Déli Hírlap, 1972. július (4. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-24 / 172. szám
Miért ff no íügoőleqesen a ia? A platánok nem bírták az eukaliptusz szagát A növények rendszerint felfelé növekednek. De hogyan ismerik fel a függőleges irányt? Angol tudósok a következő hipotézist kockáztatták meg. Flotta — borosüvegekben Ritka kedvtelésnek hódol Jozef Smoczyk gdyniai lakos: boros- és befőttesüvegekben épít hajómodelleket. A tengerészeknek ezt az érdekes tudományát a háború alatt tanulta meg. Apró pálcikákból és festett, összegöngyölt hártyapapírokból állítja össze csipesz segítségével az üveg belsejében a kis hajókat, az árbocokat, a vitorlákat, sőt a gépek külső formáit is. Ma mar tekintélyes „palackba helyezett hajóflotta” tulajdonosa. Jelenleg érdekes munkán dolgozik: a háború előtti 32 hajóból álló teljes lengyel hadiflottának rekonstrukcióján és palackba helyezésén. Ismeretes, hogy a lengyel hadiflottának 1939-ben sikerült időben elhagynia a Baltitenger vizeit és így elkerülte a náci rajtaütést. Ennek emlékére készíti el az üvegekbe helyezett hadiflotta egységeit Jozef Smoczyk. Sok állatnál, a medúzáktól kezdve egészen a gerincesekig, a térbeli tájékozódásért felelős szerv egy gömb alakú üreg. Felületét kívülről csillószőrök borítják, amelyek a legcsekélyebb nyomásváltozást is érzékelik. Az üregen belül egy apró kövecske gurul. Az állat helyzetétől függően különböző csillószőrökre fejt ki nyomást, és az állat ily módon ismeri fel a függőleges irányt. A növényeknél hasonló szerepet játszhatnak a növényi keményítő szemcséi. Ezek rendszerint a sejt belsejében vannak. Súlyukkal nyomják a sejtközfalakat, és emellett hormont választanak ki, ez pedig súllyal ellentétes irányú, vagyis fölfelé növekedését ösztönzi. A közvetlen kísérletek igazolják az efféle mechanizmus lehetőségét. Ha vegyi úton feloldjuk a keményítő szemcséit, akkor a növekedés iránya „rendetlenné” válik. De hogy a földön kúszó növények miként választják meg növekedésük irányát — az egyelőre nem világos. Francia botanikusok érdéPoros a világ „A korszerű földművelő módszerek megváltoztatják az éghajlatot. A súlyos mezőgazdasági gépek olyan mennyiségű port vernek fel, hogy hovatovább az emberiség nem tud elegendő élelmet termelni.” Erre a katasztrofális következtetésre jutott Reid Bryson és John Ross, a wisconsini egyetem környezetvédelmi tanszékének két vezetője. A kutatók véleménye szerint 1963- tól napjainkig 19- szeresére növekedett az atmoszféra por- tartalma. Északnyu- gat-lndia fölött a levegő 50—150-szer nagyobb portartalmú, mint a világ egyik legszennyezettebb városa, Chicago felett. Az indiai por egy hatalmas méretű fcll.ö részét képezi- amely Észak-Afriká- tól Kambodzsáig húzódik, Irán és Nyu- gat-Pakisztán déli partvidékén némileg clvíkonyodik, Észak nyugat-lndia felett pedig újból összesü- rűfödik. Az atmoszférában felhalmozódó pormennyiség — Bryson és Ross véleménye szerint — kettős hatást ér el: megaka dályozza, hogy a nap melege elérje a fö’d felszínét és a nagy ipari városoKban keletkezett hőt nem engedi szétoszlani az atmoszférában. Így a városok felett kialakul egy por- és koromtakaró, amely mesterséges, a környező területekénél melegebb, nedvesebb és mozdulatlanabb éghajlatot tart fenn. Az utóbbi hatvan évben Washington felett 57 százalékkal, a svájci Davos meteorológiai obszervatóriuma felett pedig 89 százalékkal növekedett a pormennyiség. „Ebben a növekedésben — mondja a két amerikai kutató — kétharmad részben az ipari fejlődés a ludas.** kés eltérést figyeltek meg a függőleges iránytól az erdei fenyő növekedésénél. Gas- nogne-ban a platánok mellett ültetett erdei fenyők egyszerre csak ferdén kezdtek nőni, mintha el akarnának távolodni szomszédaiktól. Emellett az uralkodó szél járással ellentétes irányban hajoltak meg. Ugyanezt figyelték meg Marokkóban az eukaliptuszok szomszédságában levő erdei fenyőknél. Lehetséges, hogy mindkét esetben a platánokból és az eukaliptuszokból áradó szag hatott taszítóan a fenyőkre. Apróságok innen - onnan HARMINCKÉTEZER KILOMÉTERT UTAZOTT. HOGY KIKOSARAZZÁK — A ZAJOS MELLÉKHELYISÉG ZAVARJA ŐFELSÉGÉT - NYOMDAFESTÉKET NEM TŰRŐ VÉLEMÉNY Nincs szükségük ruhára Mexikó egyik nudista klubjának tagjai ruhagyűjtést rendeztek, és az összegyűlt 650 kilogrammnyi ruhaneműt eljuttatták az arra rászorulóknak. Ro nem tartanánk erkölcstelennek az önreklámot, így hirdetnénk mai összeállításunkat: „Utazzon velünk Párizsba, Rómába! Egy forintért mutatunk olyan szépségeket, amilyenekért az IBUSZ súlyos ezreket kér!” No de tartózkodunk az ilyen reklámfogásoktól, ezért szerényen csak annyit mondunk: a DH utazási irodája páratlan. A ntikis par a ho O lme, így jár az, aki mindenáron személyesen akar jelen lenni Párizsban. Vajon mennyit élvezhetnek a város szépségéből ezek a turisták? Tudnak-e másra gondolni, mint arra, hogy nehéz a hátizsák? Aligha. Ezért olvasóink ugyan csak képről láthatják ezt a párizsi utcarészletet, de ehhez még aktatáskára sincs szükség. Sőt, ha akarják, akár fürdőruhára vetkőzhetnek. O A fecske vagy a bikini, úgy látszik, nem is kirívó viselet az ilyen kánikulai időkben. Ha hinni lehet a kép szövegének, a római szépségeket egyáltalán nem zavarják a napozásban a férfi járókelők megjegyzései. A megjegyzések szövegét, sajnos, nem mellékelték a fotók. Nem kevesebb, mint 32 000 kilométert utazott szíve választottjáért egy ausztráliai fiatalember, bizonyos Graeme 'fait. Miért ez a nagy út? Nos, egyszerűen azért, mert Barbara Hill kisasszony, akit Melbourne-ben egy táncmulatságon megismert és azonnal feleségül kért, elutazott a nagyanyjához Angliába. Fiatal hősünk, Tait azonban nem hagyta magát ilyen könnyen elintézni! Kevés pénzzel a zsebében, de- nagy elhatározással a szívében — nekivágott az útnak. Két esztendőn át, alkalmi munkákból útiköltséget szerezve, hajón dolgozva és autóstopot igénybe véve utazott nem kevesebb, mint 32 ezer kilométert, hogy végre elérjen az angliai Falmouth kikötőjébe, ahol Barbara tartózkodott. És végül is miért tette meg a nagy utat? Hogy meghallhassa Barbara szájából a kikosarazó „nem” szócskát. e Nem Anglia gondjai zavarják Fülöp hercegnek. Anglia királynője férjének éjjeli álmát Windsorban! Bizony nem! Hanem azok a vizcsobogás- ból eredő zajok, amelyeket minden éjjel kénytelen „élvezni”. Honnan jönnek ezek a zajok? Azokból a nyilvános illem- helyiségekből, amelyeket a kastélyt látogató turisták vesznek igénybe. És — micsoda „felségsér- j tés!” — az csapja a legna- I gyobb zajt, amelyik éppen a ■ legközelebb fekszik a fenséges úr hálószobájához* Egyelőre nem tudni, mi lesz az ügy folytatása, de mindenesetre kiküldtek egy bizottságot, amely megvizsgálja, hogyan lehet a W. C.-t „lecsendesíteni”, és őfelsége igényeinek megfelelően „udvarképessé” tenni. Még meg sem kezdődött a müncheni olimpia, de egy rekord máris született. Mégpedig: árrekord! Élelmes bajor vendéglősök a már megnyílt étteremben olyan árakat állapítottak meg, hogy a meghívott első hazai vendégek, jó bajor dialektusban kitörve, bizonyos nyomdafestéket nem tűrő nyelvműveletekre biztatták hangosan a vendéglősöket. Hogy ezek megtették-e — nem tudni. M. I. Oxiqénpalack Hollandia rekordforgalmat lebonyoltíó határállomásán. Vaalsban naponta átlagosan 30 000 gépkocsi halad keresztül. A vámosok és határőrök akik egész nap a kipufogógázzal szennyezett levegőt — Papa! — dicsekszik a kisfiú. — Készítettem egy hegedűt. — Hát ennek igazán örülök. Nagyszerű gyerek vagy. És a húrokat honnan vetted? — A zongorából... * — És hogy megy az iskola? — Jól, de el sem tudod képzelni, papa, mennyire irigykedik rád a tanító bácsi. — Miért? — Mar többször fülön foa vámosoknak kénytelenek beszívni, egyre gyakrabban panaszkodnak különböző rosszullétekre. A megoldás: hordozható oxigénpalackokkal látják el Hollandia valamennyi nagy forgalmú határállomását. gott és azt mondta: „Ha az apád lennék ...” * Az autó eltűnt a garázs elől. A papa megkérdezi a kisfiát, aki ott játszadozik a közelben: — Nem láttál valakit errefelé? — De igen — válaszolja a gyerek. — Egy bácsi kinyitotta az ajtót, beleült és elhajtott... — Atyaúristen! kiáltott fel az apa. — Semmi vész, papa, megjegyeztem az autó rendszámát. Felnőttek és gyerekek © Néhány megjegyzést mi is tudnánk fűzni ehhez a felvételhez, mely szintén Rómában készült. Most azonban csak annyit, hogy a szépséges hölgy neve Delila, és nem ragaszkodik a kőágyhoz. O De nemcsak a szép nők kedvéért érdemes külföldre utazni, hanem azért is, hogy az ember ne nélkülözze a világ legimpozánsabb cintányérjának' a látványát. Súlya nem kevesebb, mint száz kiló. és állítólag még szól is — ha a szakállas úr püföli. A látogatók kérdésére válaszolva, állítólag szerényen annyit nyilatkozott, hogy nem akarja nagydobra, illetve nagy cintányérra ütni, de szerinte hangszere felér egy teljes szimfonikus zenkarral. Éppen ezért gáncsolják találmányának széles körű elterjesztését zenész kollégái: attól tartanak, hogy feleslegessé válnak a koncerttermekben, $ kénytelenek lesznek beállni beat-zenésznek. B. D.
