Déli Hírlap, 1971. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-21 / 170. szám

ík „Moby Dick” a Mályi-íavqn. A legutóbbi versenyről készült felvételünk ugyan nem . érzékelteti, milyen erős szél fúj a Mályi- tavon,' a szakértők azért mégis megállapít­ják, hogy erősen hiányozhatott a hajókat mozgató elemi erő. Amióta a televízió be­mutatta a világhírű regény filmváltozatát, a Moby Diek-ről, a fehér bálnáról szóló törté­netet megelevenítő filmet, azóta ilyen gyen­ge szeles időben a,Mályi-tón is szólássá vált az „Ott fúj!” felkiáltás. (Ezt kiáltotta min­dig az őrt álló matróz az árbóckosárban, ha a távolban feltűnt a bálna jellegzetes fel­felé lövellő vízsugara.) Vasárnap délelőtt egyetlen egyszer sem hangzott fel a kiáltás, délután azonban már korántsem volt ilyen békés a tó képe. Olyan erős szél kerekedett, hogy a versenyzőknek már nem volt idejük azzal figyelmeztetni egymást: „Ott fúj”! — hiszen fújt az mindenütt, akkora erővel, hogy többen a vízbe csapódva, felborulva fejezték be a versenyt. A „Kovács-ügy 99 Tegnap sem döntöttek Tegnap délutánra hívták össze ismét az érdekelteket az alberttélepi labdarúgó. Kovács Béla ügyének tár­gyalására, de mint azt a késő délutáni órákban közölték: a tárgyalás még nem fejező­dött be, s arra sincs kilátás, hogy az ügyet végérvényesen lezárják. Tulajdonkeppen hincs szán­dékunkban ennek a kusza, s a sporterkoksöktől messze álló ügynek további nyilvá­nosságot biztosítani, hiszen a többi az M!LSZ fegyelmi bi­zottságának a dolga, A rész­letek megvizsgálása után ■— reméljük —, a vétkesek el­nyerik méltó büntetésüket, s azzal az ügy végképp lezárul. Lezárul, s eggyel gyarapodik azoknak az eseteknek a szá­ma, amelyeknek mindegyike figyelmeztetésül kellene, hogy Porfelhő lovagok a Bükk Kupán 99 Evenként megismétlődő hagyo­mány már, hogy két napon ke­resztül Borsod országútjait a szivárvány tarka színeit képvi­selő mezekben, csillogó gépeiken szédületes gyorsasággal pörgető kerékpárosok veszik birtokukba. És ahol a „porfelhőlovagok” el­haladnak, ott percekre megáll az élet. Emberek százai bámul­ják a rohanó áradatot, s a dol­gos hétköznapok munkaritmusa, vagy a vasárnap csendem tere- feréje megszakad, önfeledt kiál­tásokkal üdvözlik, biztatják az „országutak vándorait”, mintha csak maguk is részesei lenné­nek e tarka sereg nagyszerű versenyének. Bár — mint aho­gyan Szabó István* az MKSZ főtitkára mondta — „lehetne ezt a nagyszerű viadalt még színe­sebbé, érdekesebbé tenni. Csu­pán egy kicsivel több vidéki propaganda, és néhány szomszéd nemzet versenyzőinek meghívása kellene hozzá. Érdemes rajta elgondolkozni. * Harminc fok árnyékban. De hol van a kopár országúton ár­nyék? Éppen ezért okozott álta­lános feltűnést az első napon Ermler Sándornak, a Bükk Ku­pa elnökének különös ..szere­lése”. Az aszfaltolvasztó hőség­ben könnyedén öltözve, övehez rendőrbotszerű eszközzel érke­zett a rajthelyre. Az alapos szemlélés sem derített fényt a különös tárgyra, mígnem a ..gazda” elégítette ki a kíván­csiskodókat. — Éz egy automata esernyő. Ugyanis. tavaly rettenetesen megáztam a Bükk Kupán. Most elhoztam ezt. hátha elriasztom vele az. égi áldást. Elriasztotta 1 Élmény volt nézni Megyerdi- nek, az újpestiek ^ész-menőjé­nek” versenyzését. Karmester módjára végig dirigálta a két napot. Mindig tudta, mikor kell erősíteni, szökést megkísérelni, robbantani, vagy a mezőnyt visszafogni. Nagy tapasztalatát két fiatalabb klűbtársa, Magyar és Kiss kitűnően kamatoztatta, s nem kis része van abban, hogy az egyéni és a csapatversenyt is a Dózsa nyerte. Közben arra is volt ereje, hogy egy részhajrát, és egy etap-győzelmet is aras­son, sőt a végén elcsípje a ne­gyedik helyet is! Valahogy így kell ezt csinálni, csak — jó, ha a kitűnő taktikai érzékhez, nagy tapssztáltsághoz, még egy kicsivel több erő is párosul! A. nagy viadal kétségtelenül legnehezebb szakasza az aggte­leki hegyi hajrá volt. A hegyte­tőről úgy tűnt, hogy a szerpen­tinen kígyózó kerekesek egy las­sított film szereplői. Szinte állni látszott a mezőny. Pedig jöttek! .. És hogy jöt­tek! A nyeregben állva ,,szag­gatták” a gépet, s apró rántá­sokkal ösztökélték gyorsabb iramra a makacskodó ..paripát”. Zihált a tüdő, a szív a torok­ban lüktetett, az arcok vérei­tekben úsztak ... — ,,szenved­tek” a kerékpárosok. És Sipos, aki pedig a szerpentin aljában még együtt volt négy társával, mégis majd egy percet vert rá a többiekre! szolgáljon a jövőt illetően. Figyelmeztetésül, s ugyanak­kor bizonyítékául is annak, hogy a magyar labdarúgás­ban korántsincs még minden rendben. Szükségtelen az egyedi példa általános tanul­ságait boncolgatni, mindenki érti és érzi, hogy milyen ká­rosak az ilyen ügyek a ma­gyar, s különösen a vidéki labdarúgásra vonatkozóan. A fiatal labdarúgók korai félre- neveléséről nem is szólva! A Kovács-ügyet lezárják: s lezárjuk ml is. Csupán azt szeretnénk hangsúlyozni: Ko­vács Béla hovatartozása, sze­mélye, labdarúgó tudásának mértéke nem tartoznak az el­sődleges okok közé abban, hogy ennyit foglalkoztunk vele. Gélünk az volt, hogy megmutassuk, egy sajnálatos példa segítségével: milyen je­lenségek „pusztítanak” még manapság is a labdarúgás nagy színpadának kulisszái mögött, mi az, amit gyökere­sen ki kell irtani annak ér­dekében, hogy a legkedvel­tebb sportág valóban elindul­jon a mélypontról felfelé ve­zető úton! H. K. Kulcsosliázat avattak I. országos hely iipari találkozó Szombaton és vasárnap az ország különböző városaiból érkezett helyiipari termé­szetjárók vették birtokukba a szentléleki turistaházat. Itt adtak egymásnak találkozót az I. országos helyiipari ter­mészetjáró-találkozó résztve­vői, akik a Miskolci Helyi-, ipari SK természetjáró szak­osztályának vendégei voltak. Szombaton délután a ven­dégeket Ferenczi Lajos, a miskolciak szakosztályveze­tője köszöntötte. Örömmel üdvözölte a Herman Ottóról elnevezett túristaházban Ma- gyarszéky Bélát, a HTE és a BTSZ főtitkárát, a találkozó fővédnökét, Molnár Jánost, a MHVDSZ titkárát, A megnyitót vacsora, dia­vetítés, majd az ország helyi­ipari természetjáróinak prob­lémáit, gondjait megvitató tanácskozás követte. Másnap a természetjárók rövidtúrát rendeztek örvénykőre, majd a Helyiipari forrásánál ünne­pélyesen felavatták a miskol­ci szakosztály most elkészült új kulcsosházát. A túra részt­vevői megkoszorúzták a híres Jókai-em lékm űvet is. A találkozó befejeztével vendégek és vendéglátók örömmel konstatálták, hogy valamennyien elégedetten tá­voznak Szentiélekről, ahol nemcsak kellemes élményben volt részük, hanem az ország helyiipari természetjáróinak közös véleményét is sikerült kiaMdtaniok a szép sportág továbbfejlesztése érdekében. Körkép e Ma délután 17 órakor az MVSC pályáján barátságos labdarúgó-mérkőzésre kerül sor az MVSC és a DVTK csapatai közijít. ®> A Hejőcsabai Építők labdarúgó-együttese vasárnap délután 5 óraikor MNK-mér- kőzés keretében a Dunaújvá­rosi Kohászt fogadja. © A jubileumi Vasutas Kupa B-esoportjában, vasár­nap az MVSC hazai környe­zetben fogadja az eddigi ve­zető, PVSK-együttesél. © A Miskolcon megrende­zendő Vili. magyar ^nemzet­közi asztalitenisz-bajnokságra eddig 15 ország jelentette be részvételét. Először szerepel­nek hazánkban az EAK ver­senyzői. Ezúttal ő jobban! „szenvedett” a, leg­Monostori Gyula Holnapi számunkban tudósítunk Brazília—Magyarország mérkőzésről Holnapra virradóra játssza nagy érdeklődéssel várt ba­rátságos mérkőzését a ma­gyar labdarúgó-válogatott Brazília csapata ellen. Fel­hívjuk kedves olvasóink fi­gyelmét, hogy holnapi szá­munkban részletes beszámo­lót olvashatnak a találkozó lefolyásáról. félek, hogy győzünk...! I Ahogy közeledik a Brazília—Magyarország mérkőzés időpontja, úgy szaporodik a sikert, s a teljes „romlást” jóslók tábora. Kétség­telen, azok vannak többem, akik attól félnek, hogy a magyar válo­gatott katasztrofális vereséget szenved Brazíliában. Én viszont attól félek, hogy győzünk. Túlságosan nem is kel! magyaráznom, hogy miért. A magyar labdarugó-szurkoló, de még a közvélemény formálására hivatott szakember is könnyen esik abba a hibába, hogy örök ér­vényű következtetéseket vonjon le egy-egy mérkőzésből. Nem szük­séges példákat sorolni, akad ilyen bőven az elmúlt két-három év magyar futballtörténetében. S éppen ez az, ami ha nem Is félelemre, de aggódásra késztet, hiszen bizonyosan sokan lennének ismét olya­nok, akik túlzó következtetéseket szülnének. Kitűnő alap ehhez pél­dául az a tény, hogy most először játszik az új kapitány, Illovszky Rudolf irányításával a magyar válogatott. Nincs kivel fogadnom, de nyugodtan megtehetném, hiszen egy esetleges magyar győzelemből bizonyára sokan vonnak le olyan következtetést, hogy az „új seprő, jól seper”, azaz Illovszky többre képes, mint elődje. De gondolhat­nának más tényezőkre, megváltozott összeállt!ásra, hiszen a magyar szurkolók érvkészlete igen gazdag, különösen akkor, ha saját csapa­tuk sikertelenségének okait kell kutatni. A félelem alapvető 'oka azonban mégsem az, hogy illovszky töb­bet tud, mint Hoffer, hanem az, hogy sokan hangoztatják majd: „Ugye, nincs is olyan nagy baj a magyar futballal, mint amany- nyire azt Szófia után ismét hangoztatták?!”. Az osztrák, a cseh­szlovák és a jugoszláv válogatottak eredményei azt bizonyítják, hogy a brazil válogatott közel sem játszik világbajnoki formában, és egy ellenük elért győzelem nem biztos, hogy egyenértékű lesz a világbajnok legyőzésével. A győzelemnek —, ha netán mégis megszületnék, nagyon örülni fogunk, de óva intünk mindenkit: az őröm ne homályosftsa el is­mereteinket a magyar labdarúgás gyökeres, és még mindig nagyon is fennálló hibáit illetően. Horváth Kálmán 4Mindenféle Idegenforgalmi kutatóintézet Pozsonyban Idegenforgalmi Tudományos Kutatóintézet működik; munkatársai újab­ban azt vizsgálják, hogy mi­képpen hat az idegenforga­lom az ember környezetére. Ezzel egyidőben azt is kutat­ják, hogy milyen lehetőségek állnak fenn arra, hogy az 1980. évi téli olimpiát a Ma­gas Tátrában rendezzék meg. Kutatási téma az is, hogy mi­képpen fejleszthető az Ala­csony Tátra idegenforgalma. Foglalkoznak. Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria idegenforgalmi együttműkö­désénél? kérdéseivel is. A pozsonyi intézet az UNESCO megbízásából az idegenforgalommal kapcsola­tos gazdasági és társadalmi kérdésekkel is foglalkozik. A nyárfák javítják a mikroklímát Az NDK-ban, a magdeburgi kerületben Oschersleben, Wil- mirstedt, Wanzleben és Strass- íurt járásokban az elmúlt 15—20 év alatt erdőmunkások, földmű­vesek és diákok ezrével ültettek nyárfákat ligetek és védősávok formájában, úgyhogy ez a gyors növésű fa kifejezetten megvál­toztatta a vidék arculatát. A magdeburgi térmősáv sztyep­pel jellegénél fogva erősen ki van téve a • talajeróziónak: a nyárfák ültetése azonban erősen megváltoztatta a mikroklímát. A szövetkezeti tagok megfigyelték, hogy az 5 kilométer hosszú vé­dősávok között húzódó mezőkön csökkennek a szél által kivál­tott. erózió okozta károk és nö­vekszik a talaj nedvességtartal­ma. Dohányzás elleni klub Négyszáz „dohányzás elleni klub” alakult az NSZK-ban, amióta a nyugatnémet egész­ségügyi és családvédelmi mi­niszter megindította kampá­nyát a dohányzás ellen. A klubok tagjai 12—17 éves fia­talok, a dohányzás elleni kampány elsősorban őket kí­vánja elérni. A kampány le­bonyolításával egy reklám- ügynökséget bíztak meg, 250 000 nyugatnémet márkás szubvenciót bocsátva rendel­kezésére. A jövő városa 2000-re előreláthatólag az em­beriség 90 százaléka városlakó lesz. A szakemberek arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy a jö­vő városait nem szabad úgy épí­teni, mint a jelenlegiek épültek. Jellemző ebből a szempontból a Saint Louis-i MacDonal cég ter­ve. A tervezett városóriás az At­lanti-óceán parti vizei fölé fog emelkedni, nem messzire Bos­tontól. Olcsó építkezési terület­ként néhány szigetet használná­nak fel. A közlekedési problémák meg­oldására — eredeti módszert ja­vasolnak: autó a városban egy­általán nem lesz. Az. egyetlen megengedett közlekedési eszköz a kerékpár. A föld alatt v— azaz helyesebben a tengerfenék alatt — húzódnak majd a gyorsmetró alagútjai. A párosával épített to­ronyházakat 1,5 kilométer átmé­rőjű földalatti gyűrű köti ösz- sze. Minden épület alatt állomás helyezkedik el. Az utasokat lift viszi fel a kívánt emeletre. A második csőbe foglalt útrendszer a tenger felett száz méterrel kö­ti össze az épületeket. Az átlát­szó csövekben mozgójárdák én hatalmas futószalagok helyez­kednek el kényelmes karosszé­kekkel. Személyautóikat a lako­sok csak a szárazföldön használ­hatják fel, a szárazfölddel pedig föld alatti alagút köti össze a várost. Ezekben a kísérleti váro­sokban ismeretlen lesz az utcai közlekedés zűrzavara és a smog. Válóok-e a foci? Ez a kérdés merült fel az egyik sheffieldi házaspár válási peré­ben. A tanúkihallgatás során megállapítást nyert, hogy a focirajongó hölgy hetenként két alkalommal rendszeres edzésen és minden s/on- baton csapata mérkőzésén vesz részt. Az ítélőbíró nem látott ebben válóokot. Indokolásában kifejtette, hogy azért utasította el a férj válási szándékát, mert a mai felfogás szerint a nő sportbani sze­replése a személyiség szabad kinyilvánulásának tekintendő. Még ha a férj a házasságkötésnél feleségének erről a „szenvedélyéről” nem is tudott — megítélése szerint —, számolnia kellett azzal, hogy a világméretekben is mind népszerűbbé váló női labdarúgás a sport­ágban örömet lelő feleségét is elragadja majd. De így kellett dön­tenie éppen a „női egyenjogúság” elve alapján is . •. r A fáradhatatlan gyalogló Prága és Kassa között a távolság 650 kilométer. A 79 éves prágai Vaclav Kotala gyalog tette meg ezt az utat. Ez a fáradhatatlan utazó, aki különben a prágai Klement Gottwald Múzeum számára gyűjt anyagokat, kitűnően érzi magát, 80. születésnapját azzal szeretné megünnepelni, hogy gyalog bejárja az euró­pai szocialista országokat. Szoknya a tengeren és az erdőben A nőiesedés megin­dult a lengyel ten­gerészeiben is, pedig ez, a közhit szerint, „férfinak való” fog­lalkozási ág. Danuta Walas-Kobylinská- nak, a nemrégiben még egyetlen lengyel női tengerészkapi- tánynak ma már több kolléganője van. A „Bieszczady” tenger­járó hajón vele együtt szolgál Kry- stvna Tkaczyk. A „Kopalnia Wieczo- rek” hajó gazdasági tisztje szintén nő: Genowefa Felisiak. Lengyel nők dol­goznak a „Kopalnia Marcel”, a „Pstrow- ski”, a „Malbork” és a „Kopalnia Szcvglowice” nevű hajókon is. A len­gyel tengeri flotta hajóin jelenleg 8 ka­pitánynő teljesít szol­gálatot. A Swinoujs­cie és a svéd Ystad között közlekedő két komphajón a legény­ségnek több mint egynegyede nő. De megjelent a szoknya az erdőben is: Cecylia Dudzik asszony már 16 éve erdészkedik. Az er­dő kellős közepén lakik férjével és két kislányával. Az Er­dészeti Technikumot 1954-ben végezte el, s azonnal Lipnicában kapott erdészeti ál­lást. Nem titkolja, hogy kezdetben nem volt irigylésre 0m~t6 a helyzete. Sokan gúnyosan kommen­tálták, hogy „szok­nyás” kezébe került az „erdei gyeplő”. Cecylia asszony azonban átvészelte a kritikus időt, s ma már köztiszteletnek örvendő szakember. Ö maga ezt mond­ja: „Az iskolai ta­nulás után még na­gyon sokat kellett tanulnom az idős, tapasztalt erdészek­től. Ma már azt is tudom, hogy a bő szedertermés későn érkező telet jósol, a sok lúcfenyő-toboz hófúvásokat, a kö­vér nyulak pedig csi­korgó fagyot.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents