Déli Hírlap, 1971. augusztus (3. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-17 / 193. szám
Miért nem teljesítené a normát? ötszáz fiatalt kérdeztek meg a DIGÉP-ben, képes-e rendes körülmények között dolgozva teljesíteni normáját. A megkérdezettek majdnem fele igennel, mintegy 12 százaléka nemmel válaszolt. A többiek kitérő választ adtak. A normateljesítés akadályaként legtöbben (a nemmel válaszolók mintegy egy- harmada) a magas követelményeket jelölte meg. Meglehetősen sokan hivatkoztak anyag- és szerszámellátási nehézségekre, valamint a rossz 'munkaszervezésre is. 7000 vidéki bejáró Naponta 7000 dolgozó jár be vidékről a Lenin Kohászati Művekbe. Autóbusszal 2500-an, vonattal 4500-an utaznak. Azok, akik nagyon messze laknak, vagy utazási nehézségek miatt nem járhatnának be naponta Miskolcra, a vállalat 460 férőhelyes, korszerű munkásszállásán találnak ideiglenes otthonra. Mivel a munkásszálló már nem képes kielégíteni az igényeket, az LKM-ban úgy döntöttek, hogy a bejáró kohászati dolgozók miskolci otthonát 400 férőhellyel bővítik. Hivatás volt három évre Esztergályosok versenye Az esztergályosok országos versenyének legutóbbi döntőjét a televízió képernyőjén is láthattuk. Most újabb vetésedére készülnek az ifjú esztergályosok. A legutóbbi versenynek miskolci részvevője is volt, aki a döntőben második helyen végzett. A szeptember végén kezdődő országos találkozónak ismét lesz miskolci részvevője, ugyancsak a DIGÉP kábelgyárából Tóth Frigyes személyében. (Kerényi félv.) A zaj betölt mindent. Akik szólni akarnak egymáshoz, összehajolnak gyapotpihés fejükkel. Sok beszédre persze nincs idő, nem engedi meg a munka tempója sem. Azt azért nem hagyják szó nélkül, ha valami jó hír érkezik. — Mindenki örült, amikor Fehér Sándomé újra munkába állt — magyarázzák a körülöttünk álló asszonyok a gyűrűsfonóban. — Három év nagy idő — jegyzi meg Fe- hórné — és bizony elég ahhoz, hogy teljesen kizökkenjen az ember. Kerek egy hónapja járók ismét munkába, és még csak most értem el a régi, megszokott formámat. A zajos csarnokban egyenletes sebességgel halad el hajlékony gumikarjaival a porelszívó. Akik a gépeken dolgoznak, úgy lépnek el a szívócsövek elől, hogy fel sem néznek. Azok, akik több évet töltöttek el e gyűrűsfonók mellett, bámulatbaejtő rutinra tesznek szert. Gyorsaságuk, kézügyességük vonzza a szemet S közben séta előre, hátra, a gép diktálta ritmusban. Aggtelek. A hegy belsejében a természet félelmetes erőinek építészete. A tetején kilátás a karsztos sziklákról; a barlangra szelíden ráboruló szántóföldektől csikós dombok — mintha nem tudná, mit tart karjaiban ez a táj. Mélység és magasság szédülete. A turistának szinte jólesik a völgyben meghúzódó kis falu hétköznapi melege: Kelemén Az út poros. Alig venni észre — csak az látja meg, aiki tudja, hogy itt valamit kell keresni, meg az, aki még tud figyelni a nyári naptól ‘ és a látottaktól elbó- dultan — a út menti kicsi házon a táblát: Tompa Mihály ... Az alacsony gerendájú kápláni szobában nagyobb mélység és magasság tölt el, mint odafönn Aggteleken. Az emberségé. És nem szédít! A közelsége megérint. Voltam már elhunyt írók szobáiban; megfakult, megmerevedett. halott tárgyak között: emlékek azok, földi maradványok, inkább lehangolnak, mint lelkesítenek, a távolságot érzékeltetik, nem a közelséget. Ez a múzeummá átalakított kis ház beszél. Nincsenek gazdátlanul maradt bútorok, a meszelt fal csupaszsága, a csöppnyi kertben a tetőre boruló diófák szólalnak meg. 1849—51-ig lelkészkedett ebben a rozzant templomban a költő, a ma félig-meddig elfelejtett tagja a 48-as triumvirátusnak; Petőfi— Arany—Tompa. Mennyi fájdalmat sugároznak a falak! Itt zokogta a nemzet temetését — talán ideszállt a kéményre a gólyamadár, akinek el tudta sírni gyászát... Másnak kinek mondhatta volna? A falon levelek, Arany Jánoshoz címzett a legtöbb. Panasza a magányról, gyötrődő tüdőbajáról éppen olyan szemérmesen, visszahúzódón csendül, mint amilyen forró a ragaszkodása, szeretete a rokon lelkű barát iránt. Mégsem elkeserítő ez a csepp ház. Nem keserít tenger keservének súlyával, s nem, mai napig tartó elha- gyatottságával sem. Dereng benne valami