Déli Hírlap, 1971. augusztus (3. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-22 / 196. szám

]\agy meglepetések a kosárlabda MNK-döntőkön A kupát a Csepel együttese nyerte! A kánikula és az ünnep egyéb eseményei ellenére is több mint 500 nézővolt ku váncsi a kosárlabda MNK 1971. évi döntőire. A nepes szurkolótábor, — többségük­ben a sportág azonban kesernyés szájízzel távoztak a sportcsarnokból, mert a bajnokság után má^ SE lCSeTmsorodSl nem azt kapták, amit várták. laaz a végeredmény bomba- meglepetéseket hozott, hiszen a múlt évi védő nem tudta megismételni lSn-K sikerét, LT állandó" serleg-orzo Bp. SÄ"pedig -éfé.doSo- naTa azonban“ ^-fstsssrvui«­».«< a «»«'»ír. ÄSÄ-; taszerű játékvezetése, _s a megyei szövetség kitűnő ren­dezőmunkája jelentette. »"C««,,P;.S>NV“’ * <•“BUtK&A-jsr merev, a az utót>m­Äsr’.sÄS su? Smttkl vezettek Is. JÍsKrcfoppen Gab^yipont­£ősségé« tárnokod ^ meg. vezetést <^k.a“°4v„wi ts bát­ÄV.6Ä "Ä ä »Sii: feliét a Játékritmusból kilen ex'1 eredménnyel Is Járt. Kosárdobók. Gaoany K lcsár gl&FEsss ?»"« ^ HoVváth («. Bánhegyi (»■ CSEPEL—BSE 68:60 (58:58, 24:25) Mindkét együttes a biztonságé^ ÄeZpaiInkfare alól ™«5SÍ tetenrslélgennponta«aenul dobtak iSItfl az utolsó másodpercben tetté eavenlövé a küzdelmet, a hosz szabbltóst viszont erővel lobban bírták, mint a BSE. Kosárdobók: Halmos (31). Lá zár (11), Fehér (101. Tóth, Nag) íi-rád (4—*). Pálíi. Posch tj- 2y illetve Gedeon «*)• Hegedő; (18), Kárász (14). Papp, La Szeibert (2—2). BSE-BP. HON VED 11:14 (43:,Z' Meglepetésre a Játék ritmusa okosan váltogató, távolról Is b. ran dobó BSE vezetett szinte ál _ landóan - volt idő. amikor 16 nonttal is! — a támadásait las- saí szövögető és a védekezésben + Tóth Attila (13), az egy­kori miskolci játékos, a válo­gatott Gabányiról lefordulva, kosarat dob az MNK-döntőn. Csepel—MAFC 61:57. (Mécs Ernő felvétele) gyatrán váltó honvédekkel szem­ben. A piros-fehérek az utolsó 10 percre ugyan megpróbálták felgyorsítani a játékot, de Ban­na, majd Lendvai kipontozódása után már csak a hátrány csök­kentésére maradt idejük és ere­jük. Kosárdobók: Kárász (26), He­gedűs (23), Szeibert. Gedeon (10— 10). Papp, Kovács E., Kovács S., Lakos (2—2), Illetve dr. Banna (28), Horváth (ll), Lendval, Gel- lér (8—8), Pálvölgyí, Bánhegyi <6—6), Losőnczi (5), Gyurasits (2.) CSEPEL—MAFC 61:57 (34:35) A csepeliek Igyekeztek a MAFC kulcsjátékosait — Gabányit, Kan- gyalt, Kulcsárt — semlegesíteni, s gyakran egészpályás letáma­dást is alkalmazták. Ez a talcti- ka, s az, hogy az egyetemisták­nak a zárások ezúttal kevésbé sikerültek, eredményesnek is bi­zonyult. Annál is inkább, mert a csepeli fiúk a palánk alatt is ha- tározottabbaknak bizonyultak. Az egyetemisták támadójátéka ugyan a szünet után az állandó cserék következtében valamit Javult, s a hajráig hatpontos előnyt is sze­reztek. ám az óriási hajrát ki­vágó Csepel sorozatban dobta a kosarakat, s fél perccel a befe­jezés előtt megszervezve a veze­tést, megnyerte a kupát Isi Kosárdobók: Pálfi (18). Légrá- di (12). Halmos (8). Lázár, Posch (6—6), Tóth, Nagy (4—4), Fehér (3), illetve Gabányi (16). Abrahám, Kulcsár (10-10), Üjhelyi (8), Nagy, Salgó (6—6). Kangyal (1). A kosárlabda MNK 1971. évi vé­dője tehát a Csepel együttese lett, az ezüstérmet a múlt évi védő MAFC, a bronzot a BSE csapata nyerte; a sokszoros kupagyőztes Bp. Honvéd pedig negyedik he- "■ •—éltként nem került dobogóra. MONOSTORI GYULA Éger­Nem tudta győzelemmel fe­ledtetni múlt vasárnapi diós­győri balsikerét az egri tizen­egy. Hiába támadtak a játék­idő nagy részében, döntetlen­nél többre nem futotta ere­jükből, s mikor Cserncfali játékvezető a mérkőzést le­fújta, még az egy pontnak is örülhetett a hatezres néző­sereg. Mindjárt a kezdés után veszélyeztetett az Eger. Egy­más után vezették friss, zá- poros támadásaikat. A 20. percben Tóth M. repülőfeje­sénél mindenki gólt kiáltott, sajnos, a labda az oldalhálót nyomta be. Két perccel ké­sőbb azonban a másik olda­lon komlói gólt jelzett a síp­szó. A vendégek szabadrú­gáshoz jutottak a 16-os kö­zelében. Landi melléről ki­pattant a labda, és Juhász, a szemfüles komlói csatár sen­kitől sem zavartatva helyez­hetett a hálóba. Gól után sem csökkent a játék irama, tovább támadtak az egriek. A játékidő második részé­ben Deésv lett az egri kapu őrzője. Nagy akarással és lendülettel támadott a Dó­zsa. nemegyszer teljesen ka­pujához szorította ellenfelét. A 48. percben született meg az egyenlítő gól. Bánkúti ívelt be szögletet jobbról, és csavart labdája érintés nél­kül szállt kapuba. Eger: Landi (Deésy) — Kárpáti, Mészáros, Czeczeli, Rajna, Berán (Vígh), Tóth M., Bánkúti, Kovács F., Tóth T., Simon. Lelkesedésből: kitűnő DVU—llába 110 3-2 (2:0) * Vass két, TJdvarev egy gólt lőtt. Jól kezdődött a győri foci délután, hiszen a győriek l:0-ás félidei vezetése után. a tnrtalckcsapat 1:1 arányú döntetlent crt el az ETO ellen. A tribünök megteltek, s amikor a csapatok kivonultak melegíteni, győri kollégáin, a rádió itteni tudósítója. Takács Árpád megjegyezte: — Na, itt a mi öreg csapatunk. Tudod, hogy milyen rosszul játszottak ez.ek a Tatabánya ellen? Hide el, egy pontra jók vagytok. S mielőtt Hévízi játékvezető a sípjába fújt volna, még módunk volt szól váltani Kárpáti Bé­lával. az ózdiak volt edzőjével, aki most Nigériában foglal­kozik az ottani edzők képzésével, s jelenleg szabadságát tölt' Itthon — haza jött húsölni. (A meccs után ismét találkoztam vele, éppen a diósgyőrieknek gratulált.) A tolálUnzót a k»v»+keg(5 összeállításban játszották a ősa­páink: DVTK: Veréb — Kovács, Salamon, Kolláth — Oláh, Hajas — Udvarev. Földesi. Sikora. Horváth. Vhss. Rába ETO: Földes (10. perc Devecseri) — Keglovich, Or­bán, Izsáki — Kiss, Pozsgai — Stolcz, Horváth B„ Somogyi, Korsós. Pénzes (46. perc Horváth L.). A mérkőzés első perceiben két hazai szöglet után, még a győri közönség mérgelődött, amikor egy Korsós—Kovács összecsapást Hévízi tévesen ítélt meg. Később viszont ne­künk hozott Örömet sípsza­va, alig hat perccel a kezdés után gólnak fütyülhetett: a 6. percben Oláh Udva­revet szöktette kitűnő, igazi „szélső labdával”, Péter mértani pontosság­gal csavart a jobb felső A védőké a babér MVSC—Gyöngyösi Spartacus 2:1 (lá)) Szép számú szurkolótábor gyűlt össze a Kubikban, s kí­váncsian várták kedvenceik őszi hazai bemutatkozását. A két csapat időben ki is vonult a zöld gyepre, Alberti játékvezető távolmaradása miatt azonban mintegy 20 perces várakozással indulhatott csak a játék. A hosszú percek unalmát egyszer- csak élénk tetszés moraja törte meg: Vass Laci Győrben megszerezte a DVTK vezető gólját. Aztán mégegyszer Ujjong a nézősereg; amikor Losonczlval kiegészítve, végre megjelen­tek a bírák Is, sőt Vass már a második DVTK gólt is belőtte — távol a Kubiktól. A zöld-fehérek Gulyás — Buczkó, Herr, István, Locker, Molnár, Kunfalvi (Tóth), Krisztián, Maróthi, Sármány (Karczagi), Kiss összeállítás­sal kezdték a játékot. Bucz­kó lendületes felfutása után rögtön a vendégek kapuja előtt keletkezett meleg hely­zet, a szurkolótáborban még­is „megfagyott a vér”. A fel­szabadító rúgással Bágyi el­nyargalt és 16 méterről a jobb kapufa alsó éléhez durran- tott. Rengeteg volt a labda­kezelési hiba, pontatlan le­adás, amiben hosszú időn keresztül a Vasút „járt élen”. Az újoncok — meglepetésre — nem álltak be védekezni, sőt, mezőnyben egyre tetsze­tősebben adogattak. A 15. percben Kunfalvi be­adását a nagy helyzetben levő Kiss a kapusba lőtte, a kipattanó labdával Sár­mány az alapvonalig fu­— Siessünk a „frissítővel", pajtás, ha már a vendéglátóipar a kétnapos versenyre hűsí­tőről nem gondoskodott! (Jármay György rajza) lőtt, pontosan adott kö­zépre, s most már a mis­kolci szélső nem hibázott: Több kemény belemenés bor­zolta ezután az idegeket, amit főképpen a vendégek kezde­ményeztek. Hosszú, esemény­telen mezőnyjátékkal teltek a percek, a kapuk egyik ol­dalon sem forogtak veszély­ben. Az utolsó öt percben megélénkült a játék, s Kun­falvi tiszta helyzetből leadott erőtlen fejesét, majd Buczkó egyéni akció után megeresz­tett éles lövését hárította a vendégek kapusa. Fordulás után is folytató­dott a csapkodó, sok hibával tarkított játék. A hazai tá­madók keveset mozogtak, túlzásba vitték a cselezése­ket, a középpályások pedig hibát hibára halmoztak. Csu­pán a védők álltak biztosan a lábukon. Az 57. percben Krisztián a kapus mellett is elpöckölte a labdát, ám Sár­mány lekésett a jó helyzet­ről. A keményen és jól záró gyöngyösi védők mellett a 80. percig nem is tudtak helyzetet teremteni a ha­zaiak, sőt egyre inkább a ven­dégek „játszották a futballt". A 72. percben Nádudvari jól eltalált lövésével az egyenlí­tés is sikerült nekik. 1:1. Ez­után Kiss nagy erejű lövését a kapus a „pipából” tornász­ta ki. maid Maróthi labdája süvített el a kapu mellett. Az utolsó öt percben óriási hajrát vágott ki az MVSC, s a nagy nyomásnak meg is lett 8Z eredménye. A 88. percben Buczkó 20 méteres lövését a kapus Karczagi elé ütötte, s a szélső a hálóba fejelt, 2:1. A küzdelmes, váratlanul igen nehéz győzelmet hozó találkozón csupán Herr. Ist­ván és Buczkó teljesitm^nvp' illeti dicséret. M. GY. sarok elé, Földes mellé­ütött, s a befutó Vass a hálóba fejelt. 1:0. A 12. percben megismét­lődött az előbbi „páros­jelenet”. Udvarev közép­re adott, Földesi ügyesen átlépte a labdát, Vass ki­ugrott, még a kapust is kicselezte, úgy lőtt a há­lóba. Továbbra is a DVTK játszott jobban, de egy idő után az az érzésünk támadt, hogy már most az időt kezdik húz­ni. Feljött az ETO, s nem mindig a védelmünkön mú­lott, hogy nem született szé­pítő gól. 2:0 után egyre több prob­lémát okozott a mind több­ször előretörő Orbán, de a nagy testű hátvéd mégsem volt elég fürge ahhoz, hogy eredményt érjen el. Az utol­só 10 percben visszahúzódott a DVTK, de az ETO támadó­sora sem tudott újítani. A félidő tehát 2:0, a DVTK ja­vára. Szünetben öltözőben: Mathesz az .Jó a játék, a lelkesedés kifogástalaa. Tartsuk a labdát, de ne álljunk be védekezni.” A tanácsot nehéz volt meg­fogadni, s nem is mindig si­került. A második félidőben i DVTK tulajdonképpen csak kétszer jutott el az ETO ka­pujáig, de szerencsére az 3gyik felfutás gólt hozott. Ezt megelőzően azonban az ETO szépített. Hajas a 47. perc­ben rosszul passzolt, a lab­dára rácsapó Korsós szaba­don futott kapura, s védhe- tetlen gólt lőtt a bal alsó sarokba. Továbbra is az ETO táma­dott, de a 20. percben újabb DVTK-gólt láthatott a kö­zönség. Ismét szélsőjáték volt eredményes. Udvarev elfutott, Vass- hoz ívelt, aki visszaadta a labdát. Udvarev erősen, csavartan lőtt, s a labdát Földes szabályosan be­védte. Lehet, hogy biztos volt a dolgában, s meg akarta fog­ni a labdát, de ez a vesztét okozta, olyannyira, hogy le is cserélték. A félidő hátralevő részé­ben a DVTK védekezett. Elöl nem tudták tartani a labdát, s egy perccel a befejezés előtt Korsós ismét szépített. Jói eltalált lövése a felső lécről vágódott a gólvonal mögé. A DVTK nagyobb lelkese­désével, s időnkénti jó játé­kával — és nem győzöm hangsúlyozni: a szélsőjáték­kal — megérdemelten nyerte meg a mérkőzést az ETO otthonában. A Rába-parti város, Győr, most 700 éves, de szombaton délután Diósgyőr ünnepelt. HORVÁTH KÁLMÁN Vilortázós „Maratoni verseny az Alkotmány Kupáért Húszadikán délben némi késéssel rajtolt az Alkotmány Kupa vitorlásverseny mező­nye, hiszen a 11 órára kitű­zött rajt időpontjának elér- keztekor szellő sem rebbent. Később némi fodrozódás ke­letkezett a Mályl-tó vizén, s a verseny rendezői (a Justi­tia) úgy döntöttek, indulhat az ötkörös — talán az eddigi leghosszabb távú — „mara­toni” verseny, amely ebből az egy futamból állt. Mintegy 10 kilométeres út­szakasz állt a versenyzők előtt, amikor az árboc csú­csára szökkenő nemzetiszínű lobogó jelt adott az indulás­ra. Megkezdődött a nagy ke­resgélés: hol a szél? Az bi­zony időnként alaposan meg­tréfálta a versenyzőket, hi­szen úgy elillant, hogy még a széljelzőként szorgalmasan szívott cigaretták füstje is a magasba, egyenesen fölfelé szállt. Ez is oka talán an­nak, hogy — az egyébként igen ritka — feladás szó is bekerült a versenyjegyző­könyvbe. A nagy szélben tör­ténő borulás, kormány- vagy árboctörés miatt már máskor is előfordult ilyesmi, de olyan még aligha, hogy a versenyzők megunják a szél keresését. A benevezett 26 hajóból csak 20 futott a cél­ba. A nem mindennapi szél­vadászatot a BGYESK öreg „sétahajójából” — egy kiöre­gedett kalózból — néztük végig, s így közelről is volt módunk látni, mennyire pró­bára teszi a versenyzők tu­dását. ügyességét ez a Win- kább szélcsendes idő. s a hozzá párosuló tűző nap. Szaporám égtek a cigaretták, hiszen már a vattából készült széljelzők sem moccantak, és sokszor a vízben úszó mo- szatokat lesve állapították meg: mégiscsak halad a hajó. Negyed három is elmúlt már. amikor a közben pirosra sült versenyzőkkel a fedélzetén az első hajó, az abszolút győz­tes befutott. Kormányosa. Kinter Ferenc nem kis büsz­keséggel mondotta, hogy az egész finn mezőnyt megelőz­ve érkeztek be elsőként M— 800-as kalózukon. A partra érő versenyzők azonban nem sokáig pihen­hettek, mert rövidesen kö­vetkezett a nap nagy „att­rakciója”, a rohamcsónak- verseny — lapáttal. Három hajó legénysége küzdött egy­mással nagy hangzavar köz­ben űzve előre kis lapátjaik­kal a nagy fémtesteket. A győzelmet végül is a MÉM- TE szerezte meg az MHSZ Neptun könnyűbúvárai és a Justitia vitorlázói előtt. Az Alkotmány Kupa vitor­lásverseny a következő ered­ményekkel zárult: Finn-dingi: 1. Szűcs (MÉM- TE), 2. Lengyel (Justitia). 8. Vilusz (J), 4. Ivanics (DVTK). 5. Albert I. (J), 6. Ferenczv S. (M). (13 induló, 9 befutó.) Kalóz: 1. Kinter—Vojcsik (MÉMTE). 2. Dr Kaáli—ifj. Albert (J), 3. Siklósi—Górász ' (M), 4. Dr. Sidló—Marinics (B. Gyógyszerész ESK). 5. Lövey—Juhász (M). 6. He­ckenast—Hercegh (M). (Ki- . lene induló.) Kadét: 1. Varga—Hegyes­halmi (MÉMTE). 2. Kar­cagi—Baric (M). ? Hegyes­halmi M.—Kádár (M' (Öt indulój H. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents