Déli Hírlap, 1971. december (3. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-28 / 305. szám

„Vize Professzor” az indulás előtti napon a leningrádi kikötőben. Jókívánság Las Pal másból Útban az Antarktiszra Annak idején megírtuk, hogy a miskolci születésű Vissy Károly, az Országos Meteo­rológiai Szolgálat tudományos csoportvezetője nemzetközi tudóstársaság tagjaként az Antarktiszra utazik. A na­pokban a Kanári-szigetekről, Las Palmas kikötővárosból kaptuk tőle az addigi útjá­nak élményeit tartalmazó alábbi levelét. Csaknem egyhetes késés után november 9-én délután 5 órakor távolodott el las­san a „Vize Professzor” ne­vű tudományos kutatóhajó a leningrádi személykikötő mólójától. Az indulás előtti órákban olyan volt a hajó, mint a nyüzsgő hangyaboly. Hozzátartozók, barátok, új­ságírók, rádió- és tv-riporte- rek lepték el. Hangos volt a kikötő az üdvözlő és búcsú­kiáltásoktól, jókívánságoktól, s nem ritkán a sírástól. So­kan nem rövid időre, több mint egy évre búcsúztak el szeretteiktől, barátaiktól, az otthontól, hogy egy hosszú, kemény telet töltsenek el megfeszített munkával a ha­todik földrész hideg jégme­zőin. Helsinsőr mellett hajózva Az első nap, a Finn-tenger áthajózása a tükörsima ví­zen és a tiszta, de hideg, na­pos időben, kellemes élmény volt. A tenger — szelíd be­mutatkozása után — csak a második nap mutatta meg mérgesebb arcát. Mintha hul­lámvasúton ébredtünk volna. A hajón kihalt az élet, az* étteremben alig jelent meg valaki, s a folyosókon csak elvétve lehetett látni egy-egy imbolygó alakot. Első kikötőnk a lettországi Liepaja volt. ahol sajnos, már átesvén a szovjet útle­vél- és vámvizsgálaton, nem szánhattunk ki. Meteorológiai műszereket vett fel a hajó. Szerencsésebbek voltunk Gandsklkal, a mór annyi vi­hart megért lengyel kikötő­várossal. Itt csatlakozott hoz­zánk az expedíció öt lengyel résztvevője. A Keleti-tengert a Katte- gattal összekötő keskeny ten­gerszarosba 15-én este ka­nyarodott be hajónk. A szo­ros bejáratánál jobbról elő­ször Malmö fényei tűntek fel a távolban, majd szinte érint­hető közelségben hajóztunk el a bal parton fekvő,'millió lámpától fényárban úszó dán főváros, Koppenhága mellett. A tengerszoros északabbra egészen összeszűkül. A jobb parton a szintén ragyogó fé­nyű Helsingborg, a bal parton a dán Helsingőr. A kisváros gyengébb fényei által sejtel­mesen megvilágított ősi vár komor falai — amelyek Sha­kespeare fantáziáját is lángra gyújtották — ünnepélyes hangulatot varázsoltak a fe­délzetre. Csodálatos látvány volt. Tánc a hullámol*on Kevésbé élvezetes, de an­nál „rázósabb” élménnyel szolgált a következő nap. Az Ssaaki-tengeren orkán tom­bolt. A „Vize Professzor” dió­héjként táncolt a hullámokon a 7 ezer tonnájával. Az egyik pillanatban toronymagasan kiemelkedve, lenyűgöző lát­ványt nyújtott a tajtékzó, füstölgő víztömeg, hogy a kö­vetkező pillanatban 10—15 métert zuhanva, magasan a hajó fölé emelkedő szürkés­zöld vízfal takarja el a ho­rizontot. A megváltást csak az At­lanti-óceán hozta meg, a hajónkat ringató szelíd hul­lámaival. A hajó szakmai, tudomá­nyos munkája az óceán el­érésével kezdődött meg. Ma­gasba szállt az első rádió­szonda, és az óceán felszíne alá került az első hidrológiai szonda. A hajó laboratóriu­mai megelevenedtek. Szovjet