Déli Hírlap, 1971. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1971-11-24 / 277. szám
Nem váltunk „átszállójegyet”! „Hol a boldogság mostanában ...” — idézgetem magamban az ismert verssort, miközben behúzott nyakkal, könnymaszatos szemekkel a világos ablakokat csalogatom. Néhány tucat méter csupán; mégis egy örökkévalóság, amíg a stadion tornatermének ajtaja feltárul előttem. Aztán tényleg itt a ..boldogság”. Idézőjelben és anélkül is. Labda és babák A jól fűtött teremben húsz egynéhány fiatal viháncol, köztük néhány ismerős arc is. Ha ők nem lennének itt; el sem hinném, hogy a DVTK bajnokságot nyert birkózóinak edzésén vagyok. Mert ugyebár az erős emberek hétköznapját valahogyan úgy képzeljük el, hogy szinte megállás nélkül „gyúrják” egymást a szőnyegen... Hát valami más van. A terem egyik felében hangos csatazajjal adogatja egymásnak, vagy tucatnyi fiú a — bőrlabdát. Lábtenisz mérkőzést vívnak. Néhányan Judy-t utánozzák, a mászóköteleken, s mindössze két legény dobálja a szőnyeghez könyörtelen lendülettel az embernyi gyakorló babákat. — Hát ő most szövetségi értekezleten van — céloz Gutman József edzőre — de talán egy még kisebb is megteszi. — S már irányít is a svédpadon kuporgó Gonda Viktorhoz, akiről rövidesen kiderült, hogy ő a másodedző! Ezt bizony nem tudtuk a harmincszoros válogatott, mtíkány kis birkózóról. Csodálkozásomra azonban nem maradt időm, mert most kellett igazán ámuldoznom. „Kilengtek” a borítók A „bordatörött” Rmznyák Jóska telepedett mellém, méghozzá teljes „harci díszben”! Egy színehagyott. ütött-bopott futballmezt és egy seszínű nadrágot viselt. — Nagyobb volt az ijedtség — kezdi a magyarázatot kérdő tekintetemre, mint az igazi baj. A három lengőborda egymásra csúszott; de törés nem történt! Gsakbát... — Csakhát? — Ilyen az én „formám”. Egyszer szerettem volna végigbirkózni a mérkőzést, akkor sem sikerült. Addig kí- mélgettem a kecskeméti S20-. bőt, amíg a vállam a bordáim közé nem szorult. Aztán én lettem „kész”. — És most? ért vannak most ilyen kevesen. — Ez csak olyan „kiegészítő” mozgás — veszi at a szót Gonda Viktor — hiszen a CSB már véget ért. Most lazítunk egy kicsit, hogyannál nagyobb erővel készülhessünk az új bajnokságra. Mert az NB I bizony nehéz lesz! — Az NB II nem volt az? — Hát... nem. A Tomo- lya, Mezei, Piricz, Gonda, Farkas, Rnsznyák, Veres, Berdó, Porteteki, Hatján ösz- szeáBítású együttesben több volt, mint amennyi az NB II megnyeréséhez kellett. Két-trárom súlycsoportot azért csak meg kellett erősíteni, meg a felkészülésre rendelkezésre álló tíz hónapot is jól ki kell használnunk, s akkor biztos; hogy nem váltunk „átszállójegyet ” az NB 1-ben' sem! A biztosíték erre meg is van, hiszen a hozzáértő, lelkiismeretes szakvezetés és a diósgyőri birkózók vasaka- rattal párosult tudása közismert. * MONOSTORI GYULA >(r A VTS küldöttértekezletén mondotta el Dargai István, a MÉMTE elnöke, hogy új létesítményeik között külön szót érdemel a bükk- szentkereszti új ' sífelvonó. Azért is jelentős, mert lehetőséget ad a kezdőknek is a minél többszöri lesiklásra. (Szabó István felvétele) Edzőmérkőzés 1 órakor Számolva a korai sötétedéssel, ma már 13 órakor pályára lép a DVTK NB I-es labdarúgó-csapata, hogy lejátssza szokásos hétközi edzőmérkőzését. Az ellenfél ezúttal a Királdi Bányász csapata lesz. Lapzártakor még nem dőlt el, hogy a mérkőzést a stadion füves — helyesebben havas — pályáján játsiszák-e le, avagy valamelyik .salakos edzőpájya lesz a találkozó színhelye. Vereségre már »em e miékezödk Befejeződött az ökötetwó csapatbajnokság. Miként az előző években, ezúttal is a Bp. Honvéd d radahnaskodcrtC Minden ellenfelét fölényes! biztonsággal intézte eL Csak győzelem jelzi a piros—fehérek útját. Legutolsó vereségére a szorítök világának régi ismerősei sem emlékeztek — olyan régen volt. íj szerepkörben Tétova szemlélődésemben Veres Sanyi hangja riaszt fel. / — Nem egy „kis embert” tetszik keresni ? — De igen — s mintegy elismerésként bólintok a fiú találékonyságára — csak nem látom sehol. — Most focizom... Ez a „műfaj” ugyan gyengébben megy, mint a birkózás, de addig is kell valamit csinálni, amíg el nem kezdjük az alapozást. A csapat ereje És ezzel tulajdonképpen fény is derült arra, hogy miZárás előtt a kosárlabda DB Ili A bajnoki év zárása előtt glló NB III-as kosárlabdacsapatoknál a hajrá a jobb helyezés elérése iránti cél jegyében zajlik. Különösen a kiesés veszélyétől fenyegetett csapatok küzdenek nagy erőbedobással, s ez szinte minden találkozón igen szoros eredményeket hoz. A 11. fordulóban egy rangadó jellegű mérkőzésre is sor került, s a már bajnokságot nyert LMTK férficsapata kis híján vereséget is szenvedett a félidőben még vezető KFSC otthonában. A női mezőnyben a bajnoki címre is sokáig esélyes MVSC nyíregyházi kudarca számít meglepetésnek. A férfi mérkőzések eredményei: KFSC—LMTK 58:62 (38:32), Nyíregyházi FMGT—Debreceni FÉTSE 86:60 (37:32); Szerencsi Kinizsi—Ózdi Kohász 80:82 (36: 40). DASE H.—Tiszafüred 43:64 (14:35), Egri Finommechanika II. —Nagykálló elmaradt. (Utóbbi hóakadály miatt nem érkezett meg.) A női mérkőzések eredményei: Nyíregyházi TK—MVSC 39:29 (20:25), DEAC—MEAFC 35:47 (17:24). — M — TiU és j»i versenyzési alkalmat! A város egyik vezető sp o rtfunk cioffiá riuaáva 1 beszélgetve, megragadta figyelmemet a VTS előtt álló, s az általa következőképpen megbatározott feladat: ..Meg kell erősíteni szakszövetségeinket, hogy jelentősen javuljanak azok munkamódszerei, mert lényegesen több és jobb versenyzési alkalmat kell teremtenünk az eddigieknél az utánpótlás bővítésének érdekében — különös tekintettel iskolás korú fiataljainkra!'’ A tanulók a legfontosabb alapot az iskolai testnevelési és sportfoglalkozásokon kapják meg a későbbi fizikai, vagy sporttevékenységük végzéséhez. A heti két tanóra és a szűkösen engedélyezett órarendi sportfoglalkozások azonban korántsem elegem dőek arra, hogy mozgásvágyuk teljes mértékben kielégüljön. Szükség van olyan alkalmakra — s méghozzá sok és gyakori esetekben! —, melyeken a sikerélmény és magasabb szintű mozgásigény .biztosításán kívül bőséges lehetőség adódik sportbeli tudásuk fejlesztésére és tapasztalatok szerzésére Is. Ezek pedig csak a versenyek lehetnek, mélyek — több sportágban jelenlegi formájukban és számukban — nem érik el a kellő hatást; nem csoda hát; hogy nem nő az iskolák sportjának — elsősorban az alsó- fokú intézményeknek — tömegbázisa. Az NSZK-ban a Stern című hetilap kezdeményezte .,Az ifjúság az olimpiára edz!” elnevezésű, három korcsoportos csapat- versenyeket az ifjú tehetségek kiválasztása érdekében. A zürichi Sport így ír: „Elsősorban az iskolák és a sportszervek feladata’a tömeges fejlesztés, melyet az egyesületek támogassanak, hogy a sportélet sokkal Intenzívebb legyen.” A lengyel Prezeglad Spor- towy cikksorozatának ezt a címet! adta: ..Fordítsunk nagyobb gondot a sportoló diákokra!” Az olasz Oaze-tta dello Sport szerint: ..A sport nem divatos áramlat, hanem aktív résae a fiatalok formálásának, szabad energiájuk levezetésének, a jövő embere kialakításának.” A francia L’ Equipe írja: ,,Az iskolai sportnak nem szabad véget érnie az iskola kapujánál. A stadionok álljanak mindenki számaira, de elsősorban a diákok előtt nyitva!” Eltiltották a kiállított MTK-játékosokat Az MLSZ fegyelmi bizottsága kedden délután foglalkozott a vasárnapi Tatabánya—MTK NB I-es mérkőzésen kiállított három MTK- labdarúgó ügyével. Hosszas tárgyalások után mind a három MTK-játékost eltiltották: Oborzil Sándor 4, fltcuszer László 3, Török Jószeí pedig 2 bajnoki mérkőzésen nem szerepelhet. Vasárnap elmaradtak mérkőzések az NB I B-ben és az NB II-ben is. A Békéscsaba —Ózd találkozót az NB I B-ben december 5-én kell lejátszani Békéscsabán. Az NB II-be tartozó Raka- maz—Vasas Izzó találkozó új időpontja november 28. A VTS célkitűzése a több, jobb versenyzési lehetőség megteremtésére vonatkozóan jó utat jelöl, ám a feladat megoldása rendkívül nehéz. Nem elég a jelenlegi iskolai versenyrendszer városon belüli megreformálása, az intézetek fokozott sportmunkára történő serkentése, ha hiányoznak a megfelelő Tehetőségek. Iskoláink zöme sajnos tornaterem- és sportudvar problémákkal küzd. s a város sportjának is komoly létesítménygondiai vannak. Sajnos, a testi kultúra fejlődésének területei az új városrészek építésénél sem játszanak számba vehető szerepet. Nem hogy új sportpályái*, de még játékra alkalmas terek sem létesülnek! Az egyetlen ifjúsági sporttelep kevés, a város büszkesége, a sportcsarnok pedig máris túlterhelt, illetve bérleti díja olyan magas, melyet az iskolai sport céljaira az illetékesek megfizetni képtelenek. A VTS célkitűzései mégis megvalósulhatnak, ba —- megfelelő segítséget kapnak más szervektől is. Szűkös létesítmény-lehetőségeiket figyelembe véve, bizonyos támogatást adhatnak az egyesületek is, hiszen az ő érdekük, hogy minőségi sportjuknak valóban kiapadhatatlan forrása legyen az iskola. Mindenesetre már az is haladást jelent, hogy a VTS vezetői felismerték az új útkeresésnek lehetőségét. MONOSTORI GYULA Félénk gyermekek kezelése Kelly Saunders hétéves kisfiú valóságos mintagyerek. Értelmes, figyelmes, engedelmes. Azonban rendkívül félénk. Előfordult, hogy amikor vendégek érkeztek a házba, bezárkózott a szobájába és nem válaszolt senkinek. A I»os Angeles-i földrengés után félénksége patologikus méretűvé nőtt. Nem mert kilépni a házból* még iskolába sem járt. A szülők elhatározták, hogy pszichológushoz fordulnak. Kelly gyógykezelését a 33 éves Paul Clement pszichológus vállalta, aki különösen nagy figyelmet szentel a félénk gyermeknek, mert — mint mondotta — bármennyire könnyen kezelhető és engedelmes legyen is a gyermek. sokszor csendben szenved, anélkül, hogy erről szülei tudomást szereznének. Módszeré' vei három ^év óta sek félénk gyermeket sikerült visszavezetnie a közösségbe. Clement gyógykezelési módszeréhez az is hozzátartozik, hogy a gyermekkel otthon, megszokott környezetében foglalkozik. Erre az elhatározásra egyszerű gyakorlati következtetés után jutott. „A leghatékonyabb gyermekterápiát kórházban alkalmazhatjuk. Amikor azonban a gyermek visszakerül megszokott környezetébe, jelentős mérvű visszaesést tapasztalunk.” Ezért Clement úgy döntött, hogy házhoz viszi a terápiát, nem a gyermeket szállítja a kórházba. A gyógykezelés kezdetben az édesanya közreműködésével folyik. „Az anyák mindent meg tudnak tanulni” — mondja Clement. Az édesanyák hatékonyabb közreműködését kívánja elősegíteni az amerikai pszicho- gus. „Édesanyák, jobb, ha egyedül csináljátok” című könyvével. A gyógykezlésben segédkező édesanya az ebédlőben tartózkodik a gyermekkel, miközben Clement* vagy egyik munkatársa hamis tükör mögül figyeli a fejleményeket. (Innen észrevétlenül végignézheti mindazt, ami a szobában történik.) A pszichológus fülhallgató rádió segítségével utasítja az édesanyát, mikor, mit kell megjutalmaznia. A hithű freudi elemzők nem helyeslik Clement módszerét, (aki azt tartja, hogy „nem szabad túl sok időt elvesztegetnünk a gyermek múltjának kutatásával”) az anyák csak a legnagyobb elragadtatás hangján beszélnek róla. Sózott széna a bölénynek A lengyel erdőkben 344 bölény ' él — 246 szabadon, 98 pedig zárt tenyészgazda- ságokban, A téli hónapokban a szabadon és a tenyészetben élő bölények sózott szénát kapnak tápíálétödegészí- tésüL Az állománnyal Lengyelország a Szovjetunió után a második helyen áll (az egész világon 1200 bölény él); a Szovjetunió európai és ázsiai területén összesen 450’ bölényt tartanak nyilván. 1947 óta Lengyelország 132 bölényt adott vagy cserélt el. Az átvevők között szerepel többek között Csehszlovákia, az' NDK és a Szovjetunió. A Lengyel Tudományos Akadémia szakemberei tíz év óta rendszeres kutatásokat és kísérleteket végeznek a házi szarvasmarha különböző fajtáinak a bölénnyel való keresztezésére. A keresztezett borjakból rövidebb idő alatt több hús állítható elő, mint a közönséges borjakból, s a húsuk nagyon ízletes. Ráadásul igen nagyel- lenáHóképességűek: nem fordult elő köztük egyetlen fertőző betegség sem. A keresztezett állatok kevésbé „válo- giatósak”, erősebb felépítésűek és jobban viselik a szélsőséges időjárási viszonyokat. Elhagyta a kórházat Sammy Davis, a világhírű néger művész elhagyta a Las Vegas-i kórházat, ahová súlyos idegkimerüléssel és máj - zavarokkal vitték be. Orvosainak véleménye szerint folytathatja munkáját, de tartózkodnia kell a szeszes italoktól. Egy csokor vicc Rómában az egyik éjszakai mulatóban a sztrip- tízmüsor felénél tartanak. Egy elkésett vendég igyekszik a helyére. Amint elhelyezkedett, odafordul szomszédjához és így szól: — Elnézést kérek, elmondaná, mi történi eddig? * Hosszú autósor várakozik a vasúti sorompó előtt. Az őrházból kijön egy férfi és közli: — Uraim, nincs mit tenni, várniuk kell. Éppen most kaptam egy telefont, hogy a vonat 60 percet késik. * David Harrar, Tibet egyik felfedezője egy expedíció során megbetegedett és egy tibeti kolostorban ápolták. Nagy meglepetéssel vette tudomásul, hogy az egyik szerzetes régi francia orvosi enciklopédiát lapozgatva igyekszik eldönteni, vajon milyen betegségben szenvedhet a páciens. Hosszas keresés után a szerzetesnek felderül az arca és megkérdi: — Sokat fáj a fejed? — Igen. — Szédülsz is ? — Hogyne. — Hányingered van ? — Igen. — Érzel valami nyomást a hasad- bdn? — Igen. * — Akkor semmi kétség — kiált fel diadalmasan a szerzetes. — Állapotos vagy! *• Egy gépkocsi jobbról balra cikázik az úton. Végül nagy csatta- nással csapódik egy lámpaoszlopnak. A volán mellett egy férfi, mellette a felesége. Az odaérkező rendőr megállapítja, hogy személyi sérülés nem törr tént, csupán a kocsi rongálódott meg. Szemrehányóan fordul a vezetőhöz: — Most az egyszer szerencsésen megúszta! De hát tulajdonképpen micsoda vezetés volt ez? — Feltételezem — vág közbe a feleség méltatlankodva —, hogy ha annyit ivott volna, mint a férjem, maga sem vezetne különben! * A parton horgász üldögél. Lihegő férfi szalad oda hozzá és megkérdezi : — Bocsásson meg, nem látott erre egy piros autót? A volán mögött a feleségem ült! — Még nqm lehet messze — mondja flegmán a horgász. — A víz itt nagyon lassú folyású! * A nagymama kézen fogva sétál unokájával. Egyszerre megkérdi a gyermeket: — Mondd, kisfiam, meg tudnád mondani, mióta vagyunk házasok a nagypapával? — Néhány hónap múlva lesz ötven éve. — Pontosan lelkem, de honnan tudod ezt ilyen jól? — Nap mint nap hallom, amikor a nagypapa zsörtölődik: „És ezt kell tűrnöm közel 50 éve!”
