Déli Hírlap, 1971. december (3. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-31 / 308. szám
Szilveszteri Medretalpat sütnek ébenfa oarázson V 1 y* 4f VŐFÉLY NYUGDÍJBAN Tóth András az emberek beszédesebb fajtájából való. Hogyisne lenne, hiszen a 74 éves parasztember nevezetes mesterséget űz. Neve elé csakúgy, mint ahogyan az eposzok hőseinek kijár, állandó jelző kívánkozik. MuA tyúk hátrafelé kapar ÚJÉVI SZOKÁSOK, BABONÁK Nagyamyáanék az óév utolsó napján tyúkot sütöttek, az új esztendő első napján pedig orjalevest ettek. így szokták meg, ez volt a regula. A magyarázat egyszerű: ,.A tyúk hátrafelé kapar, a disznó meg előre túr.” A babonák, hiedelmek világa misztikum nélkül men- tődött át apáról fiúra, s nagyanyáméknál már csak a hókusz-pókusz nélküli szokás maradt meg. Szilveszter este ők is, mások is templomba mentek annak idején, s aztán várták a kolomprázó, ostort pattogtató, csengető és tülkölő pásztorokat, akik egy kis harapnivaló és innivaló fejében „megtérítették a gulyát”. Valójában lármás, harsány búcsúztatása volt ez az évnek, s tulajdonképpen az „új év, új lehetőség” remény jegyében koccantak össze a poharak. A lányok titokban ólmot öntöttek, hogy megtudják, kiféle lesz a jövendőbeli. Január elsején tököt sütöttek, s mindenki evett belőle egy-egy szeletet, hogy senki se legyen pénzszűkében az új evben. Ha csak lehetett, nem dolgozták, hiszen azt tartották, hogy az egész év olyan lesz, amilyen az első nap volt. Ettek, ittak nagyokat, fogadták a komák, szomszédok jókívánságait, bár azt sehol sem vették szívesen, ha a fehérnép is a házról házra járó köszöntőkkel tartott. Ha az asszony mégis ment. akkor okvetlenül a ■ férfinak kellett előbb lépnie az idején otthonba, nehogy rontás Kapjon a házra. A téli falu csendjén az első c«p is harangzúgás riasztót- fa és ismét nem maradhattak el a hangoskodó pásztorok, no meg a maskarás, kereülős jelmezesek, akik* a téli hónapokban dívó szokás szerint lehetőleg olyan házakhoz látogattak. ahol disznót vágtak. Évődtek, tréfálkoztak a háziakkal, s az volt a kunszt, ha észrevétlenül elcsenhettek egy kis kolbászt, vagy egy fél oldal szalonnát. A zsákmány aztán az övék lett. Az igazi maskarás népi játékok azonban a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszakra, farsang idejére estek. A fonóházi játékok kimeríthetetlen lehetőséget ki. náltak a dramatikus népi szokások kiélésére. A farsang napjaiban zajlottak a bálok, s a híres-neves maskarás felvonulások. Ilyen a még ma is dívó mohácsi busójárás, vagy a képünkön is bemutatott eleki (Békés megye) .húshagyókeddi utcai felvonulás. láttató, szertartásszervező, kedvcsináló. András ^.bácsi ugyanis vőfély, azok közül is a legnevezetesebb. Először 1922-ben a sógo- réknál emelte magasba a szalagos, kendős, csontvégü, kőrisfából faragott vőfélybotot. Hamar népszerű lett, hívták sokfelé és ő senkinek sem mondott nemet. Jó hangja volt, szépen verselt és értett a hangszerekhez is. A lakodalmas házaknál több mint ötven éve mondja már a klasszikussá vált vendégkínáló rigmust: „Behoztam' a kakast egész tarajával, nem gondolt jó gazdánk a maga tyúkjával. Örülök, ha tálat viszek ki üresen, így a vendég gyomra nem marad üresen.” Persze, a vőfély teéndői már jóval a boldogító igen elhangzása előtt megkezdődnek. Egy előre elkészített lista alapján rigmusos hívogató verssel járja végig a falut. A lányos háznál illő tisztelettel ezt mondja: „Szépen kérjük azért szép menyasszonyunkat, keresd meg kulcsodat, nyisd fel a ládádat, tűzd fel bokrétánkat...” Ám a vőfély nem elégszik meg ennyivel. Többet akar: .,Szépen kérem tehát e család apját, anyját, adják ide a mi menyasszonyunk ágyát.” Ettől kezdve aztán elveszti játékos évődését a rigmus, s nagy komolyan esküvőre hív. A lakodalmas háznál veszi aztán ismét kezdetét a vigalom, s a vacsora megkezdéséig a vőfély tartja szóval a vendégeket. Képtelenebbnél képtelenebb történeteket versel a konyhában folyó előkészületekről. „Hogy mi mindent főznek, fogalmuk sincs róla, kocsonyának készül tizenkilenc gólya. Hizlalt verebeket forgatnak a nyárson, medvetalpat sütnek ébenfa parázson.” Ezután minden tál ételt, minden új fogást megénekel András bácsi. Éjfél után, amikor megkezdődik a bál, a vőfély kéri táncra a menyasszonyt és az első forduló után a muzsikusokhoz fordulva kiált: „Kontya, csecse- fctra kerek, húzzatok még erre egyet.” Általában reggelig, vagy még tovább tart a vigalom, s a vőfély elégedetten térhet haza, legutolsóként. Tóth András bácsi nem tudja számát a lakodalmaknak, amelyeken részt vett. Az azonban bizonyos, hogy amikor ő kelt egybe az asszonnyal, nemhogy vőfély, de még vendég sem volt az esküvőn. A recept hétpecsétes titok Perignonatya nedűje Néhai Perignon atya, úgy az 1600-as évek közepén vá- lahol Franciaországban találta fel azt a nedűt, amely sokáig a királyok, vagy legfeljebb hercegek itala volt. A pezsgőkészítés fortélyait természetesen hétpecsétes titokként i őrizték, de aztán, ahogy az már a titkokkal lenni szokott, ez is kiszivárgott, s a múlt század közepén sorra épültek Európában a pezsgőgyárak. Mindezt Kurucsai Józseftől, a pg- csi pincegazdaság' igazgatójától tudom. aki joggal mondható pezsgőszakértőnek. — Pécs központjában, év‘- százados pincelaliirintus húzódik az épületek alatt. Ebben az ötszintes pincében alapította az első magyar pezsgőgyárat 1859-ben a Linke család. A középkorban épült pincék kiválóan alkalmasak pezsgőkészítésre és -érlelésre. Itt ma is a hagyományos eljárással készül a pezsgő, palackba töltjük a nyers italt, majd két és fél évig érleljük, máglyákba rakva, a pincék állandó 10— 11 fokos hőmérsékletén, Pécsett már hétféle Pannónia pezsgő készül, évente egymillió palackot adunk át a bel- és külkereskedelemnek. Az idén 400 000 üveg Pannonia pezsgőt exportáltunk. A pécsi pezsgő gyakran szerepel a hazai és külföldi versenyeken, az idén Sárospatakon első helyezést ért el, és a Borsod megyei Tanács nagydíját nyerte. Bratislavá- ban ugyancsak aranyéremmé! jutalmazták a Pannonia család tagjait. Talán e nagy sikerek miatt jut kevesebb a boltokba, mint kellene a pécsi pezsgőből. így volt ez az idén is, amikor — mint az igazgató ifiondta — a pezsgő 40 százalékát külföldre vitték. Igaz. a jövő szilveszter' még messze van — s aki most nem kapott pezsgőt a boltban, azt nemigen vi- t gasztalja, hogy jövő ilyenkorra mit ígér a gyár —, de azért elmondjuk, hogy 197.2- ben több Párjnónia pezsgő kerül a hazai boltokba is. Több kulisszatilkot sajnos nem tudunk elárulni a pezsgőről. mert a gyártási technológia — Perignon atya óta — a pezsgőgyárak titka. Legfeljebb annyit, hogy nem árt az óvatosság a palack bontásakor hiszen az öí: V atmoszíerás nyomás miatt a pezsgősüveg dugója bajba sodorhatja a csillárt, meg az óév-búcsúztató társaságot. Különleges tv-készülékek yy Kíváncsi hölgyeknek % Autószerelőknek >y Műgyűjtőknek yy Vén tengeri medvéknek ÁLOMFEJTÉS • Are 20 «»ér. ÍMft*' ItnMÄ IBMSÍ. M»• E kis dolgozatban az álomfejtéssel foglalkozunk — szigorúan tudományos alapon. Forrásmunkánk a „Legújabb, képes egyiptomi álmoskönyv”, mely csak azért a legújabb, mert könyvkiadásunk bűnös mulasztása folytán, sok éve nem jelent meg frissebb kiadás. Egyébként nagyapáink korából való, ámde — mint látni fogják — a benne levő magvas bölcsességek fölött nem járt el az idő. Szerkesztője módszeres ember volt és ábécé-sorrendbe szedve adta az „éjjeli álmoknak, jelenéseknek és látomásoknak” magyarázatát. Akasztott embert látni — látogatás. (A tizedik karácsonyi köszöntő belépőékor az én fejemben is felrémlett a bitófa.) Batrot enni — betegség. (Különösen szeles időben.) Császárról beszélni — ncgjy tisztesség. (Császára válogatja.) Szerelmed csecsemőt füröszt — — hűtlenkedik. (Attól függ, kié a kisded.) Elevenen eltemetve lenni — ijedtség. (Mi több: kellemetlenség.) Fajtalankodni— jó egészség. (Hetvenen túl feltétlenül.) Iga — hivatalt jelent. (Nem vitás.) Jégen járni — veszedelem. (Ugyanez nyári kánikulában: tehetseg.) Kállay Lajos- féle motorral csépelni — szerencse. (A. Kállay-cég hirdetett az álmoskönyvben.) Ha látod, hogy a kakas tojást tojik — betegség. (Szembetegség.) Ladikázni — előmenetelt jelent. (Ha a főnök lánya a partner.) Nyulat lőni — vigalom. (De nem a nyúl számára.) Papot prédikálni látni — unalom. (Lehet termelési értekezlet is.) Szűz lánnyal hálni — nagy kár. (Hát, ahogy vesszük.) Tyúkszem — bosszúság. (Ha rálépnek, nagy bosszúság.) Vasút — változás. (Amennyiben magyar vasút, akkor igen lassú változás.) Zsemle — egészség. (Miskolci zsemle esetében: kis egészség.) Végezetül foglalkozzunk „A mindennapi éhomra való tüsszentések” jelentésével. Könyvünk szerint ha pénteken tüsszent a férfi — ehomra. akkor: ..Vidám boldogságban éli világát 1 Meglátja nemsokára a kedves mátlmját.” Ha aztán következő nap már a mátka is tüsszent — szintén éhomra — akkor „csalfán elhagy léged hűnek vélt kedvesed.” Persze, hiszen karikagyűrű helyett A—2-vel vártad. Autóvezetőknek (Az Eulenspiegel karikatúrája.) Kockázatos dolog — Szeretnék életbiztosítást kötni. ' — Autója van? — Nincs.^ — Motorkerékpárja? — Nincs. — Kerékpároz»#? — Nem. — Akkor sajnálom, gya>j- gosokat nem biztosítunk. Túlságosan kockázatos lenne. (Az oldalt összeállították: Békés, Braczxö, rusziaij
