Déli Hírlap, 1971. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-15 / 165. szám

HA PÉNTEK, AKKOR EZ FIRENZE • Szombat: Velence Velence olyan... olyan, amilyen. Amilyennek a bé­dekkerek százezerszer leír­ták. Közhely hallani róla, még nagyobb közhely olvas­ni, de látni megkapó és le­nyűgöző. Londonban hej, van számos utca... Velencében is! Mert közhiedelemtől el­térően a velencei ember nem andalog a gondolában a Sole miót énekelve, vagy ha an­dalog és énekel, mint szom­bat este négy gondolának egy énekes és négy gondo­lás — akkor azt bérben teszi. Munkában. És nem is szé­pen. Komoly aggodalommal fi­gyeltem, mikor fordul be hanyatt-homlok a felső cet kieresztvén, önmagát a vízbe eresztvén, a Canale Grandé- ba e bárból szabadult bér- énekes. De ne gúnyolódjunk rajta. Velence, az ősi Velen­ce haldoklik. Szép és hosszú haldoklás elé néz — s nem, most nem a süllyedő Velen­cére gondolok. Bízom a tu­dományban, tudom, hogy a világ tudós társadalma össze., fogva megtalálja a megol­dást: a cölöpökre épült, a szigetekre egykori barbárjai elől menekült város múltját megmentik a jövő számára. Egy város élete — az élet: a benne lakók élete az, hogy laknak benne, és hogy a benne lakók élnek is. Idegenvezetőnk, aki büsz­kén vallja, hogy Casanova házában lakik, de csak a ház közös benne és Casanovában, teszi hozzá gyérülő ősz haja alatt színészkedő pironko- dással, nos, szóval, idegen- vezetőnk megmutatván min­dent, ami kötelező, zegzugos utcákon, apró hidakon, arasz­nyi széles kanálisok mentén cipel bennünket keresztül- kasul a városon. Kérem, a velenceiek gya­log járnak. Nagyon sokat gyalogolnak — toriján meg egy kisebb „campuson”, mert a jó ég tudja miért, de me­zőnek nevezi a legkisebb te­ret, mert a tér név csak egy­nek, a Piazza san Marconák van fenntartva. A „mezőn” egy árva, fűszál se, csak öt­száz-, vagy tán ezeréves kockakövek és körben há­zak a XV. századból, házak a XIII. századból, amott egy egészen fiatal ház a XVIII. század elejéről... — Szép, ugye? Az a nagyszerű ebben a városban, hogy egyetlen té­ren is megtalálható a teljes ezredév ... — Ezek múzeumok? — kérdi valaki mellettem. — Múzeumok? — horkan fel velencei vendéglátónk. — Ezek, kérem, bérházak. La­kások. Én is ilyenben lakom. Én jól és kényelemesen la­kom — teszi hozzá jogos büszkeséggel. Mert a haldokló Velence, az ősi város kevés lakója mondhatja el ezt magáról. Ma 120 ezren laknak a vá­,Ess eső, zuhogjál” Tapolca vendégei A 2-es autóbusz végállo­másánál tábla int a hegyol­dal felé: Autós camping 500 méter. Amióta az autó tö­megközlekedési eszköz lett, ezekben a oampingekben le­het a legjobban felmérni egy-egy üdülőhely nemzetkö­zi forgalmát. Nos, a tapolcai autós camping a forgalomra nem panaszkodhat. 250 sze­mély befogadására tervezett kommunális létesítményei na­pi 300 személyt látnak el. A bevétellel tehát nincs baj. A tartózkodási idővel viszont igen: 1,8 nap a tartózkodási átlag! Két-három napot, vagy ennél többet a közeli Csehszlovákiában lakók tar­tózkodnak rendszeresen itt. A kemény valutát hozó nyu­gatiak viszont éppen hogy csak egy éjszakára keresik fel. Ha egyáltalán meglelik! A 3-as úton ugyanis nem hirdetik ezt a campinget, így sokan be sem térnek ide. Mások órákig bolyonganak autójukkal, míg megtalálják. Kinek fizetődik ez ki? Hangverseny a fák alatt Ügy látszik, ezen a héten a kórusének az autós cam­ping specialitása lett. Hétfőn érkezett Presovból (Eperjes­ről) a helyi tanítók hatvan tagú vegyeskara. Az 1971- ben 25. évfordulóját ünneplő Mikulás Moyzes kórus úgy­nevezett „munka-nyaralása” egy hétig tart. Esténként összeülnek a camping kis bü­féje előtt és klasszikus szer­zők műveivel, valamint szlo­vák népdalokkal szórakoztat­ják magukat és estéről esté­re nagyobb közönségüket. Legutoljára a Prsi, Prsi lesz sa leje kezdetű népdalt hal­lottam tőlük, amelynek ma­gyar fordítása így hangzik: „Ess eső, zuhogjál, nékem babám ajtót nyissál, én lelkem, kedvesem, ne zárd magad előlem.” Űgv látszik, az időjárás­felelős kérésük első részét megfogadta, mert az elmúlt nap kiadós záport zúdított Miskolc környékére. Arról viszont, hogy éjszaka meny­nyi ajtó maradt nyitva a campingtábor kanadai fahá- zaibain, nem szól a fáma... Vasfüggöny? Yízfüggöny! A holland von Bezooyen földrajztanárral és két leá­nyával szintén a táborban ismerkedtem össze. Éppen autójukat készítették elő a nagy útra, melynek végcélja Isztambul lesz. ök is csupán átutaznak Miskolcon. Nem ismerték korábban ezt a vi­déket, nem is hallottak róla, de nagyon tetszik nekik a termálfürdő és a dögönyöző. Von Bezooyen úr elmond­ta, hogy elutazása előtt po­litikai vasfügönnyel rémiszt­gették, de ezt a termál víz- föggönye teljesen feledtette. Kértem őt: hívja fel figyel­münket -endéglátésunk hi­ányosságaira. A camping egészségügyi állapotát emlí­tette; ezt kell még szerinte a megfelelő színvonalra emelni, valamint csodálko­zott azon, hogy számos IBUSZ-irodában alig, vagy egyáltalán nem tudnak an­golul, németül. Víz és árnyék Ez a kettő kellene Tóth Pali bácsi szerint — aki a tapolcai strand előtti par­kolóhely őre — az általa el­lenőrzött terület tökéletesí­téséhez. Árnyék, hogy a ko­csik ne „süljenek” a napon, és a terület rendszeres lo­csolása, mert a napsütéses időben meg lehet fulladni a kerekek alól gomolygó por­tól. Kis dolog ez, már ami a locsolást illeti, de Pali bá­csi szerint megéri, mert a 400 —600 kocsit befogadó terüle­ten még dél-amerikai autók is megfordulnak, s nem mind­egy, hogy milyen hírünket viszik a föld túlsó félteké­iére. NYAKAS SZILARD rosban, néhány esztendeje 180 ezren. Hová lett 60 ezer ember? kimenekült! Mert szép Velence, mert Velence gyönyörű, mert Velence ma­gában egyesíti a kápráztató bizánci gazdagságot a gótika fenséges és rideg nyugalmá­val, a mórok pepecselő szín­érzékét a kora barokk sze­met, agyat pezsdítő felsza- badultságával. Mert Velencét nézni gyönyörű, de lakni benne... A bédekkerek illedelmesen elhallgatják, hogy a nászru­hás Velence szoknyája alatt... hm ... Hogy szóval a magával ragadó szépségű csatornák szennyet is ragad­nak magukkal, lévén egyben a város szennycsatornái is. Hogy ezekben a csatornák­ban csak szerelmükben csa­lódott halak találhatók, akik ide jönnek a mérgezett víz­től gyors és fájdalommentes halált keresve. És azonnal találva is! Arról meg egye­nesen szentségtörés szólni egv önmagára valamit is adó útikalauznak, hogy amint közeledik a nyári negyven fok, úgy lesz e"”re kibírha- tatlanabb Velence levegője — a szag miatt, mint ahogy a nyári hőség előtt Velence párás levegője eszi-eszegeti freskóit, festményeit, még az épületek ősi köveit is. Hogy mit hoznak a követ­kező évek? Ha béke lesz, ha tovább fejlődik az idegen- forgalom, akkor sokan, még többen jönnek el ide egy napra, egy hétre, turistaútra, nászúira, szájtáti bámulásra. Nos, akkor itt marad a hal­árus és a trattória tulajdo­nosa, itt marad a vaporettó vezetője és a gondolás, a fagylaltárus, és itt maradnak a kis butikok tulajdonosai is a Rialtón... És itt ma­radnak azok is persze, akik azokból élnek, akik az ide­genforgalomból élnek. Mert lám, a béke