Déli Hírlap, 1971. október (3. évfolyam, 231-256. szám)

1971-10-26 / 252. szám

I Újítási díj: majd a nyereségből? » Az egyik miskolci klsz-nél nem fizetnek újítási díjat. Arra hivatkoznak, hogy az újítás gazdasági eredménye nö­veli a részesedési alapot, s abból az újító is részesül, tehát nem jár részére külön juttatás. • Súlyos tévedés így érvelni, s ennek az álláspontnak ér­vényt is szerezni — törvénysértő. Amellett érthetetlen is. Ilyen alapon azt is elő lehetne. írni: csak az kaphat nye­reséget, aki újít is. Mélységesen tévednek tehát a ktsz ve­zetői, ha azt hiszik: helyes úton járnak. A- lehető legxosz- szabb módon „támogatják” így az újítómozgalmat, amely­nek kibontakozásához az egyik elfogadott és a törvény által is biztosított lehetőség: az anyagi ösztönzés. A beadott és elfogadott újítási javaslatokért pénz jár, amihez a számítási alap az elérhető népgazdasági haszon. Bizonyára jól tudják ezt a ktsz-nél is, ahol nemhogy elhá­rítanák, de még inkább növelik az akadályokat az újító- mozgalom útjában. S ha netán megcsappan az újítási kedv, ha üres lesz az „újítások dossziéja”, akikor a ktsz vezetői elsősorban önmagukban keressék a hibát. A ktsz-nél kialakult helyzet szerencsére nem jellemző, hanem véglet. De nem lehet végleges, mint ahogy abba sem szabad belenyugodni, ami általában még mindig aka­dályozza az újítómozgalmat Miskolcot. A NEB által 15 vállalatnál történt felmérés tapasztalatai­ból kitűnik: „... az újítási mozgalom terén az 1068-ban mutatkozó jelentős visszaesés után az utóbbi években fej­lődés következett be” — állapítja meg a jelentés. Mind­ehhez hozzáteszi még: „... ahol az újítási mozgalom irá­nyítása megfelelő kezekben van, ott a fejlődés pozitív irá­nyú”. Általában mindez elmondható az üzemekről, de emelhető néhány kifogás is. Mindenekelőtt az, hogy az elbírálás nem történik meg az előírt 60 napon belül. S ami nagyfokú liberalizmusra vall: a hanyagság miatt elmarad a felelős­ségre vonás. Elismerésre méltó viszont, hogy alaptalanul nem utasítanak el javaslatot. Az elbírálás során ugyan­akkor tévedésre, a jogszabályok megsértésére volt és ma­napság is akad példa. Egyes esetekben az újítási díj mér­téke sem volt arányban a megoldás kidolgozásához szüksé­ges szellemi befektetés értékével. Sőt, újítási díj címén nagv összegű kifizetések történtek munkaköri kötelesség körébe tartozó tevékenységért. Az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet követel, hogy az újítók között viszonylag alacsony a fizikai dolgozók aránya. Egy biztos:. ahol intenzíven foglalkoznak az újí­tásokkal, ahol naprakész az ügyintézés, az elbírálás sem késik és — ami lényeges — az anyagi ösztönzés sem hiány­zik, ott főként a fizikai és az alacsonyabb beosztású mű­szaki dolgozók részvételével növekedett az újítási mozgalom résztvevőinek száma. S hogy ez mindenütt ilyenformán alakuljon, az elsősor­ban az üzemek vezetőin és dolgozóin múlik. November 7-től Működik a színházi toronyóra * A dagesztáni OSZSZK a nagy természeti ellentétek hazája. Az SO 000 négyzetkilomé­teres területen emelkednek a Kaukázus fenséges hegyvonulatai és iti terül el a Kaspi-tenger partvidéke. A táj változatosságát követik stílusukban a köztársaság modern építkezései. Képünkön: a főváros 800 személyes színháza és hangversenyterme. Mit mond a kivitelező? Ismét a garázskérdésről Mint arról már korábban is hírt adtunk, az avasd to­ronyóra után a színházét is beindították a VIMELUX vállalat lendület szocialista brigádjának tagjai. Több ezer óra társadalmi munkával rendbe hozták az évtizedek óta mozdulatlan óraszerkeze­tet. A próbaüzemelés ered­ménye szerint bevált az elektromos automatikus fel­húzó szerkezet. Az óra szám­lapját Nádházi Ferenc cím­festő iparos újította fel. A Érmes agancsok Borsodban Befejeződött a szarvasbő- gés a Borsodi Erdő- és Fa- feldolgozó Vállalat területén. Most összesítik az eredmé­nyeket. A külföldi vendégek 22, s a hazai vadászok szin­tén 22 szarvasbikát ejtettek el ebben az idényben. A 44 nemes vadat értékelve egy arany-, két ezüst- és hat bronzérmes agancsot fedez­tek fel. A vállalat fővadá­szai elmondták, hogy az idei agancsok jobb minőségűek voltak, mint a tavalyiak, na­gyobb volt a súlyuk. Az erdőgazdaság területén egész évben folyik a szarva­sok és az őzek selejtezése. Előzetes felmérés alapján megállapították, hogy 180 nemes vadat kell december 31-ig puska végre kapni. brigád tagjai november 7- én ünnepélyesen adják át a városnak a színházi torony­órát. Eszperantó oktatói vizsga Az idei tanévben is lehe­tőséget nyújt a Magyar Esz­perantó Szövetség a nemzet­közi nyelv elsajátítására. A miskolci 4. számú Eszperan­tó Területi Bizottság levele­ző tanfolyamot indít, amely­nek elvégzése után május elején az érdeklődők vizsgát tehetnek. Az eszperantó nyelvvizsga oklevele feljogo­sítja a végzetteket a nyelv tanítására. Ezzel kapcsolat­ban bővebb felvilágosítást a területi eszperantó bizottság ad Miskolc, I., Petőfi u. 11. szám alatt. A télre készül az ÉPFU Gondosan készülnek a tél­re az ÉPFU 3. számú mis­kolci üzemegységénél. Kicse­rélték a gépjárművek kenő­anyagait, mintegy félmillió forint értékű fagyálló folya­dékot használtak fel. Sőt, hogy a i /núlt évi hótorla­szokból fakadó zavarokat el­kerüljék, saját hótolót is ké­szítettek. Ezzel a központi üzem és a környező utcák hóeltakarítását végzik majd el. Áfész­küldöttértekezlet Tizedik küldöttértekezletét Miskolcon, az MHSZ-szék- házban tartja az Áfész B.-A.-Z. megyei Szövetsége. Először a megyéd szervező bizottság számol be az áfész VII. kongresszusára való fel­készülésről. A szekcióülésen megvitatják a beszámolót és megválasztják a VII. kong­resszus küldötteit, valamint az Országos Szövetkezeti Ta­nács tagjait. A plenáris ülé­sen pedig a választmányok elnökei tesznek jelentést a szekcióülések munkájáról. Majd a határozatokat erősí­tik meg,'s-végül indítványo­kat, javaslatokat hallgatnak meg. (Folytatás az 1. oldalról) A tanulmányterv mindösz- sze az építhető garázstelepek helyét jelöli ki, és azt rög­zíti, hogy a kérdéses helyen többszintes, földalatti ‘vagy csak teraszos, illetve sző­nyeggarázst lehet telepíteni. Az építkezés módjára a tanul­mány csak építéstechnológiai javaslatot tesz. A többszin­tes és földalatti garázsok esetében viszont egy eddig sehol sem alkalmazott és csak elméletileg „levezetett” technológiai rendszert ír elő. Ilyen garázsokra a kiviteli terv elkészítése sofon kívül is legalább 1 évet vesz igénybe. Addig Legfeljebb csak jóslásokba lehet bo­csátkozni arról, hogy egy- egy gépkocsitárolóhely építé­se mennyibe kerül majd. Hitel nincs Másfél, egy éven belül te­hát csupán a földszintes (összesen 632 személygépko­csit befogadó) garázstelepek megépítése kerülhet szóba. A megalakult és hivatalosan is jóváhagyott építőszövetke­zetek ezekre is a tanul­mányterv alapján kérhetnek helykijelölést a tanácstól. Ha az engedélyt megkapják, a területet meg kell vásárol­niuk, és — a tervezéstől a kivitelezésig — maguknak kell gondoskodni az építke­zés lebonyolításáról. A telekvásárlással, terve­zéssel és kivitelezéssel kap­csolatos költségek az utolsó" fillérig a garázsépítő szövet­kezet tagjait terhelik. Hitelt az érvényben levő rendele­tek szerint az állam garázs- építésre nem ad. Elsősorban ezért bizonytalan a többszin­tes és a föld alatti garázsok sorsa, hiszen a szövetkezeti tagoknak úgy kell majd megvásárolniuk a telket és anélkül kell megrendelniük garázsházuk tervét is, hogy előre azt sem tudhatják, mi­be kerül majd egy-egy ko­csitároló megépítése, és egy­általán „bírják-e” pénztárcá­val a vállalkozást. Öt közül kettő Kivitelező lenne. A Mis­kolci Építőipari Vállalat haj­landó részt vállalni a gará­zsok építéséből, de — m:nt mondják — számukra csak a föld alatti vagy az emele­tes garázsok építése kifizető­dő. A földszintes telepek ki­vitelezőiről maguknak a szó. vetikezeteknek kell majd gondoskodniuk. A nagygará­zsok építését viszont a misT kolci vállalat a következő évre már nem vállalja. 1973- ra is csak abban az esetben, ha jövő év őszéig legalább egy 200 férőhelyes kocsitá­roló építésére kapnak meg­rendelést és kész terveket Évente ennél többet egyha­mar nem is tudnak elkészí­teni. Ilyen körülmények között 1975-ig a jelentős nemzeti vagyont képviselő gépkocsik megóvását csak minimális mértékben tudjuk biztosíta­ni: becslések szerint a ne­gyedik ötéves terv végén minden öt autó közül három még mindig fedél nélkül lesz a városban. L. J». Mit szól hozzá, hogy... ... milyen keresett szakma manapság a takarítónőké. Nem tudom úgy ki­nyitni az újságot, hogy ne találnék benne néhány hirdetést: ,.Takarítónő­ket felveszünk.” — Igen, már hosszú évek óta a hu­moristák ténjája a takarítónő-hiány. Unásig ismert sztori a kabarétréfákból, hogy leváltják a vezérigazgatót, mert összeférhetetlen: nem tud kijönni Kro- pacstíknével, a takarítónővel. — Mert ugye vezérigazgatót még le­het találni, de takarítót... — Valami igazság van is ebben, mert én még olyan apróhirdetést sohasem láttam, amiben „vezért” keresnek. — Persze, olyat is ritkát lát, amiben adminisztrátori állást hirdetnek. — Nem tudnak annyi íróasztalt gyár- taini, amennyi elég lenne. — De, tudja-e, miért kevés a taka- ríinö? — Azért a havi 1400-ért még ezt is tudnom kellene? Ne egy szegény kis nyugdíjastól kérdezze ezt, kedves uram. hanem legalább közgazdásztól. — Közgazdász ismerősöm nincs, de megteszi egy gondnok is. A minap ép­pen erről beszélgettünk az egyik mis­kolci nagyvállalat gondnokával. — És mit mondott? — Például azt, hogy a hipermodern irodaház tervezői elfelejtkeztek arról, hogy a sok-sok szobát, folyosót, ta­nácskozótermet valakiknek takarítani is kell majd. Dolgozik ott most is vagy harminc takarítónő, de akkorka szobá­juk sincs, ahol átöltözhetnének. — Valahol csak átöltöznek azért, úgy gondolom. * — Persze. A WC-ben. De ezt sem veszik jónéven tőlük, mert ugye ezt a helyiséget más célra szánták. — S ha reggelizni akarnak? Csak nem ? ... — Nem, a tízórait a szépen berende­zett várócsarnokban akarták elfogyasz­tani. — Csak akarták? — Igen, csak akarták, mert éppen akkor járt ott egy nyugati delegáció, amikor Mari néni disznótoros kolbászt kíriált társainak. — A vállalat vezetősége persze nem tűrhette, hogy fokhagymas^agsal ront­sák a Magyar Népköztársaság renomé­ját. — Ahogy mondja. Pedig a nyugati uraknak majd elcsordult a nyála. Ak­korát nyeltek, hogy Mari néni állító­lag meg is kínálta őket: „Ilyet otthon úgyse ehetnek kedveskéiml” — jelszó­val. — És elfogadták? — Talán elfogadták volna, de a ven­déglátó bizottság elnöke fülig vörösöd­odébb tessékelte őket. — S másnap jött az ukáz: tilos a pálmák alatt fröstökölni. — Honnan tudja? — Kitaláltam. A pálmákhoz valóban jobban illik a Coca-Cola, meg a ko­nyak. Pardon: brandy. De most hol esznek Mariska néniék? — Fogalmam* sincs. Mariska néni ugyanis néhány társával együtt azon­nal felmondott. — A vállalat hirdet tovább. ' — Igen. Pedig a hirdetés nem olcsó mulatság. Szerintem már nem égy pi­henő- és étkezőszobát, de akár külön székházat is lehetett volna építeni a takarítóknak a hirdetések árából. .— Mennyi esze van. Miért nem megy el vezérigazgatónak? 1 — Havi 500-ért? Majd bolond le­szek. Különben is, csak takarítónőket keresnek. BÉKÉS DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents