Déli Hírlap, 1971. október (3. évfolyam, 231-256. szám)
1971-10-19 / 246. szám
»Mondja marha, mért oly hús?” Reklám nélkül a reklámról Két példa: ..Mondja marha, mért oly bús? Olcsóbb a hal. mint a- hús”, „Pálma kaucsuk gumisarkon, félrelépni kéj”. Ugye, ismerős? Már talán az unalomig ismerjük, de nem unalmas. Joggal felruházható a klasz- szikus szellemi produktumoknak kijáró halhatatlan jelzővel. Állítólagos szerzőjük Karinthy Frigyes. Kinőtf? a csecsemőruhát Vajon a hálás utókor, ha mondjuk a mostani idők reklámjáról lesz szó, milyen szlogent idéz majd? A választék nem túl bő, de akad néhány ötletes példa. („Megvette már az e hetit?”, „Legnagyobb áruház, legnagyobb választék!”. „Új nyár, új fürdőruha.”, ..Kacsapecsenye —pecsenyekacsából.”) A választást azonban bízzuk az utókorra, mert a rossz, pontosabban fogalmazva, az elrettentő példa sokkal több. („Télen is gondoljon a nyárra!” „Versenyzünk az ön mosolyáért!” „Szereti ön a stexet? Akkor vegyen Ra- texet!”) Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a Ratex patkányméreg.) A magyar reklám éppen- hogy kinőtte a csecsemőruhát, s lassan-lassan a kamaszkorba lép. A felnőtté válás feltételei az árubőség és az áruválaszték. Szerencsére túl vagyunk már a hiánygazdálkodásnak azon az időszakán, amikor az üzletekből az árut, a szótárból pedig a reklámot száműztük. Propaganda — gombóccal A reklám nem olcsó dolog. A Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat például az idén 700 ezer forintot fordít áruinak propagálására. Ez éppen a duplája az elmúlt évben ilyen címen elszámolt költségeknek. A növekedés imponáló, de abszolút összegben nem sok. A forgalom egy százalékát sem éri el. Ám ebből a pénzből is futotta többek között 120 asszony és lány megvendé- gelésére. azzal a szándékkal, hogy az Avas étteremben megrendezett kóstoló után nagyobb legyen a .baromfihús-kereslet. A Vendégül lát Borsod eseménysorozatban 26 alkalommal szerepelt a 168 új tagcsoport az MSZBT-ben Tegnap a Magyar Néphadsereg Központi Klubjában ünnepi külsőségek között nyújtották át a Magyar— Szovjet Baráti Társaság 168 új tagcsoportjának a tagsági jogaikat megerősítő oklevelet. A megnyitó után dr. Mihályit Ernő, a társaság elnöke mondott ünnepi beszédet. — Az 1971-es esztendő ugrásszerű fejlődést, mélyreható formai és egyben tartalmi változást jelent mozgalmunk életében — mondotta többek között. — Április 2-a óta, amikor a Lenin Kohászati Müvek 20 000 dolgozója elsőként lépett be kollektív tagként a Magyar—Szovjet Baráti Társaságba, jóval 400 fölé nőtt a tagcsoportok szávállalat, s a programból nem hiányzott a gombóckóstoló és a likőrbemutató sem. Az új szelek fújdogálása jelének tudható be, ho^y a vállalat vezetői valami rövid frappáns elnevezésen törték a fejüket a hosszú és nehezen kimondható Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat név helyett. Ez a mindenképpen . dicséretes szándék azonban megfeneklett az ügyintézés sekély vizében. Kár. Sokba kerül, de megéri A Centrum Aruház nemcsak az alig egy éve múlt nyitáskor mutatott jó példád a szisztematikusan szervezett reklámhadjárattal (50 ezer röplapot szórtak le repülőgépről), hanem azóta is. A párhuzamosan, de összehangoltan futó központi és helyi Centrum-reklám ez évi,. alighanem legnagyobb fegyverténye a Centrum hétfő. Igaz, nem olcsó mulatság hétről hétre hirdetni, s főként nem olcsó hétnaponként egyszer 20 százalékkal olcsóbban adni bizonyos portékákat. De megéri. Különben nem csinálnák. A miskolci Centrum Áruházban az eltelt egy év alatt a forgalom megduplázódását a reklámra fordított pénzeszközök megnégyszereződé- se követte, illetve a sorrendre vonatkozóan felesleges bármiféle célzást is tenni, hiszen a reklám egyik célja a nagy forgalom fellendítése, s ha nagy a forgalom, nagyobb a nyereség, és több jut reklámra is. Ezt jól tudják a reklámfőnökök, igazgatók és még a szigorú főkönyvelők is. Igaz, a szakma egyik neves szakemberének állítása szerint a reklámköltségek fele alighanem pénzpocsékolás. Csak éppen senki sem tudja, hogy melyik fele ... BRACKÓ ISTVÁN Befejezték az ózdi kohó nagyjavítását Két és fél nappal korábban befejezték az ózdi II. számú kohó nagyjavítását. Az ózdi kohászok a hazai és a nemzetközi piac igényeihez alkalmazkodva, az utóbbi két évben kohójukban nagy mennyiségű ferroman- gánt és szürke nyersvasat gyártottak. A ferromangán import-megtakarítása, a szürke nyersvas exportálása jelentős devizát eredményezett a népgazdaságnak. E munka során a gyártás technológiája jobban megviselte a kohó falazatát és egyéb szerkezeteit, ezért október 7-én nagyjavításra kellett leállítani. A nagyjavítást 14 napra tervezték. A gyár vezetősége és a nagy- olvasztó szocialista brigádjai — ismerve a II. számú kohóban gyártott termékek népgazdasági jelentőségét — úgy határoztak, hogy a javítás idejét 12 napra lerövidítik. Munkájuk sikerrel járt, mert október 18-án 18 órakor a kohó újból termelni kezdett. Az így nyert két és fél nap alatt a kohászok mintegy 1400 tonna fehér nyersvasat és 10 ezer tonna szürke nyersvasat gyártanak terven felül. REFLEKTOR Ma Budapesten az Orvos- tudományi Egyetemen megnyitják a bolgár orvostudomány hetét. Jjc Dorogon ülésezik a parlament egészség- ügyi bizottsága. Egerben délután országos tanácskozás kezdődik a hazfias nevelésről. Keszthelyen művészeti szabadegyetem nyílik. Jk Pécsett .országos tanácskozás kezdődik a múzeumok látogatásáról, nyitvatartásúk kérdéseiről. 3k Salgótarjánban ünnepélyesen átadják a VDK nagykövetsége képviselőinek a vietnami gyerekei* számára készített takarókat. ★ Tatabányán a szakszervezeti könyvtárak fejlesztési tervéről tanácskoznak, Tihanyban megkezdődött a szocialista országok pártfőiskolái vezetőinek tanácskozása. * Bár hűvösre fordult az idő, foglalt minden pad a lillafüredi parkban Szenny vízhullámok a folyókon Megsínyli a halállomány Kétezer mázsa hal pusztult el tavaly a hazai folyókat ért szennyeződés következtében, s, 4 millió forint kár kelet- . kezett. Az elmúlt tíz évben nyolcszorosára nőtt a szeny- nyeződés okozta halkár értéke, évi 8—10-ről több mint 20-ra nőtt azoknak az eseteknek a száma, amelyeket a szakemberek akut pusztulás^ nak neveznek. Évente több mint hússzor érik folyóinkat szennyvízhullámok — elsősorban az ipari üzemek „jóvoltából”. Harminc éve és most Az országé» adatok többszörösen is igazak megyénkre vonatkoztatva. Borsod gyorsan iparosodott az elOtthon, munkahelyen, utcán Szórjuk a hulladékot Szemetelünk. Otthon, munkahelyen, utcán ... A köztisztasági vállalat naponta több tonna hulladékot takarít fel utánunk. Miskolc a napi szemetelésben méghaladja a kontinens nagyobb városainak szintjét. Elsősorban azért. mert sokan vagyunk; mert hanyagok és fegyelmezetlenek vagyunk. De törvényszerű-e, hogy azok legyünk? Hétfő délelőtt, Zsolcai kapui háztartási bolt. Teherautó tolat a járdára, áru érkezett. A vegyszeres demizso- nokkal együtt szalma is hullik a platóról. A szél előbb egyenként, majd csomókban repíti fel a szálakat. — A takarítás az üzletvezető feladata! — mondja a gépkocsivezető, s nagy gázzal elindul. Az üzletvezető: Velők Imre: — A szemetet a szállítóknak kellene feltakarítani. A segédmunkások állandóan csak utánuk söpörnek ... Aztán beszól a raktárba: — Na, erejd fiam, megint alom van az utcán ... Széchenyi utca. A hulladékgyűjtő autó fürgén üríti a kukákat. Tartalmuk fele azonban a földre hull. Az emberek csodálkoznak, micsoda világ; a köztisztasági vállalat szemetel. — Nekünk a legnagyobb szégyen — mondja a gépkocsivezető. — Egyelőre ilyen kocsink van. ezzel kell dolgozni. A főmérnök elvtárs megígérte, hamarosan kiselejtezik. Mert ez a legrosz- szabb. * A kis sárga kocsi neve: VERRO City. Ülésében Kunos István gépkocsivezető. — Csak ez a sok építkezés ne lenne! — bosszankodik. — Ezzel a kocsival csak a belvárosi utcákat szabadna takarítani. Kényes jószág, a sár és a sóder a halála. Nekem fáj, amikor hallom, hogy a forgó drótkefe köveket hajít a gépbe... Nem kétséges, életünkből, munkánkból szükségszerűen következik, hogy sok hasznos dolog mellett hulladékot is „termelünk”. Már szinte szokatlan lenne, ha a villamos- megállókban nem a cigarettavégeken, eldobott jegyeken taposva várnánk a járműre. A járdán, az utcán heverő újságpapír vagy üres zacskó megszokott látvány. — A sok Hulladék elsősorban az emberek hanyagságából, kényelmességéből ered — mondja Szabados Ferencné, a Széchenyi u. 21. házmestere. — Naponta három-négy alkalommal söprőm fel a járdát, de mire végzek, akár elölről is kezdhetném. Sokszor úgy érzem: szándékosan bosszantani akarnak a szemeteléssel. És tudja kik? _ ?7? — Főleg a, fiatalok. Béres Ignác géplakatos, Batári Erzsébet tanuló és Nagy Gizella' eladó, az érintett korosztályhoz tartoznak. — Szoktak szemetelni? — Hát...? Ritkán, talán. De akkor sem szándékosan. Sőt, elítéljük a notórius sze- metelőket. Szemetelünk. Ki tudatosan, ki anélkül. De azért takarítunk is. önszántunkból, vagy kényszerből. És ilyenkor őszszel a természet sem szűkölködik „áldásával”. Miért nehezítjük hát azok munkáját, akik éjjel-nappal a mi kényelmünkért, a város tisztaságáért fáradoznak? Talán nincs elég hulladékgyűjtő? Vagy inkább beléjük botlunk, semmint észrevegyük ezeket? KEGLOVICH JANOS múlt húsz év alatt, s ebből — nem törvényszerűen! — az is következett, hogy az egykor halban igen gazdag folyókból részben, vagy teljesen kivesztek a nemes halak. A tavaszi áradások idején a Tisza mellékfolyóiban, így elsősorban a Sajóban kerestek ívóhelyet a nagy alföldi vízfolyás halai, 30 éve még az ország egyik leggazdagabb halas vidéke volt a megye. Azóta nyolc ipari üzem szennyezi a Sajót, amelyből gyakorlatilag eltűnt a hal. 1958-tól a határon túlról olyan erős ipari szennyezés éri a Bodrogot, hogy itt is lényegesen csökkent az állomány. A Taktá- ban a Szerencsi Cukorgyár minden ősszel ismétlődő, rendkívül erős, meszet és szerves anyagot tartalmazó szennyvize miatt évről évre elmenekülnek, vagy elpusztulnak a halak. A Hemád halállományának csökkenését ugyancsak a határon túlról jövő szennyeződés okozza. Perelnek a halászok A rendelkezések értelmében az a halászati szövetkezet, vagy horgászegyesület, amelynek működési területén kárt okoz a vízszennyezés, pert indíthat a halpusztulást okozó üzem, vagy vállalat ellen. Így perelte be az Északmagyarországi Horgászegyesület a Megyei Kórházat, amely fertőtlenítő anyagot engedett a Fecskeszögbe. Meg is nyerte a pert, a 13 650 forintos kártérítést. Ugyanez az egyesület 240 000 forint kártérítést követelt az ÖKü- től, a BVK-tól és az ÉMV- től. A per négy évig tartott, megjárta a Legfelsőbb Bíróságot, végül megnyerték a horgászok. A Szerencsi Cukorgyár is a Legfelsőbb Bíróságnál próbált szerencsét, hogy „megússza” a 147 000 forintos kártérítést. A Legfelsőbb Bíróság végül a károsultaknak adott igazat, hiszen őket védi a törvény. Csakhogy ez nem mindig elég. A horgászegyesületek, szövetkezetek a jogszabály szerint tulajdonképpen nemcsak a saját kárukért, hanem az egész népgazdaságot ért veszteségért pereskednek. Körömszakadtáig védekeznek A fent vázolt állapot mindenképpen visszás. A vizet szennyező üzemek — mivel a bírságot nem lehet „kigazdálkodni”, körömspakadtáig védekeznek, s a bizonyítás nem is olyan egyszerű. Egy horgászegyesület nem rendelkezik olyan felszereléssel, hogyha a folyón hirtelen jött szennyezés halpusztulást okoz. idejében ki tudja deríteni, melyik üzem volt a tettes. Mindenképpen érdemes lenne tehát megfontolni, nem lenne-e alkalmasabb ' az effajta peres ügyekben az állam, a népgazdaság érdekeit valóban képviselő megyei vízvédelmi bizottságokat megbízni a képviselettel. Ezek a bizottságok egyébként is rendszeresen mérik a folyók szennyezettségét, rendelkeznek megfelelő apparátussal és a legalább ilyen fontos szakmai ismeretekkel. Persze a jogviták helyes mederbe terelésén túl a leglényegesebb feladat az egyre szélesebben hömpölygő szennyvízáradat megfékezése lenne! PUSZTAI ÉVA 1 főre 44 kg papír Tegnap megnyílt az Európai Cellulóz és Papíripari Egyesületek Szövetségének XIV. nemzetközi konferenciája, a Duna Intercontinental szállóban. A világ papírigénye rohamosan nő, 15 évenként megkétszereződik. Jelenleg az egy főre jutó fogyasztás átlaga a világon 37 kilogramm, hazánkban pedig 44 kilogram. A tervek szerint a következő 15 évben az egy főre jutó papírtermelés nálunk eléri a 100 kilogrammot. A növekedéssel arányosan emelkedik a kulturális célú papír előállítása, azaz a nyomtatott papír felhasználása. A papírtermelés növekedésével arányosan nő a nyomdaipar feladata és azoknak a kutatásoknak a feladata is, amelyek a nyomhatóság problematikájával foglalkoznak. A konferencián éppen ezért a tagországok ezzel kapcsolatos kutatásait összegezik.