is létre hozhat láncreakciót! De akkor sem lesznek 120 ezren. Egy háborús pánik? Hi­degháborús feszültség? Mord és merev elzárkózás orszá­gok és az országok turista- forgalmai elől. Ez Velence gyors halálát jelenthetné. Sötét a kép és illetlen is? Lehet. De megszerettem, megcsodáltam ezt az ékszer­dobozt, nem szagolni, de nézni jöttem, nem élve itt éveket, csak szájat tátani na­pokat. * Ha vasárnap: akkor ez Budapest. Ferihegy. Egy órá­val ezelőtt Velencében va­kítóan tűzött a forró nap. Itt esik az eső és hűvös van. Senki se bánja. Itthon va­gyunk. Megkezdheti az agy az emlékek emésztését. GYURKÓ GÉZA (Vége) a miskolciaké a szó Kutyavilág a játszótereken Városunkban elharapódzott az a szokás, hogy az ebtulajdonosok kedvenceiket a gyermekjátszótereken raportírozzák. Hova. tovább a gyermekek kiszorulnak az amúgy sem nagyszámú játszóterekről, egyrészt mert félnek a kutyáktól, másrészt mert a kutyusok — gazdáik biztatására — elfoglal, ják a hintákat, csúszdákat stb. Így a ját­szóterek „ebek harmincadjára jutnak” (Jármay György rajza) Vasutasok Vietnamért A MÁV miskolci Igazgató­ságához tartozó szolgálati helyeken széles körű mozga­lom kezdődött az Országos Nőtanács felhívása nyomán a vietnami gyerekek megse­gítésére. Ebbe az akcióba az igazgatóság területén műkö­dő 54 szakszervezeti bizott­ság közül eddig 31-ből érke­zett jelentés a gyűjtés ered­ményeiről. Mintegy 50 ezer forintot utaltak át az OTP- ben vezetett csekkszámlára. A vietnami gyerekek meg­segítésére indult mozgalom­ban a MÁV igazgatóság és a Vontatási Főnökség dolgo­zói járnak az élen. Dicsére­tes eredményekről számolhat be a sajószentpéteri állomás ml minden dolgozó, ki­jeikül, felajánlást tett. C. I. Miskolc Debrecenbe kéne menni... Gyógy teát akartam vásá­rolni. Bebarangoltam az egész várost, míg rátaláltam az egyetlen szaküzletre a Ti­szai pályaudvar szomszédsá­gában. A cégtábla már mesz_ sziről felhívja magára a fi­gyelmet, el sem lehet tévesz­teni a bej áratot. Az üzlet be­járata viszont — legnagyobb meglepetésemre és bosszúsá­gomra — zárva volt. Mégsem távoztam üres kézzel, illetve tájékozatlanul, mert az ajtó­ra szögezve, egy deszkára írt szöveg tudtomra adta a kö­vetkezőket: „Július 13-ig zár­va. Legközelebbi szaküzlet: Debrecen, Vöröshadsereg út­ja 6.” Nesze neked gyógytea. A néhány forintos áruért utaz­hatnék legalább 100 kilomé­tert, ha teát akarok inni, mi­után a városban — a desz­kára írt szöveg tanúsága sze­rint is — nincs más lehető­Válasz egy észrevételre A D. H. július 8-i számá­ban „Tanulságos tablók” cí­mű levél írójának köszöne- tünket fejezzük ki. Közöljük, hogy a tablók összeállítását — a XXI. vasutasnap tiszte­letére — a miskolci vasút- igazgatóság vasútüzem biz­tonsági osztálya dolgozói vé­gezték, a személyi balesetek megelőzése érdekében. Ez egy kis méretű vándorkiállí­tás, amely az év hátralevő részében, minden vasúti szol­gálati hely utasok által hasz­nált részében bemutatásra kerül. MÁV Igazgatóság, Miskolc FŰZI ISTVÁN főfelügyelő-osztályv. sóg ilyenfajta árucikkek be­szerzésére. Most már csak az a kérdés: ha betegség vagy bármilyen ok miatt kénytele­nek zárva tartani, miért nem gondoskodnak helyettesről ? A legjobb megoldás persze az lenne, ha nyitnának Maskol- son legalább még egy szak­üzletet, hogy ilyen meglepe­tés ne érje a vásárlókat. F. T. Miskolc Halló, illetékesek! A negyedik 5 éves tervünk melyik óvében kívánják helyreállítani a III. kér., Rácz Ádám utcában, az 1970. évben felbontott úttestet? Rohamosan közeledik a fel­bontás egyéves jubileuma, és a mély árok oldalaiból egy­re erőteljesebben fejlődő bok­rokon lassan víg madárdal hangzik fel majd az útbon- tók tiszteletére. Én, éppen, kibírom így még vagy 5—10 évig is, ha a tüzelőt szíves­kednek valahogy behordatni — saját költségükön — a pincémbe. .. III., Deme Dezső Rácz Ádám u. 15. Vigyázat! Csalók! a Melegházak sivatagok számára Valentyin Baum türkmén akadémikus zárt öntözési cik­lusú, hermetikusan szigetel­hető üvegházak építését ja­vasolja a víztelen sivatagok­ban. Véleménye szerint, egy kisebb, napenergiával műkö­dő sótalanító berendezés ele­gendő ahhoz, hogy ezeket az óriási „fedett oázisokat” nedvességgel láthassák el a mineralizálódott vizű kutak­ból. A Türkméniában végrehaj­tott kísérlet igazolta az aszá­lyos övezetekben való nö­vénytermesztés e módszeré­nek célszerűségét — közölte a tudós a TASZSZ tudósító­jával. A különböző zöldség­félék kiváló termést adtak. Emellett a beüvegezett vete­ményeskert nyáron a közön­séges konyhakertnél száz­szor kevesebb nedvességet igényelt. (Nyílt területen minden beültetett négyzet- méter évente több mint 2 tonna édes vizet párologtat el a talajból vagy a növények levelein keresztül.) Az üvegházakban pótlóla­gos nap-kondenzátorokat állí­tottak fel, amelyek összesű­rítik a vízgőzt és életet adó nedvességgé változtatják. A szokásos trágyán kívül, az üvegházi vetések még szén­savgázt is kaptak, amely a szerves anyagok szintéziséhez szükséges. A nyári szezon egyesek szá­mára pompás pénzforrást jelent. Most nem a lángossütőkre, és egyéb hasonló szakmákra gon­dolok, hanem egy, számomra most ismeretessé vált „szakág­ra”, a jegyüzérire. Talán igy nem hangzik valami lebukás­mentes ötletnek, de elmagyará­zom, hogyan sajátítható e!, s aránylag kis befektetéssel ho­gyan gyakorolják. Figyelem! Kell hozzá egy mozi, például a Kossuth filmszínház. Egy meg­bízható kinézetű, kb. 160 cm magas egyén, fehér rövid Ujjú „háló”-ingben, valamint ragyo­gó tájékozottság, pl.: elfogyott a jegy, nagyon jó a film, megéri a húszast (személyenként 10,— Ft). Sértődött bizonyitgatás: — hát mit gondol, persze, hogy jó a jegy, esküszöm a gyermekeim­re, akarja a személyi igazolvá­nyomat látni? (De senki sem akarja.) Szükséges egy golyós­toll, mellyel át lehet az 1-est 7- esre írni. S ami a leglényege­sebb, kell még néhány balek, akik megveszik a jegyet. Ezek után pedig rendkívül jó szolgá­latot tevő egészséges lábakra, hogy a jegyüzér minél gyorsab­ban elpucolhasson még a kör­nyékről is. Szóval ennyi az egész, ugye nem is olyan nehéz meg­tanulni. De vigyázat, nem sza­bad e „mesterséget” űző eladók­ban bízni. Csalnak! Saját ta­pasztalatomat közöltem. KÖRÖSSY LÁSZLÓ Miskolc A megsértett szabály Sajnos, szinte mindenna­pos látvány a városiban, hogy a garatra jól felöntött embe­rek cikcakkban mérik az utat. Különösen fizetésnapo­kon és azt követően egy ide­ig gyakori az ilyen „ese­mény”. Igaz, hogy mindenki saját pénzének, keresetének a gazdája és gondozója, min­denki oda teszi a pénzét, ahová akarja, de bizonyára a pohár helyett jobb helyre is tehetné. S ami még elszo­morítóbb, hogy sok fiatallal is találkozik a járókelő, akik a rossz példát követve, szin­tén a pohár fenekére néztek. Önként adódik a kérdés: az éttermekben és italboltokban vajon miért szolgálják ki a fiatalkorúakat, miért nem ragaszkodnak az ide vonat­kozó rendelkezésekhez, amely szerint 18 éven aluliakat ki­szolgálni tilos. Egy alapos ellenőrzés bizonyára ilyen te­kintetben is tanulságos ta­pasztalatokkal járna I*. I«. Miskolc Rovatvezető: KOLTAI JOZSEFNE

Next

/
Thumbnails
Contents