Déli Hírlap, 1971. augusztus (3. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-06 / 184. szám

10000 forint értékű díj! A DH és a MÉKV nyári rejtvénypályázata 1. hét: Játék a betűkkel (5.) A Déli Hírlap és a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat mai rejtvényének alábbi szövegében ha néhány betűt másképp ejtünk ki és a szavakat helyesen választjuk el, vagy vonjuk össze, könnyen elolvashatjuk a rejtélyesnek tűnő szöveget. ÉVTY ZEDE KÖTAM EGBYZ HA TÓÉ LELMYS ZERBE VÁS ÁRLÖC ÖZPON T: F ÜS ZERCS EME GEA WEY DLY CHPAL O TÁBA N. Az e heti megfejtések legkésőbb augusztus 12-ig külön- külön, de egyszerre Is beküldhetők a pályázati szelvényeken szerkesztőségünkbe (Miskolc I., Bajcsy-Zsilinszky u. 15.), vagy bedobhatok a sajtóház portáján erre a célra elhelyezett ládába. Minden helyes megfejtés 5 pontot ér. Pályázati szelvény I. HÉT: JÁTÉK A BETŰKKEL (5.) Megfejtés: A beküldő neve: ............... Lakcíme: Dicséretre nem méltó igyekezet Mit iszik a maoyart Bort megissza magyar em­ber. Jól teszi. / E jogát tő­le, senki el nem veheti! — mondja , Vörösmarty majd- , nem 150 évvel ezelőtt a Fóti dalban. Azóta az erről val­lott íeltogás úgy látszik, gyö­kerestől megváltozott. 1971. július 15-én dr. Szabó Zoltán egészségügyi mi­niszter, aki egyben az Alko­holizmus Elleni Országos Bi­zottság elnöke, a Parlament épületében megtartott sajtó­konferencián már korántsem biztatta a magyar embert a borivásra és még kevésbé helyeselte, hogy ezt biztatás nélkül is dicséretre nem méltó igyekezettel teszi. A miniszteri, illetve elnö­ki szemrehányásokat sajnos megérdemeljük, mert az al­koholfogyasztás hazánkban folyamatosan növekszik. Legfeljebb azzal vigaszta­lódhatunk, hogy vannak né­pek, amelyek még tö>bbet isznak. Abszolút alkoholban mérve a fogyasztás hazánk­ban 1965 és 1970 között fe­jenként éves átlagban 6.8 li­terről éppen a reciprok ér­tékére, 8.6 literre emelkedett! Nagy szám ez. De ugyan­ilyen mértékkel mérve egy francia polgár évi fogyasztá­sa 28 liter, egy olaszé 14,2 és egy puritánnak tudott sváj­ci polgáré 12 liter, tehát még az is másfélszerese a miénk­nek. Nemzeti italunkból, a borból meg éppenséggel szé­gyenteljesen alulmaradunk az évi 30 litert alig meghaladó átlagunkkal, a 150 liternyit fogyasztó franciákkal szem­ben. Ez pedig azt jelenti, hogy még a csecsemőre és a megrögzött antialkoholis­tára is számítják a napi majdnem félliteres adagot. Tehát, akik valójában isz­nak, azok nem igen állnak meg a napi egy liter alatt. De lássuk, hogyan alakult hazánkban az alkoholfo­gyasztás az utóbbi évtized­ben. 1960-tól 1970-ig literek­ben számítva az évi fogyasz­tás borból 29.9-ről 38.5-re, sörből 36.7-ről 54.2-re. égé­sit szeszes italból 2.8-ról ’-re emelkedett fejenként. Az igazsághoz hozzátarto­zik viszont, hogy „ellenita- lokból”, különösen üdítőkből, szörpökből, Colákból és feke­tekávéból ugyancsak folya­matos az emelkedés. Az utóbbiból tíz év alatt éppen tízszeresére emelkedett a fej­adag. 1960-ban 14.3 deka nyersikávé fogyasztás jutott egy személyre évenként, 1970-ben már 142.9 deka­gramm! Persze, manapság a vendég már éppen úgy el­várja a vendéglátótól, hogy megjelenése pillanatéban el­kezdje a kávéfőzést, mint száz évvel ezelőtt a boros- hordó csapjának megnyitá­sát; vagy ezer esztendeje a kumiszos köcsög csobogtatá- sát. Októberre elkészül a közvilágítás A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat 1969-ben kezdte el építeni a Győri kapui lakótelep közvilágítá­sát. A hatmillió forint érté­kű munkát, előreláthatólag október végére fejezik be. Tavaly adták át az első részt s ma már csupán a lakóte­lep úttörőházhoz közel eső részén kell bekötni a közvi­lágítást. A lámpasor kiépí­tését hátráltatja a kábelhi­ány. Az utolsó rész befeje­zéséhez ugyanis csaknem egy kilométer hosszúságú kábel szükséges. STOP! EGY PERCRE! W: Használt kocsik telepe Autósok—motorosok rovata Az AUTOKER használt autók osztályának miskolci telepe február elsején a Shell-kút mögött, a Sajó parton nyílt meg, a régi szeméttároló helyén. Az első hónapokban csak 9 jármű árválkodott itt. Ma, fél évvel később, a 218 te­herautó és személygépkocsi alig fér el. Egymásnak koc­cant platóval állnak, de mégis szűkös a hely. A jövő évben már könnyebb lesz a kocsik tárolása, mert új, nagyobb te­lephelyre költöznek. Üzemképes ZIL-ek, IFÁK, Volgák, Warszawák cserélnek gazdát itt. Legnagyobb szám­ban IFA W 50 típusú teher­BÉLYEGGYŰJTÉS * Az Apollo—15 repüléséről már elkészült az út emlékét megörökítő bélyeg. Felnagyított példányát Houstonban az űrközpontban mutatták be. Az Egyesült Államok postája az amerikai űrkutatás 10. évfor­dulójára és az Apollo—15 útja alkalmából 8—8 cent névértékű bélyegpárt bocsát ki, mely meg­örökíti a Holdra leereszkedő holdkompot és az Apollo—15 ál­tal szállított és a Holdon közle­kedett holdautót, benne két uta­sát is. A kibocsátás napján a Kennedy űrközpontban és a te­xasi Houstonban elsőnapi bé­lyegzést is használnak, illetve elsőnapi borítékot is hoznak forgalomba. • Mint Ismeretes, 1970. szeptem­ber 9—14. között Miskolcon ke­rült megrendezésre a Miskolc— Halle—Rudabánya—Aschersleben bélyegkiállítás. Ez évben szep­tember végén és október elején az NDK-ban lesz a visszavágó találkozó, melyre már javában készülnek a miskolci és ruda- bányai kiállítók is. 500 albumlap terjedelmű anyagot fognak be­mutatni. • A román postaigazgatás hat bélyegből és egy blokkból álló, feláras sorozatot adott ki a Bu­karestben megrendezett „Bal- kan-fila in.” bélyegkiállítás em­lékére. Angliában működik egy egye­sület, amely olyan országos pénzalapot kezel, amelyből kí­sérletek költségeit fedezik gyer­mekek súlyos krónikus beteg­ségeinek megelőzésére és gyó­gyítására. Az egyesület vezető­sége nemrég számos ország kor­mányfőihez fordult azzal a ké­réssel, hogy bélyeggyűjteménye­ket adományozzanak céljaik elő­segítésére. Az ajándékul kapott gyűjteményeket azután árverése­ken szándékoznak értékesíteni. Az alap elnöke, Harding tábor­szernagy ilyen kéréssel fordult a Szovjetunió Elnöki Tanácsá­nak elnökéhez, Nikolaj Podgor- nijhoz is. A kérésnek a Szov­jetunió eleget tett és a londoni nagykövetséghez az egyesület részére igen értékes szovjet bé­lyegeket tartalmazó gyűjteményt küldtek. A gyűjteményben a Lenin születésének 100. évfor­dulójára kiadott összes bélyegek szerepelnek, továbbá a szovjet űrkutatás eredményeit bemutató elsönapi borítékok* köztük szá­mos, az űrutasok, a pilóták alá­írásával. V. Gy. v r gépkocsi kapható, 100—120 ezer forintért. Az üzemkép­telen, agyonhasznált kocsi­kat a telep bontójában sze­dik darabokra. A még jó ál­lapotban levő ép alkatrésze­ket eladják, a rossz a MÉH- be kerül. Gumiköpenyek, laprugók, sebességváltók, ke­rékabroncsok enyhítik az al­katrészhiányt. Kiszolgált „útitársak” Eső után különösen nehéz a telepre bejutni, kerülget­ni kell a kátyúkat, pocso­lyákat. Sáros lábú vevő ér­kezik. Pótkocsit keres. — Jöjjön vissza délután — ajánlja a telep vezetője, Ko­csis István. — Nemsokára érkezik négy darab. — Ára? — Kérem, amíg nem lát­tam, nem tudom felbecsül­ni. Néhány perc múlva ütött- kopott Volga kocog be a te­lepre. A kocsi oldalán már lyukká korrodálódott a le­mez. — A pálházi áfésztől kül­dik, csak ha leadjuk, akkor kapjuk meg az új Polski Fia- tot... A motorját azt sajná­lom — teszi még hozzá a so­főr, és búcsúpillantást vet kiszolgált útitársára. Nincs telefon Nagy a forgalom, sok a vei vő. Már reggel hétkor a ka­puk előtt ácsorognak, de este nyolckor is akad dolga a te­lepvezetőnek. A szabadságát sem tudja kivenni, annyi a munka. — Mindennap akad érdek­lődő, aki hiába jön el hoz­zánk — mondja bosszankod­va. — Előfordul, hogy Nyír­egyházáról is felkeresnek al­katrészért, autóért és éppen nincs. A tudakozóban hiába kérdezik a telefonszámun­kat. Már február óta kérjük a készülék felszerelését. A villanyt is, a' vizet is csak egy hónapja vezették be. Csak közületeknek? Bizonytalankodva, nézelőd­ve közeledik valaki az iroda felé. A Volgákat mustrál- gatja. — Az a szürke, hátul a teherautók mellett, nagyon tetszik. Eladó? — Melyik vállalattól jött? — Magamnak szeretném megvenni. — Egyelőre csak közüle- tektől vészünk és közületek­nek adunk el. De talán egy hónap múlva — ha létrejön a megállapodás a MERKUR- ral — magánosokkal is kö­tünk üzletet. Volgát 30—40 ezerért lehetne venni — OTP-hitelre is. (simányi) lelt ház Tapolcán A JÚDÓban csak a madarak vendégeskednek Évről évre sok ezren kere­sik fel Tapolcát, a Bükk gyöngyszemét. Sajnos azon­ban a növekvő idegenforga­lom támasztotta igényeket a jelenlegi szállodák és a kem­ping már nem tudják kielé­gíteni. A 126 ágyas Lídóban — Tapolca egyetlen reprezen­tatívnak mondható szállódé­Útra készen Nixon kínai látoga­tásának bejelentése ál­talában izgalmat oko­zott, Washingtonban mégis mindenki meg­őrizte nyugalmát és csak igen kevés lát­ható jele van annak, hogy az itteni embe­rekre hatott volna a dolog. Igaz, hogy a Fehér Ház munkatársai pál­cikákkal esznek, a vá­rosban pedig megje­lentek a Henry Kis- singert ábrázoló plaká­tok „virágozzék ezer virág” felirattal, a re­publikánus vezetők pe­dig petárdákat rendel­tek, hogy tűzijátékkal méltóképp ünnepelhes­sék Mao Ce-tung szü­letésnapját. Általában azonban amolyan „majd meg­látjuk” hangulat ural­kodik. Még számos problé­mát kell megoldani, mielőtt bármiféle nor. malis kapcsolat alakul­hat ki a két nagyhata­lom között. Először is itt van az elnevezés kérdése. Eb­ben a városban elkép­zelhetetlen, hogy bárki is „Kínai Népköztársa­ságot” emlegessen. Ez az elnevezés ugyanis túl hosszú és semmiképpen sem al­kalmas rá, hogy újság­címben szerepeljen. So­kan szeretnének visz- szatérni a „komcsi Kí­na” meghatározáshoz, mások jobban kedvelik a „vörös Kína" elne­vezést, nem is szólva azokról az elnevezé­sekről, amelyeket Taj­van szeretne alkalmaz­ni. Így tehát Nixonnak mindenekelőtt azt kell mondania Csőn En-laj- nak: „Mielőtt elkezde­nénk a tárgyalásokat, tudna-e javasolni vala­mi új nevet hazájának, valami rövidet, aminek, kimondása a televízió­ban nem venne ilyen sok időt igénybe?” Vannak aztán Was­hingtonban olyanok is, akik még mindig úgy vélik, hogy a Nixon-lá- togatás következtében a Kínai Népköztársa­ság nem fogja megvál­toztatni az Egyesült Államok iránti maga­tartását. Egy ismerős Kina- szakértő azonban azt mondta nekem, hogy nincs a világon még egy ország, amely oly gyors pálfordülásokra lenne képes, mint ép­pen a Kínai Népköz- társaság. „Mao Ce-tungnak mindössze annyit kell tennie, hogy bejelenti: épp most jutott eszébe valami jó az Egyesült Államokról, és másnap már mindenki ugyan­azt fogja gondolni. Ez a szép abban, ha az embernek olyan or­szággal akad dolga, ahol kulturális forra­dalom volt." Kina-szakértő bará­tom szerint nem az a félő, hogy a Kínai Nép­köztársaság visszauta­sítja Nixon barátságos közeledését, hanem az, hogy túlságosan kedve­zően reagál és ragasz­kodni fog egy kereske­delmi szerződés meg­kötéséhez. „El tudja képzelni, mit jelentene, ha 800 millió ember készítene cipőket az Egyesült Ál­lamok számára?” Barátom elém tárta, milyen következmé­nyekkel járhat még, ha a Kínai Népköztársa­ság már nem ellensége, hanem barát ja az Egye­sült Államoknak: „Képzelje csak el, hogy kénytelenek lennénk megnyitni ha­tárainkat a kínai tu­ristaforgalom előtt, és megkezdődne az egyen­ként egymilliós cso­portok beáramlása. Kö­zeledésünk két hét alatt csődöt mondana.” S ha mindez még nem lett volna elég, barátom tovább is ment: „A Kínai Nép- köztársaság csak azért hajlandó kapcsolatokat létesíteni velünk, mert még nem ismeri az amerikai turistákat. Ha megnyitják a kapukat az amerikai turisták előtt, kapcsolataink épp úgy el fognak romlani, mint ameny- nyire már elromlottak Franciaországgal. ” Mindez azonban csak feltételezés és senki sem tudja bizonyosan, hogy alakulnak majd a jövőben a dolgok. Lehet, hogy új kor hajnalát éljük, s tanúi leszünk, amint Mao— Hilton-ok emelkednek a magasba Kína-szer- te, Tricia Nixon és fér­je, Eddie Cox, egymást fényképezik a Nagy Fal árnyékában és Martha Mitchell nap­ernyővel a feje felett csónakázik a Jangcén. Az is előfordulhat azonban, hogy mindez katasztrófával végző­dik és a következő öt évben új Joe McCar­thy szenátor születik, aki a televízió által is közvetített egyik ki­hallgatás során így szól majd: „Nos, Mr. Kissinger, volna szives a saját szavaival el­mondani a bizottság­nak, hogy is volt az, amikor Pakisztánban elrontotta a gyomrát?” ART BUCHWALD (Megjelent az Inter­national Herald Tri­bünéiben.) jában — még a nyár elején lefoglaltak minden szobát az egész idényre. Jelenleg is külföldiekkel van tele; ér­keztek vendégeik Kanadából, Lengyelországból, a Szovjet­unióból, Svédországból. A Lídó egyébként az ország leg­olcsóbb szállodáinak egyike: egy kétágyas szoba mindösz- sze 80 forint itt egy éjszaká­ra. (összehasonlításképpen: egy balatoni szállodai szoba ára főidényben 3—400 forint.) Csak a szorongatott hely­zetnek köszönhető, hogy az Anna-szálló szobái is foglal­tak. A már évek óta elavult intézmény most is megtelt, de úgy hisszük, szobái több bosszúságot, mint örömet okoznak a vendégeknek. A vékonyabb pénztárcájú turisták az autóskempinget kereshetik fel, ahol most is mintegy félezren keresnek felüdülést. Sokan érkeatek lakókocsival távoli orszá­gokból. Dániából, Finnor­szágból. Tapolca éttermei, strandjai, szórakozóhelyei még nincse­nek telesen kihasználva. S jó ideig nem is lesznek, hiszen. Tapolca szállodái és a fizető vendégszolgálat kiadó szobái már nem képesek több em­bert fogadni. Megoldást csak a leendő nagyszálló, a Júnó megépítése hoz majd. De mi­kor? A legelső átadási ha­táridő 1970. április 30. volt. Jelenleg már átadási határ­idő sincsen, az építkezés több mint egy fél éve áll. A fel­húzott falak ablakain leg­feljebb egy eső elől menedé­ket kereső madár száll be a jövendő luxusszobákba; A BÁÉV-nél azt sem tudják megmondani, hogy mikor kezdődhet meg ismét a mun­ka, mert a Húngarhotels ál­tal javasolt új tervek sem teljesen elfogadhatók. Ha ma kezdenének hozzá, már akkor is késő lenne! , „ . E. A,

Next

/
Thumbnails
Contents