Déli Hírlap, 1971. szeptember (3. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-25 / 226. szám

Véradó napok Miskolcon A miskolci Véradó napot tartanak szep- mber 30-án a MÁV mis- ’lci Igazgatóságán. Előre- thatólag 100 önkéntes vér­óra számítanak, mivel a ÁV miskolci Igazgatóságon ír szép hagyományai van- ik a véradásnak. Ezenkí- íl önkéntes véradás lesz ég októberben a Lenin íhászati Művekben, a entpéteri kapui Kórház- n, a VIMELUX-nál, s el- ízben az új tejipari üzem- n. Október 22-én a mis- •lci Vöröskereszt a 3. sz. liánnal zárja a véradó na- ikat. itörtök: békás nap Sékacombot Miskolcon ik egy helyen, a Rácz lám utcai Tiszavirág kis- ndéglőben lehet kapni. A kákát Lau kő Sándor ha- izmester szállítja a kis- ndéglőnek. A keresett /encfalatok szezonja az t, most lehet a legitöbb íákebékát fogni. Egyéb- rt a kisvendéglőben min- n csütörtök „békás nap”, sor mindig biztosan lehet oni békacombot. +; 620 millió forintos beruházással készülő Szegedi Házgyár 18 ezer négyzetméteres nagy­csarnokában megkezdődött a próbatermelés a szovjet gyártmányú berendezéseken. Az első panelekből Szeged új lakónegyedében már épül egy tízemeletes lakóház. Képünkön: darupályán szállítják a nagycsarnokban a paneleket. Tartalékos továbbképzés Továbbképzést tartanak ptember 30-án az MHSZ gyei székházában a tar- ékos tisztek és tiszthe- ttesek kiképzését vezető iátok részére. A tovább- pzést a honvédelmi hely­ég hivatásos tisztjei veze- , s a fegyveres testületek ;jai készítik elő. A cél az, gy a következő években >g színvonalasabb legyen iartalékos tisztek és tiszt- lyettesek kiképzése. Nyomdászok lesznek A fiú, ezernyi ólompöiy- tyel az overallján, a gép kö­rül sürgölődik. Éppen bezár­ta a formát. Amikor megszó­lítom, csak a csuklóját nyújt­ja kezelésre: „Argyeién Ró­bert, elsőéves gépmesterta­nuló.” A sajtóház klubjában foly­tatjuk a beszélgetést, ahol nem zavar a gépek zaja. Hárman csatlakoznak még hozzánk. Nagy Imre, aki fél éve oktató, harmincöt évig szedőmester volt. Egy fiú és egy lány kíséri, kéziszedő­tanulók: Földi Dezső első­Új áruház Pécsett Tudósítónk jelenti) ’écsett az újmecsekaljai •osnegyedben, ahol csak- n 18 ezren laknak — két fél éve megnyitotta kapu- Dunántúl legnagyobb vidé- áruháza: a Mecsek Áru- 5. Az egyre fejlődő város ■eskedelmi hálózata azon- í újabb létesítmények gépítését kívánja, lnnék a feladatnak megol- áért, illetve a hálózat to- >bi fejlesztéséért a napok- í nagy jelentőségű ese- nyre került sor. Szentist- ni Gyuláné, Pécs város nácsának elnöke és Nagy idor, a Szövetkezetek Ba- íya megyei Központjának őke aláírták a város és a MÉSZÖV közötti megállapo­dást az ebben a tervidőszak­ban Pécsett létesítendő szö­vetkezeti áruház építéséről. A megállapodás értelmében a város 1972. december 31-ig építésre kész állapotban biz­tosítja az áruház céljára ki­jelölt területet a belváros­ban. A MÉSZÖV vállalja, hogy az áruház építését 1973-ban megkezdi és 1975 december 31-ig átadja rendeltetésének. A 6 ezer négyzetméter alap- területű áruházban általános iparcikk, élelmiszer és zöld­ség-gyümölcs árusítására ké­peznek ki eladóteret, s az épületben kap helyet egy bisztrójellegű gyorskiszolgáló étterem is. Dokumentumfilni a balesetekről A fő oki gyorshajtás, ittasság Munkavédelmi tanácsko­st tartottak az ÉPFU mis- •lci 3. számú üzemegységé- >1, amelyen a vállalati akszervezet titkára, a mun- .védelmi felelősök és a .Halat vezetői vettek részt. Már Mihály főmérnök és i ábrányi Tibor munkavé- ilmi felügyelő tartott hely- telemzést és beszámolót az >ben az évben történt bal­etekről. A vállalat gépkocsijai az múlt nyolc hónapban ki- ■ncven közúti balesetet koztak, ebből kilenc halál- il végződött. Hárman a vál- ilat gépkocsivezetői voltak, gy tizenkilenc éves, egy hú­zón egy éves és egy húszon- tárom éves. A fő baleseti k a gyorshajtás, az ittasság, amely általában együtt jár illetéktelen személyek szállí­tásával és fekete fuvarral. A szomorú adatokon az oktatási színvonal emelésé­vel, fokozott ellenőrzéssel és szigorú munkafegyelemmel lehet csak változtatni. Ezt a célt szolgálják a rendszere­sen megrendezett KRESZ- versenyek, az októberben sorra kerülő munkavédelmi vetélkedő. Bizonyára sokat segít a helyzeten az a do­kumentumfilm is, amelyet a vállalat munkavédelmi fel­ügyelője, oktatási felelősei folyamatosan készítenek a kihágásokat elkövetőkről. A forgalomban, az utcán, az országutakon követik a jár­műveket és tettenérés köz­ben filmeznek... éves, Hornyák Márta másod­éves. — Már az általános iskolá­ban nyomdász akartam lenni. Gépmester. Érteni kell a drága géphez, törődni vele és vi­gyázni a formazáró kulcsra, mert annak gyorsan lába kél. Filléres dolog, de sosincs elég belőle ... — magyarázza Róbert, s nem fogy ki a szó­ból. — A kézi szedés az igazi! — replikázik Dezső. — Ahol logika is kell, szépen elhe­lyezni a szöveget, s jól hasz­nálni a színes betűket. Már ismerem némileg, mielőtt ta­nuló lettem, segédmunkás voltam a nyomdában. — A könyvszedés a legér­dekesebb! — mondja komo­lyan, a másodévesek tapasz­talatával Márta. — De bár­milyen érdekes, csak a sze­désre szabad figyelni... Egyébként soha sem gondol­tam arra, hogy nyomdász le­gyek. Édesanyám íratott be. Azt mondta, szép szakma. Igaza volt. — Az egyik legjobb tanuló — néz mosolyogva Mártára az oktató. — Különben nem mindenki marad nálunk. Szeptemberben kezdett ta­nulni a szedőkkel egy kis­lány, de néhány nap múlva elmaradt. Nem tudtuk, mi van vele. Meglátogattam. Otthon volt és sirt. A nagy­mamája mesélte el, hogy pi- tyeregve ment haza, azt mondta, többet nem megy a nyomdába, fél az ólommér- gezéstöl. Hiába soroltam fel a nyugdíjas nyomdászok ne­vét hatvanévestől kilencven­évesig ... Valaki telebeszélte a fejét. Hát ne is jöjjön az ilyen hozzánk. Persze, meg­felelő módon kell védekez­nünk az ólom ellen. Mivel is kezdtük az évet, Dezső? — A védekezésre oktattak bennünket. Hogy hordjunk vé­dőruhát, mosakodjunk meg gondosan, öblítsük ki a szán­kat. — Adtak nekünk fogkefét, fogkrémet, szappant is — te­szi hozzá Róbert. — Azok, akik folyékony ólommal dolgoznak, kapnak védőételt és védőitalt is, tej­féleségeket ■— így az oktató, s nyomban búcsúzik is, órá­ja van még. Mártával, Dezsővel, Ró- berttel még beszélgetünk a szerszámokról. Magyarázzák a csipesz, az ár, a szedővas, a formazárókulcs rendelteté­sét. Aztán a tanórára mennek ők is. — Ez a „paraszt”, ez a „hajszál” — magyarázza a térközökről az oktató. Érdeklődő tekintettel ülik körbe ifjú tanítványai. A mesterséget tanulják. Nyom­dászok lesznek. SIMÁNYI JÓZSEF árvíz emléktáblái Városunk mai lakói nehe­zen tudnának elképzelni ár­vizet Miskolcon. Főként olyant, aminek 227 ember élete és 2182 ház esne áldo­zatául. 1878. augusztus 30- ról 31-re virradó éjjel egy ilyen természeti csapás zú­dult a városra. Az árvíz után kis öntött­vas táblákon jelölték meg a pusztító áradat legmagasabb vízszintjeit az akkori Mis­kolc fontosabb pontjain. Le­hetőleg köz-, vagy jelentő­sebb épületeken helyezték el azokat, arra törekedve, hogy hosszú időn át emlékeztessék az élőket. A 23 centiméter széles és 17 centiméter magas kis ön­töttvas táblák szövege egy­séges volt: ÁRVÍZÁLLAS 1878. aug. 31-én éjjel 2 órakor Alatta a vizszintet jelző vo­nal. Az akkor elhelyezett táb­lák számát ma már nem le­het pontosan felderíteni, mert sok eltűnt. A régi házakat átépítik, lebontják, s bizony, nem mindig buzog a hagyo­mánytisztelet, a lokálpatrio­tizmus az építőkben, építte- tőkben. A műemlékeinkkel és ter­mészeti értékeinkkel foglal­kozó tavalyi NEB-vizsgálat során többen emeltek szót városunk különböző értékei­nek megmentése érdekében. Volt, aki azt tette szóvá: el­tűnt a megyei tanács székhá­zának faláról az árvíztábla az épület tatarozásakor. A DH is cikket szentelt az ár- víztábla-ügynek, melyre az illetékes gazdasági osztályve­zető reagált. Lapunk 1970. május 6-i száma közölte nemcsak köszönetét a figyel­mességért, hanem azt az ígé­retet is, hogy az épület lába­zati munkáinak befejeztével „az emléktábla is visszake­rül eredeti helyére”. Azóta eltelt 16 hónap, s az ígéret ígéret maradt. Ez annál szo­morúbb, mert a tábla eltű­nésén jogosan háborgó lo­kálpatrióta ezen kívül még két tábláról tudott, azok egyike ugyancsak eltűnt az Arany János és Szemere ut­ca sarkán levő lottóház épí­tése során. A másik a Pető­fi utca sarkán álló öreg ház falán volt. Volt. Ma már ez sincs meg! Jelenleg így mindössze három árvízi em­léktábla létezik, az eredeti helyén: a Hunyadi utcai evangélikus templom falán;a Miskolci Nemzeti Színház épületén, a minorita temp­lom bal oldali tornyának alsó ablaka alatt. Az utóbbi 207 centiméter magas vízszintet mutat! Bármennyire is szomorú esemény hirdetői, emlékei, de mégis érdemesek a meg­őrzésre, eltűnésükkel csak szegényebbek lehetünk' H. SZABÓ BÉLA Az „Alvin” megdöbbentő története A szerves anyag bomlását előidéző mikroorganizmusok olyan lassan működnek a tenger fenekén, hogy az igen nagy mélységben elhelyezett étel sokkal kevésbé romlik, mint egy háztartási hűtőgép­ben. Ez a tény főként azokat érdekli, azok számára okoz komoly problémát, akik nagy mennyiségű szerves hulladé­kot ömlesztenek a tengerbe. Ha ennek a hulladéknak je­Csillagászati hét Csillagászati hét kezdődik hétfőn Miskolcon. A TIT csillagászati és űrkutatási osztályának rendezésében több érdekesnek ígérkező csillagászati előadásra kerül sor a napokban. Ezeken az élet kozmikus feltételeinek kutatásáról, a csillagászat kutató hatásáról, valamint az űrkutatásnak a Föld jobb megismerésében betöltött szerepéről lesz sXó. Ezenkí­vül távcsöves bemutatót is tartanak az Uránia csillag- vizsgálóban. jje Idomacélok exportra történő szállításának előkészítése az Ózdi Kohászati Üzemekben. (Strohmayer felvétele) lentős része nagy mélysé­gekbe süllyed le, megmene­kül a biológiai bomlástól, és így a tengerbe-ürítés sokkal kevésbé hatékonynak bizo­nyul, mint a hulladéknak a föld felszínén, vagy erre a célra készült berendezések­ben történő megsemmisítése. Az Alvin története a kö­vetkező: 1968-ban a Massa- chusettsi Oceanográfiai Inté­zet kis kutató hajója a bá­zistól 135 mérföld távolságra mélytengeri kutatásokhoz ké­szülődött az Atlanti-óceán­ban. A tartókötél hirtelen el­pattant, és az Alvin kutató­gömb nyitott ajtókkal elme­rült a tengerben, és lesül­lyedt az óceán fenekére, mintegy 1700 méter mély­ségbe. A személyzetnek sze­rencsére sikerült megmene­külnie. Az Alvint 1969-ben hozták felszínre, és a belsejében érintetlenül talált tárgyak között volt a személyzetnek egy évvel ezelőtt feltálalt va­csorája is. Az ételek (leves, szendvics és alma) szag és tapintás után ítélve jól kon­zerválódtak. Erről tanúskod­tak a későbbi mikrobiológiai és biokémiai vizsgálatok is. Ugyanaz az étel, amely a tengervízben 1700 méteres mélységben egy éven át ép­ségben maradt, hűtőszek­rényben — 3 fokon — néhány hét alatt megromlott. Későbbi vizsgálatok bebi­zonyították, hogy az étel a mélyben a rendkívül lassú baktériumtevékenység miatt nem romlott meg. Az életfo­lyamatok lelassulásának fel­tehetően az az oka, hogy az igen nagy mélységben erős nyomás nehezedik az orga­nizmusokra. Az Alvin fedél­zetén konzerválódott ételek új teret nyitottak a tenger­fenék biológiai kutatás« elAA>

Next

/
Thumbnails
Contents