kollégámmal azon­ban mi már az első naptól kezdve dolgoztunk. Időjárási előrejelzésre szüksége van a hajónak, s ez a kettőnk fel­adata. Amikor az időjárás engedte, a saját kutatóprog­ramhoz szükséges méréseket még Európa beltengerein el­kezdtem. A hajó vezetőitől és a szovjet kollégáktól ehhez minden segítséget megkapok. Postaközeibe legközelebb csak újév tájékán jutunk, Ausztráliában, ezért már most, L»as Palmas-ból bol­dog új esztendőt kívánok a Déli Hírlap olvasóinak. VISSY KAROLY AFIT-tájékoztató Az AFIT XVI. sz. Autója­vító Vállalat értesíti T. ügy­feleit, a gépjármű-üzemelte­tőket és gépjármű-tulajdono­sokat, hogy december 31-én év végi leltárt tart. Ezen a napon üzemegységeink rész­legesen üzemelnek, illetve zár­va lesznek. Az 1. sz. üzem­egység (Miskolc, Zsolcai ka­pu 9—11.) és a 2. sz. üzem­egység (Miskolc, Besenyő u. 3.) üzemideje reggel 6 órától déli 12 óráig tart. A 3. sz. üzemegységünk (Miskolc, He. jőcsaba) december 31-én nem üzemel. Kérjük T. ügyfeleinket, hogy gépkocsijavításaikat és szervizeiket ennek megfele­lően szíveskedjenek beüte­mezni. Az űjévi ünnepek alatt 1971. december 31-én 12 órá­tól 1972. január 3-án 6 óráig rendkívüli éjjel-nappali gép­kocsi-mentőszolgálatot tar­tunk. A mentőszolgálatos ál­lomás címe és telefonja: Mis­kolc. Zsolcai kapu 9—11. sz. Tel.: 37-741. Az ónoxid mint katalizátor A londoni ónkutató tudo­mányos intézet javasolta: az ónoxidot használják fel ka­talizátorként a kipufogógá­zoknak káros anyagoktól tör­ténő megtisztítására. Megál­lapították, hogy az ónoxid 150 Celsius fok alatt hatéko­nyan oxidálja a szénmonoxi- dot. Az ónoxid ugyanolyan katalizáló hatású, mint a pla­tina, réz, cink és mangán, amelyeket jelenleg a kipufo­gógázokban levő káros anya­gok csökkentésére használ­nak fel. Számvetés az új esztendő küszöbén Pontosan érkezik a miskolci acél Még néhány nap és zárjuk az évet. Most mindenütt nagy gonddal összegezik: mit végeztek az esztendő folya­mán. Van, ahol készségesen, örömmel adnak erről hírt. másutt még fenntartással vagy egyáltalán nem hajlan­dók beszélni róla. Tájékoztatni: kötelesség Ügy látszik, „titoktartást” fogadtak a December 4. Drót­művek termelési osztályán is, ahol az újságírót így fogad­ták: — A műszaki igazgató en­gedélye nélkül sajnos ... Ez nálunk ugyanis szabály — hangsúlyozza a szavakat a telefon túlsó végén az egyik munkatárs. De nyomban, mintegy mentegetőzve hozzá­teszi: — Ha jön egy rendel­kezés, hogy adhatok felvilá­gosítást, akkor természete­sen ... Ha nem, hát nem! Más forrásból sikerül megtudni: amit annyira titkoltak, azzal dicsekedni kellene, hiszen például a huzalmű I. és Il-es gyáregység már december 15- én teljesítette a tervét. Még korábban, december 10-én az exportkötelezettségeknek is a „végére járt” a gyár. Az utolsó szállítmányt is útnak indították. A címzett a Szov­jetunió volt. A határidő előtt teljesített tervekkel — ter­mészetesen — időt takarítot­tak meg, mégpedig annyit, amennyi két hétnek megfe­lelő nyereséget biztosít a vál­lalat dolgozóinak. A gyár közvéleménye bizo­nyára nem kifogásolja majd, hogy mindezt közreadtuk, hi­szen mint azt a gazdasági szakemberek részére tartott országos aktívaülésen Fock Jenő. a Minisztertanács el­nöke kifejezte: az informá­torok nem szívességet tesz­nek, ha tájékoztatást adnak, hanem kötelességüket teljesí­tik. Jól vizsgáztak Ennek a? utalásnak a szel­lemében fogadták a króni­kást a Lenin Kohászati Mű­vekben, ahol az üzemek és gyáregységek sorra-rendre jelentik: teljesítették az éves tervet. Az ünnep másnapján — december 26-án — a henger­mű Il-es gyáregységben a százezredik tonna acélt is ki­hengerelték. Ennyi volt ugyanis az éves terv. De nemcsak a gyártási, hanem az export- és kikészitési ter­vet is teljesítették, ami azt jelenti: az év végéig mind a belföldi, mind a külföldi megrendelők hiánytalanul megkapják az igényelt ter­méket. E mammut vállalat egyéb üzemeiben és gyáregységei­ben sem pihentek a babéro­kon. A vasöntöde, a húzó-, hőkezelőüzem. a durvahen- gerde blokksora például szin­tén az élen járók sorában ta­lálható. A blokksoron elké­szítették az egymilliomodik tonna hengerelt árut, s ter­ven felül — az év végéig — még több ezer tonna acélt dolgoznak fel. Jól vizsgázott az új bugacsiszoló üzem is, ahol a dolgozók zöme: nő. Előzetes becslések szerint az év végéig több mint 10 000 tonnával teljesítik túl a ter­vet ebben az üzemben, amely pontosan egy esztendeje nyi­totta meg kapuit. Hogy hol milyen lesz a mérleg, az a végleges ada­tokból derül majd ki. Egy biztos: Miskolc üzemeinek, vállalatainak, intézményeinek és szövetkezeteinek nem kell szégyenkezniök. (tóth) Építőipari segédanyagok A TVK együttműködési szerződést kötött az NSZK- beli Teroson céggel. Ennek keretében 1972-től megkezdik a járműipari és építőipari se­gédanyagok gyártását. A ko. operáció első megvalósított feladata az alvázvédő, zaj- csökkentő és tömítőmasszák készítése a kombinátban. Ezekre az anyagokra a hazai iparnak is nagy szüksége van. Mit kapott, mit kap Leninváros? Aligha kétséges, hogy a negyedik ötéves terv idősza­kában Borsod egyik legdina­mikusabban fejlődő helysé­ge: Leninváros. Lakosainak száma a jelenlegi 11 ezerről 1975-re 20 ezerre nő. — Mennyi jutott a gyara­podásból erre az esztendőre, s mennyi jut 1972-re? — A kérdést Gulyás Istvánnak, a Leninvárosi Tanács elnökhe­lyettesének tettem fel. — Az idei esztendő egyik legjelentősebb eredményének tartom — mondotta a tanács. Mit szól hozzá, hogy... ...kitalálták a mágneses pénzt? — Szerintem már régen kitalálták, csak valahogy fordítva. — Fordítva? — Nem a pénz mágneses, hanem a boltok pénztárgépe. Mire az ember ész­bekap, már ripsz-ropsz ki is szippantják az ember zsebéből a havi fizu java ré­szét. — Folyton viccelődik, pedig amiről én beszélek, az halálosan komoly d - log. Újságban olvastam. — Attól, hogy újságban olvasta, még nem biztos, hogy komoly. De azért csak folytassa. — Nos, ez a mágneses pénz tulajdon­képpen nem is pénz. hanem a pénzt helyettesítő kis kártya. Tulajdonosa ha­vonta befizet egy nagyobb összeget an­nak az áruháznak, ahol vásárolni szo­kott, s ettől kezdve buksza helyett csak a kis mágneses lapot hordja magánál. — S a végén azt mondja, hogy „nincs egy megveszekedett mágnesem sem.” — Ha folyton közbevág, akkor soha­sem tudja meg, miről van szó. A vásár­lás befejeztével a vevő bedugja a kis kártyát az automata pénztárgépbe, s az kódjelekkel ráterheli azt az összeget, amivel tartozik. — Ez valóban érdekes. De honnan tudja az ember, hogy nem csapta-e be a gép? — A gép nem csal, az mindig pontos, megbízható. — Nono! Nekem a múltkor azt mond­ta egy presszós hölgy, hogy a gépet szidjam, ha gyenge a kávé, mert az a hibás. — És elhitte neki? — Dehogy hittem. Ellenben hivatkoz­ni éppígy lehet majd azokra a mág­neskártyával dolgozó gépekre is. — Maga mindig gyanakszik valami­re. De most túl korán teszi, mert egye­lőre szó sincs arról, hogy bevezetik a hazai boltokban is ezt az új fizetési módszert. — Nem is kell. Elég rossz nekünk a régi is. — Elég rossz? Mi baja a kasszákkal? — Hát nem elég nagy baj az, hogy egyáltalán fizetni kell? És egyes áru­cikkekért a korábbinál többet? — Most meg ezzel jön. Az árváltozá­sokkal. De csak azért, mert nem ért a közgazdasághoz.­— Bevallom, hiányoztam néhány sze­mináriumról. De mi köze ehhez a köz­gazdaságtannak? — Csak annyi, hogy vannak indokolt árváltozások is. Sőt, ha olvasná a szak­munkákat, azt is tudná, hogy az egyik cikknek felmegy az ára, a másiknak lemegy, s az árváltozások csaknem ki­egyenlítik egymást. — Csaknem. — Mi az, hogy csaknem? — Maga mondta, hogy csaknem ki­egyenlítik egymást. — És ha mondtam? — Mit dühöng? Csupán idéztem, mint a közgazdaságtan egyik élő klassziku­sát. — Magával nem lehet értelmesen be­szélni. Menjen a csudába! — Hát. ha oda nem is, de a legköze­lebbi boltba igen. Teljesen kitanított, s most majd jól kibabrálok a népgazda­sággal. — Kibabrál? És hogyan? — Ügy, hogy kizárólag olyan cikke­ket veszek mától, melyeknek lement, vagy éppen lefelé megy az óra. Ha ha­marabb szól. azóta gazdag ember va­gyok. Viszlát! BÉKÉS DEZSŐ elnök-helyettes —, hogy a ter­vezett 216 lakás helyet 278- at építettünk. Az új, korsze­rű lakások hideg-meleg víz­zel, gázzal és központi fű­téssel vannak ellátva. A la­kásokhoz korszerű utakat, járdákat építettünk. Tavasz- szal megkezdjük a parkosí­tást is. S ha mái- az utakról beszéltünk, megemlíteném, hogy az idén készült el az új- és az óvárosi részeket összekötő műút is. Egy má­sik nagy eseménye volt vá­rosunknak a száz férőhelyes óvoda átadása, amelynek költségeihez a TVK 3,2 mil­lió forinttal járult hozzá. Szép társadalmi összefogás nyilvánult meg a kisstadion építésénél. Az új létesítmény munkálataiból nemcsak a ta­nács, a városi sportkör és a TVK vette ki a részét, ha­nem egy sor társadalmi szerv és a város lakói is. A Mun­kaügyi Minisztérium és a TVK közös beruházásában épül fel városunk első szak­munkásképző intézete, amely­ben egyidőben ötszáz fiatal tanulhat. A 24 millió forin­tos költséggel épülő létesít­mény műszaki átadása most van folyamatban. — Tudomásom szerint ja­vult a város élelmiszer-ellá­tása is... — Elsősorban a 400 négy­zetméter alapterületű új ABC-szaküzlet járult hozzá ehhez. Ősszel kezdődött meg az új, korszerű vásárcsarnok kivitelezése, a munka vár­hatóan 1972. második felében fejeződik be. — Mit hoz Leninvárosnak 1972? — A város fejlődése nem állhat meg. Még az idén el­kezdődött 420 új lakás ter­vezése, amelyek 1972-ben épülnek meg. Mivel váro­sunkra rendkívül nagy fel­adatok hárulnak az olefin­program végrehajtásából, nagyszámú idegen munkaerő elhelyezéséről kell gondos­kodnunk. Ezért a 420 lakás először ideiglenes munkás- szállásul szolgál majd, s csali később alakítjuk át azokat magánlakásokká. T. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents