Déli Hírlap, 1971. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-26 / 174. szám
a miskolciaké a szó „Fátyol” a tó vizén A titokzatos garázs ■je. Miskolc peremén, a Csorba-telepen sok látogatót vonz a mind nagyobb népszerűségnek örvendő tó. Hét végeken, szombaton és vasárnap különösen nagy a forgalom itt. Akinek kedve van, az fürdik, mások csónakáznak vagy csak a napozás örömeit élvezik. A tóparton üzemel az ÉPFU egyik telepe, ahol a pihenőnapokon a teherautók is többnyire pihennek. Ezek gazdái gondot okoznak azzal, hogy egyáltalán nincsenek figyelemmel a tó vizének a tisztaságára. A vállalat vezetősége által kiadott rendelkezés ellenére nem törődnek azzal, hogy az olaj, a szennyező anyag hová kerül. Sajnos, többnyire a tóba. Ez az idegen anyag vékony fátyolt von a víztükörre, ami nemcsak esztétikailag kifogásolható, de elsősorban a halállományra jelent nagy veszélyt. Miért engedik ezt? Vagy melléküzemágként olajoshalat készítenek? H. T. Miskolc Még az épület lakásainak jó részébe be sem költöztek, mikor a ház aljában lévő garázsba már egy magángépkocsi járt ki-be. Az új honfoglalók őszinte irigységgel szemlélték az ismeretlen valaki ügyességét. Ugyanis jó tudni ehhez a kis történethez, hogy az egész városban szüneteltetik a garázsépítési engedélyek kiadását, míg el nem készül az általános garázsrendezési terv. Kocsijuk pedig bőven van a Győri kapui lakóknak, s nem mindegy, hogy hol tartják a család szemefényét. Mindez csak fokozta a lakók kíváncsiságát: ki lehet az, aki egy tanácsi tízszintes bérház aljában kapott garázst? A házfelügyelő tudni vélte, hogy valami „igen nagy” emberé lehet, a „központban” A szemközt lévő ház gondnoka szerint pedig egy bizonyos vezérigazgatóé. A kíváncsiság minket sem hagyott nyugodni, s megpróbáltuk kinyomozni a zuggarázs mibenlétét. Nem volt egyszerű feladat. Eleinte a MIK-nél nem is tudtak a csodálatos létesítményről, sőt, hasonlóan nyilatkozott a Győri kapui házakat építő építésvezetőség főnöke is. A városi tanácson és a kerületi hivatalnál szintén nem hallottak a ..bujtatott” garázsról. Végül is a 4. sz. Házkezelőség vezetőjének segítségével sikerült kiderítenünk a garázs keletkezését. tme: eredetileg a házakhoz szükséges szivattyúgépek raktározására építtette ezt a helyiséget a MIK. Egy élelmes ember azonban ideiglenesen kisajátította saját céljaira — teljesen ingyen. Azért írom, hogy ideiglenesen, mert a MIK főmérnöke ígéretet tett arra. hogy kilakoltatják a „bérlőt”. fgy a lakók kedélye is le- csillanodott, mert bebizonyosodott: — ha lassan is —, hogy senki sem juthat jogtalan előnyökhöz — hosszú távon. Egyébként a jogtalan garázshasználó sem nem „központi” ember, sem nem valami vezérigazgató! Ezek után csupán az érdekelne minket, hogy eddig hol tárolták a szivattyú-berendezéseket? SZÁNTÓ ISTVÁN Több ültöt javítanak A IV. ötéves terv időszakában több ezerrel nő a járművek száma az északi megyékben is. Ez szükségessé teszi a javító-kapacitás bővítését. Az ÁFIT miskolci, XVI-os Autójavítója elkészítette középtávú tervét, amely jelentős fejlesztéseket ír elő. A miskolci 1. számú üzem javító-kapacitása például félmillió órával nő! Sárospatakon, Kazincbarcikán és Szerencsen 100—100 ezer. Lenin- városban 200 ezer órával bővítik a javító-kapacitást. 1970-ben még csak 39 554 jármű karbantartását végezték el a vállalat dolgozói, szemben az 1975-re tervezettt 123 846 járművel. Jubileumi közgyűlés Az idén 20 éves a Miskolci Háziipari Szövetkezet. Az ünnep alkalmából jubileumi közgyűlést tartanak, amelyre ma délután négy órakor, a Hámor Étteremben kerül sor. Mi szintén zajban élünk! A július 19-i számukban megjelent „Zajtengerben élünk” című cikkükre, pár mondattal szeretnék reagálni. A cikk második részében arról értesültem, hogy a Széchenyi utca mentén élőik lakásában a zaj a tűrési határ közelében van, vagy ennél is magasabb. Minden részvétem az ott lakóké! Egyúttal azonban sajnálom magamat és a környékünkön lakó sok száz dolgozót, akiknek jóval a tűrés feletti — tűrhetetlen — zajt muszáj elviselni, s álmatlan éjszakák után, másnap dolgozni. Pár összehasonlítás: a BajcsyZsilinszky utcán nemcsak 1- es, hanem 3-as, 7-es. 8-as buszok is járnak, sőt MÁVAUT- járatok, villamosok, traktorok, zetorok, házgyári elemeket szállító teherautók, magánmotorok stb. Már régen bírságolni kellene a zajos motorokat, a verkli módjára nyékergő villamosokat. Éjjel 1—2 órától pihenhetünk fél 4-ig, de úgy, hogy előzőleg nyugtatót, altatót, s füldugót használunk. Még egy dologban hátrányban vagyunk a Széchenyi utcai lakókkal szemben: míg a legtöbbjük dupla ablakos, spa- lettás, régi építkezésű lakásokban alszik, addig mi szimpla szárnyú, újított ablakok mögött forgolódunk, virrasztunk. Hiába minden kérésünk, a MIK nem hajlandó duplákra kicserélni még most a nagy felújítás alkalmával sem. Egyetlen kívánságom: bárki, aki kételkedik állításom valódiságában, csak egy éjszakára jöjjön el a Bajcsy-Zs. utca 39—41—43-ba Kovács Ernőné Miskolc Ezt mondja a jogszabály a mankópénzről 1971. július 1-től hatályos az építésügyi és városfejlesztési miniszter 19/1971. számú rendelete, amely a Munkatörvénykönyv módosításáról szól, az építési ágazatban. A rendelet hatálya — többek között — kiterjed az építőipari és építőanyag-ipari ágazatba tartozó állami, szövetkezeti vállalatokra, intézetekre és a vállalati rendszerben gazdálkodó egyéb szervekre; a tanácsok felügyelete alá tartozó ingatlankezelő és közvetítő, parképítő-fenntartó és kertészeti talajerő-gazdálkodási, köztisztasági, város- és községgazdálkodási, kéményseprő, temetkezési és kommunális vállalatokra, a munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozóan az építőipari és építőanyag-ipari kisipari szövetkezetekre, a tervező és beruházó szövetkezetekre és az áfészek építőipari tevékenységet folytató részlegeire stb. A rendelet előírja, hogy a pénztárosokat, a pénzbeszedéssel vagy pénzkezeléssel és az ezzel összefüggő adminisztratív tevékenységgel megbízott dolgozókat mankópénz illeti meg. A mankópénz főpénztáros részére 80 forint, pénztáros részére 50 forint, pénzkezeléssel vagy pénzbeszedéssed rendszeresen megbízott dolgozó részére 25 forirtt. A kollektív szerződés ennél magasabb összeget is megállapíthat. Dr Sass Tibor A KÖJÁL figyelmébe! A Martintelep szégyenfoltjának is lehetne nevezni a piactér mellet lévő víztárolót, mely jó pár éve már nem üzemel. Az utóbbi időben szemétgyűjtöhellyé vált ez a be tanmedence. A szemét mellett gyakran látni elhullott állatok tetemét Is. Az iskolából hazafelé tartó gyermekek naponta megállnak itt egy kis játékra, eddig még nem történt Ugyan baj, de a baleset veszélye mellett fennáll a fertőző betegség veszélye is, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a „levitézlett” víztároló közvetlen a piac tőszomszédságában van. Csodálkozom azon, hogy eddig még nem figyelt fel erre a veszélyre senki. Jó lenne ez ügyben minél előbb intézkedni a komolyabb baj megelőzése érdekében. M. L Miskolc Ital — minden mennyiségben Utazó ember vagyok. Munkakörömből eredően járom a megyét, s eközben akarva- akaraüan, sok tapasztalatot, néha bosszúságot gyűjt az ember. Kijutott a bosszúságból Sárospatakon is, ahol az egyik vasárnapon étkezni akartam. A vasútállomással szemben van egy büfé, ahol más napokon általában meleg ételek is kaphatók. De a vasárnap, mintha kivétel lenne. A legjobb esetben egy májkrémhez vagy egyéb konzervhez juthat hozzá az ember, de ennek az elfogyasztása is különféle akadályokba ütközik. A konzervhez ugyanis még elvétve sem kapható kenyér, vagy akár egy árva kifli is. Mintha ez nem tartozna az üzlet profiljához A vendég, ha étkezni akar, kénytelen a város központjába besétálni, csupán azért, mert ebben a büfében nem gondolnak rá. Azaz hogy, gondolnak, mert ital minden mennyiségben, és bő választékiban kapható. De aki enni akar, az nem erre vágyik, hanem azt szeretné, ha kulturált módon és körülmények között kiszolgálnák, itt, Sárospatakon is, az állomás melletti étkezdében. S. L. Miskolc Rovatvezető: KOLTAI JÓZSEFNÉ Tanulófelvétel a kisiparosokhoz A szeptemberben kezdődő új oktatási évre eddig 2416 tanulót vettek fel a kisiparosok. Tanulók jelentkezését várják még elsősorban az építő- és vasiparban — ez vonatkozik a fővárosra és a a vidékre is —, míg az ország különböző részeiben, helyenként más-más iparágakban is vesznek még fel tanulókat. A tanulófelvétel augusztus 15-ig tart. Samu bácsi nyugdíja A kaliforniai San Juan Capistranóban él annak a világhírű, első világháborús amerikai plakátnak modellje, amelyen a busa szemöldökű, hosszú orrú „Samu bácsi” ujjal rámutatva az olvasóra, így szól: „I want you!” (Várlak téged), mármint a hadseregbe. A modell, a 71 éves Walter Botts, egy újságírónak arról panaszkodott, hogy anyagi gondjai miatt visszamenőleg hatezer dollár nyugdíjat kér a hadseregtől, de mivel tíz nappal kevesebbet szolgált a kelleténél, a hadsereg nem fizet. Periit a Hegyközben Trilla a Volgán Nem tudom pontosan, mibe kerül egy ilyen szirénázó autóduda. A vállalatnál, amelynek kocsijába X. igazgató rendeletére beszerelték, háromezer forintról beszélnek. Kollégám, az autóalkatrészek szakembere szerint úgy ezernégyszáz— ezerötszáz forint között lehet az ára: ilyen passziót tehát egy magánautós megengedhet magának. Az azonban biztos, hogy X. igazgatónak nagyon sokba kerül ez a duda, s hogy ennél költségesebb passziót aligha találhatott volna ki. Arról van szó ugyanis, hogy a vállalat, ahol X. igazgatós- kodik, enyhén szólva gyengécske. Évek óta éppen hogy csak vegetál, például az idén sem fizetett egyetlen fillér nyereség- részesedést sem. Az igazgató ennek ellenére meglehetősen biztosan érezhette magát a nyeregben. Hiszen mindenkinek az volt a véleménye, már akiké hivatalosan számít, hogy X. rendes, szorgalmas, hozzáértő ember, aki életét áldozza a vállalatért, s igazán nem tehet róla, hogy még ez az áldozat is kevés. Egészen addig, amíg a múlt hónapban az igazgató nem szereltetett trillázó kürtöt abba a Volgába, amely jogilag a vállalaté, gyakorlatilag azonban csak ő jár rajta. A különleges autóduda különleges gondolkozásra késztette nemcsak a vállalat dolgozóit, hanem X. igazgató felügyeletet gyakorló főnökeit is. Elkezdtek töprengeni: vajon miért kell ilyen autótülök? Kik szoktak ilyet használni és miért? A gondolatmenet onnan kezdődött, hogy a vállalati gépkocsi munkaeszköz, nem pedig díszhintó. Arra való, hogy a vállalat vezetői a lehető leggyorsabban jussanak el oda, ahol dolguk van. No már most, mit segít ebben a trilla? Semmit az égvilágon. Hát akkor miben segíti? Abban, hogy a vállalat igazgatójára felfigyeljenek. És egyáltalán: egy ilyen gyenge vállalatnál nincs más gond, mint egy különleges autóduda beszerzése? Ezek után foglalkozni kezdtek a vállalat gondjaival. Alaposan, körültekintően. Már csak azért is, nehogy a felügyeletet gyakorló főnököket az a vád érhesse: irigyek a trillára, s azért kezdik kritikus szemmel nézegetni X. igazgató működését. A trillázó hang szinte harci riadót fújt. És kezdtek nemcsak a trillára figyelni, hanem arra is, amit a vállalat dolgozói mondanak. Kiderült, hogy ez a gyengécske vállalat egyebek mellett azért olyan gyenge, mert gyenge az igazgatója is. Márpedig ez esetben az álláspont világos: egy igazgatónak joga van ugyan a kocsijába trillázó dudát szereltetni, mert ennyi pénzt még a leggyengébb magyar állami vállalat is könnyen nélkülözhet, nincs joga viszont rosszul vezetni a vállalatot. Mert X. tulajdonképpen rendes ember, de meglehetősen középszerű. Szorgalmával álcázta ugyan tehetetlenségét, ami abban is megnyilvánult, hogy egész nap, sőt, fél éjszakákat ült az irodájában, de csak azért, mert képtelen a dolgokban dönteni, intézkedni. S innen már nincs messze a végkövetkeztetés: tulajdonképpen nem X. áldozta életét a vállalatért, hanem a vállalat X. áldozata. Gyönyörű vidéke a Zempléni-hegységnek a Hegyköz. Pálháza és Kishuta környékén emelkedik az 500 méter magas Som-hegy, amelynek egy részét az utóbbi 10—12 évben észrevehetően lebányászták. Itt található ugyanis az ország legnagyobb perlittermelő üzeme. Az első években jobbára még csak a külföldi cégek ismerték fel a perlitnek, ennek a rendkívül könnyű építő- és szigetelőanyagnak a jelentőségét. Rangja, neve volt már a nemzetközi piacon, amikor a hazai vállalatok is kezdtek érdeklődni iránta. Azóta évről évre nő a kereslet a perlit iránt, s az elmúlt évben már az 50 ezer tonnát is meghaladta a termelés. A növekvő igények kielégítése szükségessé tette a pál- házi üzem bővítését. Már elkészült a második szárító dob, s a termelés további növelése érdekében egy nagyobb teljesítményű osztályo- zót és egy másik termelő sort is építenek. A szállítás és rakodás megkönnyítésére pedig egy keskeny vágányú vasúti pályát létesítenek. Ezt összekötik a hegyközi kisvas- úttal, hogy ilyen módon a neve szerint gyöngyöt jelentő értékes pálházi perlit az eddiginél is gyorsabban eljuthasson a hazai és a külföldi piacokra. Persze, most akadnak olyan, minden kákán csomót kereső emberek, akik azt mondják: X-et fel kell cserélni egy jobb vezetővel, de vajon ha nem jut eszébe ez a szerencsétlen kürtötlet, megtették volraa-e? Ezeknek az embereknek azonban csak félig van igazuk. Mert nem vitás, hogy a trillázó duda meggyorsította X. távozását. Legalább ennyire kétségtelen azonban az Is, hogy az alkalmatlan, rossz vezetők napja mindenképpen leáldozóban van. Eljött az ideje, hogy a vezetőket ne úgy általában becsüljük. A többséget, a jókat, az eredményesen dolgozókat, a megfelelő tudású és képességű igazgatókat elismerjük, a meg nem felelőknek viszont, ha talán lassan is, de legalább biztosan búcsút mondunk. Mert X. gépkocsivezetője akármennyire is trilláztatta a főnöki dudát, nem tudta túlharsogni Fock Jenő miniszterelnök szavait: „A jól dolgozó vezetőket megbecsüljük, a vezetésre alkalmatlanoktól viszont emberségesen, de az eddiginél határozottabban megválunk. Ezt vállalnunk kell, mert ezt követeli tőlünk a dolgozó nép érdeke.” Bizony, X. a lehető legrosszabbkor vásárolt trillázó dudát. Vagy a legjobbkor? PINTÉR ISTVÁN