fényesebben és hervadhatatla- nabbul. mint odakint a déli, augusztusi napfény. A hűség. Az elvek, a szolgálat hűsége. Ránehezedett a sötét és alacsony gerendával nemcsak a keleméri parasztok nyomora, bánata, betegsége, hanem az egész nemzeté. Kitartott népével, különös hírnév és elismerés nélkül is mindvégig. S ott ragyog a kis szobában a szavai szerint síron tűiig tartó barátság fénye. Utolsó levelét is Arany Jánoshoz írta. MENNER MAGDOLNA — A leszedő 10—14 kilométeres utat tesz meg minden műszakban — toldja meg az előbbieket a művezető. — Fehérné Felsőzsolcáról jár be mindennap. Annyit gyalogol a gép mellett, hogy kétszer is megjárhatná a hazavezető utat. — Amikor visszajöttem, bizony szívesen indultam volna hazafelé már az első órák után, mert nagyon hozzánő egy anyához a gyermeke, ha három évig minden napot, órát vele tölthet. Az utolsó évben sokat kirándultunk, utaztunk és oda is mindig magunkkal vittük. Ráadásul az én kis Ibolyám, nagyon ragaszkodó típus is. Óvodába szeretnénk adni, de rengeteg a jelentkező, és kevés a hely. Pedig a férjem, aki a Drótgyárban dolgozik, műszakokat cserél, hogy legyen a kislánnyal otthon valaki. Magam pedig az úgynevezett négy műszakba járok. Egyetlen megoldás lenne az óvoda, hiszen a három műszakos Drótgyárban sem örülnek az állandó műszakcserének. — Volt-e ideje a gyerek ellátásán kívül másra is a gondozási időszak alatt? — Már a szabadság elején éreztem; nem engedhetem meg magamnak, hogy csak elszaladjon ez a három esztendő. Beiratkoztam egy varrótanfolyamra, és most évek óta először lesz igazán kedvezményes számomra a karácsony előtti, hagyományos szövetvásár, amit itt bent a gyárban rendeznek meg. Közben persze többször is jártam a gyárban. Elképzelhetetlen, hogy ilyenkor a munkatársait fel ne keresse az ember. Sajnos sokan elmentek közben, viszont mi, akik itt maradtunk, annál inkább megbecsüljük egymást. A gépek nincsenek tekintettel a beszélgetésre, megkövetelik, hogy minden rendben menjen. Pörögnek, dagadnak a hófehér orsók, új csévéket kell rakni a helyükre. NAGY JÓZSEF Fejlődnek a tanácsi vállalatok Miskolc tanácsi ipari vállalatainak fejlesztési alapja 1970-ben már meghaladta a 37,6 millió forintot. Ez 21,3 százalékkal volt magasabb az F-alap 1969-i összegénél. Érdekesen alakult az elmúlt három évben a fejlesztési alap forrása. Az F-alap nyereségből képzett része az 1968-as 40,1 százalékos arányról 20,5 százalékra csökkent, míg a tanácsi juttatásból képzett rész aránya ugyanebben az időszakban 4,3 százalékról 32,7 százalékra nőtt. Tavaly különösen a Miskolci Vasipari Vállalat, a Miskolci Műanyag jeldolgozó Vállalat, a V1MELUX és a Miskolci Sütűipari Vállalat részesült a tanács részéről nagyobb összegű fejlesztési alap támogatásban. Az üzemek a pénzből épületeiket modernizálták, illetve gépparkjukat fejlesztették. A múlt hetekben több ízben foglalkoztunk a népkerti játszótér állapotával. Olvasóinkkal egyetértésben sürgettük a játékok kijavítását, a dudvával benőtt utak, homokozók kitisztítását. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy kérésünk nem maradt pusztába kiáltott szó, a városi tanács építési és közlekedési osztálya intézkedett, s a kertészeti vállalat emberei kijavították, újrafestették a hintákat, libikókákat, lekaszálták a gyomot, s már a helyszínre szállították az utak felújításához szükséges salakot is. Dr. Bartus Elemértől, az építési osztály kertmérnökétől megtudtuk, hogy már nem sokáig várat magára a Népkert hátsó, sportpálya felé es6 részének a teljes felújítása, Amint kézheg kapják a Népkerten átvezető útszakasz nyomvonalát rögzítő terveket, azonnal hozzákezdenek a munkához, melynek célja, hogy a belvároshoz, 'a majdani intézményközponthoz méltó pihenőparkká alakuljon a Népkert. Még egy információ a játszótérfejlesztésekkel kapcsolatban: megkezdték a Katalin utcai tér rendezését és rövidesen elhelyezik itt az új típusú játszóeszközöket is, (Kerényi László felvételei) Maradnak-e az önkényes építkezők? „Bodegák” a Nyéki-tó part ján Inkognitóban irt levelek ügyében ritkán „mozdul” a toliunk. De „Több Nyugdíjas elvtárs” kivéteL Az ő levelüket mégsem süllyeszthettük a papírkosárba, A levelet, alkotója valóban így írta alá: Elvtársi üdvözlettel több nyugdíjas. És semmi több. Se cím, se nevek. A kivétel ezúttal mégis indokolt. Hallottuk ugyanis, hogy legalább százan __ vannak azok. akik — nem is alaptalanul — állandó kétségek között tengetik nyéki víkend- jeiket. Engedély nélkül A levél írója — ahogy soraiból értettem — minden bizonnyal úgy cselekedett, mint a szóban forgó víz- és természetkedvelő emberek: fogott egy lapátot, felkerekedett és a nyéki István-tó partján puszta magánszorgalomból planírozni kezdte a földhányásokat. Nem társadalmi munkában, nem is azért, hogy a nyári hét végeken kényelmesebben essék rajta a fekvés. Az említett víkendezők tudniillik nemcsak planíroztak. Minden különösebb kérvény, engedély, szerződés, parcellázás vagy telekbérlet nélkül egymás után hozták tető alá tóparti villanegráikat. Sőt! KőTragikus hirtelenséggel elhunyt kollégánktól, Koltai Józsefnc Radványi Katalintól, lapunk levelezési rovatának vezetőjétől ina délután 4 órakor búcsúznak a Deszka-temetőben hozzátartozói, munkatársai, barátai, tisztelői. Az elhunytat a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat saját halottjának tekinti. Borsod megyei Lapkiadó Vállalat, Déli Hírlap szerkesztősége zülük egyeseknek még arra is jutott idejük, hogy igazi alapozással ellátott vikend- házat emeljenek. És most keseregnek. A tanács véleménye Kis pénzű, nyugdíjas emberek vagyunk — mondják — s mikor már beleöltük pénzünket a hétvégi házainkba, egyszerűen azzal fenyegetnek bennünket, hogy lebontják, és el kell költöznünk onnan. Sajnálattal kell közölnünk, hogy ebben az ügyben nem segíthetünk. A nyékládházi tanács is ugyanezen a véleményen van. Szécsényi László vb-elnök egyelőre nem is nyugtat meg senkit: ha a víkendházak ügye szóba kerül, maga is nyugtalan lesz. Nem mintha a tanácsot terhelné a felelősség, hogy a nyéki tavak partján évek óta tart a huzavona. Nem adnak telket, építési engedélyt sem, és az egymás hegyén-hátán összetákolt vityillók mégis szaporodnak. Megnéztük. Nincs az a tanácsi apparátus, amely az István-tó környéki vikend- ház-labirintus hihetetlen ösz- szevisszaságában minden talpalatnyi földet képes lenne szemmel tartani. Néhány félbemaradt, leállított építkezéssel így is találkoztunk. És ezt az összevisszaságot tulajdonképpen „örökölte” a községi tanács. Terhes örökse» A tavak közötti néhány holdas, kiserdő a termelőszövetkezet kezelésében volt. Jó üzletet szimatolva néhány éve a tsz kezdte bérbe adogatni a partmenti ligetet. Teljesen ötletszerűen, minden terv nélkül. így indult meg a nyéki „honfoglalás”. Gomba módra szaporodtak a bodegák, és mert a víkend- telephez előbb-utóbb ivóvíz is kell, utakat és villanyvezetéket kell építeni (vagyis elkerülhetetlen a tervszerű rendezés), a fejetlenség láttán kénytelen volt elrendelni az építési zárlatot a tanács. Évekkel ezelőtt megrendelték a terveket is. De eddig egyelőre csak a pereskedésig jutottak. A Borsod megyei Beruházási Vállalat az elvállalt rendezési terv helyett inkább 40 ezer forint kötbért fizetett. Közben százával jelentkeztek az újabb víkendkedvelők, de télek helyett — az ésszerűség címén — csak ígérettel szolgált a tanács. Szigorú megkötésekkel egyedül azoknak újította meg bérleti szerződését, akik még a tsz- től kaptak „letelepedési” engedélyt. Ezen a csaknem 300 telekbérlőn kívül valóban mindenkinek távoznia kell. A többi víkendház sorsát pedig a Miskolci Tervező Vállalatnál még az idén elkészülő rendezési terv dönti el. L. P. REFLEKTOR Ma Budapesten, a Zenetudományi Intézetben nyugdíjba vonulása alkalmából köszöntötték Denijs Dille belga professzort, az intézet munkatársát. Dunaújvárosban folytatja tanácskozását a Nemzetközi Földrajzi Unió regionális konferenciája. 5^ Nyíregyházán magyar — szovjet vízügyi tanácskozás kezdődött. ^ Pusztaegresen, a Hunyadi Tsz-ben bemutatták — működés közben — az első hazai gyártmányú uborkaszedő gépet. Jfc Salgótarjánban a Nógrád megyei tsz-ek erdészeti szakemberei tanácskoznak. ★ Szekszár- don megkezdték a hatszintes Gemenc Szálló és Étterem műszaki átadását. sk Tatán a szőnyeggyárban új csarnokban, új szövőgépekkel kezdik meg a termelést. Tompa Mily otthonában
