Déli Hírlap, 1971. december (3. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-16 / 296. szám

„Áldozatvállalásra is neveljünk” Partéiét az egyetemen Egy rangos értekezleten megkapó őszinteséggel és tár­gyilagossággal fogalmazott a Nehézipari Műszaki Egyetem képviselője, amikor mondani­valója végén kijelentette: — Elfeledkeztünk arról, hogy áldozatvállalásra is ne­veljünk ... Mindezt a pártéletre, a pártszervezetek munkájára értette. E felismerés alapján ugyanakkor arról is szólt, amit a párt X. kongresszusa fogalmazott meg: „El kell érni, hogy a szocialista er­kölcsi normák növekvő erő­vel érvényesüljenek.” Ennek jegyében az egyetemen mű­ködő pártszervezetek mun­kájuk középpontjába minden tekintetberf a példamutatást állították. Nemcsak szavak­ban vagy jegyzőkönyvi hatá­rozatokban, hanem egy új munkastílus kialakításában, ami a hat pártalápszervezet- nél mind erőteljesebben ki­rajzolódik. A 348 párttag irányítása, általában a pártélet kialakí­tása nem egyszerű feladat. A taggyűléseket ugyan rendsze­resen megtartották, de az eredmény — így mondják — nem volt mindig kielégítő Három alapszervezetnél felmérést végeztek, és meg­állapították: a pártcsoportok munkája hézagos, a párt­megbízatások körül sincs minden rendben, s a vezető­ség munkája sem értékelhe­tő egyértelműen kffogásta­arra, hogy a pártcsoportok önálló életet éljenek. A tagfelvételeknél a párt­csoport véleményét, javasla­tát messzemenően figyelem­be veszi a vezetőség. Mielőtt bárkinek a felvételi kérelmé­ben döntenek, nemcsak mun­kahelyi, de családi, magán­életbeli körülményeit is igye­keznek megismerni, s már az első pillanattól kezdve szá­mítanak az újonnan felvett párttagok munkájára. Az egyetemen — ahol két­ezer diák tanul — természe­tesen sajátosak a feladatok. A pártszervezetek nagyon helyesen, soha nem feled­keznek el erről, s úgy igye­keznek kialakítani a párt­életet és a pártmunkát, hogy az minél hatékonyabban se­gítse a nevelést, az oktatási feladatok végrehajtását. (tóth) (Farkas Ida felvétele) Miss Diortól a kakukkos óráig Ajándékajánlat tétovázóknak Csak otyan import it all vegyünk, amit már megkóstotíimk Több képzőművészeti alkotást! Tavaly, amikor átadták a Hoffmann Ottó utca sarkán a szökőkutat, városszerte vitatták, szükség van-e ilyen léte­sítményekre, nem került-e többe, mint amennyit ér. Meg­jelent ez ügyben néhány újságcikk is. Nem csak az a tanulságos, hogyan reagált a közvéle­mény a szökőkút felépítésére, hanem az is, hogy ilyen élén­ken reagált. A viták hőfoka ugyanis azt mutatja, hogy városunkban szenzációszámba megy, ha egy olyan alkotás születik, mely >,csak” díszíti környezetét. Bizony, kevés a képzőművészeti alkotás Miskolcon és különösen kevés díszítő elemet — szobrot stb. — helyeztek el az utóbbi években az új lakótelepeken. Pedig a házgyári épületek nagy betonfelületeit kellemesen feloldaná egy-egy odaillő képzőművészeti remek. Vajon mi magyarázza ezt a ..szűkmarkúságot”? — Erről beszélgettünk a minap az ÉSZAKTERV Vállalat néhány ter­vezőjével. Horváth István főmérnök így fogalmazta meg vé­leményét: „Elsősorban a beruházókon múlik, de mi is hi­básak vagyunk abban, hogy dísztelenek a lakótelepek. Nem szorgalmazzuk kellően a képzőművészeti alkotások elhelye­zését." Szó esett arról is, hogy tavaly elhatározták: legalább utó­lag elhelyeznek néhány szobrot, térelválasztó elemet a Győri kapui lakótelepen. Eddig azonban e szép terv valóra váltá­sáért vajmi keveset tettek az illetékesek. Igaz. hogy így utólag már nehezebb is! A tervezőktől hallottam azt is, hogy kevés Miskolcon a szobrász, s egyáltalán az olyan képzőművész, akit az építé­szet alkotásra inspirál. A sportcsarnok tervezésekor felkér­ték az egyik kiváló miskolci grafikust, tervezzen plasztikát az épület homlokzatára. A művész őszintén bevallotta, hogy nem „érzi” ezt a feladatot. Ha Miskolcra telepedne egy-két olyan alkotó, aki szívesen vállalná és magas fokon oldaná meg az ilyen feladatokat, akkor bizonyára gyakrabban jutna eszébe a beruházóknak és a tervezőknek is, hogy a jól meg­választott képzőművészeti alkotások emelik a lakótelepek esztétikai értékét. Praktikus szempont is sürgeti az új negyedek díszítését: a beton útvesztőjében, az egyforma házak egyforma lépcső­házai között bolyongónak tájékozódási pontként szolgálhat­nának a képzőművészeti alkotások. Szépi lélekvidámító tá­jékozódási pontként! BÉKÉS DEZSŐ Tanulótoborzás diafilmmel lármák. Mindenekelőtt e tapaszta­latok alapján a pártcsopor­tok munkájára fordítottak nagyobb gondot. Mindenki­nek konkrét pártmegbízatást adtak, amit a taggyűlésen kértek és kérnek számon. Megváltozott a vezetőség munkamódszere is. Koráb­ban többnyire mindent a tit­károk vállaltak magukra, most a munka elosztását úgy szervezték meg, hogy ki-ki a legnagyobb önállósággal te­hessen eleget kötelezettségé­nek. Jobban odafigyelnek az aktívahálózat kiépítésére, és REFLEKTOR Ma Budapesten ülést tart az országgyűlés terv- és költ­ségvetési bizottsága. ★ Cecén 6 millió forintos költséggel épült sütödét avatnak. Du­naújvárosban a zenei napok záróhangversenyére kerül sor. Egerben tájértekezletet tartanak az iskolán kívüli felnőttoktatás helyzetéről az észak-magyarországi megyék képviselőinek részvételével. Kecskeméten folytatódnak a Kodály-évforduló ünnepsé­gei. jjc Nyíregyházán Sza- bolcs-Szatmár üzemeinek energiaellátásáról tartanak konferenciáit. Pusztaegre­sen magyar—lengyel barátsá­gi nap lesz. Szombathe­lyen a Vas megyei Szállítási Bizottság a darabáru-fuvaro­zás helyzetéről tárgyal. (Folytatás az 1. oldalról) Nőknek kozmetikai cikket ajándékozni — kész lutri. Ezt csak azért írjuk le már elöl­járóban, nehogy nálunk rek­lamáljon valaki, ha végül mégsem zöld, hanem kék szemhéjfestéket kellett volna vennie. Mindenesetre van mi­ből válogatni, a karácsonyi vásárra szinte valamennyi nagy kozmetikai cég áruit a piacra dobták. Még tart a készlet a francia kőpúderekből, sőt a Tv-sza- lon melletti illatszerbolt ve­zetője angol kőpúdert is ígér a hét végére. A Cent­rumban szempilla- és szem­héjfestékek vannak nagy bő­ségben, a gusztusos üvegcsék, tégelyek oldalán olyan már­kák olvashatók, mint a Max Factor és a Louis Philippe. A púdereket és a szemkoz­metikai cikkeket azoknak ajánljuk, akik 100—150 fo­rintot szánnak egy-egy aján­dékra, akiknek többre te­lik, azok 335 forintért Miss Dior kölnit is vásárolhatnak. A csemege- és élelmiszer- boltok polcain százszámra sorakoznak a külföldi Italok. A villanyrendőr melletti áruházban több ffrint 30 fé­le importkonyakot, likőrt, wermouthot számoltunk meg tegnap. Az ilyen — prakti­kus, hiszen rögtön fogyaszt­ható — ajándékot vásárlók figyelmét árra szeretnénk felhívni, hogy nem minden arany, ami fénylik, azaz nem biztos, hogy annál jobb az ital, minél drágább, s minél csillogóbb rajta a címke. Pár nappal ezelőtt volt szó a rá­dióban , egy vizsgálatról, amely során kiderült, hogy egyik-másik importital — több száz forintért — rosz- szabb minőségű, mint az ol­csó, hazai megfelelője. Ta­nulság: ha italt választunk ajándéknak, olyat vegyünk, amelyet már megkóstoltunk. Az óra- és ékszerboltokban a karácsonyra való tekintet­tel bőségesen van aranyáru. 