér tőlem kölcsön!? És mi­lyen biztosítékot ad arra, hogy fél éven belül megfi­zeti? — Ügy hiszem, egy becsü­letes ember szava erre elég. — Nagyszerű. Akkor ma este jöjjön el hozzám, azzal az emberrel együtt! Aranyláz Párizsban Az egymás után rendezett olasz divatbemutatókon is hódít az arany. Minden jel arra mutat, hogy az arany lesz az év legnagyobb divat­újdonsága. Párizsban is ki­tört az aranyláz, a francia nők napközben is aranyba burkolózva járnak az utcán. Ha kinn a bika... A faluról bejáró munkás az egyik nap a szokásosnál később ébred. Kisiet a há­zából és odaszól á szomszéd porta tulajdonosának: — Megengedi, hogy a ma­ga rétjén vágjak át? Szeret­ném még elérni a 8.10-es vo­natot. — Csak tessék. Ha a bi­kám is kinn van a réten, akkor a 7.40-est is elérheti! Apróságok irmen-onnan A BÖRTÖNBEN KÖNNYEBB BŰNÖZNI — A HŰSÉG SOKBA KERÜL — AZ ÜZLET, AZ ÜZLET O A Beatles ma már mítosz. A négy gombafejű, miután meghódította a világot — ke­vesebb hajjal, de több millióval — szétszéledt, s azóta ki-ki maga próbál szerencsét. Ezt teszi Paul McCartney is (képünkön balra), aki a Beatles-számok szövegírója, s rész­ben zeneszerzője volt. Jelenleg a Szárnyak nevű együttessel repül a világ körül. (A ké­pen a francia újságíróknak nyilatkozik felesége „támogatásával”.) A madridi aréna sztárja (képünkön jobbra) e pillanatban talán arra gondol, miért nem választotta a gitárt a vörös lepedő, s a kard helyett, ö ugyanis nem képletesen, hanem a szó valódi értelmében repül. S ha. a bika végül meg is kegyelmez neki, a közönség aligha. A fel­öklelt torreádorok sorsa bizony sokban hasonlít a kivénhedt táncdalénekesekéhez. O S ha már a rettenthetetlen férfiakról beszélünk... íme egy az állatvilágból. Hogy miért tartjuk mindenre elszántnak ezt a fóka urat? Egyrészt, mert kíméletlen tusák árán szerzi és őrzi meg családjának a házas életre alkalmas partszakaszt, másrészt, mert... de ezt ítéljék meg maguk. © Eredetileg egy harci díszbe öltözött indián törzsfőnök képével akartuk zárni mai parabolánkat — folytatván a híres és bátor férfiakból kialakított sort —, ám még­sem lehet, hogy csak fóka-hölgyek szerepeljenek az összeállításban. Ennyire nem szakad­hatunk el a hagyományoktól. Bemutatjuk hát a kubai szépverseny mezőnyét. Érdekessége — a nyilvánvaló érdekességeken túl —, hogy a 81-es számot viselő leányzó lett az első. Ö pedig kubai és Kubában is él. Miért érdekes ez? Azért, mert a füredi Anna-bálok pél­dája alapján már azt hittük, hogy igazán szép lány csak az lehet, akinek a papáit „távolba szakadt”, s új hazájában jó mód ban él. (békés) A mi kis parabolánk

Next

/
Thumbnails
Contents