Déli Hírlap, 1972. augusztus (4. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-26 / 201. szám

Gyógyszertár lakásban Aszúval teli hordók a borkombinát pincészetében. Félidő a bon ilagversenyen „Dobogóra” várják az aszút ★ Aszúszemeket válogató asszonyok (kép a századfor­dulóról). Félidejéhez érkezett a budapesti borvilágverseny. Az első három napon 489 mintát ízlelt meg a szigorú zsűri, s össze­sen 111 érmet ítélt oda. Hat magyar borról mondtak véle­ményt. Kivétel nélkül mindegyik ital elismerés’t szerzett a hazai szőlőkultúrának: két arany- és három ezüstérmet ér­demeltek ki, a hatodik minta pedig másodosztályú oklevelet kapott. A diósgyőri új városrész több mint 10 ezer lakójának ellátására új gyógyszertárat is építenek a lakótelep intéz­ményközpontjában. Az új gyógyszertar tervezését már megkezdték, de jóval átadá­sa előtt — a lakótelep továb­bi építése érdekében — lebontják a Ságvári mo­Este nyolcig dolgoztak, az autóbusz 11 órakor indult. A Lajos napot már Magyaror­szágon. Sajószentpéteren ün­nepelték, Üveges Bertalan, Bolha Lajos, Kántor Lajos és Futó Lajos egészségére koccintottak a kollégák, a brigád tagjai. Tíz Tátrára! Futó Lajossal, a miskolci Volán 3. számú Vállalatának gépkocsivezetőjével nem sok­kal azután találkoztam, hogy társaival együtt háromnapos szabadságra hazaérkezett. — Egy nappal előbb jöt­tünk, mert jól rávertünk a munkára odakint. Az „odakint'’ azt jelenti, hogy Csehszlovákiában. A vállalat 27 dolgozója 10 da­rab 15 tonnás Tátra teher­gépkocsival július 31-én in­dult útnak, hogy a Miskolctól 560 kilométer távolságban levő, Brno melletti Brezina bányában vállaljon munkát. A borsodi pilóták négy hó­nap alatt félmillió meddőt fuvaroznak, ha nem többet, ugyanis már az első nap alatt alaposan túlteljesítették a havi tervet. Olvasnivalót is vittek — Inkább egy kocsival többet, mint egy lapáttal ke­vesebbet! — magyarázta a ..bizonyítványt” riportala­nyunk, azt sem hallgatva el, hogy teljestíménybérben dol- gozrtak. Váltótársával. Kere­kes Barnával 30—30 fordulót is megcsinálnak naponta, így a borítékba is jóval több ke­rül majd, mint idehaza. Persze, nem fenékig tejfel a családtól távolszakadt, va­csorát maga főző, fehérneműt maga mosó gépkocsivezető élete. A napi 8—9 órás ke­mény műszak után egy erdő közepén fekvő barakktábor az „otthon”, esti elfoglaltság a kártya és a sakk. Még sze­rencse, hogy a vállalat jóvol­tából egy könyvtárra való ol­vasnivalót, száz kötetet is vittek magukkal. így aztán az sem unatkozik, akit nem nagyon érdekel a gyakran na­pokig elemzett Szpasszkij— Fischer párosmérkőzés egy- egy játszmája. Hétfőn, ami­kor ismét útrakel a borsodi pilóta-brigád, a jóféle hazai falatokon kívül egy táskará­dió is lesz a csomagban. Nemcsak a pénz miatt Futó Lajos 21 éve dolgozik • vállalatnál. Ötször kapott Kiváló dolgozó kitüntetést, s az Idén tavasszal miniszteri dicséretben részesült. Másfél millió kilométert vezetett baleset nélkül. SZB-tag, de tagja a vállalati szakszerve­zi közelében levő patikát. A környék másik, Táncsics téri gyógyszertára viszont túl kicsi a hatalmas új lakóte­lep ellátásához. Ezért a ■ vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának döntése alapján a közeljövőben a városközpont egyik lakóházában rendeznek be ideiglenes gyógyszertárat. zeti tanácsnak is. Társai mind régi, közmegbecsülés­nek örvendő gépkocsivezetők. Nem véletlenül esett rájuk a választás. — Nemcsak a pénz miatt mozgattunk meg 15 ezer ton­nával többet. Szeretnénk megmutatni, hogy mi nem­csak lóra, hanem gépkocsira termett nép is vagyunk. Kér­dezze csak meg a cseh kollé­gákat, vagy Németh Jóskát, az oszlopvezetőt! A tonnák és gépkocsifor­dulók száma önmagáért be­szél. de azt már nehéz sza­vakba foglalni, hogy milyen lassan teltek az első napok és hetek, mennyire hiányoztak az otthoniak. — A legkeservesebb a ha­zautazás előtti, utolsó nap volt. Nehezen akart múlni az idő. "Végül aztán csak ha­zaértünk. Ránk fér néhány nap pihenés. A második hó­nap már