Déli Hírlap, 1971. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-22 / 171. szám

Szép szenvedélyek Marjalaki Kiss Lajossal, Miskolc múltjának tudós kutató­jával beszélgettem a minap. A 84 éves Lajos bácsi néhány év óta visszavonultan él ugyan, de mindmáig szívesen fo­gadja azokat, akik jótanácsért fordulnak hozzá, emlékezetének tárháza még mindig kimeríthetetlen és megbízható. Feles­leges lenne most részleteznem, mi mindent tett az egykori polgári iskolai tanár azért, hogy jobban ismerjük Miskolc és az ország történelmét, hiszen munkássága széles körben ismert, könyvei, jegyzetei, egyéb publikációi mindmáig köz­kézén forognak. De szeretném idézni azt a mondatát, amit magam, és remélem sokak okulására elhoztam erről a be­szélgetésről: „Teljes volt az életem, mert a tanári hivatásom, családom mellett azzal foglalkozhattam, amit nagyon sze­rettem.” Divat manapság valamiféle hobbyt űzni. Van, aki gyufa­szálból állítja össze a Parlament makettjét, mások a mo­dellezésre, a bélyeggyűjtésre, népművészeti tárgyak, vagy ódon ritkaságok felkutatására áldozzák szabad idejük jóré­szét. Mind hasznos és főleg élvezetes mulatság. De azért mégis rangsorolni lehet a szenvedélyeket, s e rangsorban kétségkívül azokat illetik az első helyek, melyek a társa­dalom számára is hasznosak. Persze, nem lehet mindenki régész, biológus, történész, hi­szen e tudományok amatőr gyakorlóinak is széles körű in­telligenciával, bizonyos fokú előképzettséggel kell rendel­keznie. Illetve nem gyakorolhatja bárki olyan fokon — ön­tevékenyen — a kutátómunkát, ahogy azt Marjalaki Kiss Lajos és sokan mások gyakorolták. Mert nem áll egyedül itt, Miskolcon sem. Tudok róla, hogy dr. Saád Andor fő­orvos ősrégészettel foglalkozik; Fóris Ferenc nyugdíjas ta­nár világviszonylatban is jelentős zuzmó-gyűjteménnyel rendelkezik. Jakab Zoltán a rovarvilág rejtelmeit kutat­ja, ismét mások a miskolci kohászat és a többi iparág múltjáról gyűjtöttek össze érdekes anyagot. Az utóbbiak közé sorolható például Nagy Béla, aki nem volt rest Bécs- be utazni, hogy az ottani levéltári anyagok átböngészésével próbáljon választ adni a régi kérdésre: pontosan mikor alapították a diósgyőri Papírgyárat. Nos, a felsoroltak a szép szenvedélyt űző miskolciak él­vonalába tartoznak. Sajnálatos, hogy — mint maguk is mond­ják —, kevés fiatal sorakozott fel az utóbbi években mögé­jük. Pedig, ha valaki idejekorán és avatott mesterek segít­ségével, útmutatásával lát munkához, akkor sok örömet ta­lálhat a gyűjtő, kutató munkában, akkor is, ha szakképzett­sége, kenyérkereső hivatása egészen más irányú. Erre is tu­dok jó példát. H. Szabó Béla. aki hivatalnokként élte le az életét, a megye, sőt Észak-Magyarország természeti kincsei­nek kitűnő ismerője. Olyannyira, hogy tudását, lelkes termi akarását ma már főhivatásában is kamatoztathatja, hiszen Észak-Magyarország természetvédelmi felügyelőjévé nevezték ki nemrégiben. Sok évvel ezelőtt azonban 6 is csak, mint lel­kes érdeklődő csatlakozott tudósunkhoz, Jávorka Sándorhoz. A fiatalok honismereti nevelése is az ilyen szép szenvedé­lyek ébresztését, szervezett támogatását szolgálja. Jó lenne, ha a borsodi szakkörök, de ezeken túl. minden érdeklődő, szabad idejét hasznosan eltölteni kívánó fiatal megkeresné az utat — az iskolák, KISZ-szervezetek támogatásával — azokhoz, akik egy élet gazdag tapasztalataival a hátuk mö­gött, szívesen vállalnák a tanítómester szerepét. Nagy munka kezdődik: nemzeti értékeink, a természeti rit­kaságok, műemlékek leltárba vételéhez fognak hozzá rövide­sen a szakemberek. Sok lelkes társadalmi munkás segítségét igénylik. Jó lenne, ha az erdőt, mezőt figyelő szemmel be­járó önkéntesek közt évről évre több lenne a fiatal, egyre többen választanák — szép szenvedélyként — a társadalom számára is hasznos, s nekik is nagy gyönyörűséget okozó kutatómunkát. BÉKÉS DEZSŐ Áruvásárlási kölcsönakció Bővítették a listát Képünkön — lehet, hogy nem egészen véletlenül?! — jobb kedvűnek látszik a Győrt étterem szakácsa, mint a vendég. Az emberek szívesebben keresik jel az úgynevezett „a la carte”-s önkiszolgáló éttermeket, ezek közé tartozik a vállalat nagy forgalmú gyors étkez­déje. (Hegedűs Béla felvételei) Ezrek közös konyhája A Belkereskedelmi Minisz­térium a Magyar Nemzeti Bankkal és az Országos Ta­karékpénztárral egyetértés­ben, augusztus 2-től bővíti az áruvásárlási kölcsönakcióban árusítható cikkek jegyzékét, s egyes árucikkeknél az ed­diginél kedvezőbb fizetési fel­tételeket biztosít. Az elektromos háztartási hűtőszekrények—1972. már­cius 31-ig — 5000 Ft-os árig 10, azon felül 20 százalék elő­leggel vásárolhatók részletre. A mosógépek ugyanilyen ked­vezménnyel vásárolhatók. 1971. december 31-ig az ösz- szes televízió készüléket és háztartási varrógépet részlet­re árusítják, 10 százalékos elő­leg lefizetése mellett. Az 1000 forintnál drágább rádiók és a Szafemár rádió (880 forint), valamint a mag­netofonok 5000 forintos árig 10, azon felül 20 százalékos előleggel vásárolhatók az év végéig. Valamennyi kismo­torkerékpár (50 köbcentiig) részletre vásárolható. A 125 köbcentiméteres és az annál nagyobb motorkerékpár — 1972. március 31-ig — ked­vezményes, 10 százalékos elő­leg lefizetése mellett kapható. A részletvásárlási jegyzékre felvették az 1500 forintnál drágább belföldi gyártmá­nyú vezetékes és propán-bu­tán gáztűzhelyeket, ezek 30 százalék előleg lefizetése mellett vásárolhatók az év végéig. Készülőben a Keleti Csúcsvízm ű Várhatóan 1973-ra elkészül a Keleti Csúcsvízmű I. üte­me. A 130 millió forintos be­ruházással napi 15 ezer köb­méter vízhez jut Miskolc. Ugyancsak a IV. ötéves terv éveiben fejeződik be az előző tervidőszakban megkezdett napi 70 ezer köbméter kapa­citású szenyvíztisztító telep építése is. IT • r rA"* • Ij építőipari szállók Ebben az évben 21 millió forintot költenek a megyei építő- és építőanyagipari vál­lalatok munkásszállóinak fenntartására. Miskolcon az idén fejezi be a BÁÉV egy 200 férőhelyes építőipari munkásszálló építését. A meglevő 1200 személyes szál­láson pedig bevezetik a gáz­fűtést. A gondokat azonban még ez sem oldja meg... Ugyancsak Miskolcon épül az ÉÁÉV 400 személyes mun­kásszállója is, amely a ter­vek szerint 1973-ra készül el. Ózdon 240 személyes szál­lót épít dolgozói részére a vállalat. Csak ez a két utóbbi ÉÁÉV-munkásszálló 24 mil­lió forintba kerül! A Miskolci Építőipari Vál­lalat 80, a Miskolci Mélyépí­tő Vállalat 200, a Miskolci Közlekedési Építő Vállalat 60, a Miskolci Közúti Építő Vállalat pedig 100 férőhely- lyel bővíti munkásszállását. Ez utóbbi — a várromról is jól látható — sebesen ké­szül. A lomha munkagépek mellett munkásemberek terí­tik szét a zúzalékkövet. Fia­tal diákokat, akiket keres­tünk, viszont sehol nem lát­juk. — ők már a táborban van­nak. Reggel 7-től 1-ig dol­goztak — mondja Lajos bá­csi, s mutatja a távolban a Zichy-kastély kertjén túli ré­ten az egyik sátor sárgáját. Sok légy, sok kaja A hat sátor félkörive előtt két zuhany és hat csap fo­gadja a tócsán átkelő látoga­Naponta 21 ezer embert étkeztet a Bükkvidéki Ven­déglátóipari Vállalat a vá­rosban. Az üzemi konyhán étkezők gyakran panaszol­ják, hogy egyhangú és gyen­ge minőségű a menü. A ven­déglátóipari vállalat vezetői egyetértenek a panaszok többségével, de azzal mente­getőznek, hogy a csaknem 10 éve megállapított ételanyag- normák felett igencsak el­tót. A félkörben kugligolyó akasztóié ja, két röplabda­palánk dacol a széllel. A miskolci 3. sz. Ipari Szakkö­zépiskola útépítő szakának harmadik és negyedik évfo­lyamos tanulói töltik itt nyá­ri termelési gyakorlatukat. Július 11-től augusztus 7-ig lesz itt a második csoport, vezetőjükkel, Mende Miklós tanárral. A napsütötte bőrű, jó kondíciójú fiúk lassan elő­jönnek sátraikból. — Mivel foglalkoztok mun­ka után? — Most éppen légy-hesse- getéssel. A legelő sarkában van a táborunk, s ha erre jön a csorda, elárasztanak ■bennünket a legyek. — Hessentsük el őket egy focimeccsel! Mindenki benne van, már rúgjuk is a labdát két komoly futballkapu kö­zött. Közben szó esik a mun­káról amelyben ugyanilyen feladatokat kapnak, mint a rendes útépítő munkások. — Nem nehéz? 0' Miskolc minden egyes la­kosára 13 062 forint költség- vetési ráfordítás jutott a III. ötéves terv időszakában. A tanács költségvetéséből egy lakosra jutó összeg öt év alatt 39.1 százalékkal nőtt, s tavaly már elérte a 3 024 forintot. Az egy lakosra jutó szállt az idő. Senkinek sem kell bizonygatni, hogy a sze­mélyenkénti 5—6 forintos anyagnorma mellett, eleve nem lehet jó és változatos menüket készíteni minden­nap. Ezt a visszás helyzetet felismerve, több vállalat és intézmény komoly árkiegé­szítést nyújt a vállalat nor­magazdálkodásához. Különö­sen nagy szükség van erre az építő- és a vegyipar terüle­— Megcsináljuk, meg az­tán itt nem éheztetnek min­ket. Annyi és olyan jó kaját kapunk, hogy az mór kész pocséklás. — Hol étkeztek? — A kastélyban. Lantzene és gitárszó A Zichy-kastély szobái-ter- mei és több holdas parkja nemrégen még tüdőbetegek gyógyítását szolgálták. Most átalakítják, renoválják az épületet, s a jövőben szelle­mi fogyatékos gyerekek ott­hona lesz az ősi épület. A gondnok kérésünkre felnyi­tott néhány régi szobát. A te­rasz fölötti terem most mun­kásszállás. Az itt dolgozó ipa­rosok megkaparták a falborí­tást, s itt-ott rokokó fali fes­tés bukkant elő a mészréteg alól. Az egyik helyen két fi­gurát látni, kezükben lant­tal. Jó lenne, ha szakértő is megvizsgálná: van-e művé­szi értéke! Amint kilépnénk az ajtón, gitárszó hallatszik föl. A falra kapjuk a sze­münk .. — Nem a figurák zenélnek, a szakközépiskolá­sok odaát a táborban — mondja a gondnok, s behúz­za mögöttünk most már vég­leg a több száz éves tölgyfa­ajtót. NY. SZ. költségráfordításból legtöbb szociális és egészségügyi ki­adásokra jutott (5 év alatt egy-egy lakosra 6485 forint), míg a legkevesebb (5 év alatt egy-egy lakosra 16 forint) a rend- és jogbiztosítással kap­csolatos kiadásokra. tén, ahol a dolgozók többsé­ge nehéz fizikai munkát vé­gez. A vállalat távlati terveiben szerepel Miskolc harmadik önkiszolgáló éttermének meg­építése a majdani diósgyőr- vasgyári vásárcsarnok mel­letti területen. Ezenkívül az ózdi dróthúzósor-építkezésnél egyelőre egy 500 fős üzemi konyhát állítanak fel. Az ole­fin-program keretében épülő leninvárosi hőerőmű dolgozói számára pedig egy 3500 sze­mélyre méretezett üzemi ét­kezőt létesítenek. Hasonló beruházást valósítanak meg a Tiszai Vegyikombinátban is 1971—73 között. Érdekes módon bővíti profilját a vál­lalat, magukra vállalták az épülő új hejőcsábai cement- mű 360 fős munkásszállásá­nak a kezelését. A jövőben pedig több megyei munkás­szálló étkeztetését, valamint teljes ellátását veszik át. lökb targoncát nyárt a D1GÉP Az elmúlt évhez viszonyít­va négyszeresére növeli a IV. ötéves terv időszakában tar­goncagyártását a Diósgyőri Gépgyár. A hazai és nem­zetközi piacokon különösen a DET—2-es Diesel-motoros emelővillás targoncák iránt nagy a kereslet. A diósgyőri vállalat ezekből a targoncák­ból már az idén 500 darabot gyárt, de felkészülnek még nagyobb sorozatok gyártásá­ra is. REFLEKTOR Ma Budapesten fogadás lesz a lengyel nagykövetsé­gen, a Lengyel Népköztársa­ság nemzeti ünnepe alkalmá­ból. Kecskeméten paradi­csomtenyésztési bemutató lesz a Zöldségtermesztési Kutató Intézetben. Keszthelyen a Budapest Táncegyüttes sze­repel. Mosonmagyaróvárott gyógyfürdő-üdülésügyi anké- tot rendeznek. Salgótar­jánban tanácskozás lesz a Mikszáth Kálmán születésé­nek 125. évfordulója alkal­mából rendezendő ünnepsé­gek programjáról. Szege­den bemutatják az Ecseri la- kodalmas-t. Szolnokon ün­nepségeket rendeznek a MÁV Járműjavítóban a Tanácsköz­társaság idején Szolnoknál végrehajtott nagy áttörés év­fordulója alkalmából. Za­laegerszegen megnyüik az or­szág legnagyobb ABC-áru- háza. A „PROMETHEUS” Tüzeléstechnikai Vállalat (Budapest) felvételre keres korszerű, automatikus olajtüzelő berendezések hazai és kül­földi szereléséhez szakmai gyakorlattal rendelkező központi­fűtés szerelőket, csőszerelőket és férfi segédmunkásokat. Teljesítménybér, változó munkahelyek. Jelentkezés levélben Borsos Lajos kirendeltségvezetönél Miskolc, Széchenyi u. 23. vagy telefonon du. 14 órától a 16-942 számon. Diákok Boldogkőn Út épül az öreg várhoz — A régi öregek szerint amarra, a szentiváni fenyves irá­nyába térítették el az utazót a várromok közül éjszakánként előmerészkedö szellem-félék, a veressipkások — meséli Bol­dogkővárának romos tetején Kurilla Lajos bácsi, a várőr. Az 1295-ben épült vár, amelyet 1665-ben és 1701-ben is felrob­bantottak a császáriak, az utóbbi évben kezdte meg újjászü­letését. A Megyei Idegenforgalmi Hivatal kezelésében abla­kokat, s fedelet kapott a lovagterme, és még néhány lakha­tóvá tett szoba is berendezésre vár. Persze addig nem lesz itt turistaszállás, míg ivóvíz nem kerül a várba, és jó autó­út... Egy lakosra 13 ezer íorint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents