Déli Hírlap, 1971. augusztus (3. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-12 / 189. szám
a miskolciaké a szó / Hatóságilag tilos? Két műszakban oktatnak Egészségünk tükre a zsebben A megye, illetve Miskolc kereskedelmi és vendéglátóipari intézményeinek bővítésével nő a szakember-igény is. A jelenlegi körülmények között azonban nincs lehetőség a szakemberképzés fejlesztésére; az iskolák kicsik és elavultak. A városi tanács vezetői a beiskolázási gondok enyhítése érdekében megállapodtak a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola igazgatójával: a következő tanévben egy osztállyal többet indítanak, növelik az osztályok létszámát, s a zsúfoltság csökkentése érdekében bevezetik a kétműszakos oktatást. A kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképzés bővítését szolgálja a megye, illetve Miskolc területén működő iskolák korszerűsítése, a férőhelyek számának növelése is. Ezek az intézkedések sem szüntetik meg azonban a szakemberhiányt, csak csökkentik. Egy magáról mitsem tudó embert bántalmaztak az elmúlt évben Miskolcon, mert azt hitték róla, hogy részeg. Csak később derült ki: súlyos cukorbeteg, aki rosszul lett, a „barátságtalan” bánásmód pedig méginkább súlyosbította a helyzetét. Nem mindig könnyű az ilyen esetekben helyszínre hívott mentők dolga sem. Az ájult beteg semmit sem tud közölni az orvossal, aki főként arra van hagyatkozva amit lát. Aztán csak később derül ki: a rosszulléten kívül milyen más betegségekkel kell még számolnia a kezelésnél, a gyógyuláshoz. Mindezek okán olvastuk a hírt, amely szerint november elsejétől a személyi igazolvány betétjeként mindenki a zsebében hordhatja majd egészségének tükrét. Ezen a kis lapocskán feltüntetik az illető betegségeit, egészségi állapotát, s a vércsoportot is. Aligha szorul magyarázatra az utóbbi szempont. Egy súlyosabb balesetnél drága perceket rabolhat el esetleg az életmentésért folytatott tevékenységből a vércsoport megállapítása ahhoz, hogy a rászoruló vérátöntlesztést kapjon. Szerepel majd a lapon az is: kit és hol kell értesíteni, ha az igazolvány tulajdonosa semmit.sem mondhat magáról a rosszúlléte vagy balesete miatt. Jó lenne, ha a betétlap megjelenése egyben figyelmeztető is lenne valamennyiünk számára: a magatehetetlen emberen mindenképpen segíteni kell, még akkor is. ha valaki ittas. Ha majd a zsebünkben hordjuk egészségünk tükrét, akkor nem lesz pillanatokra sem tétlenségre, esetleg további vizsgálódásra ítélve a bajba jutotthoz érkező orvos sem, hiszen abból, amit az egészségügyi lapon és a betegen lát, ő tud a legtöbbet olvasni. N, J. Körülnéztünk a Mályi-tónál y. Kérem, egyszer már csak megunja az ember, ha minden ■ nap futball-labdákkal döngetik a háza falát, és egy perc nyugal ma sincs. Mi is tűrtük egy ideig az itt lakó gyerekek állandó randáin ozását, aztán egy nap elhatároztuk, hogy véget vetünk ennek az áldatlan helyzetnek. Édesapám elment a tanácshoz, de ott sem tudtak segíteni rajtunk, s akkor csináltattuk ez a táblát. Nem én szövegeztem meg, hanem az apám, ő íratta rá, hogy „hatóságilag tilos”. A Szegfű utca 6. szám alatti ház és a képünkön látható tábla tulajdonosától, Kárpáti Gyulától idéztük a fenti mondatokat, aki láthatólag önmagával elégedett ember, a környék gyermekei félnek tőle, mert néha a ,.hatósági tilalom" ellenére, mégis a beépítetlen telken labdázgattak, (mely egyébként nem Kárpáti Gyula tulajdona), úgy elzavarta őket, hogy hetekig nem is merészkedtek a környékre. Kevés a gépkocsivezető A Déli Hírlap július 29-i számának e rovatában megjelent „Mire való a menetrend?” című cikkben foglaltakra válaszolva az alábbiakat hozzuk szíves tudomásukra. A cikkben panaszoltak szerint a Bükkszentkeresztről reggel 6 órai indulással beállított autó- buszjárat júliusban több esetben késett, illetve kimaradt. A kérdéses autóbuszjárat az elmúlt hónapban — vizsgálataink szerint — mintegy öt esetben közlekedett késve, összevontan a «.35 órakor induló járattal. Vállalatunk kötelezettségeit a fennálló és mindenki által ismert súlyos gépkocsivezető- hiány ellenére igyekszik maradéktalanul teljesíteni. A forgalmi szolgálat részére jelenlegi feladataink ellátásához mintegy 50 gépkocsivezető hiányzik, mely körülmény idézi elő az esetenkénti zavarokat. A súlyos gépkocsivezető-hiány több vonalon járatösszevonásra és leállításra kényszeríti vállalatunkat, ezt azonban igen körültekintően és az utazóközönség érdekeit szem előtt tartva igyekszünk elvégezni. Bükkszentkereszt üdülőhelyi jellegét tekintve vállalatunk forgalmi szakszolgálta igyekszik az igényeket kielégíteni, s a fentebbi okok mi^tt bekövetkezett zavarokért az utazók szíves elnézését kérjük. VOLÁN 3. SZ. VÁLLALAT Nagy István főosztályvezető Küblik Ferenc osztályvezető Az újságárusok is! Kétségtelen, hogy sok jegyárusító pavilont tart fenn a Miskolci Közlekedési Vállalat, s tudom, hogy a trafikok többségében és egyes üzletekben is lehet jegyet kapni. Azt azonban nem értem, hogy miért nem árusíthat villamos- és autó- buszjegyet a Tanáesház téri újságárus. Ezen a környéken ugyanis a megállótól igen messze van a jegyárusító hely. Egyébként kérném a posta vezetőit: engedélyezzék, hogy a villamos- és autóbuszjegyeket az újságárusok is árusíthassák. Ezt még azért is érdemes lenne megengedni, mert hiszen ha valaki már odafárad az újságpavilonhoz jegyért, csaknem minden esetben újságot is vásárol. Nagy György fűtő Miskolc, Hunyadi u. 4. Papírszeletnyi rántott borda Tapolcán nyaraló budapesti pedagógusok vagyunk. Tavaly is itt üdültünk. Idén azonban az ételek és italok ára, valamint minősége egyszerűen megdöbbenti az,embert. Az Anna étteremben például a 23,50-ért kapott rántott borda két vékony és kemény papírszelet. A 14,30- ért árusított finomfőzelék feltéttel egy evőkanálnyi miniadag. S ami különösképp nem tűr hallgatást: az étterem melletti eszpresszóban egy üveg Star Cola 7 forintba kerül! Ugyanennek az italnak a boltokban 3, a balatoni kempingekben 5, a Vörösmarty cukrászdában 4,80 forint az ára. S még sorolbartnám. Jó lenne, ha az illetékesek ellenőriznék a tapolcai ételés italárakat, mert az általam ismertetett és hasonló árdrágítás nem tesz jó szolgálatot az ottani idegenforgalom ügyének. Sula Imréné tanár Budapest, I., Szabó I. u. 47. Mikor lesz „kiemeli" üdülőhely? A kormány egyik legutóbbi ülésén határozatot hozott a Mátra—Bükk üdülőterület rendezési tervéről. Ez a többi közt kimondja: a Mályi-tavat és környékét regionális jellegű üdülőhellyé kell fejleszteni; biztosítani kell a kulturált pihenés, a strandolás, illetve a vízisport valamennyi feltételét. Ez tehát a jövő. De érdemes körülnézni, mi van ma a Mályi-tónál. Ütátársam, dr. Molnár Adorján, a megyei Vitorlás Szövetség főtitkára, a környék egyik alapos ismerője kedvetlenül legyint: — Évek óta könyörgök a helyi tanács vezetőinek, hogy tegyenek mór valamit a tó védelme érdekében. Azt hiszi, meghallgatnak...? Egy dossziéra való levélmásolatom van, az eredeti példányokat a tanácshoz küldtem. Ez is eredménytelen. A tópart akár a csatatér, több helyen — közvetlen a strand közelében is — hatalmas hulladékhegyek éktelenNem volt szép tőle A fenti címmel szívesen látnám lapjukban nem épp elismerő soraimat a GA 20—89-es autóbuszon vasárnap este szolgálatot teljesítő gépkocsivezetőről. Több ízben szóvá tették a tv-ben, hogy az autóbuszokat — a még nagyobb zsúfoltság elkerülése végett — indítani kellene, mihelyt megteltek.* Nos, a szóban levő gépkocsivezető aligha tud - erről, s az említett időpontban jócskán felidegesített vagy száz utast a Tiszai pályaudvaron és azt követően is. Több mint egyórás késéssel érkezett a budapesti vonat, ami — vasárnap este lévén — nem éoD idegnvugtató. Mindjárt beállt a fenti rendszámú autóbusz,« pillanatok alatt megtelt és a ful- lasztó melegben vártuk indítását Mintegy 10 perc után — ami egy életr-zk tűnt — szóltam a vezetőnek: indítsa el a kocsit —, de hasztalan, mert csak ült « volán mellett. Végre vagy 15 perc múltán elindult, ám ahogy haladt, azt kín volt érezni. Eny- nyi emberrel természetesen nem lehet száguldani a városban, de jellemző, hogy az Eszperantó térig fél óra alatt ért el. Mindvégig