Déli Hírlap, 1971. augusztus (3. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-10 / 187. szám
ijc Dinnye, minden mennyiségben (Fehérváry Ferenc felv.) Tízezer nő fizetését rendezték megyénkben Kisgépesítéssel javítják a munkakörülményeket Javítás helyett sorozatgyártás A Miskolci Cipész Ktsz tervei A kihaló szakmák között tartjuk nyilván a javító cipésze- et. A sorozatban készülő, műanyag talpú, ragasztott lábbelik lem is bírják a talpalást-sarkalást, no meg mi is leszoktunk , toldozott-toldozott cipőkről. Igaz persze, hogy gyakran egy arokvasalássál meg lehetne előzni a kereskedelmet és az part egyre jobban terhelő cipőreklamációk áradatát, végső oron azonban természetes folyamatnak kell elkönyvelnünk, logy kiment a divatból a lábbelijavítás. Hosszú akácvirágzás — több méz Tüneti kezelés Megszűnt egy miskolci gyermekegészségügyi intézmény^ amely az országban egyedülálló volt a maga nemében 7^- kaptuk a hírt. A Csabai kapui SZTK-rendelő épületében elszállásolt Gyermekideggondozó és Nevelési Tanácsadó Intézetről van szó, amely hazánkban először próbálta megvalósítani a nem szellemi fogyatékos, teh,át normális, de iskolai és főként családi okok miatt lelkileg-idegileg sérült gyermekek többoldalú, pszichológiai-pedagógiai-orvosi kezelését. Emellett még feladata lett volna olyan szakkonzultáció bevezetése, amelyeken a gyermekekkel mindennap foglalkozó szakemberek — pedagógusok, iskolaorvosok — mentálhigiéniai továbbképzését valósítja meg. Az 1967 óta működő intézetben kialakult belső állapotok miatt a tanácsi illetékesek az egészségügyi osztály javaslatára úgy döntöttek, hogy ezt a hármas egységet megszüntetik. A gyermekideggondozó megmarad az eredeti helyen, a nevelési tanácsadó pedig átköltözik a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet helyiségébe, s mellette működik majd önálló egységként. Amikor a megszűnő intézetben járva az egyik orvosnőnek feltettük a kérdést, mi a véleménye erről a válásról, azt válaszolta, hogy bár ő hivatalosan nem nyilatkozhat, de a szétválásra a személyi ellentétek miatt feltétlenül szükség volt. Második kérdésünkre, hogy elvileg helyeselhető-e egy ennyire egységet kívánó intézetnek részekre bontása — nemmel válaszolt... Régi igazság, hogy ahol személyi' ellentétek akadályozzák az eredményes munkát, ott a szubjektív rokon- és ellenszenveken túl kell keresni a baj forrását. Fel kell kutatni a kialakult és megcsontosodott emberi viszonyok objektív, szakmai-irányítási okait. Ahogyan az ismert döntés mutatja, a személyek és az intézet szétválasztásával nem az utóbbi gyakorlatot követték. Igaz, a nehezebb az lett volna, ha igen tekintélyes szakemberekkel megvizsgáltatják a szakmai irányvonalon vitatkozó felek álláspontját, s azok tanácsát kikérve döntenek az intézet esetleges átszervezéséről. Mert mégsem kis dologról van itt szó! Megyénkben — Miskolc várossal együtt — több tízezer olyan gyermek él, akit valamilyen szellemi-idegi sérülés káros irányba befolyásol. A lelki egészségvédelem pedig a ma gyermekénél — a holnap társadalmának emberén való hatékony segítés. A miskolci Gyeim elkideggondozó és Nevelési Tanácsadó Intézet megvalósításának gondolata egy igen korszerű, komplex szerv létrehozását tűzte ki céljául négy évvel ezelőtt. Azóta az ott dolgozók emberi, szakmai kapcsolata megmérettetett és- könnyűnek találtatott. De mért nem mérték meg az illetékesek a már említett pártatlan szak- ték&ntélyék segítségével az ott dolgozók szakmai célkitűzéseit, tudását, teljesítményét?! Úgy érezzük, hogy a belső bajt mutató intézményt tüneti kezelésben részesítették csupán, olyan tüneti kezelésben, amelybe belehalt. S ki tudja, mikor lesz Miskolc városának olyan ígéretes „gyermeke” ezen a területen, mint a fenti intézmény gondolata volt! Talán érezték is ezt az illetékesek, mert nyitatfeozatedtoban nem zárkóztak el az intézet esetleges újból történő létrehozása elől sem — ha arra megérnek a viszonyok. De milyen viszonyok?! Ha már annyi lesz az idegileg-szelemileg sérült gyermek? Avagy, ha megfelelő szakemberek álltnak majd rendelkezésre? De hol képeznek — és főleg kik — megfelelő szakembereket, ha összpontosítás helyett szétszórják az erőket?! NYAKAS SZILÁRD Közlekedési gondok a folyókon Huszonegy ui sutodé A Borsod megyei Tanács a negyedik ötéves tervben 50 millió forintot fordít új sütödék létesítésének támogatására. A versenypályázat alapján a tanácsi sütőipari vállalatok és termelőszövetkezetek saját anyagi erőforrásaik felhasználásával, illetve a megyei tanács támogatásával 21 új sütödét nyitnak, tizenhatot pedig korszerűsítenek. Az idén 11 új sütöde készül el a megyében, s ebből hetet a tsz-ek üzemeltetnek. REFLEKTOR Ma Budapesten délután fél három órakor megnyitják a nemzetközi földrajzi unió kongresszusát. Békéscsabán egyhetes KlSZ-vezető- képző tanfolyam kezdődött. jK Bélapátfalván megnyitották a helytörténeti múzeumot. jfc Egerben a háziipari termelőszövetkezetnél országos takácsverseny kezdődött. 4c Komlón a városi tanács végrehajtó bizottsága megvitatta a bányászváros negyedik ötéves fejlesztési tervét. 4c Pécsett a II. országos úttörő fúvószenekari fesztivál programjáról tanácskoztak a rendező szervek. 4^ Sárospatakon, a művelődési házban megnyitották a bolgár kultúra kiállítását. 4c Székesfehérvárról az ottani Vörösmarty Tsz 42 tagja Jugoszláviába utazott. Ez a tendencia válaszút elé állítja a cipőjavításra létrehozott szövetkezeteket, hiszen ha nem változtatnak idejében a profilon, egyik napról a másikra munka nélkül maradnak. A Miskolci Cipész Ktsz már kezdettől foglalkozik a mértékutáni cipők készítésével és újabban egyre több konfekció-lábbelit hoz forgalomba. Jelenleg még főként az OKISZ Labor, a Buda és a Balaton Ktsz termékeit értékesítik, de a negyedik ötéves terv végére — ha elképzeléseik megvalósulnak — „önellátók” lesznek. A sorozatgyártásra való átálláshoz természetesen új gépekre, jól felszerelt műhelyekre és képzett szakemberekre van szükség. A gépek gondjának a megoldása látszik a legkönnyebbnek: 19 cipőipari gépet vásárolnak az elkövetkező években. Sokkal nehezebb a helyszűkén segíteni. Egyelőre még a KISZÖV által ígért 700 ezerforintos támogatásra várinak, hogy megépíthessék új irodaházukat. A legnehezebben a munkaerőhiánnyal tudnak megbirkózni: évente húsz elsőéves tanulóm lenne szükségük, s tavaly mindössze három, az idén pedig már csak két fiatal jelentkezett erre a szakmára. A fiatalok tehát nemigen becsülik a cipészszakmát, meglehet azért, mert e foglalkozás hallatán a háromlábú suszterszék, s a hozzávaló, 100 éve változatlan szerszámok jutnak eszükbe. Persze, ha a Miskolci Cipész Ktsz tervei rendre megvalósulnak, igazi nagyNemrég múlt egy éve annak, hogy párthatározat született a dolgozó nők helyzetének, élet- és munkakörülményeinek javítására. Ezt követően országszerte — így üzemmé válnak — 140 ezer pár konfekció-lábbeli készítését tervezik —, s az egyébként nem is rosszul fizetett szakma iránt alighanem megnő az érdeklődés. megyénkben Is nagyarányú munka kezdődött a határozatban foglaltak végrehajtására, s máris szép eredmények ismertek. Az SZMT egyik legutóbbi jelentése szerint a legnagyobb előrelépés az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének gyakorlati megvalósításában történt. Az elmúlt egy év alatt a megye vállalatai az átlagosnál magasabb bér- fejlesztést hajtottak végre; mintegy 10 ezer nődolgozó fizetését rendezték. Ezer forinton aluli kereset szinte nincs is azóta. Ez az intézkedés azonban még korántsem szüntette meg a béregyenlőtlenséget az azonos muniká!t végző férfi- és nődolgozók között, a teljes felszámolást még mindig nehezítik a különböző előítéletek, szemléletbeli hiányosságok. A munkakörülmények jaA miskolci Eberlein Antal méhésztársulat 360 mázsa méz leszállítására szerződött a Mezőkövesdi Áfész-szel. A hosszan tartó akácvirágzásnak köszönhető, hogy köteleD vitásában is történtek intézkedéseik, bár egyes szakmáknál — KPVDSZ, Vasas, Építők — az anyagmozgatás nincs eléggé gépesítve. Az építőiparban például 20 kilónál nagyobb súlyt kiéli emelgetniük a nőknek, másutt nagyfokú zajnak, pornak és hidegártalomnafc vannak kitéve. A vállalatok többsége a mostani tervidőszakban kis- gépesítéssel, újabb beruházásokkal igyekszik tovább javítani a nődolgozók munka- körülményein. Kiemelkedő kezdeményezés,. hogy a több nőt foglalkoztató üzemekben és vállalatoknál hangsúly ozottan, foglalkoznak a nődotgoeók egészségügyi felvilágosítását .szoTgálóirrt ébredésekkel. Több helyen üzemorvosi rendelők létesítését tervezik, illetve bővítik a meglevőket. K. J. zettségüket csaknem 20 százalékkal teljesítették túl. A méz felvásárlása azonban igen lassan halad, mert nincsen elegendő kanna. A napok óta tartó kánikula megapasztotta a vízfolyások és a folyók vizét az ország legészakibb területein Borsodban. A Felső-Tiszán és a Bodrogon még nem észlelhető az apadás, mert a ti- szalöki duzzasztómű „betakarja” a medret. Az alsótiszai szakaszokon azonban már előbukkantak a zátonyok. Harminc-negyven méter széles gázlók keletkeztek, amelyeket alig egyméteres víz borít csak. Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság tokaji kőbányájából a kiskörei vízlépcső építéséhez követ szállító uszályok csak fél terheléssel közlekednek, mert Tiszakeszi és Ároktő környékén, de különösen a csegei révnél rendkívül alacsony a folyó vízállása. A kompforgalom még zavartalan. Kicsi, zöld emberkék... A hejőcsabai Gárdonyi Géza Művelődési Ház irodalmi Disc Jockey klubja ma este fél nyolckor a diósgyőri várban ad műsort. A művelődési ház színpadának tagjai Az utolsó szó jogán címmel Rejtő Jenő műveiből adnak elő részleteket. Augusztus 12-én, csütörtökön este pedig Günter Kunért írásait hallhatják a várban a klub tagjai. A csütörtöki műsor címe: Kicsi zöld emberkék. KEDD REGGEL Hétfő, 21 óra 50 perc. Lencsés Borbála odaáll a kézi síkkötőgép mellé, két kezét ráteszi a lakatházra, aztán megkezdi az utolsó műszakot. Harminchét évi munka után nyugdíjba megy, ez az utolsó nyolc órája a gyárban. Húzza-vonja a lakatházat a gépen. Egy mozdulat, egy sor kötés. Így áll össze a pulóver. Egy méter hosszúságban kell mozgatni a lakatházat. Mennyiszer is? Gondolkozik. Akaratlanul is az első műszak jut eszébe... ... Tizenöt éves volt. Már több napja ott várakozott a gyár vaskapujánál többedmagával. De mindig a nagyját szedték előre. Nemcsak várakozni, nyújtózni is kell — jutott akkor eszébe. Ki kell nyújtózni, hogy nagyobbnak lássék. Így jutott be a kapun. Mindjárt kézi kötőgépre került. Egy öreg munkás tanította meg a gép kezelésére. Délután már egyedül is dolgozott. Este 6-ig tartott a munkaidő. Mikor hazaért a gyárból a kis parasztházba, hirtelen sírás fogta el. Sirt, és nem tudta, miért, özvegy édesanyja vigasztalta és egyre csak azt mondta: „Elfáradtál, kicsikém ..De ő tudta, hogy nem a fáradtság miatt sír. Vacsora nélkül aludt el, és álmában is a lakatházat húzta-vonta. Egy mozdulat, egy sor kötés ... ... Egy mozdulat, egy sor kötés. Mintás árut készít. Harminchét esztendő tapasztalata, rutinja munkál zsibbadó karjaiban. A gép néha rendetlenkedik, nem akar úgy dolgozni, ahogy kellene. „Te is elfáradtál — mondja gondolatban a gépnek. — Reggel téged is leszerelnek és elvisznek a TMK- ba.” Felsóhajt. Ezen az utolsó műszakon minden az idő múlására figyelmezteti... ... A szomszéd gép mellől átkiált neki egy hasonlóan őszes hajú asszony. Éjfél van — mutatja a kezével. Lencsés Borbála visszaint. Tudja, érzi pontosan az idő múlását. Éjfél körül kezd zsibbadni a karja, fájni a lába. Pihenésként gyorsan felszeleteli a magával hózott ennivalót, és úgy eszik, hogy közben azért hajtja a gépet. Itt úgy mondják ezt: zsebből eszik... ... Hajnalodik. A gyár nagy ablakain beszökik a világosság. Az éjjel dolgozó ember ilyenkor a legálmosabb, legfáradtabb. Lencsés Borbála üvegből feketekávét iszik. Máskor soha, csak ha éjszakás. Az álmosság lassan elmúlik, de a fáradtság megmarad és egyre súlyosabb lesz. Még két óra van hátra ... ... Érdemes volt-e, megérte-e szorgalmasan, pontosan, becsületesen dolgozni? Ez jár az eszében, míg az utolsó órában hajtja a gépet. Vagy talán másképp is leélhette volna az életét? Körülötte egymás után állnak le a gépek. Vége a műszaknak. Az utolsónak. Már jön is a váltás. Lencsés Borbála is leveszi a kezét a lakatházról. Lassú mozdulatokkal rendbeteszi a gépet és hazafelé készülődik. Odase- reglenek hozzá munkatársai és csendesen elköszönnek egymástól. A művezető még valami beszédet is mond, de ő nem hallja. Csak áll, nézi munkában megismert asszonytársait, érzi, a szeme könnyes. A szakszervezettől ajándékot kap. Örát, szépet, asztalra állíthatót. Most csak a súlyát érzi. Lencsés Borbála kilép a gyárkapun. Kint süt a nap. Az > első busz már elment, várni kell a másodikra. Leül a pádra. Egyedül van. Nézi a gyárat, ahol eddigi életét eltöltötte. Felfedezi az ablakot, amely mögött ott áll a gép, ha még nem szerelték le. A művezető azt mondta, a gépet ki kell javítani. Jön a busz. Felszáll, leül az ablak mellé és nézi a sokszor látott utat. Mikor leszállna, valaki segít neki a lépcsőn. Összemosolyognak. Lassan lépked a kis ház felé. Kinyitja a nyikorgó kertkaput, aztán bemegy a lakásba. A szobában leül. Kibontja a díszes ajándékórát és maga elé teszi az asztalra. Egyedül van. Hirtelen sírás fogja el, és ő nem tudja, miért. Az asztalon ketyeg az óra, méri az időt. Kedd reggel van, 7 óra 50 perc. ORAVEC JANOS i
