Déli Hírlap, 1971. október (3. évfolyam, 231-256. szám)

1971-10-11 / 239. szám

a miskolciaké a szó Miért nincs mozgóárus? * Gyógyító műszerek (Agotha Tibor felvétele) Emberi kéz érintése nélkül !\em kell átrakni a tekercseket Lapunkban szóvá tettük, hogy az Utasellátó Vállalat miért nem alkalmaz mozgó­árusokat a Tiszai pályaud­varon. Cikkünkre a vállalat területi igazgatója a követ­kező felvilágosítást adta: „A hosszú sor és cigaretta'’ című cikkükre adott vála­szunk a valóságnak megfe­lel. Azóta a VI. és VII., vala­mint a VIII. és IX. vágány közötti peronon, a lejáratok közé eső l észen mozgóárusok teljesítenek szolgálatot csúcs­forgalmi időben. A lapjukban megjelent cikk amellett kar­doskodott, hogy a mozgóáru­sok a vonatok mellett járva is kínálják portékájukat. Ez véleményünk szerint könnyen balesetveszélyt idézne elő, s mivel egy-egy árus csak kis áruválasztékkal állhatna a vevők rendelkezésére, vásár­lóink emiatt is joggal pa­naszkodhatnának. Gondot okozna a mozgóárusok gyors és kulturált ellátását szolgá­ló raktár létesítése is. To­vábbra is őszintén reméljük, hogy vendégeink. mielőbb megkedvelik a szigetperonon történő értékesítést, s ezáltal tehermentesítjük az állomás egyéb eladási helyeit.” Címzett: a GELKA . 1971. szeptember 28-án vá­sároltam egy Favorit típusú televíziókészüléket a Széche­nyi utcái tv-szalonban. Jó­formán nem is élvezhettük a televíziózás örömeit, mivel október 3-án már szervizbe kellett vinnünk az új készü­léket. Azóta már hétszer jár­ta meg ezt az1 utat oda- vissza a Favoritunk. de a mai napig sem javították még ki a hibát. (A készülék képernyőjén ugyanis bizo­nyos időközönként egy vas­tag szürke vonal, állókép ese­tében pedig az egész kép hul­lámzik.) Panaszommal több ízben megjártam már a GEL- KA-szervizt, válaszuk azon­ban mindannyiszor az volt: a készüléket nem lehet ki­cserélni, mert... csak!... Rácz József, Miskolc, III. kerület, Vászonfehérítő u. 66., III/2. Hol a kutyaiskola? Egy héttel ezelőtt cikket kö­zöltünk arról, hogy az Ebte­nyésztők Egyesületének miskolci csoportja négyhónapos kutya­kiképzési tanfolyamot indított. A cikk megjelenése óta több olva­sónk érdeklődött telefonon, hol működik a kutyaiskola? Megír­tuk, de ismét elmondhatjuk: az egyesület az avas! kilátótól a Vasgyár felé eső irányba mint­egy 200 méternyire, a Köves út mellett bérelt egy területet, itt folyik a kiképzés hetente két alkalommal, vasárnap és szer­dán délelőtt 9 órától. A kutya­iskolába bárki, bármilyen fajtá­jú kutyáját elviheti. A kiképzé­sért minimális díjat kell fizetni: az egyesület az így befolyt pénz­ből vásárol meg egyes, a képzés hatékonyságát növelő kellékeket. \ kiképzés ideje alatt szívesen látnak érdeklődőket is, a bérelt területre azonban csak azokkal 4 a kutyákkal lehet belépni (a ki- g képzés zavartalansága érdeké- | ben), amelyeket gazdájuk „beira- ' tott” a kutyaiskolába. Bodzavirág, cickafarkfű Sikeresen zárult az idei gyógynövény-felvásárlási sze­zon a miskolci járásban. Mintegy 129 mázsa vegyes gyógynövényt vásároltak fel, 50 ezer 800 forint értékben. A Miskolc és Vidéke Általá­nos Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet kisgyőri felvá­sárlója, L. Csenge József né bizonyult a legügyesebbnek: a gyöngyviráglevél, a bodza­virág, a cickafarkfű, a vasfű, ezerjó, hársvirág és -levél, valamint a napraforgószirom- termés 90 százalékát a kis­győri felvásárlók gyűjtötték be. Az áfész 225 mázsa csip­kebogyót is felvásárolt, csak­nem 100 ezer forint értékben. Folyamatban van még a dió­falevél a nyírfalevél és a mákgubó^begyűjtése. A napokban fejeződött be Győrben a kétnapos pamut­fonó konferencia, amelyen az országos vállalat miskolci gyárát Berceli Barnabás, a tisztító- és kártolóüzem veze­tője képviselte, A tanácsko­zás először a kártológépek rekonstrukciójával, a fejlesz­tés formáival foglalkozott. Ehhez szorosan kapcsolódott a második téma: a tisztító és kártoló berendezések össze­kapcsolása. Ez utóbbiról a miskolci gyár üzemvezetője hazatérése után elmondotta, hogy a kon­ferencián ismertetett megol­dást hazánkban elsőként a győri Textilipari Vállalatnál alkalmazták. Az új techno­lógia a szakemberek körében osztatlan sikert aratott. A gépsorok összekapcsolása ugyanis egész sor égető pa­mutfonóipari probléma meg­oldásában segít. — Az új megoldás lényege, hogy a félkész, tisztított ter­méket nem kell tekercsen­ként kézzel átrakni vagy ko­csikon szállítani, mert mind­ezt kiküszöböli egy csőveze- fékrendszer. Ismeretes, hogy a pamutíonóipar munkaerő- hiánnyal küzd, és ha azt is figyelembe vesszük, hogy ép­pen a rakodás, a még alig gépesített szállítás a legnép­szerűtlenebb munkák közé tartozik, akkor az új eljárás értéke forintban alig mér­hető. — Mekkora befektetést igé'- nyel a gépsorok összekapcso­lása? — Az új módszer' nem túl­ságosan költségigényes, de sajnos, csak a nagy kapacitá­sú és az új típusú kártciók- nál lehet alkalmazni. A mis­kolci gyárban egyelőre nem ilyen gépek dolgoznak, de ha a tervezett kisfonoda meg­épül, ott már csakis ez az el­járás jöhet számításba. A be­rendezés költségei ugyanis rövid időn belül megtérül­nek. Az új módszer mellett szól az is, hogy az így készí­tett fonal minősége ugyan­olyan jó. mint a hagyomá­nyos eljárással gyártotté. A pamutbálából tehát emberi kéz érintése nélkül lesz jó minőségű kártolt szalag. N. J. Szabó-varró tanfolyam A Hazafias Népfront MisT kolc városi Nőbizottsága — az előző évekhez hasonlóan — az idén is szabó-varró tan­folyamot szervez. A tanfo­lyamra október 30-ig jelent­kezni lehet a Hazafias Nép­front városi bizottsága tit­kárságán. Kossuth u. 11., fsz. balra, 9 órától 17 óráig. Ezt mond|a a jogszabály MEGSZŰNIK A KŐTELEZŐ INGATLANKÖZVETÍTÉS 1972. január hó 1. napján lép hatályba a kormány 27/ 1971. számú rendelete. mely kimondja, hogy az ingatla­nok adásvétele és cseréje, továbbá a bérlakások cseré­je esetében az ingatlanköz­vetítő szerv közreműködésé­nek igénybevétele nem kö­telező. Ez maga után vonja a 3 százalékos közvetítői díj megszűnését is. Az ingatla­nok adásvételének és cse­réjének, továbbá a bérlaká­sok cseréjének közvetítését továbbra is a tanácsi ingat­lanközvetítő vállalat végez­heti, ilyen tevékenységet ál­lampolgárok nem gyakorol­hatnak. A rendelet szerint a fővá­Veszélyes átkelőhely Naponta több száz iskolás­gyermek igyekszik a Deák tér felől a Tárkányi utcán keresztül a Fazekas utcai ál­talános iskolába. A Deák térről a Tárkányi utcához át­járóhely (zebra) vezet. Az út­testen való átkelés mégis sok veszélyt rejt magában, külö­nösen akkor, ha a Tárkányi utcából igyekeznek a Deák térre a gyerekek. Hogy mi­ért? Az erdőigazgatóság épü­lete előtt szinte a pap min­den órájában, sőt percében állnak személy- és tehergép­kocsik. Amikor az iskolások kilépnek a Tárkányi utcából, a jelenleg nagy forgalmú ut­cán (itt jár az 1-es és 1/A-s autóbusz is), balra kell te­kinteniük. Ha azonban az er­dőigazgatóság előtt személy-, vagy különösen tehergépko­csik állnak, szinte lehetetlen meggyőződni arról, veszély nélkül kelhetnek-e át a zeb­rán. Tudjuk, hogy egy fontos hivatal elől nem lehet elpa­rancsolni a járműveket. En­nek ellenére azt javasoljuk: tegyenek „Parkírozni tilos!” táblát az átkelőhelytől leg­alább 40—50 méterre a Pető­fi tér irányába. Ez éppen elég lenne arra, hogy a gyer­Elavult menetrend Tegnap Lillafüredre akar­tunk utazni a Marx térről. A 10 órakor bent álló 5-ös já­rat már megtelt. Megnéztük a kifüggesztett menetrendet, s mivel arról azt olvastuk le, hogy 12 percenként indul ün­nepnap ebben az időben 5-ös, vártunk a következőre. Vár­hattunk. Egy félóra múlva in­dult csak. Megértjük, hogy a főidény elmúltával csökken­tik a járatok számát. De ak­kor miért nem veszik le, vagy cserélik le a rossz menetren­det, amely csak becsapja az utasokat? — kérdezi K. S. miskolci lakos. rosban, a városokban és az országos jelentőségű üdülő- területtel rendelkező közsé­gekben fekvő ingatlanok adásvétele és cseréje eseté­ben azonban a szerző fél köteles lesz a tanácsi ingat­lanközvetítő szervtől az in­gatlan forgalmi értékének becslését beszerezni. Ennek díjazását majd külön meg­jelenő jogszabály állapítja meg. Há az ingatlanközvetítő vállalat a becslést elvégezte, a forgalmi értéket az okmá­nyon feltüntette, az illeték- kiszabáshoz külön adó- és értékbizonyítványt nem kell csatolni. Dr. Sass Tibor mekek, balra tekintve, fel­mérhessék a helyzetet, jön-e éppen jármű, vagy nyugod­tan áthaladhatnak-e a zeb­rán? S ha netán az erdőigaz­gatóság gépkocsival közleke­dő vezetői és dolgozói, vagy vendégei sopánkodnának a 30—40 méteres gyaloglás mi­att, gondoljanak arra, hogy ezzel a fáradsággal esetleg balesetet akadályoztak meg. z. z., miskolci lakos Rendkívüli eset A férfi zavart. ide­gességgel még egyszer elolvasta a kis zománc- táblácskát az ajtón: „Dr. Blődh Kálmán pszichiáter, ideggyó­gyász és pszichoanaliti­kus.’' Csengetésére maga a doktor nyitott ajtót, s barátságosan rendelő­jébe tessékelte a bete­get. — Azért vagyok itt, mert repülni tudok — hebegte lassan felol­dódva a páciens (mel­lesleg Kovászlai, a jó nevű hentes — de ez egyáltalán nem érde­kés), és bizakodva a pszichiáterre nézett. — Kérem, gyógyítson meg, hogy teljes értékű tagja legyek a társadalom­nak. A kerület határain túl is jól ismert ideg- gyógyász fokozódó ér­deklődéssel nézett pá­ciense búette arcába.' — Hogy segíthessek, előbb részletesen me­sélje el, mikor és hány­szor repült eddig éle­tében. — Először — kezdte Kovászlai — nyolcéves koromban a Vidám­parkban egy körhintán. Másodszor tavaly. Re­pülőgépen utaztam Hollandiába a hentesek és mészárosok kong­resszusára. Végül két napja otthon, de már teljesen egyedül csinál­tam, minden gépi se­gítség nélkül. — Ahogy kivettem a múltjából, ön nős, sze­reti a sült csirkét, és ritkán jár moziba — lélekelemzett jól be­gyakorolt álszerénység­gel dr. Blődh. Kovászlai elhült. Di­deregve kérdezte: — És azt is tetszik tudni, hogy legutóbb miért repültem? — Na, azért mindent én sem tudhatok — szerénykedett a neves pszichiáter. — Hát hogy is történt az a história tegnapelőtt? A hentes arcán ború suhant át. — Korábban men­tem haza a szokásos­nál, és már a lépcső­házban valami kelle­metlen érzés azt súgta nekem: „Vigyázz Ko­vászlai azzal a borjú­hússal! Ne variálj, mert egyszer ráfizetsz!" Pedig bizisten nem olyan nagy ügy az egész. — Talán a repülés­ről... — Igen, igen ... Szó­val, ott állok az ajtó előtt, raknám a kulcsot a zárba, miközben szentül megfogadom, hogy ezután, ha lehet, még becsületesebb le­szek, mint valaha — amikor kacarászás* hal­lok. Nofene!, mondom, és fürgén becsörtetek a lakásba, hogy mihama­rabb együtt vigadjak az én kis Katókámmal. A szobában — egek ura! — .az én hű nejem anyaszült meztelen he­ver a pamlagon, mel­lette egy férfi, rajta a vadonatúj pizsamám ... No?!, kérdeztem az asz- szonyt. „Tudod, Bélus- kám, ez az úr szeretné megvenni a pizsamá­dat, és épp möst pró­bálta ki, hogy milyen fekvés esik benne.” Megmérgesedtem. „De Katókám! Hisz ezt a hálóöltönyt tegnap vet­ted nekem. Miért ponl ezt adod el?’ Nem jött zavarba az édes. „Na de hát, Ftéluci! Mit képzelsz? Ki vesz ma ócska, használt pizsa­mát?” Ezt beláttam, csakhogy még mindig nem értettem mindent. „És miért vagy pucé­ran?" Erre is megfelelt Katinkám, a drága: „Mert nagyon meleg van. Ha pedig most azt akarod kérdezni, hogy min nevettünk, eláru­lom. Azon, hogy mi­lyen mulatságos lenne, ha megérkeznél. Bizto­san azt hinnéd, tudod már, mit... Hogy én és Lacika így, meg úgy...” — És? —■ Csókot hintettem az asszonynak, és míg kifaroltam a szobából, valami bemutatkozás­félét morogtam Lacika felé... És akkor úgy éreztem, nem, nem is éreztem, biztosan tu­dom, hogy repültem ... Mondja doktor úr, na­gyon Súlyos?! Dr. Blődh gondter­helten koncentrált, s végül felderült az arca, mint pirkadatkor az égbolt. — Megvan! Tudja jj miért érezte úgy, hogy í repül? Azért — s itt mélyen a hentes szeme közé nézett (oda, ahol rendes embernek az orra van) —, szóval azért, mert a felesége magát madárnak nézte. Kovászlaiban csor­dultig telt a hála. — Nagyon köszönöm, doktor úr. Már azt hit­tem, hogy beteg va­gyok. Akkor mennyivel tartozom? — Mennyivel is? ... Nos, mivel rendkívüli és roppant bonyolult volt az esete, azt hi­szem, ötszáz forintban megegyezhetünk. Kovászlai, miután át­nyújtotta a pénzt, ud­variasan elköszönt, s csicsergés nélkül kire­pült a nyitott ablakon, egyenesen az ö kis Ka­tókájához. * SZABADOS GABOR

Next

/
Thumbnails
Contents