biztosan könnyebb lesz. Épül a bulvárföldi trafóállomás Javul a város energiaellátása Műsornézés közben csak­nem minden miskolci tévé­tulajdonos bosszankodott már a gyakori fesziiltségesés miatt. A képernyők időszakos, vá­ratlan elsötétedésének oka az energia-szegénység: mint minden nagyobb fejlődő vá­rosban. Miskolcon is gondot okoz a lakosság és az ipari üzemek zavartalan áram­ellátásának biztosítása. Az állandó növekvő ener­giaigényekkel azonban — ha késve és nagyobb erőfeszíté­sek árán is — évről évre igyekszik lépést tartani az ÉMÁSZ. Idei 200 millió fo­rintos beruházási keretéből például 50 millió forintot for­dítanak a bulgárföldi lakóte­lep szélén, a perecesi út mel­lett levő trafóállomás átépí­tésére. Ezzel a rekonstrukció­val — a jelenleg meglevő két nagy kapacitású trafó- állomás mellett — újabb nagy teljesítményű, 120 kilo­voltos transzformátorállo­mással gyarapodik a város energiahálózata, amely hosz- szabb időre megoldja a ko­hászat és az új lakótelepek energiaellátási gondjait. Az új trafóállomás építését és szerelését még az idén befe­jezik, Mezőgazdasági tanácskozás A Magyar Agrártudományi Egyesület Borsod és Heves megyei Szervezete, valamint a megyei tanács mezőgazda­sági osztálya és a Vetőmag Vállalat Kompolti Kutató In­tézetének rendezésében augusztus 31-én, csütörtökön A lucernamag és a takar­mányliszt nagyüzemi előállí­tása címmel tartanak tanács­kozást a szentistváni műve­lődési házban a két megye mezőgazdasági szakemberei. A tanácskozáson lucerna- mag-betakarítási bemutatót is rendeznek. Borsod különösen érdekelt a borvilágversenyen, hiszen a tokaji borkombinát tizenegy borfajtát küldött a világvlr- senyre. Egytől-egyig olyat, melyet — sportnyelven szól­va — „dobogóra várunk”. — Teljesülnek-e a remé­nyek, hogy szerepelnek a to­kaji borok? ■— kérdeztük teg­nap délután a borkombinát titkárságától. — Állandó telex-összeköt­tetésben vagyunk Budapest­tel, egy emberünk „lesi” az eredményeket, de a legfris­sebb jelentés szerint még egyetlen borunk sem került a zsűri elé — közölte Altem- berger Rudolf, a vezérigaz­gató titkára. így csak any- nyit tudtunk meg, hogy a ti­zenegy versenyző bor között egy száraz, két édes szamo­rodni van. a többi aszú és nem is akármilyen: az 59-es, 62-es, 63-as és 68-as évjára­tot hatputtonyos aszú kép­viseli. Persze, kiváló minő­ségűek a négy- és háromput­tonyosak is. Bár szinte évente rendez­nek nemzetközi borversenye­ket — 1969-ben Budapesten, 1970-ben Jaltában, az idén pedig Bulgáriában szerepel­tek sikerrel a hegyaljai bo­rok — a mostani „erőpróbá­hoz” még nem volt hasonló. Nemcsak azért, mert minden eddiginél több ország, illetve borfajta szerepel, a verseny­ben, hanem azért is, mert először bocsátotta ilyen ran­gos zsűri elé a borkombinát nagy múltú, de már modern módszerekkel előállított bo­rait. — Melyik bortól várnak aranyérmet? — Tulajdonképpen mind­egyik esélyes a legjobb minő­sítésre, de azt szinte biztos­ra vehetjük, hogy aszúink most is hódítanak majd, hi­szen páratlanok az egész vi­lágon. * — Igen, az aszú. E név ismert az egész világon, so­kat beszélünk róla, de még mindig kevesen ismerik múltját és jelenét. Takács Béla, a hegyaljai szőlőtermelés és borkészítés tudós kutatója így idézte — dióhéjban — az aszú króniká­ját nemrégiben, a tolcsvai bormúzeum megnyitásán: — A „királyok bora, borok királya” születése idejeként 1650-et említik. Állítólag ak­kor ajándékozta meg Lóránt- ffy Zsuzsanna fejedelemasz- szonyt az első aszúborral Szepsi Laczkó Máté, Sátor­aljaújhely református prédi­kátora. Azóta valóban kirá­lyok is dicsérték — kedves itala volt XV. Lajos francia királynak, s szállítottak Hegyaljáról bort a cári ud­varnak —, s költők foglal­ták versbe érdemeit. Kölcsey Ferenc például nektárnak ne­vezte a Tokaj szölövesszöiröl származó nedűt. De hogyan is készül az aszú? Egy-egy gönci hordó 136—140 literes volt, s ehhez a bormennyiséghez adagol­ták a 20—25 literes putto­nyokkal mért aszúnektárt. Aszerint, hogy hány puttony­nyal adtak a gondos kézzel válogatott aszúszőlő megta­posott, lekvárszerű maradé­kából a hordóba, aszerint osztályozták 2, 3 vagy több­puttonyosnak a bort. Ma már géppel darálják az aszú­szemeket, és sűrített levegő­vel töltött préssel sajtolják az óbor, meg a hozzátöltött aszútészta keverékét. De íze, zamata így is változatlanul „királyi”. Nem kétséges, hogy így ta­lálja majd a budapesti vi­lágverseny nemzetközi zsűri­je is. (békés) (brackó) Sugár István A különös házasság igaz históriája 12. Húsz hónap boldogság Az új pár első, közös éjszakáját a gi- rincsi kastélyban tölti, miután ősi szo­kás szerint az erdőtelki pap, aki vacso­rára megérkezett beszenteli a fiatalok „nászágyát”. A kővetkező napon a fiatalok a közeli Súlyba hajtatnak Eötvös báróékhoz, ahol rokoni szeretettel fogadják őket. Tinka kontesz megkéri nagynénjét hogy le­gyen a kísérőjük erdőtelki otthonukba vezető útjukon. Hintóba szállnak és Erdőtelekre haj­tatnak, hová az új asszonyka már elöre- küldötte két szobalánya kíséretében sze­rény „bagázsát”. Hiányzik a fényes me­nyegzői kelengye, s bizony Katalin asz- szony csak szegényes ruhatárral vonul be fényes új otthonába. A Buttler-házaspár érkezésének híre szárnyon jár. s a kastély előtt a birtok és a falu apraja-nagyfa, földesurának kijáró köteles tisztelettel fogadja. De nem hiányoznak a fiatal gróf „banda muzsikusai” sem. akik hangos zeneszó­val hegedűik vidám cincogtatásával ün­nepük az új házaspárt, Erdőtelek és Párdány örökös urát és hitvesét. A kastélyban magasra hág a jókedv. Vidám mulatozás indul, pőTo-va a na­gyon szerény girincsi lagzit. A Buttler- birtok egri és tokaj-hegyaljai nemes nedűjével, pirosra sült pecsenyékkel, asszonyoknak való édes süteményekkel körítve, négy álló napig folyik az ön­feledt mulatozás. Az 1792. augusztus 22-én Erdőtelekre érkezett Buttler-házaspár családi élete boldogan indul... De ideje sort kerítenünk már annak a megbeszélésére, hogy mi lehetett a sok-sok levélváltás alkalmával is eltit­kolt oka annak, hogy annyira sürgőssé vált a házasságkötésükf A feleletet, úgy hisszük, hogy sokan megfogalmazták már magukban, némi élettapasztalat alapján. — A Dőry-leány korábbi meg­lehetősen zavaros szerelmi kalandjairól még fogunk jócskán hallani, de a fia­tal gróf sem ment — mint a história meséli — a szomszédba tanácsért sze­relmi téren ... Az öreg Dőry-papa meglehetős nyílt­sággal meg is írja ezt a sorok között az egri püspöknek amikor tudtára adja első levelében, hogy „ENNEK HALASZ­TÁSA KISEBBSÉGÜNKRE VAGYON.” Amikor pedig Eszterházy nem akarja megérteni a célzást, már szinte néven nevezve a „bajt” megírja, hogy „HA EZEN DOLOG TOVÁBB HALADNA, MINDNYÁJUNKNAK GYALÁZATÁ­RA LENNE.” „A girincsi tavaszi szép napok” egyi­kén, valószínűleg a kisasszony aki bi­zony már korábban elvesztette hamvas ártatlanságát, olyan előleget adott ud­varlójának, hogy következményei már­már láthatókká váltak... Ez joggal in­dokolja, hogy nem lehetett már to­vább várni az esküvővel, és hogy nem csödítették össze arisztokrata rokonai­kat és ismerőseiket a gyanúsan szerény főúri lakodalomra. Amikor pedig gróf Eszterházy Károly egri püspök előtt részben Döry célzá­saiból, részben pedig az erdőtelki plé­bánosnak Makay oldalkanonokkal folyta­tott bizalmas jellegű tárgyalásaiból vi­lágossá vált a meztelen valóság, hogy elkerülje a legrosszabbat: a botrányt —, minden akadályt elgördített a. házas­ságkötés zavartalan lebonyolítása elől. — „Igen forrón szerették egymást, mint az angyalok — pletykálkodik egyik szo­balányuk. — Láttam, hogy csókolódz- tak együtt...” — „Igen forrón szerette gróf Buttler őnagysága a grófnéját — meséli az er­dőtelki kastély másik belső szobalánya. — Azt onnan tudom, hogy nagyon szépen bánt vele, sok szépet vett néki. Hogy csókolgatta gyakran, szemeimmel lát­tam. Sőt, annyira szerette, hogy mások- tul is féltette ...” Következik: „Egy közönséges csavargó ember” Borsodi pilóták Csehszlovákiában Az utolsó nap a legnehezebb

Next

/
Thumbnails
Contents