Déli Hírlap, 1971. szeptember (3. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-08 / 211. szám
3ft Tányéba kerül az étel az üzemi konyhán. (Fotó; Hegedűs) Amikor reggel a főszerkesztő azzal fogadott: telefonáltak, hogy be akarnak falazni öt Major utcai családot, először arra gondoltam, jó kedvvel ébredt és tréfál. De a hír igaz volt. Sőt, ha egy órával előbb érkezem, az elszánt kőművesek talán engem is minden további nélkül befalaztak volna, így bizonyára még érdekesebb lett volna ez a riport, ám higgye el bárki: enélkül is az . . . A Major u. 18. szám alatti ház bejárati kapuján ez olvasható: Körtvé- lyessy Pál OTN-es tervező és építési vállalkozó. Ö az, aki a két udvart összekötő átjárót be akarta falaz- tatni, elvágva ezzel öt családot a külvilágtól. Majdnem befalaztak öt családot Aki elrendelte: Brüsszelben üdül... Emelkedő nyersanyagár — változatlan anyagnorma Hogy ízlik az üzemi ebéd? (Folytatás az 1 oldalról.) Adminisztrátort, hegesztőt, kovácsot és egyetemi hallgatót, több mint tízezer embert ..etet” naponta a Bükkvidéki Vendéglátóipari Vállalat. Forgalmuknak csaknem a felét a tömegétkeztetés teszi ki. A vállalat főkönyvelőjétől, Györfi Andrástól, az üzemi étkeztetés helyzetéről, gondjairól érdeklődtünk. Évről cvre kevesebben Tizenhét étteremben szolgálnak fel üzemi ebédet, a legnagyobb az egyetem konyhája, ahol négyezer adag készül naponta, a Gyors étterem, a Hámor és a vasgyári konyhájuk csaknem hatezer személyt lát el meleg étellel. A vállalati bevétel egyenletes emelkedése mellett évről évre csökken az üzemi rendszerű étkeztetés részaránya: 1969-től 70-ig 45 százalékról 43,7 százalékra esett vissza. A csökkenés okai a szakemberek előtt közismertek, annál nehezebb megnyugtató megoldást ajánlani. Több mint tíz éve változatlan az üzemi ebéd anyagnormája, pedig közben jelentősen emelkedett egyes alapanyagok ára. A vendéglátóipar haszonkulcsai valamennyi osztályban megváltoztak. az üzemi jellegű szolgáltatások haszonkulcsai viszont maradtak, sőt részben csökkentek. A vállalatok pedig kétszer is meggondolják, hogy az étkezési térítést növeljék. hiszen ezzel az ösz- szes dolgozót érintő nyere- ségalapot csökkentik. S az eredmény: sokasodnak a panaszok. Közvetlenül a termelőtől Nincs könnyű helyzetben a vendéglátóipar, amikor a kohászoknak 7,17 forintos, az ' építőipar dolgozóinak 7,70 forintos, a napközis gyerekeknek 4,66 forintos anyagnormából kell ebédet adni. Ugyanakkor a tegnap vásárolt sárgarépa a tavalyi 2.70 helyett 3.90-be került, egy kiló fejeskáposzta pedig kétszer annyiba, mint egy évvel ezelőtt. Pedig a Bükkvidéki Vendéglátóipari Vállalat valóban mindent elkövet, hogy olcsón vásároljon. Beszerzéseik 20—30 százalékát közvetlenül a termelőkkel bonyolítják le, ily módon az AGROKON.ZUM 14 százalékával szemben 25 százalék engedményt kapnak. Az 1968-ban megváltoztatott vendéglátóipari haszonkulcsok szerint az üzemi ebéd „felára” megfelel egy negyedosztályú étterem haszonkulcsának, azaz 46 százalék. (A városban egyébként nincs a vállalatnak nincs a vállalatnak negyedosztályú üzlete, a Gyors étterem árai is harmadosztá- lvúak. 70 százalékos haszonkulccsal számítják őket.) Nyilvánvaló, hogy ezek az arányok nem hatnak ösztönzőleg egyetlen vendéglátó vállalatra sem. Fel kell mérni az i«éuveket ~ j Maradna tehát az a megoldás, hogy többet fizessenek a dolgozók és a vállalatok az üzemi ebédért. Az étkezést igénybe vevők zöme hajlandó lenne erre, mivel saját tapasztalataiból tudja, hogy 4—5 forintért a Közértben maximum két szendvicset vehet, egy harmadosztályú étteremben 12—14 forintnál nem ússza meg olcsóbban az ebédet. Csakhogy nem mindenki veszi igénybe a kedvezményes étkezést, a csaknem 20 ezer embert foglalkoztató LKM-be például mindössze háromezer adagot visz a vendéglátóipari vállalat. Aki pedig otthon ebédel műszak előtt vagy után, az kifogásolja, ha a nyereség osztásánál azért jut kevesebb a borítékba, mert a másik háromezer munkatársa élvezi a vállalat hozzájárulását. Nem tudjuk persze, mennyivel nőne az üzemi konyhák forgalma. ha jobb lenne az ebéd. Ezt azonban csak akkor lehet kipróbálni, ha a vállalatok szakszervezeti bizottságai — a dolgozók kívánságait figyelembe véve — tisztáznák a gazdasági vezetőkkel, mi kerüljön az üzemi étterem asztalára és főleg mennyiPUSZTA1 ÉVA — Hiába kértünk és fenyegetőztünk. a kőművesek megkezdték és semmiképpen sem akarták félbehagyni a munkát — meséli még mindig íeldúltan dr. Mészáros lAszlóné. — A tanács kiküldöttének is csak akkor engedelmeskedtek. amikor írási: adott arról, hogy ő rendelte el a munka megszakítását. Jellemző, hogy a szöveg előre le volt gépelve, csak alá kellett írni. Elmondja: Körtvélyessy Pál, aki a feleségével lakja az első udvari házat, évek óta molesztálja a hátsó udvarban lakó öt családot, öt magát, amikor csak teheti, mindennek lehordja, becsületsértő kifejezések seregével illeti. De ugyanezt kapják kislánya, szülei és a lakók is. — Neki mindent szabad? — kérdezi Major Béláné. — Építési engedély nélkül húzta fel-a két udvart elválasztó nagy kőfalat, amelynek lebontására bírósági határozat is született, ám a fal ennek ellenére — láthatja — most is áll. Hetvenéves férjem gyermekkora óta ezen a kapun jár ki-be. Miért akarja most eltiltani^ ettől? Szegény teljesen beléoetege- dett a sok veszekedésbe. Én magam is 32 esztendeje lakom itt. de az utóbbi évek pokollá tették öregkoromat. Határidős ügyek A Miskolci Építőipari Vállalat évi rendes — szeptember elején kiadott — körlevelében 22 vállalatot és intézményt szólított fel, hogy tatarozasi, felújítási igényüket a dokumentáció megküldésével október 31-ig jelentsék be. Az egészségügyi, a művelődésügyi intézményektől és a MIK-töl érkező igényeket soron kívül kezelik. Talán jövőre igy elkerülhetők leszi»k az iskolák tata- razásáiwal kapcsolatos idei zawarok és határidő-eltolódások. Ennek érdekében a művelődésügyi osztály már elkezdte a jövő évi tervek bejelentését. elküldését. BÉCSI TARKABARKA Q Élelmesebb bécsi magyarjaink egyike- masika nem csupán hazai árut exportál tőlünk, hanem — úgy tűnik — ..licence nélkül” ötletet is. Amikor e kétségbevonhatatlan ténnyel szembetalálkoztam. nem tudtam hirtelenjében, kacagjak-e vagy bosszankodjam. Az egyik estén néhányan elmentünk a Práterba. A Práter Bécs egyik városrésze, ott van a híres, sok osztrák—magyar futballcsatát megért stadion, a mi Vidám Parkunknak megfelelő Wurstli (őszintén megvallom: a mienknél érdekesebb és sokoldalúbb szórakozást adó) és egymást érik a fagylaltosök. pecsenyesütők. ínyencbutikok. Az egyik ilyen üzletiké pultján sápadt, lapos micsodát láttam. Gyanút fogtam. Felnéztem a cégtáblára, hát uramíia! mi áll ott? Ez: Ungarische Lángos. Az, hogy magyar — fordítható: a lángos — fordithatat- lan magyar szó. Az ára viszont egyszerű fejszámolás után lefordítható. Mert, ha egy „ungarische lángos” 5 schilling, akikor az magyar pénzre átszámítva közel tíz forint! És ha már az áraknál tartunk, nagy általánosságban hadd szóljak erről néhány szót. Nincs a világon olyan turista. aki ,ne tenne összehasonlítást a honi és külföldi árak között. És ne számolgatná, hogy egy átlagos keresetből mire futja.' Herr Martos ugyanezt tette. Idézek az imént említett cikkéből. „Egy pár jóminőségű külföldi cipőért egy átlagos keresetű dolgozónak (Magyar dolgozónak. A szerk.) még mindig havi fizetésének több mint egynegyedét kell kifizetnie." Nos. én a kirakatokban láttam egyszerű szandált 399 schillingért, + Dürnstein látképe egy magyar hajóról (általában 9-re végződnek a számjegyek), de ennek csaknem kétszereséért is — cipót. S ha igaz az, ahogy mondták: Bécsben az átlagkereset közelíti a háromezer Schillinge!. akikor az előbbi szám is körülbelül az egynegyedet jelenti. Azt hiszem, mi magyarok sokan gondolkozunk úgy. hogy minek járjunk hatszáz forintos külföldi cipőben, amikor jól megteszi egy pár háromszázötven forintért kapható cipő is -r ha alaposan megnézi azt a meós. Ha rossz a cipő. a termelő bűne. Nyüstöljük is érte eleget. Miként azért is, hogy légyen bőségesebb a választék. Az kétségtelen. hogy Bécsben lényegesen gazdagabb a skála — általában az. Viszont nem kontrázó szándékkal ujon- dom: hol van már a — mondjuk — Vz évvel ezelőtti arány!? És vajon — a gazdaság rendszerét tekintve — nem jó úton haladunk-e afíelé, hogy ... No, majd meglátjuk. Minden a termelőkön, a termelést szervezőkön múlik .. . A két ország közötti árak — hangsúlyozom: magánemberként vélekedem! — is-is alapon mérlegelhetők. Van, ami , ott drágább, van. ami itt. (Átszámítva J a fizetőeszközt.) Az kétségtelen, hogy nálunk az élelmiszerek ára lényegesen olcsóbb. Ez minden bizonnyal a nagyüzemi gazdálkodás eredménye. Ausztriában magyar szemnek furcsa a nadrágszíj-parcella. Kis föld — kisáruter- melés. Ilyen körülmények között a tervezés képtelenség volna s az ár is szabadabban mozog. Mi miskolciak gyakran szidjuk a piacot, a piaci árakat, a szabadpiaci árakat. Jogosan. Igen. De. ha űgv szükséges, állami szinten beavatkozhatunk. Ebben a tekintetben is a termelőn van a hangsúly. A termelékenység szabályozóként szerepelhet a piacon. A kisárutermelés esetén más a helyzet. Mindezt nem azért mondom, hogy az összehasonlítás révén „vigasztalódjunk”. Szó sincs erről! Csupán azt akarom érzékeltetni, hogy a mi helyzetünkben lényegesen több a lehetőség a mindenkori változtatásra, az árak gazdasági úton történő szabályozására. ... Manapság divattá lett nálunk, hogy az életszínvonalat a személygépkocsikon keresztül mérjük. Nem baj, nincs ebben semmi kivetni való. Nálunk a gépkocsik ára még eléggé magas. Ausztriában kétségtelenül olcsóbb. S mivel tudom, hogy a fantáziánkat erősen foglalkoztatja a kocsikultusz, a következő részben erről mondok néhány dolgot. De arról is, ami a nagy forgalommal együtt jár... CSALA LÁSZLÓ (Folytatjuk) Körtvélyessy azt szerette volna, és szeretné még ma is elérni, hogy az öt család ne a Major utca felől, az ő udvarán át közlekedjen, hanem valahol máshol. Ez a „máshol” azonban csak egy másik udvar lehet, illetve, ha — a Toldy utca átrendezése után — áttörnek egy másik válaszfalat. Körtvélyessy azonban ebbe nem nyugodott bele. s mindent elkövet ma is, hogy Majo- rékat. Melegáékat. Braczkóé. dat, dr. Mészárosnéékat és özv. Szekretárnét egreciroz- tassa, kötekedjen velük. A befalaztatási kísérlet minden bizonnyal betetőzése volt „művének”. — Szörnyű egy ember — mondja Melega Lászlóné, a ház egyik lakója. — Velünk is folyvást kötekedik, engem is mindennek elmond. Képzelje csak el, tavaly hazajövünk üdülésből, s két hétig nincs víz a házban. Kiderült, hogy ő zárta el a lakásában levő főcsapot — bosz- szúból. Be akarta falaztatni az udvarára néző ablakunkat is... Vagy: noha bírósági határozat van arra is, hogy a bejárati kaput nem szabad lelakatolni. ő mégis ezt teszi. s így aztán cipelhetjük a szenet vagy ötven méteren keresztül. Amikor a vízelzárás történt — még ma is hidegrázással gondol vissza rá a/, öt család —. Körtvélyessy Pál. hogy ne találkozzanak vele. hajnalban kelt és este ment haza. Nem találtuk most sem. Kiderüli, már egy hete Brüsszelbe utazott feleségével. Előtte persze felfogadta a kőműveseket, akiket ki is fizetett, hogy azok falazzák el az öt családot. S hogy miképpen mentek volna dolgozni, tanítani a gimnáziumba. a kislány iskolába. vagy éppen vásárolni? — mindez őt a legkevésbé sem érdekelte. S most talán már jókorákat nevet a markába Brüsszelben, hogy milyen ügyesen megszabadult az öt családtól. Szerencsére nem igv történt. Az esetből azonban ő maga is levonhatná a tanulságot. NYIKES IMRE REFLEKTOR Ma Budapesten, a Gellért- szállóban nemzetközi bélyegbörzét rendeztek. a>c Debrecenben bútoripari termékbemutatót tartanak. Egerben a Gárdonyi Géza Színházban rendezték meg a Ho Si Mi.nh Tanárképző Főiskola tanévnyitó ünnepségét. rk Kaposvárott az állami gazdaságban új cukorrépa-beta- karító gépeket mutattak be. 3fc Pécsre látogat a varsói vajdaság termelőszövetkezeti szövetségének küldöttsége. Szegeden befejeződik a nemzetközi matematikai konferencia.
