Déli Hírlap, 1971. szeptember (3. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-28 / 228. szám

$ Bicikliző gyerekek.

(Szabó István felvétele)

Pereskedés a végtelenségig?

— Könnyebb volna békességben —

Kábái Sándorné, Miskolc, Sarolta utcai lakos feldúlt arccal jött be a szerkesztőségbe. Miközben panaszát előadta, kisínt szeme még sörösebb lett a dühtől, gyűlö- etfcől. „Segítsenek!”— mondta, majd így folytatta: „A városi tanács I. kerületi hivatala karhatalommal tört rám, levágták a lakatot, s még meg is akarnak büntetni. Hát van igazság a földön? De én beperelem őket! A víz az enyém, inkább meghalok, ám akkor sem kapnak oelőle.”

Miért kellett Kabaiékat karhatalommal kényszeríteni, hogy megnyissák a vízcsapot a Sarolta utcai lakásban? S tulajdonképpen ki szorul védelemre a házban?

Igazságos határozat

A tanács I. kerületi hivata- a igazgatási osztályvezetőjé- lek határozatában többek sözött ez áll:

„Miklós Ferenc társtulaj- ionos, Miskolc, I., Sarolta u. 10. szám alatti lakos kérelmére indult eljárásban kö- eleztem Kábái Sándor társ- .ulajdonost arra, hogy a viz- vételi lehetőséget panaszos 'észére biztosítsa. Nevezett íatároza tómnak nem tett eleget. Minthogy a vízvételi ehetőség a legfontosabb lét- szükségletet jelenti, Miklós Ferenc és csalódja, valamint Gyarmathy Gábor (felesége ) hónapos terhes, egyi kiskorú gyermekük van) éppen e étszükségletet jelentő vízvétel lehetőségétől vannak eljárva. Így pénzbírság kisza- oásával egyidejűleg, a kényszerintézkedés elrendelésére is szükség volt.”

Én ezt a határozatot — az itt nem közölt részleteivel együtt — humánusnak és igazságosnak tartom. Nem így Kábái Sándorné, aki gyűlölködő arccal mutatta felém: „Rám törtek' Inkább meghalok, de akkor is enyém a víz.”

Per pert követ

A ház lakói már hosszú évek óta perviszonyban állnak. Közelebbről: az esetek döntő többségében Kabaiék perelnek, s többnyire veszítenek. A szakadatlan pereskedés tárgya legtöbbször a négy* szobából, egy közös konyhából, két éléskamrából, egy WC-ből, pincéből és padlástérből álló lakás.

A lakásban Miklós Ferenc- né 1949-től, férje 1960-tól lakik. A házat 1961-ben Ka- baiéknak sikerült megvenniük. Két év múlva, 1963-ban költöztek be két, akkor megüresedett szobába. Miklósék — addigi főbérlők — 1969- ben lettek társtulajdonosok, amjjcor megvették azt a lakrészt (a bérlemény 19 század részét), amelyben addig Nagy János, jogcím nélküli lakos élt családjával. Amikor Nagyék elmentek, Miklósék a helyükre Gyarmathyékat fogadták oda albérlőnek. Kabaiék szerint jogtalanul, noha a Miskolci Járásbíróság már 1967. szeptember 16-án állást foglalt: Miklósék jogosultak albérlőt tartani.

Meddig kell tűrniük?

Nem érdemes belebonyolódni az ügy teljes részleteibe. Hadd mondjuk el még azonban azt, hogy Miklósék bizonyítani tudják: a víz díját számtalan esetben ők fizették, a vezeték megjavítása nekik került pénzbe. S mindent egybevetve, jogosan kérdezi Miklós Ferenc (aki egyébként kétszeres kormánykitüntetett, az LKM- ben Kiváló dolgozó és arany törzsgárdajelvény kitüntetést kapott): „Meddig kell r még tűrnünk a szocialista együttélés szabályainak sokszoros megsértésért? S mikor lesz vizük albérlőinknek is?..

Mert Miklós Ferenc szeptember 22-én levelet kapott Kabaiék ügyvédjétől, amelyben az áll: Miklóséknak adnak vizet (több mint egy hónapig persze nekik sem adtak), a lakáson kívülálló albérlőnek viszont nem.

Azóta megtudtam: Kabaiék a tanácsi határozatot megtámadták a Miskolci Járásbíróságon. Vagyis: a pereskedés tovább folytatódik — ki tudja, meddig... És miért? Mi szükség egymás idegeinek nyírbálására?. .

NYIKES IMRE

Októberben:

OKISZ-KOMESSZUS

Elsősorban szolgáltatásra vállalkozzanak

Befejeződtek az országban az ipari szövetkezetek VI. kongresszusát előkészítő értekezletek. Szeptember végéig 565 kongresszusi küldött, 116 megválasztott országos tanácstag kézhez kapja a meghívót, a OKISZ választmányának és ellenőrző bizottságának beszámolóját az 1966 óta végzett munkáról.

Az öt esztendő előtti 16 milliárd forintos termelési értékről máig csaknem 30 milliárd forintra nőtt az ipari szövetkezetek gazdasági teljesítménye. Munkájukat kedvezően befolyásolta a gazdaságirártyítás megváltozott rendje, a kis- és középüzemek valóban rugalmasan alkalmazkodtak a piac igényeihez, az egy foglalkoztatottra jutó kereset — évente 4,5 százalékos emelkedéssel — mintegy 25 százalékkal nőtt. *

Ipari szövetkezeteinket általában eszközszegénynek tartják és ez igaz is. Ennek oka arra az időszakra vezethető vissza, amikor sok ezer kis műhelyből útjára indult a mozgalom. Csak az elmúlt esztendőkben — éppen a gyarapodás arányában — ért el erőteljesebb fejlődést az H00 szövetkezet. A VI. kongresszus állást foglal a szövetkezeti ipar fejlesztési tervéről, amely szerint a következő öt esztendő alatt 9 milliárd forintos beruházással 40 milliárd forintra növelhető a termelési érték.

Az árutermelés — a piaci igények hatására — az elmúlt 5 évben is dinamikusan nőtt. A nagyipar termelését kiegészítve, a szövetkezetek sokfajta árucikkel jelentek meg: 1966 óta 17 ezer különféle új terméket adtak a bélés külkereskedelemnek. Jelenlegi árutermelő tevékenységük értéke meghaladja az évi 21—22 milliárd forintot. Jelentős a szövetkezeti ipar részesedése a magyar külkereskedelmi forgalomban.

Az utóbbi időben fokozódik a társadalom érdeklődése az ipari szövetkezetek tevékenysége iránt. A fejlődést szolgáló viták és eszmecserék középpontjában többnyire az a kérdés áll: árut termeljenek-e az ipari szövetkezetek, vagy szolgáltatást végezzenek? Az egyértelmű

válasz szerint elképzelhetetlen, hogy a lakosság áruellátásából akár csak 10—20 mii. liárd forint értékű áru is kimaradjon. A X. pártkongresszus határozata is hangsúlyozza, hogy fokozni kell a szövetkezetek részvételét a választék szélesítésében, a hiánycikkek számának csökkentésében. Ugyanakkor kimondja e határozat: „Munkájuk középpontjába a szolgáltató ipari tevékenységet kell állítani.” Ezért zöld utat kapnak a fejlesztési tervek, hiszen jelenleg a szövetkezeti szolgáltatások értéke csupán 2 milliárd forint, tehát az eddiginél sokkal nagyobb mértékű szolgáltatásra vállalkozhatnak a kisipari szövetkezetek.

Újra kezdik

A Gárdonyi Géza Művelődési Házban újra megkezdi működését a népi díszítőművészeti szakkör. Résztvevői heti egy alkalommal ismerkednek hazánk tájegységeinek népi díszítőművészetével, hímzéseivel és annak a modern öltözködésben és lakásban való alkalmazásával. Az érdeklődőket ma este 6 órakor várják a művelődési házban.

Mire jó a Tonik?

A Kisvárdaj Szeszipari Vállalat demecseri üzemének legújabb terméke a Sztár család Tonikja eddig még nem „futott be”. A vevők egyelőre nem keresik, mivel ennek az üdítő italnak erős kinines utóíze van. A napokban a demecseri üzem Cola- bemutatót tartott Miskolcon, ahol elmondták, hogy a Tonik elsősorban „kísérő” a szeszes italok mellett. Ginnel és konyakkal kitűnő koktél az egyébként kesernyés, fanyar ízű, különleges cola.

Urbanizáció és etológia

Biológus napok Szegeden

(Tudósítónk jelenti.)

Vasárnap fejeződött be a XIV, országos biológus napok rendezvénysorozata, amelyet a TIT biológiai választmánya, valamint szervezési és szaktudományi osztálya ezúttal Szegeden rendezett meg. Az előadások egy része a növények életének fizikai, kémiai és biológiai úton való befolyásolásáról hangzott el. Igen érdekes volt dir. Horváth Imre, a biolóigiai tudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanárnak az előadása, amelyben a Tisza- kutatás aktuális problémáiról számolt be. A résztvevők tájékoztatót hallhattak az állatok magatartásának kutatásáról is, és

Mit szól hozzá, hogy...

... milyen szigorúan megrendszabá- lyozták a telek- és lakástulajdont?

— Egy családnak egy lakás és egy üdülő — maximum. Igaz?

— Pontosan.

— Tudja mit, engem ez a törvény csak félig érint.

— félig? Ilogy-hogy felig?

— Egy családdal rendelkezem ugyan, de lakásom és üdülőm nincs, sőt előreláthatólag nem is lesz.

— Ne legyen ilyen pesszimista. Maga is lottózik, nem?

— Ja. persze, a lottó. Az utóbbi években minden kacsalábon forgó palota lottónyereségből épült. Csodálom, hogy tönkre nem ment még ecjcüg a Lottóigazgatóság.

— Ne humorizáljon, amikor ilyen komoly témáról van szó! Épp olyan jól tudja, mint én, hogy a lottóra csak hivatkozni szoktak. Nem a nyereményből vásárolnak egyesek három-négy telket, s nem ebből épülnek a sokszobás nyaralók.

— De nem ám. Ha csempéből húz zák a falakat, akkor biztos lehet benne, hogy a tulaj vezető állást tölt be a

csempegyárban. Régi és jól bevált módszer ez. Meg mernék rá esküdni, hogy a mesebeli boszorka valamelyik hozzátartozója a mézeskalács szakmában tevékenykedett.

— Mit csodálkozik? Maga nem tudja, hogy a boszorka háza mézeskalácsból épült? •

— Ne legyünk ilyen rosszindulatúak! Köztudott, hogy az üzemekben időnként lehet kapni leértékelve építőanyagot.

— Lehet ám. De tudja, kiknek a számára értékelik le azokat az anyagokat?

— Sejtem, mint macska az esőt. De van más módszer is. Egyesek nem olcsó anyagot, hanem pénzt gyűjtenek igen ügyesen. S ennek még előnye is van, mert nehezebb felkutatni az eredetét.

— No, erről eszembe jut valami. Fél füllel hallottam, hogy egy özvegyasz- szony segélyért folyamodott. Azt panaszolta, hogy a gyerekét már nem is tudja iskolába járatni, mert leszakadt a lábáról a cipő.

— Ö, szegény! És kapott segélyt?

— Már majdnem kapott, amikor az illetékes hivatal egyik dolgozója rájött valahonnan, hogy az özvegy nem egészen olyan szegény, mint ahogy híresz- teli.

— Talán a vánkos sarkába varrva dugdosta a dohányt?

— Ugyan! Nem vólt az ilyen maradi. Befektette a vagyonát — még akkor, amikor a férje élt — egy kis ingatlanba.

— Ügy sejtem, hogy ez az ingatlan nem lehetett olyan „kicsi”, há maga pletykára érdemesnek tartja.

— Hát, nem is volt. Az ügyben nyomozó- hivatalnokot a gondnok fogadta a nyaraló kapujában, s míg végigbolyongták a szobákat, a földszinten, emeleten, elkottyantotta a derék ember, hogy nem egyedül vesződik a sok vendéggel. Van egy szobalány is.

— És ezek után ment panaszkodni az özvegy!?

— No, látja, ez az, ami engem úgy bosszant, hogy mindjárt felmegy a vérnyomásom.

— Igazán örülök. No, nem annak, hogy a vérnyomásával kínlódik, hanem azért, mert elárulta magát. Lám, hiába, nincs nyaralója, mégis érdekli az új törvény. Hiszen ez a törvény éppen azoknak a megfékezését szolgálja, akik már túlmennének minden határon.

— Ebben maradunk. De azért, ha véletlenül mégis lesz öt találatom a lottón, akkor gondom lesz rá, hogy ne ott építsek nyaralót, ahol maga megfordul.

— Sose féljen tőlem. Csak azokat a

villákat tartom számon, melyeknek a homlokzatára ezt kellene festeni: „Lop- tojak”. BÉKÉS DEZSŐ

etológiái (szokástani) jelentősé- géről, illetve az állatok bioritmusáról. Dr. Obál Ferenc, at orvostudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár az idegműködés kibernetikájáról tartotta korreferátumát, míg dr. Kiszely György, az orvostudományok/ doktora, tanszékvezető egyetemi tanár az urbanizációs problémákról beszélt.

Az előadássorozat befejezte után megkértük a XIV. országos biológus napok néhány résztvevőjét, hogy értékelje a rendezvénysorozatot.

Dr. Anghy Csaba, az állatkert nyugalmazott igazgatója, a TIT tiszteletbeli tagja: — Azt hiszem, a füst-, por-, zajártalmak, a víz és levegő szennyezettsége, szóval az urbanizációs problémák mindannyiunkat érdekelnek, hiszen a legközvetlenebbül érintik az emberiséget. Nos, ez a probléma nagy hangsúlyt kapott az idei előadásokon iá.

Dr. Kiszely György, a SZOTE- orvosi-biológiai intézetének igazgatója: — Számomra talán az a legörvendetesebb, hogy a rendezvényeken igen sok fiatal is részt vett, s ez a jövő szempontjából egyáltalában nem közömbös.

H. Szabó Béla, Észak-Magyar- ország körzeti természetvédelmi felelőse: — Minden eddigi közül a XIV. OBN volt a legeredményesebb, létszámban és tartalmi munka tekintetében egyaránt. Az itt elhangzottakat Borsodban és Miskolcon is hasznosítani tudjuk.

CSAK EGY TELEFONHÍVÁS

és házhoz szállítjuk

MEKALOR fűtőolaját és propán-bután gázpalackját.

Megrendelés és felvilágosítás október 1-től:

36-530 telefonon munkanapokon 7—14 óráig, szombaton 7—11 óráig.

VOLÁN 3. sz. Vállalat Kiskocsis Főnöksége Miskolc, Partizán u. 2.