Déli Hírlap, 1971. augusztus (3. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-05 / 183. szám

Fárftlfgcárok értekezlete Az MSZMP Miskolc váro­si Bizottsága ma délelőtt tit­kári értekezletet tartott. Az értekezleten megjelenteket tájékoztatták a sportköri ve­zetőségek újjáválasztásáról, ezt követően a politikai mun­kában soron következő fel­adatokat ismertették, majd megbeszélték az első félévi tagfelvételi munka tapaszta­latait. Nines hók szezon 'Bár ezekben a napokban legtöbben kályhájuk helyére egy modem légkondicionáló berendezést szerelnének fel, a kéményseprőknél mégsincs holtszezon. Ilyenkor, nyáron tisztítják ki a borsodi és miskolci nagyüzemek gyár­kéményeit, aiknáit és az isko­lák kazánjait. Micsoda szép ló lett abból a csikóból — csodálkozik el az egykori gazda. — S ezt a „mesterséget” nem lehet elég korán kezdeni... (Kerényi László felvételei) VÁSÁRI EPIZÓDOK AFTTMseSCíöTt CB A negyedik ötéves terv időszakában 4200 óvodai fé­rőhely létesítését tervezik a megyében. A megyei tanács a fejlesztési alapra terve­zett 1300 férőhely megvalósí­tására pályázatot hirdetett Az építőipari árak növeke­dése és a meglevő kivitelezői kapacitáshiány azonban igen késlelteti az óvodák építését. IterpszviírsfiRy a Tiszán MßHSZ&Uß rt^raatoású hargászwersenyts rendez a Miskolc és Vidékei Intézőbizottság a Tisza to­kaji szakaszánál. A verseny szervezői több mint 70 sport­horgászt , várnak Borsod és Heves megyéből. A három­órás verseny győztese az lesz, aki a legtöbb és legsúlyosabb halat fogja majd. Szerdán és pénteken vásár. Pontosabban zsibvásár. Jó idő­ben bármelyik áruház megirigyelhetné az itteni forgalmat. Kapható kivénhedt kerékpárdinamó, rozoga patkányfogö. rozsdás vasmozsár, a múlt bányáinak emlékét idéző Dawis- lámpa — roncsokban, félszemű Buddha-szobor. Arrébb hasz­nált holmik és lábbelik minden mennyiségben. Itt a vásár­lási szándék nélkül érkező sem fizet rá; élményekben bőven gazdagodhat. A bejáratnál kofferjén ülő mogorva öregúr limlomot árul. A tűző nap elől kopot­tas ernyője alá menekül. Még így is melege van — nem megy az üzlet. — Honnan ez a sok ócs­kaság? — kérdem bátortala­nul. — Gyűjtöm. Ez a szenve­délyem. —i És jövedelmező'? —* Vegye annak... ;— rám néz, türelmetlen. »— Ki vele, kér valamit? Az öregúr kereskedő, csak a vevőket szereti. A jegyzet­füzet láttán végképp „begu­rul”, ernyőjével vadul hado­nászni kezd. — Engem ír fel, becsüle­tes embert?! Azokat meg fut­ni hagyja, akik kora hajnal­ban itt vannak az új áruval? Elnyomnak bennünket, éhen halunk mellettük...! . . Az öregúr hangjára többen felfigyelnek. Kis idő múlva egy cigányképű asszony áll elém: —* Maga 'felügyelő, újság­író, vagy talán ...? — néz végig rajtam. — Ml. nem sze­retjük ám az ilyen nagyoko­sokat. Ennyit igazán tudhat­na... , „idegenforga lom 99 Őszi esemény a kánikulá­ban: megkezdték vonulásu­kat — bár még 'igen kis számban — a költözőmada­Padkosítás — kistraktorral Tervek a kertészetben Embermivoltunk sajátos kifejezője a virág. •" Életünk különös kísérője; a meghitt­ség, a szeretet, a tisztelet je­le. Virág nélkül üres a ker­tünk, sivár a lakásunk. E különleges igény kielé­gítéséről a Miskolci Kerté­szeti Vállalat' gondoskodik. Ae elmúlt években városunk rohamos növekedésével már nem tudott lépést tartani, ezért a IV. ötéves terv idő­szakában a legfontosabb fel­adat a korszerűsítés. Gépe­sítéssel javítják a munkakö­rülményeket, kiküszöbölve a nehéz fizikai munkát, fokoz­va ,-a termelékenységet. Tele­pükön az elavult széntüzelé­ses kazánok felszámolása már elkezdődött, a gáz bevezetésé­vel gondoskodnak a szüksé­ges melegről. A parkosítás­ban ezentúl a bolgár lánc­talpas kdstraktor segít, amely felszaggatja a letaposott ké­mény földet. Munkáját a to­lólapátos markoló folytatja, amely a földcserét végzi el. A kertészeti vállalat köz­ponti telepén a növényházak között sétálgatva, szemmel kísérhető a sajátos építmé­nyek fejlődése csaknem a század elejétől napjainkig, a füstmelegítésestől a központi fűtéses tolótetősig. Egy üveg­tetejű kiemelkedik a többi közül. Ma szegfűket nevelnek benne; valaha a Budai Vár télikertjében állt. 1975-ig há­rom növényházat építenek fel — egy-egymillió forin­tért. Ma 17 virágboltot és virág­árus pavilont tart fenn a vál­lalat Miskolcon, Sárospatakon és Leminvárosban. Az ötéves terv megvalósítása során a Szentpéteri kapuban, a Győri kapuban, a diósgyőri város- központban, a Széchenyi ut­cán és Deninvárosban nyílik új virágüzlet. A dolgozók munkakörül­ményéinek javítására is je­lentős összeget fordítanak. A / vidékiek számára' 100 szemé­lyes munkásszálló épül fel a közeljövőben. A fejlesztés, a korszerűsí- ’tés anyagi alapját az árbe­vétel évenkénti tíz százalé­kos emekedése, a három-há­rommillió forintos beruhá­zási és fejlesztési alap, vala­mint a négymillió forintos tanácsi támogatás biztosítja, j ‘ rak. Az ország különböző részeiben láttak már gyüle­kező réce- és cankócsoporto- kat, az utóbbiak közt számos északról jött réti cankó is akad. Csoportosulnak már a gólyák is. A közismert fehér gólyák a hónap utolsó har­madában indulnak melegebb éghajlatú vidékek felé. A ritkábban látható, erdőkiben, patakok mentén rejtettebb életmódot folytató fekete gó­lyák ugyancsak költözni ké­szülnek, kihúzódnak a pusz­tákra, s főképp a Tisza men­ti árterületeken halásznak. . A következő három hónap alatt megnő a madár-idegen­forgalom. Becslésék szerint több mint száz madár-faj érinti hazánkat. Utolsóként október végén érkeznek ke­let felől azok a varjútöme­gek, amelyek tízezrével te­lelnek nálunk. REFLEKTOR Ma Budapesten nemzetkö­zi karszt-morphogénetikai ta­nácskozást tartanak, amelyen 13 hazai és külföldi szakem. bér tart előadást. Dévavá- nyán lakberendezési és ru­házati kiállítás nyílt, sjc Keszthelyen vendégszerepei este 7 órai kezdettel a Bu­dapest Táncegyüttes. Kis­körösön közös borpalackozó létrehozására szerződést ír­nak alá a helybeli szakszö­vetkezetek és a Monimpex képviselői. Martonvásáron a kukorica vegyszeres védel­méről tanácskoznak Fejér megye szakemberei. Szé­kesfehérvárott megjutalmaz­ták a verebi ezüstkincs meg­találóját. Nem tudtam, de megfogad­tam a tanácsot. Tovább men­tem. Fiatalember érkezik, kezé­ben festmény: a giccsekgics- cse. Pillanatok alatt érdeklő­dő embergyűrü veszi körül. — Mit kér érte? — kérdi valaki. — Száz. x — ötvenet sem ér.. A fiatalember a fejét ráz­za, mire vevője hosszasan so­rolni kezdi a kép hibáit. Hogy a rajta levő emberek és állatok torzszülöttek, min­degyik külön anatómiai eset, a színek olyan vadak, hogy biztosan színvak volt a fes­tő, a folyó pedig visszafelé folyik — és így tovább. ‘—1 Na? — kérdi rövid szü­net után. — Hetven — adja alább a fiú. Az üzletet megkötik. Ké­sőbb látom, hogy az élelmes vevő már százötven forintért árulja a Hritka szép fest­ményt5. * * A szomszédos állatvásáron sűrűn csattognak a tenyerek, itt is, ott is áll az egyezke­dés. Lovak, tehenek, kecskék az alku tárgyai. Egy középkorú férfi meg- hatottan simogatja a lovát. — Ilyen nehéz a búcsú? — kérdem. — Nem, kérem — mondja. — Két éve adtam el, akkor még ilyen kicsi volt, ni. Az­óta most láttam először, hát ez lett belőle. Gyönyörű pa­ripa ... Mellettünk az új tulajdo­nos jogos büszkeséggel húzza ki magát: — Bezzeg, ha nem én ve­szem meg... Akkor négyezer ötszázért vette íhost tizenötért sem adná el. KEGLOVICH JÁNOS Csak az építtető gondja? Két idézet a megyei népi ellenőrzés nemrégiben lezárult vizsgálatának anyagából: 1. A vizsgálat egyértelműen megállapította, hogy á magán­tervezők tevékenységére továbbra is szükség van, mert a szövetkezeti, állami stb. szervek tervezői kapacitása nem tud­ja kielégíteni — főleg a lakossági — igényeket. Nem áll ren­delkezésre elegendő mennyiségű és választékú típusterv, s ami van, azt sem ismerik kellően a magánépíttetők — pro­paganda hiányában. 2. A magántervezők kapacitását illetően a vizsgálat álta­lában azzal találkozott, hogy Miskolcon négy-öt fő, járáson­ként három-négy „fő évente 80—120 tervet készít. Ez hátrá­nyos, mert saját „típusterveket” ajánlanak és így végül mé­giscsak uniformizálodás jön létre, de nem állami akarattal. Az természetes, hogy a „futtatott” magántervezők ily mó­don busás haszonra tesznek szert, és bizony egyik-másik még ügyeskedéssel, adócsalással' is növeli a jövedelmét. Most azonban ne foglalkozzunk ézzel, gondolkodjunk el inkább egy kicsit az idézetek között feszülő ellentmondásokon. Érthetetlen, hogy miért. kevés még mindig a jó típusterv. A negyedik ötéves terv időszakában és a jövőben még inkább az lesz a célja az államnak, hogy a lakásépítési gondok eny­hítését ki-ki segítse elő anyagi erejéhez mérten. A magas jövedelmi kategóriába tartozó családok ne várjanak állami, vagy szövetkezeti lakásra, hanem építkezzenek saját erőből. Ebbéli igyekezetüket istápolja az állam különböző kölcsönök­kel, kedvezményekkel De miért nem serkentik az építkezési kedvet még jó típustervek gazdag választékával, s e válasz­tékot ismertető propagandával is? . A választék szűkössége azt a csalóka látszatot keltheti, hogy az emberek idegenkednek a típustervektől. Pedig in­kább arról van szó, hogy mivel nem találnak olyan megol- . dásokát, melyeket keresnek, ezért inkább magántervezőkhöz fordulnak. Az érem másik oldala az, hogy a típustervek alkotói a kor követelményeinek megfelelő elképzeléseket kínálnak, a köz­ízlés viszont messze elmarad a modern lakáskultúra mögött. El ám, mert nem is tettünk eleget- az ízlésnevelés érdeké­ben. S a távolság csak tovább növekszik a korszerű lakás­kultúra és a közízlés között, hiszen az utóbbit mindenben kiszolgálják a magántervezők. Kiszolgálják akkor is, ha tud­ják, hogy a vevő tulajdonképpen egy drága és csúnya házat óhajt, hiszen igyekeznek kedvében járni a „kuncsaftnak”. Így születhetnek mindmáig manzárdtetős, műmárvány oszlo­pos, s belső elrendezésükben ■ is ésszerűtlen villák. S nem foghatjuk fel mindezt ügy, hogy saját pénzéért ki-ki olyan házat építtet, amilyet éppen akar, hiszen e házak is — jó vagy rossz értelemben — alakítják a városképet. A terveket felülbírálj áík, mielőtt engedélyezik a kivitele­zést. E bíráló bizottság azonban csak abból válogathat, amit elébe tesznek, és bizony, gyakran engedményekre kénysze­rül. Alapvető-változást csak az hozhat, ha gazdagítják a típus­tervek választékát, s ezzel csökkentik a .keresletet a magán- tervek iránt. Ily módon a magántervezők előbb-utóbb mi­nőségi munkára kényszerülnek. Végül, de nem utolsósorban: több olyan előadásra, tv-műsorra, újságcikkre van szükség, mely a korszerű lakáskultúrát-népszerűsíti és helyes irány­ba -tereli-a közízlést. BÉKÉS DEZSŐ Felszántják a Pamírt A tadzsik tudósok sok éven át folytatott, komplex mun­kálatai lehetővé tennék an­nak a következtetésnek a le­vonását, hogy a tenger szint­jénél 3 ezer méternél na­gyobb magasságban is lehet­séges korszerű földművelés. A Bartang folyó medencéjé­ben elért, hektáronként- 40— 45 mázsás búza-, árpa- és borsótermés nem kelt csodá­latot. Nagy magasságban a lucerna, valamint a gyü­mölcsfélék és más, bőtermé­sű, helyi mezőgazdasági ter­ményfélék is jól tenyérnek. A fokozott napsugárzás elő­segíti a növények intenzív ISMÉT KAPHATOK _ A CSEPEL VAS-ÉS FÉMMŰVEK « PANNÓNIA 250 cm3-es MOTORKERÉKPÁR KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSAI OTP hitelakcióban, 10% előleggel fejlődését, a termés korai érését. A -Pamir környéki földek aszályosak. A magas, hegyvi­déki övezetben öntözés ré­vén, a Bartang, a Jagulem és más. folyók medencéjében, nagykiterjedésű szűzföldek tehetők megművelhetővé. A hegyi sivatagok egy része alkalmas a modern techni­kai eszközökkel való meg­művelésre. A világ teteje, a Pamir te­rületének majdnem feleré­szét már átkutatták" a tudó­sok. ’ Megállapították, hogy 125 ezer hektár felhasználat­lan föld öntözhető. Ez több mint hatszor nagyobb, mint a pamíri gazdaságok jelenle­gi öntözéses földterületei. A hegyi fennsíkok egy részét már a jelenlegi ötéves terv­ben (1971—1975) öntözni fog­ják. főbb ivóvizet fogyasztunk Tavaly, a júliusi napi víz- fogyasztásunk Miskolc terü­letén 60 400 köbméter körül alakult. Az idén, hasonló idő­szakban, 73 000 köbméterre emelkedett. A zavartalan ivó­víz-ellátást a tavaly üzembe helyezett tapolcai vízmű ter­melésének emelkedése, va­lamint a július 30-tól bekap­csolt * Sajó menti regionális vízmű biztosítja.

Next

/
Thumbnails
Contents