érezhető volt, hogy direkt lassan cammogott velünk, talán gondolta: nem vesztegettünk el elég időt a Tiszáin. A buszban jó néhány utas megjegyezte: ez nem volt szép tőle, cinikus, mondhatnók, szívtelen ember. Én a magam részéről jól megnéztem, s ha tehetem, messzire elkerülöm őt is és az általa vezetett jármüvet is. Csörgő József Miskolc Rovatvezető: XOLTAI JÖZSEFNÉ A DH és a MÉKV nyári rejtvénypályázata IL hét: Védjegy az árun (4.) ^V/ KOV^ A Déli Hírlap és a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat mai rejtvénye egy olyan vállalat védjegye, amelynek készítményei a MÉKV boltjaiban megvásárolhatók. A védje®« több árucikken is megtalálható, de a rejtvénypályázat résztvevőinek a közölt védjeggyel ellátott árucikkekből csak egynek a nevét kell megírniuk. A mostani héten minden nap más-más védjegyet közlünk, s az e heti megfejtések legkésőbb augusztus 19- ig a pályázati szelvényeken együtt küldendők be szerkesztőségünkbe (Miskolc I., Bajcsy-Zsilinszky u. 15.), vagy dobandók be a sajtóház portáján erre a célra elhelyezett ládába. Minden helyes megfejtés 8 pontot ér. Pályázati szelvény II. HÉT: VÉDJEGY AZ ÁRUN (4) Megfejtés: A beküldő neve: Lakcíme: kednek. Kísérőm megjegyzi: „A szemét itt már valósággal hozzátartozik a képhez, nehéz lenne a környéket enélkül elképzelni. Pedig vannak hulladékgyűjtő edények, csakhogy időnként azokat is ki kellene üríteni.” Kutyát is fürdetnek itt Az egyik szeméthegy mellett kis árok húzódik, mocskos víz csordogál benne a tó felé. A tegnapi esővíz — mondja úti társam. — Így egyszerűbb, nem kell gondoskodni az elvezetéséről. Egy-egy kiadós eső után olyan a tó vize, hogy rossz ránézni... Most egyébként kristály- tiszta a víz, bár a vasárnapi motorcsónakázás „maradványai” itt-ott még szivárvány- színben fénylenek. A községi tanácsnál megnyugtatnak: már nem sokáig, mert a szeptemberi tanácsülésen határozatot hoznak a magán motorcsónakázás beszüntetésére. — Több a gond a tóval, mint amennyi a haszon — mondja Binder I ván vb-tit- kár. — Baj van a szeméttel, a rendbontókkal, sőt, amint hallom, már kutyát is fürdetnek a vízben. Én nem tudok mindennap kimenni, hogy ellenőrizzem a rendet ...! — Ez igaz. De van lehetősége arra, hogy főállásban alkalmazzon felügyelőket. — Falun vagyunk, kérem. Mit gondol, ki vállalja...? Akkor sem helyes és különösen nem célravezető módszer megalkudni a körülményékkel. Mert, sajnos, ezt teszi a tanács akkor is, ha a tópart fejlesztése kerül napirendre. — Pénz nélkül nem tehetünk semmit — hajtogatja a vb-titkár. — Az adót teljes egészében be kell fizetnünk, egy fillér sem marad nálunk belőle. — Azért lassanként mégis fejlesztik a tó környékét. Miből? — Néha azért kapunk állami támogatást, meg hát a strandolok és a sátorozók is hoznak valamit a konyhára. A strandon belépődíjat kell fizetni, a sátorozóktól pedig helypénzt kérünk. — Mennyit? — Tíz forintot naponta. Ha gépkocsival vagy motorral jönnek, plusz öt forintot. Ez meglepő, hiszen ekkora összegű helypénzt a kiemelt fővárosi és Balaton-parti •kempingekben kell fizetniük a látogatóknak. Ott, ahol minden lehetőség megvan a kulturált pihenésre. De mit nyújt ezért a pénzért a Má- lyi-tó . ..? Furcsa álláspont A Mályi-tó jövője tehát — hála a kormányhatározatnak — biztató. Ám a leendő regionális üdülőtelep kialakításának már most érződnie kellene a környék állapotában, az illetékesek hozzáálá- sában. Furcsa módon azonban az a jelenlegi álláspont, hogy a kihirdetés napján életbe lépett határozat végrehajtásához csak a következő ötéves tervidőszakban kezdenének hozzá. KEGLOVICH JÁNOS Voláp, Avas Gyöngye A Miskolc és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet legújabb két kertszövetkezete, az Avas Gyöngye és a Volán, a harmadik kerület Özugró utca környékén található. Az egyenként csaknem száz-száz tagot számláló szövetkezet tagjainak zöme fizikai munkás, kohászati és gázgyári dolgozó. A kertszövetkezet működési szabálytervezetének legfontosabb része, hogy a tagok 5 ezer forintig minden engedély nélkül bármilyen beruházást végezhetnek a telkükön.
