Déli Hírlap, 1971. december (3. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-08 / 289. szám

mw ­★ „Békák és delfinek” — szárazon és vízen. Az ózdi Havasi Emőke magabiztosan tekint a fényképezőgép len­cséjébe. miután már harma­dik versenyszámát is siker­rel „abszolválta”. S ez a bá­tor szembenézés érthető is, hiszen „már” hatéves és há­rom esztendeje számítják a megyei „Béka-élvonalhoz”. Egyébként ő a megye leg­ifjabb igazolt versenyzője! A másik képen az MVSC-s Ko­vács vesz éppen „mély lé­legzetet” a 400 méteres gyorsúszás megnyerése után. (Szabó István felvétele) Az őszi szezon után Tizenhat szakvezető a labdarúgó NB Lről Izgalmakban bővelkedő, ér­dekes küzdelemsorozat volt az 1971—72. évi NB I-es lab­darúgó-bajnokság őszi sze­zonja. A színvonalról már nem ilyen hízelgő a véle­mény. hiszen a Népsport osztályzatai szerint a köze­pesnél alacsonyabb volt az átlag (a lap csillagokkal osz­tályozza a mérkőzéseket — 1-től 5-ig — s a 120 mérkő­zés átlagosztályzata: 2,77!). A góllövés sem ment olyan jól, mint tavaly ilyenkor (330 gól az akkori 339-ceI szemben, mérkőzésenként 2,75), bár a csökkenés minimális. A szub­jektív megítélésé pedig ... Ez attól függ, ki mondja. Nézzük tehát, hogy mit mon­danak a szakvezetők. A 16 NB I-es egyesülettől tizen­hatan nyilatkoztak egy-egy mondatban — kivéve Matbesz Imrét, akinek g— érthetően — több mondatára is kíváncsi­ak voltunk. íme, az MTI-nek adott nyilatkozatok az őszi helyezés sorrendjében. Kovács Imre (Ü. Dózsa): A pontok számával elégedett vagyok, a teljesítménnyel nem, s ez elsősorban a még erősítésre szoruló védel­münkre vonatkozik! Csanádi Ferenc (FTC): Si­került elérni, amit célul tűz­tünk ki. azaz a dobogós fél­évi helyezést, tehát elégedett vagyok. Moór Ede (Salgótarján): A tavalyi jó szereplés után vártam a folytatást, de arra én sem gondoltam, hogy ilyen jól sikerül, s a beter­vezett 17 pont helyett húszat gyűjtünk. Mészáros József (Honvé'd): Talán furcsán hangzik', de a helyenként rapszodikus sze­replés ellenére »is elégedett vagyok a csapattal, hiszen 11 mérkőzésen keresztül veret­lenek maradtunk. (A Video­tonról nem esett szó! A szerk.) Machos Ferenc (Vasas): A hullámzó teljesítmény és a sok hazai pontvesztés — a Fáy utcában csak az Egert tudtuk megverni — azt iga­zolja, hogy nincsenek meg­felelő támadójátékosaink, így továbbra is keresnünk kell a jobb csapatot. Majtán József szakosztály­vezető (Tatabánya): Sajnos, hátsó alakzataink sokat bi­zonytalankodtak, és ezért jó néhány pontunk elúszott. Keszthelyi Mihály (Cse­pel): Az idényben nyújtott játékkal nem lehetek elége­dett, bár erre a pontok szá­ma nem nyújt indokot! Győrfi László másodedző (Rába ETO): Két ponttal többre számítottunk, ^de azért a 14 sem kevés, ha a sok sérülésré és betegségre is gondolok. Szűcs Gyula (VM Egyet­értés): Mint minden újonc csapatnak, nekünk is az volt a tervünk, hogy már az őszi idényben messze kerüljünk ■ sereghajtóktól, á ez sike­rült is, amit a játékosok szorgalmas munkájának tu­lajdonítok elsősorban. Preiner Kálmán (Pécs): Vegyes érzelmeink vannak az őszi mérkőzések után, hi­szen az első nyolc meccsen csak 3 pontot szereztünk, a következő hét találkozón vi­szont 10-et — sok sérülttel és beteggel bajlódó csapa­tunkkal. Ka\ocsay Géza dr. (Video­ton): Javult a csapat egysé­ge, különösen néhány fiatal játékos fejlődött sokat, akik azonban nvég nem tudták el­lensúlyozni “az edzőváltozás­ból is következő kezdeti ne­hézségeket. ' Sarlós László szakosztály- vezető (Sz. Haladás): Célunk az volt, hogy ne kelljen a kiesés ellen harcolni, de a jó kezdés után a „második félidőre’’ visszaesett a gár­da. Kovács Ferenc (Eger): Csak a minimális tervet tel­jesítettük — 10 pontot sze­reztünk a maximálisan el­képzelt 13 helyett — mégis elégedett vagyok. Mathesz Imre (DVTK): Gyengén sikerült az őszi idény, pontjaink száma na­gyon kevés, kellemetlen helyről fordulunk a tavasz­ba. Az ok: kevés a játékos, s még ezt az állományt is tizedelték sérülések, beteg­ségek. Az öt leszerelt játé­kossal most húszra egészült a keret, amelytől tavasszal lényegesen jobb szereplést várunk. Játékosaink decem­ber 16-ig Debrecenben, leve­zető táborban lesznek, a sza­badság december 19-től ja­nuár 3-ig tart. Az előalapo- zást Sebesvizen kezdjük, majd a felkészülést Miskolc- Tapolcán folytatjuk. Február 7. és 21. között Jugoszláviá­ban tartjuk az edzéseket és közben nyolc mérkőzést ját­szunk. PaHcskó Tibor (MTK): Kritikus, nagyon nehéz őszi idényünk volt, de még ilyen körülmények között is több pontra számítottam attól a gárdától, amit a jövőben többre is képesnek tartok. H. K. Ülést tartott az MTS OT I Az MTS Országos Tanácsa december 7-én, kedden, dr. Beckl Sándor elnökletével ülést tartott. Az Országos Tanács meg­hallgatta és tudomásul vette az MSZMP KB november 3-i, az állami élet fejleszté­sével foglalkozó határozatáról szóló tájékoztatót. Az Orszá­gos Tanács — összhangban azzal, hogy az állami élet fejlesztése során a testneve­lés és sport terén is növelni kell az állami szervek szere­pét és irányítására állami szervet kell létrehozni — úgy határozott, hogy január­ra tervezett kongresszusát nem hívja össze. Ugyanak­kor szükségesnek tartja, hogy az 1973 elején végbemenő szervezeti átalakulásig az MTS és szervei — együtt va­lamennyi sporttal foglalkozó szervvel és sportszervezettel — fokozott erővel és felelős­séggel végezzék feladatukat, A tanács második napiren­di pontként egyes sportági szakszövetségek elnökségei­nek személyi változásait tár­gyalta. Munkaköri változá­sok, egészségügyi és egyéb okok miatt többen kérték felmentésüket, ezért a tanács az alábbi új elnökségi tagok beiktatását hagyta jóvá: Asztalitenisz: Kelen Béla (elnök), Lukács Attiláné. Zsi- gó Béla. Atlétika: Baracs Fe­renc, Eső Pál, Söjtör József, Szabó Ambrusné. Túsz Fe­renc. Evezés: dr. Harmath Zoltán. Hollósi Frigyes. Íjá­szat: Bajkai Pál. Kerékpár: Pásztor István, Sohillerwein István, Szabó Lajos. Model­lezés: dr. Szaké János fel-< nők), Béé András. Motor-* sport: Végh Gyula, Röplab­da: Molnár Kárcüv (elnök), Antalpéter Tibor (elnökhe­lyettes), dr. Ágéi Vilmos, Ba­konyi Károly, dr. Holvai Endre. Porubszky László, Surányi Miklós. Súlyemelés: Hámos Imre. Tájékozódási futás: Dócs István, Réti At­tila. Teke: Hermann József (elnök), Bihari Tibor (főtit­kár), Kozák Károly. Tenisz: Síkabonyi Györgyné. Tollas­labda : Hunyadi Levente, Kaplony Miklós, Migh Pálné. v Torna: Borsos Jenő, dr. Sze­keres László. Vívás: Gere- vich Aladár, dr*- Nedeczky László, Papp Bertalan. Szent- istvány József, Tilly János. vUindenjéle Szuper tankhajókat? Nem! Az egyik legnagyobb japán hajóépítőgyár felhagyott az­zal a tervével, hogy úgyne­vezett „milliomos” szuper tankhajók számára dokkokat építtessen. Ezekben a doki kokban egymillió tonna BRT-ás /hajókat gyártottak volna. A döntésre az a meg­gondolás késztette a vállala­tot, hogy felmérte a szuper tankhajók katasztrófájával járó végzetes következmé­nyeket. % Bár a hajóépitési szakem­berek azon a véleményen vannak, hogy e hatalmas hajók a leggazdaságosabb vízi szállítási eszközök, a kipusztult tengerek és óceá­nok kísérteties képe elriaszt­ja az ipart attól, hogy nö­velje a tankhajók méreteit. A hatalmas olajmennyis-g. amely