800—1600 forintért szebbnél szebb férfi pecsétgyűrűk, 600—800-ért női köves gyű­rűk kaphatók. S hadd osz­lassunk el egy tévhitet is, amely a rádióban elhang­zott információból ered, mi­szerint Miskolcon nem lehet gázöngyújtót kapni. Kapha­tó 95 forinttól egészen 650-ig. Ugyancsak az óraboltokban most van az állítólag sok­szor hiányolt kakukkos órá­ból — 430 forintért — és a bim-bam órából, amely 950 forintba kerül. Akinek semmi okosabb nem jut eszébe, az végül mandzsettagombot vesz a férjének. Hg már mandzset­tagomb, legyen legalább hímzett, a Centrumban meg­vásárolható. Ugyanitt, az ajándékosztályon, fából, bőr­ből készült nyakra való — nem nyaklánc, inkább nyak­örv — is kapható. Ezt csak a fiatalabb korosztálynak ajánljuk, lányoknak, legfel- feljebb 20 évig. Eredményesnek Ígérkező módszerét választották a ta­nulótoborzásnak a 3. számú Szakközépiskola vezetői, il­letve tanulói. A fotószakkör tagjai diafilmet készítettek az iskolában tanított szakmák­ról — a földmérő, az út- vasútépítő, és gépgyártás- technológus és a gépcszsza- kokról —, melyben feldolgoz­ták az oktatás jelenlegi rend­szerét, az iskola szemléltető eszközökkel való felszereltsé­gét, s á gyakorlati munkát. A tanulók az általuk ké­szített diafilmet folyamatosan levetítik, s szóban kommen­tálják Miskolc, illetve a me­gye több általános iskolájá­ban a végzős hallgatók előtt. Ezzel is kedvet kívánnék éb­reszteni az utóbbi időben méltánytalanul népszerűtlen­né vált Szakmák iránt. A gé­pészet kivételével mindhá­rom szakra lányok is jelent­kezhetnek. Az új módszer — melyhez hasonló az országban is ke­vés van — eredményei egye­lőre nem mérhetők le. A nyolcadikos tanulóknak a jö­vő év elejéig kell eldönteni­ük. hogy kívánnak-e a 3. számú Szakközépiskola hall­gatói lenni, avagy sem. Az viszont az érdeklődést bizo­nyítja, hogy a fiatalok ak­tívan kérdezősködnek a szak­mát érintő egvéb sajátossá­gokról, a vizsga utáni elhe­lyezkedési, illetve kereseti lehetőségekről. A szakközép- iskolások saját tapasztalataik alapján válaszolják meg a felmerült kérdéseket. Az általános iskolák igaz­gatói és pedágógusai pedig mindenütt nagy tetszéssel fo­gadják az új kezdeményezést, hiszen a néhány vállalkozó kedvű fiatal a pályaválasztási tanácsadáshoz jelentős segít­séget nyújt a részűkre. K. J. Ünnepi forgalom 9 Megkapta a MÁV miskol­ci Igazgatósága a KPM fő­osztályától az év végi for­galom feladattervét. Az elkö­vetkező napokban részlete­sen kidolgozzák az ünnepna­pok forgalmi rendjét, amely­re a jövő hét folyamán visz. szaténünk. Házfelügyelő kerestetik Ki gondolná, hogy „hiánycikk” a házfelügyelő?! Minden bizony­nyal ez a helyzet a Tanácsház tér 20. és 22. szám alatti házakban, ahonnan december elsején elvándorolt az utolsó épülettakarító is. Ugyanis a két házban évek óta nincs házfelügyelő, csak épülettaka- ritó. illetve már az sem. Erre szemmel látható bizonyítékok is szolgálnak. Például a sze­métszállítási napokon reggeltől a buszmegállóban sorakozó kuka­sorfal. Mintha csak fel akarnának szállni a következő járatra. A 22. szám alatti kapualjban, a húsbolt raktára, a B. A. V. átvevőhely és lépcsőház felé haladva arányosan sűrűsödik a szinte térdig érő sze­mét, ki tudja, hány napja ottfelejtve. A lakók kérvényezik, hogy kapjanak végre házfelügyelőt, a MIK pedig tehetetlenül emeli fel a kezét, mondván: ha nincs se házfelügyelőnk, se épülettakarítónk, mit tegyünk? Tényleg, mit Is? Például megfelelő jelentkező felvételéig a hús­bolt, a B. A. V. dolgozói a lakókkal egyetértésben kulturáltabbá tehetnék a kapualjat és az amúgy sem barátságos udvart, amint ezt a 20. számú ház lakói is teszik. A MIK pedig a régi házfelügyelői lakás rendbehozatalával tehetné vonzóbbá a két épület házfel­ügyelőségét. (SIMÁNYI) P. É. Megszolgált ösztöndíj Béni bácsi a BÁÉV selyemréti munkás- szállásának egyik legrégibb, s talán legidő­sebb lakója, lefekvés előtt, szokás szerint olvas egy-két órácskát, öreg pápaszemmel az orrán, végigböngészi a napilapokat, de a folyóiratot sem veti meg, ha éppen a keze- iigyébe kerül. Nem válogat, mint az ínyenc olvasó. Akár a könyvet, úgy olvassa az új­ságot. Az elejétől a végéig. Tud is minden­ről, ami széles e világon történik. A hatvanhoz közeljáró férfi nem pusztán unaloműzésből, vagy szórakozásból olvasgat esténként, hanem — bármilyen patetikusan is hangzik — azért, hogy többet tudjon. Ma­kacs tudásvágy sarkallja, hogy naponta át­rágja magát a betűk tengerén, mert érzi: ez az egyetlen mód arra, hogy tanuljon. Az is­kolát, s a gorkiji értelemben vett élet-isko­lát kijárta már. Nem vonzza a kocsma, de a színház sem. Olvas tehát a munkásszállás szüntelenül neszező csendjében. Mindezek mellett nem hiszem, hogy róla kellene megmintázni az oly sokszor megál­modott, de még teljesen ma sem kész „ta­nuló munkás’’ szobrát. Biztosan akadnának, nálánál jobb modellek is. Vegyük például a Pamutnyomóipari Vállalat 400 dolgozóját. Éppen ennyien jelentkeztek ugyanis, hogy már felnőtt fejjel, elvégzik, illetve befejezik a nyolc általánost. Amint az erről szóló hír­adások tudtul adták, a vállalati új oktatási I szabályzat jelentős kedvezményeket biztosít a munkások továbbtanulásához. Aki tanul, az a háromműszakos beosztás helyett egy-, vagy kétműszakos beosztást kap. Ahol erre nincs lehetőség, ott az üzembe kihelyezett, műszakokhoz igazodó iskola padjaiba ülhet­nek be az idős nebulók. Szándékosan emlí­tem utoljára az egyik legnagyobb, sokak által legalább is annak tartott, kedvezményt, illetve ösztönzőt. Azok a munkások, akik esti iskolán elvégzik az általános iskola nyolc osztályát, pénzjutalmat kapnak. Hogy meny­nyit, arról hallgat a krónika, de ez nem is érdekes. Fölösleges boncolgatni: vajon jogo­san kapnak-e plusz pénzt az öregdiákok. Aki ugyanis felnőtt fejjel, munkás évekkel a háta mögött ül be a pariba, már régen meg­szolgálta ezt az ösztöndíjat. Jól tudom, hogy sok gyárban, üzemben még csak a kérdésfeltevésnél tartanak, s a lehetőségét keresik a kétkezi dolgozók to­vábbtanulásának. Ám, amit tegnap vagy ma csak mint lehetőséget emlegettünk, azt hol­nap szükségszerűségnek kell neveznünk, hi­szen a tanitva-tanulni kettősség kölcsönös emberformáló ereje egyaránt sarkall kék- zubbonyos munkást és fehérköpenyes mér­nököt, hogy a hatalom, hordozói, a tudás hatalmasai legyenek. BftACKO ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents