Déli Hírlap, 1971. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1971-11-24 / 277. szám

Nem váltunk „átszállójegyet”! „Hol a boldogság mostaná­ban ...” — idézgetem ma­gamban az ismert verssort, miközben behúzott nyakkal, könnymaszatos szemekkel a világos ablakokat csaloga­tom. Néhány tucat méter csupán; mégis egy örökkéva­lóság, amíg a stadion torna­termének ajtaja feltárul előttem. Aztán tényleg itt a ..boldogság”. Idézőjelben és anélkül is. Labda és babák A jól fűtött teremben húsz egynéhány fiatal viháncol, köztük néhány ismerős arc is. Ha ők nem lennének itt; el sem hinném, hogy a DVTK bajnokságot nyert birkózóinak edzésén vagyok. Mert ugyebár az erős embe­rek hétköznapját valaho­gyan úgy képzeljük el, hogy szinte megállás nélkül „gyúr­ják” egymást a szőnyegen... Hát valami más van. A terem egyik felében han­gos csatazajjal adogatja egy­másnak, vagy tucatnyi fiú a — bőrlabdát. Lábtenisz mér­kőzést vívnak. Néhányan Judy-t utánozzák, a mászó­köteleken, s mindössze két legény dobálja a szőnyeghez könyörtelen lendülettel az embernyi gyakorló babákat. — Hát ő most szövetségi értekezleten van — céloz Gutman József edzőre — de talán egy még kisebb is megteszi. — S már irányít is a svédpadon kuporgó Gonda Viktorhoz, akiről rövidesen kiderült, hogy ő a másoded­ző! Ezt bizony nem tudtuk a harmincszoros válogatott, mtíkány kis birkózóról. Cso­dálkozásomra azonban nem maradt időm, mert most kel­lett igazán ámuldoznom. „Kilengtek” a borítók A „bordatörött” Rmznyák Jóska telepedett mellém, méghozzá teljes „harci dísz­ben”! Egy színehagyott. ütött-bopott futballmezt és egy seszínű nadrágot viselt. — Nagyobb volt az ijedt­ség — kezdi a magyarázatot kérdő tekintetemre, mint az igazi baj. A három lengőbor­da egymásra csúszott; de tö­rés nem történt! Gsakbát... — Csakhát? — Ilyen az én „formám”. Egyszer szerettem volna vé­gigbirkózni a mérkőzést, ak­kor sem sikerült. Addig kí- mélgettem a kecskeméti S20-. bőt, amíg a vállam a bor­dáim közé nem szorult. Az­tán én lettem „kész”. — És most? ért vannak most ilyen keve­sen. — Ez csak olyan „kiegé­szítő” mozgás — veszi at a szót Gonda Viktor — hiszen a CSB már véget ért. Most lazítunk egy kicsit, hogyan­nál nagyobb erővel készül­hessünk az új bajnokságra. Mert az NB I bizony nehéz lesz! — Az NB II nem volt az? — Hát... nem. A Tomo- lya, Mezei, Piricz, Gonda, Farkas, Rnsznyák, Veres, Berdó, Porteteki, Hatján ösz- szeáBítású együttesben több volt, mint amennyi az NB II megnyeréséhez kellett. Két-trárom súlycsoportot azért csak meg kellett erő­síteni, meg a felkészülésre rendelkezésre álló tíz hóna­pot is jól ki kell használ­nunk, s akkor biztos; hogy nem váltunk „átszállójegyet ” az NB 1-ben' sem! A biztosíték erre meg is van, hiszen a hozzáértő, lel­kiismeretes szakvezetés és a diósgyőri birkózók vasaka- rattal párosult tudása közis­mert. * MONOSTORI GYULA >(r A VTS küldöttértekezle­tén mondotta el Dargai Ist­ván, a MÉMTE elnöke, hogy új létesítményeik között kü­lön szót érdemel a bükk- szentkereszti új ' sífelvonó. Azért is jelentős, mert lehe­tőséget ad a kezdőknek is a minél többszöri lesiklásra. (Szabó István felvétele) Edzőmérkőzés 1 órakor Számolva a korai sötéte­déssel, ma már 13 órakor pályára lép a DVTK NB I-es labdarúgó-csapata, hogy le­játssza szokásos hétközi ed­zőmérkőzését. Az ellenfél ezúttal a Királdi Bányász csapata lesz. Lapzártakor még nem dőlt el, hogy a mérkőzést a stadion füves — helyesebben havas — pályá­ján játsiszák-e le, avagy va­lamelyik .salakos edzőpájya lesz a találkozó színhelye. Vereségre már »em e miékezödk Befejeződött az ökötetwó csapatbajnokság. Miként az előző években, ezúttal is a Bp. Honvéd d radahnaskodcrtC Minden ellenfelét fölényes! biztonsággal intézte eL Csak győzelem jelzi a piros—fehé­rek útját. Legutolsó veresé­gére a szorítök világának régi ismerősei sem emlékez­tek — olyan régen volt. íj szerepkörben Tétova szemlélődésemben Veres Sanyi hangja riaszt fel. / — Nem egy „kis embert” tetszik keresni ? — De igen — s mintegy elismerésként bólintok a fiú találékonyságára — csak nem látom sehol. — Most focizom... Ez a „műfaj” ugyan gyengébben megy, mint a birkózás, de addig is kell valamit csinál­ni, amíg el nem kezdjük az alapozást. A csapat ereje És ezzel tulajdonképpen fény is derült arra, hogy mi­Zárás előtt a kosárlabda DB Ili A bajnoki év zárása előtt glló NB III-as kosárlabda­csapatoknál a hajrá a jobb helyezés elérése iránti cél jegyében zajlik. Különösen a kiesés veszélyétől fenyegetett csapatok küzdenek nagy erő­bedobással, s ez szinte min­den találkozón igen szoros eredményeket hoz. A 11. for­dulóban egy rangadó jellegű mérkőzésre is sor került, s a már bajnokságot nyert LMTK férficsapata kis híján vereséget is szenvedett a fél­időben még vezető KFSC otthonában. A női mezőny­ben a bajnoki címre is so­káig esélyes MVSC nyíregy­házi kudarca számít megle­petésnek. A férfi mérkőzések eredmé­nyei: KFSC—LMTK 58:62 (38:32), Nyíregyházi FMGT—Debreceni FÉTSE 86:60 (37:32); Szerencsi Kinizsi—Ózdi Kohász 80:82 (36: 40). DASE H.—Tiszafüred 43:64 (14:35), Egri Finommechanika II. —Nagykálló elmaradt. (Utóbbi hóakadály miatt nem érkezett meg.) A női mérkőzések eredményei: Nyíregyházi TK—MVSC 39:29 (20:25), DEAC—MEAFC 35:47 (17:24). — M — TiU és j»i versenyzési alkalmat! A város egyik vezető sp o rtfunk cioffiá riuaáva 1 beszélgetve, meg­ragadta figyelmemet a VTS előtt álló, s az általa következőképpen megbatározott feladat: ..Meg kell erősíteni szakszövetségeinket, hogy jelentősen javuljanak azok munkamódszerei, mert lényege­sen több és jobb versenyzési alkalmat kell teremtenünk az eddi­gieknél az utánpótlás bővítésének érdekében — különös tekintet­tel iskolás korú fiataljainkra!'’ A tanulók a legfontosabb alapot az iskolai testnevelési és sportfoglalkozásokon kapják meg a későbbi fizikai, vagy sportte­vékenységük végzéséhez. A heti két tanóra és a szűkösen enge­délyezett órarendi sportfoglalkozások azonban korántsem elegem dőek arra, hogy mozgásvágyuk teljes mértékben kielégüljön. Szük­ség van olyan alkalmakra — s méghozzá sok és gyakori esetek­ben! —, melyeken a sikerélmény és magasabb szintű mozgás­igény .biztosításán kívül bőséges lehetőség adódik sportbeli tudá­suk fejlesztésére és tapasztalatok szerzésére Is. Ezek pedig csak a versenyek lehetnek, mélyek — több sportágban jelenlegi for­májukban és számukban — nem érik el a kellő hatást; nem csoda hát; hogy nem nő az iskolák sportjának — elsősorban az alsó- fokú intézményeknek — tömegbázisa. Az NSZK-ban a Stern című hetilap kezdeményezte .,Az ifjú­ság az olimpiára edz!” elnevezésű, három korcsoportos csapat- versenyeket az ifjú tehetségek kiválasztása érdekében. A zürichi Sport így ír: „Elsősorban az iskolák és a sportszervek feladata’a tömeges fejlesztés, melyet az egyesületek támogassanak, hogy a sportélet sokkal Intenzívebb legyen.” A lengyel Prezeglad Spor- towy cikksorozatának ezt a címet! adta: ..Fordítsunk nagyobb gon­dot a sportoló diákokra!” Az olasz Oaze-tta dello Sport szerint: ..A sport nem divatos áramlat, hanem aktív résae a fiatalok formálá­sának, szabad energiájuk levezetésének, a jövő embere kialakítá­sának.” A francia L’ Equipe írja: ,,Az iskolai sportnak nem sza­bad véget érnie az iskola kapujánál. A stadionok álljanak min­denki számaira, de elsősorban a diákok előtt nyitva!” Eltiltották a kiállított MTK-játékosokat Az MLSZ fegyelmi bizott­sága kedden délután foglal­kozott a vasárnapi Tatabá­nya—MTK NB I-es mérkő­zésen kiállított három MTK- labdarúgó ügyével. Hosszas tárgyalások után mind a három MTK-játékost eltil­tották: Oborzil Sándor 4, fltcuszer László 3, Török Jó­szeí pedig 2 bajnoki mérkő­zésen nem szerepelhet. Vasárnap elmaradtak mér­kőzések az NB I B-ben és az NB II-ben is. A Békéscsaba —Ózd találkozót az NB I B-ben december 5-én kell lejátszani Békéscsabán. Az NB II-be tartozó Raka- maz—Vasas Izzó találkozó új időpontja november 28. A VTS célkitűzése a több, jobb versenyzési lehetőség megte­remtésére vonatkozóan jó utat jelöl, ám a feladat megoldása rend­kívül nehéz. Nem elég a jelenlegi iskolai versenyrendszer városon belüli megreformálása, az intézetek fokozott sportmunkára törté­nő serkentése, ha hiányoznak a megfelelő Tehetőségek. Iskoláink zöme sajnos tornaterem- és sportudvar problémákkal küzd. s a város sportjának is komoly létesítménygondiai vannak. Sajnos, a testi kultúra fejlődésének területei az új városrészek építésénél sem játszanak számba vehető szerepet. Nem hogy új sportpályái*, de még játékra alkalmas terek sem létesülnek! Az egyetlen if­júsági sporttelep kevés, a város büszkesége, a sportcsarnok pedig máris túlterhelt, illetve bérleti díja olyan magas, melyet az is­kolai sport céljaira az illetékesek megfizetni képtelenek. A VTS célkitűzései mégis megvalósulhatnak, ba —- megfelelő segítséget kapnak más szervektől is. Szűkös létesítmény-lehetősé­geiket figyelembe véve, bizonyos támogatást adhatnak az egyesü­letek is, hiszen az ő érdekük, hogy minőségi sportjuknak való­ban kiapadhatatlan forrása legyen az iskola. Mindenesetre már az is haladást jelent, hogy a VTS vezetői felismerték az új útkere­sésnek lehetőségét. MONOSTORI GYULA Félénk gyermekek kezelése Kelly Saunders hétéves kis­fiú valóságos mintagyerek. Ér­telmes, figyelmes, engedelmes. Azonban rendkívül félénk. Elő­fordult, hogy amikor vendégek érkeztek a házba, bezárkózott a szobájába és nem válaszolt sen­kinek. A I»os Angeles-i földren­gés után félénksége patologi­kus méretűvé nőtt. Nem mert kilépni a házból* még iskolába sem járt. A szülők elhatározták, hogy pszichológushoz fordulnak. Kelly gyógykezelését a 33 éves Paul Clement pszichológus vállalta, aki különösen nagy figyelmet szentel a félénk gyermeknek, mert — mint mondotta — bár­mennyire könnyen kezelhető és engedelmes legyen is a gyer­mek. sokszor csendben szenved, anélkül, hogy erről szülei tu­domást szereznének. Módszeré' vei három ^év óta sek félénk gyermeket sikerült visszavezet­nie a közösségbe. Clement gyógykezelési mód­szeréhez az is hozzátartozik, hogy a gyermekkel otthon, megszokott környezetében fog­lalkozik. Erre az elhatározásra egyszerű gyakorlati következte­tés után jutott. „A leghatéko­nyabb gyermekterápiát kórház­ban alkalmazhatjuk. Amikor azonban a gyermek visszakerül megszokott környezetébe, jelen­tős mérvű visszaesést tapaszta­lunk.” Ezért Clement úgy dön­tött, hogy házhoz viszi a terápi­át, nem a gyermeket szállítja a kórházba. A gyógykezelés kezdetben az édesanya közreműködésével fo­lyik. „Az anyák mindent meg tudnak tanulni” — mondja Cle­ment. Az édesanyák hatéko­nyabb közreműködését kívánja elősegíteni az amerikai pszicho- gus. „Édesanyák, jobb, ha egyedül csináljátok” című köny­vével. A gyógykezlésben segédkező édesanya az ebédlőben tartózko­dik a gyermekkel, miközben Clement* vagy egyik munkatár­sa hamis tükör mögül figyeli a fejleményeket. (Innen észrevét­lenül végignézheti mindazt, ami a szobában történik.) A pszi­chológus fülhallgató rádió segít­ségével utasítja az édesanyát, mikor, mit kell megjutalmaznia. A hithű freudi elemzők nem helyeslik Clement módszerét, (aki azt tartja, hogy „nem sza­bad túl sok időt elveszteget­nünk a gyermek múltjának ku­tatásával”) az anyák csak a leg­nagyobb elragadtatás hangján beszélnek róla. Sózott széna a bölénynek A lengyel erdőkben 344 bölény ' él — 246 szabadon, 98 pedig zárt tenyészgazda- ságokban, A téli hónapokban a szabadon és a tenyészet­ben élő bölények sózott szé­nát kapnak tápíálétödegészí- tésüL Az állománnyal Lengyel­ország a Szovjetunió után a második helyen áll (az egész világon 1200 bölény él); a Szovjetunió európai és ázsiai területén összesen 450’ bö­lényt tartanak nyilván. 1947 óta Lengyelország 132 bö­lényt adott vagy cserélt el. Az átvevők között szerepel többek között Csehszlovákia, az' NDK és a Szovjetunió. A Lengyel Tudományos Akadémia szakemberei tíz év óta rendszeres kutatáso­kat és kísérleteket végeznek a házi szarvasmarha külön­böző fajtáinak a bölénnyel való keresztezésére. A ke­resztezett borjakból rövidebb idő alatt több hús állítható elő, mint a közönséges bor­jakból, s a húsuk nagyon íz­letes. Ráadásul igen nagyel- lenáHóképességűek: nem for­dult elő köztük egyetlen fer­tőző betegség sem. A keresz­tezett állatok kevésbé „válo- giatósak”, erősebb felépítésű­ek és jobban viselik a szél­sőséges időjárási viszonyo­kat. Elhagyta a kórházat Sammy Davis, a világhírű néger művész elhagyta a Las Vegas-i kórházat, ahová sú­lyos idegkimerüléssel és máj - zavarokkal vitték be. Orvo­sainak véleménye szerint folytathatja munkáját, de tartózkodnia kell a szeszes italoktól. Egy csokor vicc Rómában az egyik éjszakai mu­latóban a sztrip- tízmüsor felénél tartanak. Egy el­késett vendég igyekszik a helyé­re. Amint elhe­lyezkedett, odafor­dul szomszédjához és így szól: — Elnézést ké­rek, elmondaná, mi történi eddig? * Hosszú autósor várakozik a vasúti sorompó előtt. Az őrházból kijön egy férfi és közli: — Uraim, nincs mit tenni, várniuk kell. Éppen most kaptam egy tele­font, hogy a vo­nat 60 percet ké­sik. * David Harrar, Tibet egyik felfe­dezője egy expe­díció során meg­betegedett és egy tibeti kolostorban ápolták. Nagy meglepetéssel vet­te tudomásul, hogy az egyik szerzetes régi francia orvo­si enciklopédiát lapozgatva igyek­szik eldönteni, va­jon milyen beteg­ségben szenvedhet a páciens. Hosszas keresés után a szerzetesnek felde­rül az arca és megkérdi: — Sokat fáj a fejed? — Igen. — Szédülsz is ? — Hogyne. — Hányingered van ? — Igen. — Érzel valami nyomást a hasad- bdn? — Igen. * — Akkor semmi kétség — kiált fel diadalmasan a szerzetes. — Álla­potos vagy! *• Egy gépkocsi jobbról balra ci­kázik az úton. Vé­gül nagy csatta- nással csapódik egy lámpaoszlop­nak. A volán mel­lett egy férfi, mel­lette a felesége. Az odaérkező rendőr megállapít­ja, hogy személyi sérülés nem törr tént, csupán a ko­csi rongálódott meg. Szemrehá­nyóan fordul a vezetőhöz: — Most az egy­szer szerencsésen megúszta! De hát tulajdonképpen micsoda vezetés volt ez? — Feltételezem — vág közbe a feleség méltatlan­kodva —, hogy ha annyit ivott vol­na, mint a férjem, maga sem vezetne különben! * A parton hor­gász üldögél. Li­hegő férfi szalad oda hozzá és meg­kérdezi : — Bocsásson meg, nem látott erre egy piros autót? A volán mögött a felesé­gem ült! — Még nqm le­het messze — mondja flegmán a horgász. — A víz itt nagyon lassú folyású! * A nagymama kézen fogva sétál unokájával. Egy­szerre megkérdi a gyermeket: — Mondd, kis­fiam, meg tudnád mondani, mióta vagyunk házasok a nagypapával? — Néhány hó­nap múlva lesz ötven éve. — Pontosan lel­kem, de honnan tudod ezt ilyen jól? — Nap mint nap hallom, amikor a nagypapa zsörtö­lődik: „És ezt kell tűrnöm közel 50 éve!”

Next

/
Thumbnails
Contents