Déli Hírlap, 1972. július (4. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-20 / 169. szám

a miskolciaké a szó Óriás kapu a játszótéren >(e Megmosolyogtató látvány a Szentpéteri kapu játszóterén felállított óriás labdarúgókapu; a tíz egynéhány méteres pályán kissé groteszkül hat. A gyerekek mindenesetre örömmel vették birtokukba, s éppen ezért nem érdemes az okát kutatni, hogy került oda. Talán valamelyik gyenge csapattól nemcsak a pályahasználat jogát, hanem — a biztonság ked­véért — még a kaput is elvették? Vagy az illetékesek már most gondolnak az elkövet­kezendő VB-re; hadd gyakoroljon a gyerek?.' 99 Jelige : „ Déli balkon Tanácsi bérlakás, 140 ezerért! Tanácskoznak a járműjavító Értekezleten találkoznak holnap délelőtt kilenc órakor a MÁV Miskolci Járműjaví­tó Üzemének szocialista bri­gádvezetői. Előadást hallgat­nak meg a társadalmi tulaj­don védelméről. Marton Jó­zsef, az üzem dolgozója ad tájékoztatást brigádvezető­társainak a nemrégiben meg­tartott országos értekezletről. A tanácskozáson a brigád­mozgalom fejlődésének ered­ményeit is ismertetik. 4 legkeresettebb a fogyasztógép Nagy a forgalom a Széche­nyi utcai kölcsönző boltban. Különösen a nyári cikkek, a két-négyszemélves sátrak, gu­mimatracok, kempingfelsze­relések, hajszárítók, fényké­pező- és vetítőgépek kereset­tek. Az újdonságok: az autócso­magtartó, az összeadó- és szorzógép, angol nyelvlecke lemezen, két Grundig magnó. A legkeresettebb kölcsönzési tárgy nyáron is a Csini fo­gyasztó gép. „Elcserélném kétszoba-ét- kezös, központi fűléses laká­somat, komfort nélküli szo­bára, megegyezéssel. »Déli balkon« jeligére a kiadóba.” — Örömmel olvastuk a hir­detést az Észak-Magyaror- szág június 24-i számában. Hátha végre sikerülne egész­séges otthonhoz juttatni két­éves kisfiúnkat. Mert itt csak beteg lehet — mutatott kör­be a vizes-penészes falú he­lyiségben Dankó András ta­nító. Azonnal megpályázták a jeligés hirdetésben közölt la­káscseréi, s pár nap múlva meg is i kezeit a Madarász Viktor utca 7. szám alá a válasz. „Tisztelt Dankó Ür! Újság­hirdetésre írt levelét meg­kaptam, melyre válaszolva az alábbiakat közlöm. A hirde­tés szövegét nem kell szó szerint érteni. A valóságban egy névleges cseréről van szó. Ugyanis özv. ember, özv. asszony most kerülnénk ösz- sze, és mindkettőnknek van tanácsi lakásunk, melyből az egyiket szeretnénk lelépéssel átadni. A lakás a Bulgárföl- dön van. Ha Önt ilyen for­mában a dolog érdekli, úgy levélben szíveskedjék értesí­ezer forintot akar a bérla- késért az az asszony! Őszintén szólva, azt hittem, hogy túloz Dankó András. Magam sem bírtam elképzel­ni, hogy olyan lakásért, amelyhez tulajdonképpen in­gyen juttat valakit az állam, ilyen szemérmetlenül horri­bilis összeget kívánjon bárki. Meg akartam győződni róla, saját fülemmel akartam hal­lani, hogy így igaz. Vevőnek jelentkeztem Viziné lakásán. Dankó András mint sógornő­jét mutatott be a feketébe öltözött asszonynak. A tőbérlő máshol lakik Csodálatosan szép a Marx Károly utca 98. szám ötödik emelet 3. ajtó alatti lakás. Jó beosztású, modern, sok ez­ren boldogan fogadnák. —- Most csak az albérlőm van itt. Én a férjemmel... vagyishogy — a jövendőbe­limmel a másik lakásban va­gyok — mentegetőzött Viziné a poros bútorok miatt. — Hát tessék körülnézni, bár nem Dömper a járdán Két „vizes ügy” Jó termést adnak teni az alábbi címen. özv. Vi­zi Antalné, Miskolc, III. Marx Július 13-án a Győri kapui ú.j lakótelepen történt ez az eset. melyet azért tartok szükségesnek megírni, mert nem egyedülálló. A Miskolci Kertészeti Vál­lalat FE 60—70 rendszámú dömpere — mit sem törődve az előle jobbra-balra ugráló emberekkel — szinte termé­szetesen hajtott végig a jár­dán. Sőt! A gépkocsivezető időközönként még nyomda- festéket nem tűrő szavakkal is illette a járókelőket. Mi, gyalogosok, mit tehettünk mást, mint hogy belegázol­tunk az éppen a fent említett vállalat által oly sok gond­dal és munkával megépített parksávba. Ügy gondolom, nem árt fi­gyelmeztetni a KRESZ — és a jómodor — betartására azokat az embereket, akik időközönként megfeledkeznek róla. B. Gy. Miskolc Bérházunkban, a Vörös­marty utca 34. sz. alatt na­pok óta szárazak a csapok. Nem tudunk sem tisztál­kodni, sem főzni; a vízhiány okozta gondok egyre foko­zódnak. Rajtam kívül számos család nélkülözni kénytelen a vizet, vagy ha mégis meg­unjuk a szomjúságot, illetve, ha tisztálkodni szeretnénk, a volt kispiacnál levő nyilvá­nos kúthoz kell lejárnunk. Többször olvastam lapjuk­ban a vízművek vezetőinek nyilatkozatát, miszerint a jö­vőben nem lesz vízhiány. Most már csak azt kell tisz­tázni, hogy ez az állítás mi­kortól érvényes? ... Angyal Sándor Vörösmarty u. 34. VIII/3. * A Szentpéteri kapu nyugati oldalán levő Katowice utcai A Martintelep „főtere” Rendezetlen a Martintelep — úgymond — főtere, a Franklin, a Bornemissza és a Kisfaludy utca találkozása. Itt van a legtöbb üzlet, szinte mindent egy helyen meg lehet vásárolni, de a környék elszomorító. Lehet, hogy a ..bennszülöttek” már megszokták, de az idegenre a látottak igen kiábrándítóan hatnak. Gödrök, kátyúk, tó­csák éktelenkednek minden­felé. Az esővíz, a szennyvíz megáll, felgyülemlik a téren, mert nincs lefolyó kanális. A tér környékét embernagy­ságú gaz lepi el és szennyes, Gyertyával Tizenhét család írta alá azt a levelet, melyet a Szé­chenyi utca 43. számtól 57. számig lakók küldtek be szerkesztőségünknek. Megír­ják. hogy mintegy három hó­napja a lakásukban a vil­lanyvilágítás hol csak egy pár órára, hol napokra meg­szűnik. Ha éppen pénteken délután történik a hiba és ■zabad szombat következik, esak hétfőn számíthatnak ar­ra, hogy ismét lesz villa­nyuk. Az ÉMÁSZ és a MIK szakemberei vizsgálták már eleget a hiba okát, de csak ideig-óráig tudtak segíteni a piszkos az egész területe Na­gyon illúzióromboló mindez az autóbuszállomáson vára­kozó • utazó vendégek szá­mára is. Az ilyen helyen na­gyobb a fertőzés veszélye, ez pedig nem lehet közömbös, éppen az itt levő üzletek miatt. Az egészségügyi óvó rendszabályok nemcsak a he­lyiségek tisztán tartására, ha­nem a külső környezetre is vonatkoznak. Talán lehetne javítani a helyzeten helyi kezdeményezéssel, társadalmi munkával is. R. M. világítanak helyzeten. Végül a lakók megtudták, hogy mi a baj. A vezetékek régen megértek arra. hogy kicseréljék őket, a villanyoszlop meg egyene­sen életveszélyes, kidőléssel fenyeget. Ezért van az, hogy szinte egy kis szélfúvás is befolyásolja á villanyellátást. Az itt lakók háztartási gé­peiket egyelőre nem tudják használni, de a tévénézés is csak árt a készüléknek. Egye­nesen elképesztő, hogy a vá­ros szívében hónapokon át gyertyafény mellett éljenek családok. lakótelep felső során immár harmadik hete egyáltalán nincs víz. Azt hiszem, nem szükséges ecsetelni, mit je­lent egy bérházban hetekig víz nélkül élni. Sajnos, ez harmadik éve visszatérő probléma. Nem hisszük, hogy az illetékesek ne tudtak volna ezen változtatni az évek folyamán. Szűcs Mihály Katowice u. 12. sz. ROVATVEZETŐ! MOLNÁR SANDORNE TELEFONSZAMOK: 36-13Í, 16-6«. 35-380 f296 mellék). a kalászosok Miskolc határában is arat­ják az árpa- és a búzatáblá­kat. Az eddigi tapasztalatok szerint az utóbbi tíz évben nem volt az ideihez hasonló jó gabonatermés a megye- székhely határában. A levá­gott 27 hektárnyi ősziárpa — kataszteri holdra átszámítva — 20 mázsánál is több sze­met adott. A búza becsült átlaghozama meghaladja a 17 mázsát. Az Egyetértés Tsz tábláin hektáronként 44—49 mázsa búzát takarítottak be; ez a környék talajadottságai­hoz képest valóban rekord- termésnek számít. K. u. 98. 5. cm. 3.” Vevőként jelentkeztem! — Megbeszéltük a felesé­gemmel, hogy szerencsét pró­bálunk, hátha bírja a zse­bünk a „feltételeket”. Tizen­öt éve vagyunk házasok, az­óta spórolunk lakásra, ennyi idős a lakásigénylésünk is. Lévén, hogy tanácsi lakásról írt a válaszban Viziné, gon­doltuk : 30—40 ezer forintos lelépésnél többet nemigen kér. Majd hanyatt estünk, amikor .a személyes találko­zás alkalmával kiderült: 140 Csérek és csórók A cím e%y kis magyarázatra szorul, hiszen nem mindenki já­ratos az ornitológiában, azaz a madártanban. Nos, a csér az egy madár, a csóró szintén. Mégis, micsoda különbség: a csér nyá­ron a Balatonon vadaszik, ebből él, a csóróra nyáron a Balato­non vadásznak, akik ebből él­nek. Szóval, a csér sirályhoz hason­ló ragadozó madár, a csóró pe­dig egy palimadár, aki nyári szabadságát a magyar tenger partján tölti, s mert — pénztár­cájához mérten — dorbézolás számára a lángos-uzsonna is, többnyire a legolcsóbb szórako­zást, a szemlélődést választja. o A partmenti köveken há­rom kövér sirály gubbaszt. Lesik, hogy a hullámverés a csőrük elé sodorjon néhány apró halacskát. Nem túl nagy meggyőződéssel teszik, hi­szen bögyük tele a sétaha­jókról eléjük dobált ajándék­csemegékkel. Inkább csak úgy tesék-lássék módon va- dászgaínak. hogy ne süthes­se rájuk senki az ingyenélő bélyegét. Hirtelen, mint egy fehér villám, karcsú rokonuk, a csér csap le közéjük, s máris nyeli a finom halat. Kereng, bukik, s minden zuhanórepü­lés után egy hal tűnik el a csőrében. A kövér sirály-társaság fel­háborodása nőttön nő. Elő­ször csak hangjukkal riaszt­ják az ügyest, a merészet, az­tán szárnyra kapnak és közös erővel elüldözik. Honnan ismerős ez nekem? o A balatoni járművek között olyan az evezős csónak, mint az országútiak között a Tra­bant. A tó lapátos vándorára nem kacsintanak bikinis lá­nyok, mint a leprást, messze kikerülik a büszke vitorlá­sok, vízzel fröcskölik le a mo­torcsónakok. Micsoda szentségtörés, hogy a parányi öbölbe, ahol már egy magánjacht és egy ezüst­fehér motorcsónak is tanyá­zik, be akarok tolakodni én is az ormótlan ladikommal. Szűk a hely és — te úristen! — az egyik evezőm hozzá- koppan a motorcsónak olda­lához. Nem sérti meg, de­hogyis sérti a finom zomán­cot, a hajó tulajdonosa mégis válogatott szitkokat zúdít rám, hazája nyelvén. Ha el­érnének, talán torkon is ra­gadnának kövér ujjai. — Van-e tó széles e vilá­gon. melyen én, mint vendég, így le mernék kapni a tíz körméről egy helybelit, akár indokoltan is? — tűnődöm a kínos affér után. Persze, csak egészen halkan mefem fel­tenni magamnak a' kérdést, hiszen a dühös úr népgazda­sági érdekeket szolgál akkor is, amikor káromkodik. Le­het, hogy ezt ő épp olyan jól tudja, mint én? o Védett értékek Tihany öreg, kőfalú, zsúptetős házi­kói. Nincs hazai, vagy külföl­di fotós, ki arra vetődve, meg ne örökítené a hamisí­tatlan falusi miliőt. A túlbuz­gó még bele js léphet e „mi­liőbe”, de annyi báj legyen, így igazi, így originál az egész. Az őslakók mindmáig nem győznek csodálkozni raj­ta, hogy miért fotótéma a libapiszkos udvar, az istálló falanak támasztott kapa, s minden egyéb. Az üdülő ked­ves öreg takarítónője is így dohogptt: — Épített az unokám egy háromszobás szép villát. El­állhatna az akár a Nagykör­úton is. De ez a sok bolond turista rá se hederít. Mind csak a régit, a rosszat bújja. Bizony, mi sem gondoltuk, amikor felhúztuk a falakat megboldogult szegény uram­mal, hogy a házunk egyszer még ..kanzen” lesz vagy mi a fene. BÉKÉS DEZSŐ ez az eladó, hanem a másik. De az is ugyanilyen ... Később tudtam meg: a „másik” lakás főbérlője Kas­sai József, ö a jövendőbeli. Éppen egy éve. hogy beköltö­zött oda. Vizinével együtt, aki csak ideiglenesen jelent­kezett be Kassai otthonába. Az asszony állandó lakása a Ságvári Endre, utca 25. sz. alatt volt. Kétszobás, kom­fortos szövetkezeti lakás. 1969-ben kapta — méltányos­ságból. Mit méltányoltak Vizinénéí? Viziné tiszafüredi lakos volt, amikor kérelemmel for­dult Miskolc város tanácsá­hoz: utaljanak ki részére egy lakást — ha mást nem, szö­vetkezetit, de megelégszik egy házfelügyelőivel is — váro­sunkban. Kérelmében arra hivatkozott, hogy férje az 1968. december 22-i, mendei vasúti szerencsétlenség áldo­zata lett, ő magára maradt kislányával, s szeretne Tisza­füredről Miskolcra költöz­ködni, rokonai közelébe. A tanács méltányolta az özvegyen maradt asszony helyzetét, s négy hónap el­teltével 1969. május 7-én ki­utalta számára a Ságvári ut­cai szövetkezeti lakást. Itt élt Viziné a kislányával együtt, amikor újabb tragé­dia érte. Tízéves gyermeke 197(T október 22-én autóbal­eset áldozata lett. — Nem tudtam tovább ab­ban az utcában maradni. Minden a kislányomra emlé­keztetett! — sírta el magát. Ez volt az a pont, amikor úgy határoztam: a magam részéről nem foglalkozom többet Viziné lakásügyeivel. Sajnáltam az asszonyt a csa­ládi tragédiáért. És sajnálták őt Dankóék is. zsebükben a másfél évtizedes lakásigény­léssel. Mint ahogy a tanács­nak, nekünk is megesett a szívünk a most is gyászruhás nőn. § hogy mégis másként for­dult, annak nagy oka van. (Folytatjuk.) RADVÁNYI ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents