Déli Hírlap, 1971. október (3. évfolyam, 231-256. szám)

1971-10-20 / 247. szám

j^c Az ózdi kohók léghevítöinek tetejéről nagyszerű kilátás nyílik a gyárra és a tájra. (Strohmayer felvétele) Épül az ú j Diósfryőr És nii lesz az iskolával, óvodával? (Folytatás az 1. oldalról) Jól halad a városközpont többi lakóházának építése is. Az északi házsor hetes épü­letének alapja már elkészült, a szerelést itt is megkezdte a BÁÉV. Mint ismeretes, en­nél a lakóépületnél az erede­tileg tervezett lábas házas megoldás áttervezése okozott néhány hónapios -Késedelmet.' Hasonló problémák miatt a tízes jelű épületet is szere­lik még. A 8-as, 9-es, 11-es és 12-es épületek azonban már teljesen elkészültek, a beköltözést ezeknél a házak­nál már csak a távfűtő ve­zetékek végleges kiépítése és a lakásoknak a gázszolgálta­tó hálózatba való bekapcso­lása hátráltatja. A Beruházd- si Vállalat műszaki osztályá­nak tájékoztatása szerint azonban négy hét múlva — november közepéig — ebbe a négy épületbe is beköltöz­hetnek a lakók. Még csak alapoznak A városközpont kapcsolódó létesítményeinek építése vi­szont megközelítőleg sem ha­lad ilygn jól. A lakótelep 20 tantermes iskolájának építé­sét már májusban megkezd­te a BÉÁV, de még min­dig az alapozásnál tartanak. Az egész építkezésen hóna­pok óta mindössze 15—20 ember lézeng, és a környék csaknem teljesen kihalt. Ma még tisztázatlan az is­kola átadásának határideje is. Az építők az iskola át­adását 1973. december 31-re vállalják. Jövő év nyarán azonban ezt a létesítményt is át kell adni rendeltetésének, hiszen 1972 őszén már több mint 5000 lakosa lesz az új városrésznek, és a legszeré­nyebb számítások szerint is legalább ezer kisgyermek ta­nításáról kellene gondoskod­ni a környéken. Közművesítés A városközpont új óvodá­jának építése sem halad a kívánt ütemben. Helyén még mindig lakáspanelek sora­koznak. pedig a munkaterü­letet — megegyezés szerint — már két héttel ezelőtt át kellett volna adni a mély­építőknek. hogy ott is meg­kezdhessék a közművesítést. Erre a létesítményre még szerződés sincs a kivitele­zőkkel. Egy biztos: ha a mun­kák itt is így haladnak, jö­vőre még mindig nem lesz óvodája a lakótelepnek. Rá­adásul az új bölcsőde építését is hasonló állapotok jellem­zik. A leendő intézményközpont területét másfél hónappal ezelőtt foglalták el a mély­építők. A hozzá szükséges vízvezetékeket már lefektet­ték, jelenleg a csapadék- és szennyvízcsatorna építésén dolgoznak. Decemberben nyit a bolt A városi tanács legutóbbi ülésén ugyan azt hallottuk, hogy a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat szeptember végéig gondosko­dik egy ideiglenes jellegű, előregyártott elemekből ké­szített élelmiszerbolt meg­nyitásáról, a lakótelep házi­asszonyainak mégis bevásár­lási gondjaik vannak: az ígért üzlethelyiség szerelése még ma sem fejeződött be. A vállalat karbantartó bri­gádja jelenleg a tetőfedésen és a faház külső felületének lakkozásán dolgozik, és az üvegezésre is csak a jövő hé­ten kerül sor. A berendezés felszerelése még további két- három hetet vesz igénybe, és az üzlethez tartozó víz- és szennyvízvezetékek kiépítését pedig még meg sem kezdték. Mint a vállalat beruházási osztályán megtudtuk, a bolt megnyitására a legjobb eset­ben is csupán a szezon vőti csúcsforgalom előtt, decem­ber első felében számíthat­nak a környék lakói. (lahucsky) Garázsépítési tanulmányterv Közvélemény-kutatás 7600 gépkocsi „otthona” Legutóbbi ülésén a városi tanács végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy Miskolc állami és közterületein — a felku­tatott és még beépíthető garázshelyek hasznosításával — mar csak 141 egyedi, kisgarázs elhelyezését engedélyezi. Az erre a célra kijelölt helyek beépítése után több magángarázs fel­állítására a város területén lehetőség nincs. A jövőben álla­mi és közterületeken új gépkocsitárolók kizárólag — csak az ÉSZAKTERV jóváhagyott garázsépítési tanulmányterve alapján — szövetkezeti társulások útján, egységesen és szer­vezetten építhetők. i A Miskolci Tervező Válla­lat szakemberei a város 21 körzetében végeztek alapos felméréseket. Az összegyűjtött adatok alapján a tervezők arra a következtetésre jutottak, hogy a miskolci garázsigények ki­elégítésének járható útja a jövőben csak a tömbszerűen telepített föld alatti vagy többszintes nagygarázsok épí­tése lehet: a közlekedés-fej­lesztés távlati, prognosztikai adatai szerint ugyanis 1971 és 2000 között a vizsgált lakó­körzetek 22 és fél ezer laká­sa mellett 15 és fél ezer sze­mélygépkocsi garazoírozásá- nak feltételeit kell megte­remteni. A tervezők azonban gon­doltak a közeljövőre is. A süllyesztett és emeletes ga­rázsok terveinek részletes ki­dolgozása még hosszabb időt vesz igénybe, ezért megvizs­gálták azt is, hogy a város területén milyen más lehető­ség adódik — az eddig alkal­mazott építési-technológiai eljárások alkalmazása mel­lett — kisebb garázscsopor­tok elhelyezésére. Javaslatuk szerint előre meghatározott helyeken és csoportosításban összesen 632 személygéokocsi befogadására alkalmas kisebb garázstömbök építhetők fel a városban. Ezek kivitelezése minden különösebb előkészí­tés nélkül, jóval a többszin­tes garázsházak előtt meg­kezdhető. Mindezt figyelembe véve, a tanulmányterv készítői ki­dolgozták a város távlati ga­rázsfejlesztési programját, és javaslatot tettek arra, hogy a vizsgált lakókörzeteken belül hol, milyen formában és mennyi garázst lehet elhe­lyezni. A vb által jóváhagyott te­lepítési program a város 14 pontján, huszonhét, egymás­tól különálló garázstelep he­lyét jelöli ki. A telepek — felépítésük után — összesen több mint 7600 gépkocsi szá­mára biztosítanak elhelye­zést. L. P. Miskolci fodrászok sikere Október 17-én és 18-án rendezték a balatonfüredi Annabella-szállóban az or­szágos ifjúsági fodrászver­senyt. A színvonalas verse­nyen 69 női és 54 férfifod­rász bizonyította szakmai fel- készültségét. A zsűri külön értékelte a budapesti és vi­déki versenyzők teljesítmé­nyét. A hat miskolci ver­senyzőből négyen ' értek el helyezést, összetett verseny­ben Farkas Klára női fodrász első helyezést, Kisgergely Zoltánná pedig ötödik helye­zést ért el. A férfifodrászok közül Baranyi Erzsébet har­madik. Dudás Ilona hatodik lett. Mindannyian a szövet­kezet fodrászai. Kinek milyen a kenyere?! Görbe utak, tisztességtelen haszon Az emberek általában a nehezebben járható, de egye­nes utat járják, szigorúan ügyelve a törvényes rendel­kezésekre. Akadnak azonban olyanok is — és nem keve­sen —, akik jobban szeretik a görbe utat, nem riadva vissza attól sem, hogy a bő­rüket és a becsületüket is vá­sárra viszik. Az effajta embereknél — ha más kárára lehet manipu­lálni — leleményben nincs hiány. A legrafináltabb mó­don és eszközökkel kerülik meg a törvény rendelkezé­seit, az átlagosnál jobban él­nek, aztán — törvényszerűen — rajtavesztenek. Addig azonban sok kárt is okoznak. Eltitkolt jövedelem A becsületes munkából élő gyakran — s joggal — mon­dogatja: — Ezeknek sem több a jö­vedelmük, mint nekem. Ha esetleg nem nyertek a lot­tón vagy a totón, akkor mi­ből telik autóra, víkendház- ra, külföldi utakra, s még egy tetemes összeget rejtő betét­könyvre is. Biztosan nem a keresetükből. Ilyen ember Sz. E. gépjár­műjavító és szerelő kisiparos is, aki különböző manipulá­ciókkal (iparengedélyével el­lentétben más profilú mun­kákat vállalt stb.) a NEB ál­tal kimutatott 1 millió 628 A déli vonattal egyik kedves öreg barátom elutazott váro­sunkból. Két hétig a lillafüredi Palotaszállóban üdült, a 220-as szobában pihente ki fáradalmait. Illetve dehogyis pihent, hiszen fáradt sem volt. A fáradhatatlanok közé tar­tozik. A tavasszal múlt 14 esztendeje, hogy megismerkedtem, egy­szersmind össze is barátkoztam vele. Az év legszebb évsza­kában mindig varázslatosan szép virágoskertté váló Helvécia általános iskolájának volt közmegbecsülésnek örvendő igaz­gatója. A húszas évek elejétől tanította az ottani nebulókat, s a széles tanyavilág felnőttjeit egyaránt. Jóval túl a hatva­non, néhány éve vonult nyugalomba, s beköltözött Kecske­métre. Élhetné a nyugdíjasok pihentető életét, csakhogy Major Sanyi bácsit, ezt a szikár, ősz hajú, szemüveges férfit nem az átlagok fájából faragták. Nem bírta, 72 évesen sem bírja a tétlenséget, a megyei tanácsnál a népművelés területén tevékenykedik hát most is fáradhatatlanul. Jóval többet dolgozik, mint amennyit a törvény megenged a magafajtája számára. A munka az életeleme. — A tétlenség a sírba vinne — szokta volt mondani. Akkor sem pihen, amikor esténként egy-két órára összeül még nálánál is idősebb három barátjával. Micsoda kvartett! A szobrász- és festőművész Imre Gábor, a Tanácsköztársaság egykori délceg zászlóaljparancsnoka, Szimferopol díszpolgára, Simonka György, a század elején Párizsban élt, s Lenin tár­saságában is megfordult hajdani lapszerkesztő és Joós Fe­renc, fél évszázada a „hírős város” teátruma számára szín­darabot is írt valamikori tanfelügyelő, aki Móricz Zsigmond- dal, Móra Ferenccel nemegyszer váltott szót, járta a tanya­világot — ők Major Sándor legjobb barátai. Akik viszont — s rajtuk kívül csak kevesen — egyebek közt azt is tudják róla, hogy húszévesen vöröskatonaként küzdött egy ember­séges világért, a máért, s a holnapjainkért. Többször részt vehettem eszmecseréiken, aminek a magva mindig az volt: a pedagógiával, s a művészettel hogyan lehetne még jobban szolgálni a szocializmus nagy ügyét. Laikus és közömbös ember számára fárasztó szemináriumot jelentene a társalgásukban való részvétel — nekik azonban a felfrissülésük egyik forrása. A másik: a tett, az alkotás. Mindegyikük aktívan dolgozik ma is. Hogy a tanyavilágban csaknem fél évszázadon át élt Sanyi bácsi rövid idő alatt a barátaira lelt, ez is aktivitásának a bizonyítéka. S az is, amivel a legutóbbi vasárnap meglepett. Miután meginvitált a Palota már említett szobájába, nem az üdülőhelyiségek megszokott képe tárult elém. Frissen fes­tett tucatnyi tányér sorakozott a padlón. — Tudod, ez a legújabb hobbym. Tányérokra festek, s így szárítom a műveimet — magyarázta. — Ifjú koromban festő­művész szerettem volna lenni, de a körülményeim másként alakultak. Ügy érzem, ez is valamiféle képzőművészet. A ta­vasszal próbáltam meg, s a nyáron már nemzetközi sikerem is volt — nevetett huncutul. — Sinajában egy magánházban töltöttem két hetet, s órák hosszat szorgalmasan festegettem a tányérjaimat. Egy román tábornok özvegye vagy tíz dara­bot megvásárolt. Hiába szabódtam, hogy nem pénzért csiná­lom, nem és nem, akkora summával tisztelt meg, amely bő­ségesen fedezte kétheti nyaralásom költségeit... Persze, a lényeg az, hogy az ember mindig csináljon valamit. így nem jár el fölötte az idő, nem érzi, hogy megöregedett. Ma egy jókora kofferben elvitte Sanyi bácsi szűkebb ha­zájába a Lillafüreden festett, nagyon szép, s egyáltalán nem giccses tányérjait. Egy szívderítő tanulságot itthagyott: nem a kozmetikusok kencefencéi őrzik meg az ember ifjúságát. TARJÁN ISTVÁN ezer 949 forintnak megfelelő árbevétel' helyett mindössze 771 ezer 942 forintot vallott be. így százezrekre tehető összeggel rövidítette meg az állarrfot. hiszen csak a be nem vallott jövedelemadójá­hoz az alap 875 ezer forint. Sa<át zsebre A 'tisztességtelen úton szer­zett haszonért a törvény előtt természetesen felelnie kell. De mit mond majd azoknak a kisiparosoknak, akik a be­csület útját járják és nem élnek ilyen eszközökkel, egyetértve azzal, amit a párt X. kongresszusa így fogalma­zott meg: „A harácsolási ten­denciának, a jogtalan ha­szonszerzésnek, a lakosság megkárosításának a törvény szigorával kell útját állni.. .” Természetesen vonatkozik ez mindenkire, rangra és be­osztásra való tekintet nélkül. Sokan mégis úgy gondol­ják. hogy pozíciójukból ere­dően nekik többet szabad, mint másnak. így gondol­kodhatott Cs. J. is, a sajó- szentpéteri Vegyesipari Ktsz volt elnöke, aki J. í.-vel, a KISZÖV volt főmérnökével összejátszva újítási ügyekbe keveredett — busás haszon­nal. Két javaslatáért — ame­lyek közül egyik sem tekint­hető újításnak — több mint 100 ezer forintot vágott zseb­re. Ügyes ember?! Még hosszan lehetne sorol­ni az ilyen és hasonló példá­kat. amelyeknek a végére pontot — mint az említett esetekben is — a NEB vizs­gálata, esetleg a bíróság tesz. Van az ilyenfajta ügyek­nek nagyon is megszívlelen­dő tanulsága. Mindenekelőtt az a szemléletbeli torzulás, amely szerint egyesek mo­rálisan is megengedhetőnek tartják, hogy könnyedén százezreket keressenek. Ebbe Helyenként a közvélemény is „besegít” azzal az ismert és lényegében elismerést kife­jező mondással, hogy: ügyes ember .. Valóban az. de meddig és milyen áron. Ta­nulsága az ilyen ügyeknek az is. hogy ahol előfordulnak, ott gyenge az ellenőrzés és többnyire baj van a követ­kezetességgel is. Leleplezni az effajta ese­teket társadalmi kötelesség, a társadalom, a közösség ér- . dekében. I. F. A DH városfejlesztési fóruma Sanyi bácsi tányérjai

Next

/
Thumbnails
Contents