Déli Hírlap, 1971. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-22 / 171. szám

a miskolciaké a szó Továbbképzés Szinva-„ügyben” * Belvárosi szakaszán találjuk a szúnyogok, törött edények és tott szigeteit. A kalauz, a gyermek és a maci Fiatal házaspár szállt fel a vonatra. Az édesanya karján hároméves forma kislány csodálkozik rá az utasokra, és megszeppenve hallgatja a tarka hangzavart a kupéban. Ügy öleli magához a maciját is, mintha el akarná tőle va­laki venni. Nemsokára meg­érkezik a kalauz is, aki a szo­kásos mondattal köszönti az utasokat: Üj felszállók jegyeit kérem. A kislány kíváncsian tekint fel a vasutas bácsira, akinek apukája máris nyújt­ja ft jegyeket. — Baj van — mondja mo­solyogva a kalauz, amire még a szülök is felkapják a fe­jüket. Az apuka kérdezi is, hogy mi a hiba? — Csak akkor viszem el ezt a kislányt, ha nekem adja a macit. Ekkor szólalt meg először a gyerek, egyetlen szót mon­dott: Hogyne! A derűs pillanat mindenki figyelmét a gyermekre vonta, a kalauz bácsi is jókedvűen ment tovább. Jó ilyen epizó­doknak tanúja lenni a vona­ton, ahol többnyire csak bosszúság éri az embert. Hogy derűs legyen az utazás, az nemcsak az utasokon, ha­nem a jegykezelőn is múlik. Mindezt azért mondtam el, és írtam meg a DH-nak, mert az lenne az igazi, ha minden kalauz ilyen lenne. U. F. Miskolc Ventillátor a kapualjban A Hunyadi utca 17. szám alatt lakunk. Szomszédsá­gunkban a Fodrász Ktsz egyik üzlete működik. Kta. egy hónapja, hogy felszerel­tek egy ventillátort, amely nagyon zavarja a ház lakói­nak nyugalmát. Ugyanis a ventillátort a zárt kapualj­ban helyezték el, ami a mo­tor zúgását felerősíti, meg­sokszorozza. Nem is beszél­ve az elhasznált levegőről, s a fodrászatban használt kü­lönböző vegyszerek egészség­re ártalmas „illatáról”, amit ez a szellőztető berendezés kibocsát az orrunk alá. Így kénytelenek vagyunk csukott ajtók mögött élni a legrek- kenőbb melegben. Kiss László és még öt aláírás Beszéltünk a Fodrász Ktsz vezetőivel, akik megígérték, rövid határidőn belül intéz­kednek panaszuk méltányos megoldása érdekében. (A szerk.) Kapára vár a dudva A Szentpéteri kapui lakó­telep vasút felőli oldalán már megkezdődött a terep- rendezés, bontják a régi fel­vonulási épületeket, remél­hetőleg mihamar csinos is lesz ez a vidék. Ilyen mun­kálatokra viszont nincs szük­ség ugyanennek a lakótelep­nek az országút felőli részén, ahol máris hozzákezdhetné­nek egy kis tereprendezési akcióhoz. Hogy mi indokolja ezt? A kórház felőli oldalon épült lakóházak környéke „alig lát­szik ki” a dudvából, olyan elhanyagolt ez a terület, hogy egy tájékozatlan kisgyerek bizonyára el is tévedne a magasra nőtt gazban. Az itt lakókat nem zavarja ez az esztétikailag egyáltalán nem szívderítő látvány? Bizonyá­ra akac&a vállalkozó, a bér­házak lakói között jó néhány, hogy társadalmi munkában segítenék rendbe tenni a környéket, ha lenne, aki megszervezné ezt a munkát. Bizonyára nekik sem mind­egy, hogy milyen a környék, ahol az otthonuk, lakásuk patkányok védetté nyilváni- (Jármay György rajza) „Csupasz” ember a vonaton Hétvégeken gyakori látvány a Tiszai pályaudvaron és a szél­rózsa minden irányába induló vonatokon a részeg ember. A garatra jól felöntött delikvens a legelemibb udvariassági sza­bályokról is elfeledkezik, csak az üveget szorongatja hihetetlen figyelemmel és szeretettel. Ezt tette három fiatal mázó is, akik köziig az egyik nő volt. A két férfi már olyan állapotban hup­pant le az ülésre, hogy a követ­kező pillanatban el is nyomta őket a buzgóság A vonat rándulásaira azonban fel-fel ébredtek, felrikoltottak és randalírozni kezdtek. Az egyi­kük, az „üvegfelelős” — miután jót húzott a palackból —, kollé­gáját is kínálta, aki nem ufasí1 tóttá vissza e szívességet, annak ellenére, hogy alig találta meg a száját. A harmadik vagy negye­dik megállót' követően az Ózd felé haladó vonaton az egyikük hirtelen gondolt egyet és lehúz­ta magáról az inget. Félmeztele­nül mutogatta magát, s azzal di­csekedett, hogy az ő bőre mi­lyen szép barna. Az utasok vi­szont kíváncsiak lennének arra, hogy már a Tiszai pályaudvaron az indulás előtt miért nem fog­ják fülön az ilyen garázda ele­meket, és szállítanák oda, ahol megfelelő kezelésben részesülné­nek: a kijózanítóba?! Mert ha valaki egy tízperces utazás után már ilyen részeg, az egészen biz­tos, nem a vonaton kezdte kós­tolgatni az italt, hanem már jó­val előbb, az italboltban vagy a talponállóban. Egyébként is van a vasútnak egy olyan rendelke­zése, hogy részeg embert szállí­tani tilos. Nem ártana ennek ér­vényt szerezni. H. F., Miskolc Rovatvezető: KOLTAI JÓZSEFNÉ Már 1968-ban panaszolták Túl zajos a gabonatisztító 4 „Tisztelt Szerkesztőség!... A Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat a Kun Béla u. 1. és 3. számú bérháza ud­vari lakásainak közvetlen kö­zelében 1967 óta üzemeltet a nyári hónapok alatt egy erős zajjal működő gabonatisztító- és szárítógépet. Ennek a gépnek a dübörgő zajától és nyersolajbűzétől sem nappal, sem éjjel (de még ünnepna­pokon sem!) nincs nyugal­munk ... Egyébként a fenti panaszunkkal már egy ízben (még 1968-ban) a Miskolc vá­ros I. kerületi tanács vb ke­reskedelmi és ipari csoport­jához is fordultunk ...” — ír­ják július 18-án keltezett le­velükben a fent említett ház lakói. Zárt ablakok A mozgatható szárítógép valóban négy éve működik aratás idején a malomudva­ron. Törekszál és pörkölt bú- zamagillat árad körülötte. Ha megfordulna a szél, a felvert por és törek mind a szom­szédban levő Kim Béla utca 1. számú ház udvari front­jának csapódna, ahol egyet­lenegy ablak sincs nyitva. A lakók tartanak ettől a lehető­ségtől. A poron túl elsősor­ban a zajt fogja meg ez az U-alakú épületszárny. Az eső bosszúja Menner Iván főmérnök ka­lauzol végig az István-ma- lom udvarán. Elmondja, hogy ebben az évben a malom a szokásosnál kevesebb árut tud tárolni, ezért a szárítást is hamarább fejezik be. Ha nincs a tegnapelőtti eső, egy héten belül végeztek volna. Az udvaron, végig az épüle­tek között állnak a vontatók, teherautók, rajtuk a frissen aratott, csépelt búzaszemek tonnái. Kriván Antal har­minc éve van itt a malom­nál, a mázsaháztól szólítjuk el. A hejőbábai, a tiszapal- konyai, a sajószögedi téeszek búzáit dicséri, jó minőségű­ek, s nedvességtartalmuk is 13 százalékos csupán. Ame­lyiknek 16 százalék fölött van, az a szárítógép forró rostái közé kerül. Lényegé­ben tehát a nedves időjárás „termeli” a Kun Béla utca 1. számú ház lakói panaszol­ta zajt. Persze, ez sovány vi­gasz. hiszen biztos van rá mód. hogy a hanghatást csökkentsék Hangfallal? A főmérnök széttárja kar­ját: a most épülő 50 méter magas gabonasiló 1973-ra ké­szül el. Akkorra megszűnik a zaj. De addig . .. Vannak országok, ahol a repülőtereket a zajártalmat megelőzendő, magas hangfal­lal veszik körül. Miért ne le­hetne ezt megcsinálni egész kicsinyben a szárítógép ese­tében?! A B.-A.-Z. megyei Gabona­felvásárló és Feldolgozó Vál­lalat igazgatója 1968-ban (!) a következő sorokkal fejezte be válaszát a ház lakóihoz intézett levélben. „A szárító­gép bekapcsolásához szükség esetén népgazdasági érdek fűződik, a néhány órás kel­lemetlen zaj okozásáért szí­ves elnézésüket kérjük.” Eh­hez két hozzáfűzni valónk van: 1. nem mindegy az, hogy egy úgynevezett nép- gazdasági érdeket hogyan ér­vényesítenek. 2. egy több éves kellemetlenségért az ott­honuk nyugalmában megza­vart embereknek ne az elné­zését kérjék, hanem a lehe­tőségek szerint igyekezzenek a kellemetlenséget csökken­teni. NY. SZ. Ha nem csúszik a határidő Több kerül a borítékba Az országnak fontos, nagy ipari beruházások megvalósí­tását segíti a kormánynak az az intézkedése, amely sze­rint kiemelt munkahelyeken az építési és szerelő vállala­tok magasabb haszonkulcsot számíthatnak fel, így a ko­rábbinál jóval több különféle célprémiummal ösztönözhetik a dolgozókat az előírt felada­tok, a határidők teljesítésére. Ez a személyi ösztönzési rendszer a mezőgazdasági be­ruházásoknál nem érvénye­síthető: Kivétel ez alól a kis­körei vízlépcső és öntöző- rendszerei, amelyek a mun­kálatok befejeztével csaknem Keszthelyi fürdőzés Az IBUSZ miskolci irodá­jának nagyszabású nyári bel­földi rendezvénye az augusz­tus 19-én kezdődő, s 22-én befejeződő keszthelyi fürdő­program. A résztvevők kü- lönvonattal utaznak a híres fürdőhelyre. Ma reggel érdeklődtünk az IBUSZ-nál, sikert aratott-e a miskolciak, borsodiak között a négynapos balatoni fürdő­program ötlete? — Teljes mértékben — hangzott a válasz. — Az ed­dig jelentkezettek száma négyszáz felé közeledik. A nagy érdeklődésre való te­kintettel a jelentkezési ha­táridőt augusztus 1-ig meg­hosszabbítottuk. Elsősorban azok érdekében, akik az utol­só pillanatig reménykedtek, hogy mégiscsak sikerül sze­rezniük egy balatoni beuta­lót. Ez a négy nap mindenek­előtt őket kárpótolhatja ... van. V. K. Miskolc Egy esőkabát története egymillió holdnyi területre juttatnak el öntözővizet, s ebből 524 ezer holdnyi az a terület, amelyet újonnan ren­deznek be öntözésre. Az építési munkák ütemes kivitelezésének támogatása céljából a vízlépcső beruhá­zását végző építő szak- és szerelőipari vállalatok, vala­mint vízügyi igazgatóságok munkásaira és műszaki dol­gozóira kiterjesztették a ki­emelt ipari beruházásoknál érvényesíthető személyi érde­keltségi rendszert. Eszerint ha a vállalatok és vízügyi igazgatóságok ezeken a mun­kahelyeken határidőre telje­sítik a feladatokat, akkor a célprémiumként kifizetett bérköltség nem minősül bér- fejlesztésnek. Ettől a kedvez­ményes elbírálástól elesnek azok a kivitelezők, amelyek elmaradnak az építési ütem­től, vagy nem teljesítik, nem tartják a határidőket. Kiemelt ipari beruházás Borsodban is számtalan akad, amelyeknek mintegy 80 szá­zalékánál a kivitelezési mun­kálatokat a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat végzi. Ök építik a rúd- és dróthengerművet Ózdon, a sörgyárat Bőcsön, a finom­hengersort a Lenin Kohásza­ti Művekben, a húskombiná­tot Miskolcon, emellett be­kapcsolódnak a HCM-nél kezdődő építkezésekbe, ott lesznek a sajószentpéteri üveggyár beruházásainál is. Ténykedésük tehát az egész megyére kiterjed. Az új ösztönzési rendszer tehát Borsod megyében is sok embert érint, akiknek, ha a vállalatok tartják a ha­táridőket. és minőségileg is kifogástalanul dolgoznak, jár a kiemelt pótlék. Korom a város felett Panasz panaszt ér Kazinc­barcikán, amelynek főszerep­lője az Üt- és Vasútépítő Vál­lalat. Közvetlenül az állomás szomszédságában van ugyan­is egy telepük, amely, ha teljes kapacitással dolgozik, berendezéseiből olyan korom- és füstfelhő száll a város fölé, hogy elszömyűlködik az em­ber. A környékbeli lakók még ablakot sem nyithatnak, mert friss levegő helyett csak tö­mény füstöt lélegezhetné­nek be. Az ügyet több ízben szóvá tettük már a tanácsnál, - de érdemleges választ minded­dig nem kaptunk. Bármeny­nyire furcsa is, de ez az üzem nem illik egy lakóte­lep kellős közepébe, a kór­ház közvetlen szomszédságá­ba. A városon kívül van elég hely és terület, ahol — eset­leg — zavartalanul dolgoz­hatna ez a telep, és a füst miatt senki sem emelne ki­fogást. Nem lehetne valamit mégis tenni, elsősorban a la­kosság érdekében? H. I. Miskolc Harminc évig ló­gott az esőkabát a la­kás' különböző szek­rényeiben, az utóbbi éveket már a lomok között, egy szögre akasztva töltötte. Tu­lajdonosa — egy idős, amolyan jobb világot látott férfiú — néha­napján még mesélt azokról az időkről, amikor neki is, és a viharvert esőkabát­nak is szerepe volt. A történetek a kabáttal együtt fakultak, a „békebeli”, elnyúzha- tatlan köpeny pedig egyre több konflik­tust okozott. Minden­kinek útban volt, mindenki ki akarta dobni. Végül a kabát gazdája — hosszas ví­vódás után — rászán­ta magát, hogy meg­szabadul tőle. A kuka tetejére rakta — titkon abban bízva, hogy a szeme­tesek vagy valami írás szegény ember kapva kap az aján­dékon, valaki felveszi még egyszer az eső­kabátot. Eltelt két hét, s nem történt semmi. Aztán meg­jöttek a szemetesek — ritkán teszik erre­felé tiszteletüket — és becsöngettek, majd közölték, hogy a lca- bát olyan nagy mére­tű tárgy, ami elduga­szolná a kuka-kocsi szívóberendezését. És letették az ajtó elé ... Ismerősünk ezután felajánlotta esőköpe­nyét a környékbeli MÉH-telepre járó gu­berálóknak, akik elő­ször nem értették, miről van szó, aztán megmustrálva a hol­mit, mondták, hogy köszönik szépen, de ez nagy is, meg öreg is, és egyáltalán: mi­re való? Aznap délután kis tüzet rakott az öreg­úr az udvaron. Az égő gumi fojtó szür­ke füstöt eregetett, még a szomszédból is átszóltak, hogy ne büdösítsen már me­gint. A kabátból még mindig maradt egy jókora darab. Ismerő­sünk kis gödröt ásott a kert végében, s egy kicsit szomorúan, de főleg értetlenül, elte­mette a köpönyeget. Ipusztai) T. F. 4 millió forint étkeztetésre A Lenin Kohászati Művek több száz dolgozója veszi na­ponta igénybe a kedvezmé­nyes üzemi étkezés lehetősé­gét. A vállalat évente 4 mil­lió 156 ezer forintot költ ilyen célra.

Next

/
Thumbnails
Contents