hajószerencsétlenség következtében már eddig is beleömlött a tengerbe, e körzetekben minden életet kipusztitott. Mesterséges vér Határjefeö: Szkokén Zoltán Ankarától Eindhovenig /. Legutoljára akkor beszélgettünk Szkokán Zoltán miskolci labdarúgó-játékvezetővel, amikor liverpooli, illetve angliai élményeit mesélte el lapunk olvasóinak. Sokan talán még emlékeznek rá. hogy akkor Zsolt István társaságában vett részt az angliai mérkőzésen. Szkokén Zoltánt azóta újabb nemzetközi kötelezettségek Törökországba, majd Hol­landiába szólították. A holland mérkőzés különlegessége, hogy ez volt Zsolt István utolsó nemzetközi szereplése. Er­ről, s a törökországi útról beszélgettünk. Ázsiába eljutni nem min­dennapi lehetőség, még ak­kor is, ha csak a „közeli” Törökországról van szó. Ezt vallotta Szkokán Zoltán is, amikor Kamarás doktor és Vincze doktor társaságában megérkezett Törökországba. Egy kicsit már ránk, illetve lapunk olvasóira is gondolva, nézett körül, hogy elmond­hassa az érdeklődőknek, mi­lyen is a török labdarúgás. Ankarában a 0:0-ra végző­dött török—lengyel utánpót­lás válogatott mérkőzésen működött közre partjelző­ként. Az államelnök kczíooása ' Ankara szép stadionja nem nyújtotta azt a tartalmat, amit a körítés ígért. A kö­zönség igen nagy létszámú volt — mintegy 25—30 ezer ember lehetett ott — és a hangulati bevezetés is átla­gon felüli. A törökök már tanultak az angoloktól, s már a találkozó megkezdése előtt zenekarral és egyéb eszközökkel próbálták feltü­zelni közönségüket. Az ilyen­fajta előkészítés egyik esz­köze volt az is, hogy az ál­lamelnök is megjelent és személyes kézfogásával is buzdította a fiúkat. Persze, ez sem tudott javítani azon a gyenge játékon, ami egyéb­ként az egész, török labda­rúgásra jellemző. Némileg meglepő volt, hogy a len­gyelek is ezt a színvonalat képviselték az isztambuli stadionban. 6 török rdzö a TF-en A török szakvezetők egyéb­ként igen jó véleménnyel vannak a magyar fociról és meg vannak győződve újbóli fellendüléséről. Nem kis mértékben ez az oka annak, hogy januártól hat _ török edző tanul a TF-en, s pró­bálja meg elsajátítani a ma­gyar foci tudományát. Sokat tesznek a színvonal emelése érdekében, sportkapcsolataik sokirányúak, s a profizmus mellett az amatőr sportot is támogatják, aminek egyik példája: a jövőben a profi klubok amatőr csapatot is kötelesek inditani a részük­re rendezendő bajnokságban. A közönség meg is érdemel­né, hogy jobb focit lásson, hiszen rendkívül sportszerű, . s elsősorban nem a csapa­tát, hanem a szép játékot tapsolja meg igazán, függet­lenül attól, hogy azt ki pro­dukálja. A Törökországból történő hazaérkezés után Szkokán Zoltán úgy vélte, hogy ezzel teljesítette az éves külföldi programot, amikor váratla­nul az a megtiszteltetés érte, hogy elkísérhette Vadas Já­nos társaságában Zsolt Ist­vánt utolsó nemzetközi mér­kőzésére. (Folyt, köv.) HORVATH KALMAN Az amerikai kórházak kró­nikus ,,vérhiányban” szenvednek. A hiányt fokozza a fertőzés ve­szélye: az átömlesztett vér eset­leg a fertőző májbetegség víru­sát tartalmazhatja. Hogy egy csa­pásra mindkét problémát meg lehessen oldani, a kutatók mes­terséges vér létrehozásán fára­doznak, amely olcsó, veszélyte­len és nagy mennyiségben hoz­záférhető lenne. A legmegfelelőbb szintetikus vérhelyettesítönek a fluorszén­hidrogénből és sok atomú alko­holból nyert áttetsző folyadék tűnik. Folyékony állapotban a fluorszénhidrogének olyan szere­pet töltenek be, mint a vörös vérsejték, amelyek az oxigént a tüdőből a szervezet szöveteihez viszik, a széndioxidot pedig — a szövetekből a tüdőhöz szállítják. A sokatomú alkoholok fluor- szénhidrogénnel kevert nagy méretű molekulái a. vérplazma fehérjéinek bizonyos tulajdonsá­gával rendelkezik: „vonzüák” a vizet, és így folyékony közeget biztosítanak a fluof szénhidrogé­nek szállítására és a véredények feltöltésére. A fluorszénhidrogénből és sok­atomú alkoholból előállított ke­verék segítségével lehetővé válik a különböző szervek átültetés előtti konzerválása is. Polimer a papírba Romániában az iasi poli­technikai intézet tudomá­nyos munkatársai egy epi- klórhidrin elnevezésű poli- (mert állítottak elő, amelyet jó minőségű papír gyártá­sához használnak fel. Az epiklórhidrin hozzáadásával a papír fokozottabban ellen­áll a nedvességnek, és rá­adásul lényegesen csökken az egyéb adalékanyagok költsége. Kagylókiállítás Párizsban, a Rue Saint- Maure 212-ben megrendezett kagylókiállítás kedvet csinál a kagylógyűjtéshez, akik pe­dig már foglalkoznak vele, a kiállítás révén tökéletesít­hetik tudásukat. A párizsi békaemberek klubjának szervezésében rendezett kiál­lítás keretében a világ vala­mennyi tájáról származó kagylók bemutatásra kerül­nek, s a bemutatott kagylók egy részét eladásra kínálják. Bemutatnak rendkívül rit­ka darabokat, pl. a híres „tenger dicsősége” nevű kú­pos kagylpt, valamit azt a kagylófajtát, amelynek min­den példányát, a hagyomá­nyokhoz híven, még ma is a japán császárnak ajánlják fel; ezenkívül a bemutatott kagylók között szerepel az Űj-Kaledóniában talált fe­kete porcelánkagylók egye­dülálló sora, amelynek szí­ne és alakja fejlettségi fokuk­tól függően változó. A bemutatott kagylók mellett az érdeklődők szá­mos kagylótani kiadvánnyal és dokumentummal is meg­ismerkedhetnek. Haldokló elefántok A kenyai nem­zeti parkban több száz elefánt pusz­tult el — a ha­tóságok jelentése szerint — minden idők legborzasz­tóbb aszálya kö­vetkeztében. A nemzeti park keleti övezetét felkereső hivata­los bizottság egyetlen nap le­forgása alatt 70 elefánttetemre bukkant. Ezen a területen az el­múlt 18 hónap alatt alig hullott valami csapadék. A fák alatt min­denfelé haldokló elefántok hever­nek, felettük zsák­mányra éhesen köröznek a dög­keselyűk. A park vezető­sége közölte, hogy kb. egy tucat ri- nocerosz és né­hány bivaly is a szárazság áldozata lett. A rendkívüli szárazság elsősor­ban az elefánt­csordák kicsinyeit tizedelte meg. Ezek lényegében éhenhaltak, mivel a táplálékul szol­gáló növényzet valósággal kiégett. A kenyai nemzeti park Nairobi és a tengerpart között 20 000 négyzetkilo­méternyi területen fekszik. Csapadék­indexe 558 mm. Ezzel szemben az elmúlt évben csak 344, az idén pe­dig mindössze 156 milliméternyi csa­padékot kapott. A rend szimbóluma Chicagóban 1886-ban fel­avatták a rendőrök emlék­művét. 1971-ben a város há­látlan polgárai egy plasztik­bomba segítségével felrob­bantották. „A városnak ezt' a nagy szimbólumát” — mint azt Richard Daley polgármester nevezte, nemrég ismét fel­állították. Most azonban éj­jel-nappal megerősített kar­hatalom őrzi, mert a polgár- mester szerint „ha harmad­szor is fel kellene avatni, az rontaná az emlékműnek, mint a rend szimbólumának a hitelét”. Út a Fekete-tengerhez Az 1971—1D75-ÖS ötéves tervben végleg befejeződik a Fekete-tengerhez vezető leg­rövidebb, Szófiát Karlovón keresztül Burgasszal össze­kötő út és a román határ­tól kiinduló Várna—Burgasz —Malko Tirnovoi tengerpar­ti főútvonal építése. Ugyan­akkor rekonstruálják a Vrasko Csuka—Mihajlov­grad—Knezsa—Pleven mű­utat, amely Belgrádon ke­resztül közvetlen kapcsola­tot teremt Nyugat-Európa és Bulgária fekete-tengeri part­vidéke között.

Next

/
Thumbnails
Contents