Déli Hírlap, 1971. június (3. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-14 / 138. szám
Az első nyolc év Forradalmár és esztéta Dimtlar Btagoev, a neves j bolgár forradalmár és mar- ä xista esztéta száztizenöt év- I vei ezelőtt, 1856. június 14- f én született. Szegény falusi családból származott, s kitűnő képességeinek köszönhette, hogy tovább tanulhatott. Az orosz- országi Pétervárott végezte egyetemi tanulmányait; itt kapcsolódott be a forradalmi mozgalmakba. Az addig elszórtan tevékenykedő kisebb csoportokból 1883-ban létrehozta az első oroszországi szocialista szervezetet, amely fontos marxista propagandatevékenységet fejtett ki a munkások körében. Annikor a cári Oroszország- * ból politikai tevékenységéért | kiutasították, hazájában íoly- j tatra forradalmi tevékenységét. Nagy szerepe volt a bol- \ gár szociáldemokrata párt megszervezésében (1891), amelynek haláláig eszmei- politikai irányítója volt. A. művészet pártosságának hirdetése mellett kitartóan harcolt a művészi színvonalért is. Nevéhez fűződik a Novo Vreme című elméletikritikai folyóirat alapítása, amely 1897-től 1923-ig a legfontosabb bázisa volt Bulgáriában az opportunizmus elleni küzdelemnek. Búcsúzunk Vajon valóra válnak-e Barbara vágyai, kitéljesedh'etik-e egyénisége a nagyvárosban? A valósáig és az illúziók találkozását” eleveníti meg Rolf von Sydow a Barbara New Yorkban című NSZK filmben, melyet szerdán este 20 órakor mutat be a televízió. Főszereplő: Lőni von Frield (Magyar hangja: Földy Teri.) Száraz zizegésü, megsáxgult papírlap. Az Országos Levéltárban őrzik. Egészen aprónak tűnő adatot tartalmaz, számunkra mégis ritka értékű, mert Borsod és Heves megye 52 év előtti kapcsolataira, a Tanácsköztársaság alatti kulin Július 4-én tűnik fel utol- S járó a képernyőn a „Gorri az I ördög”, s heivette — bizonya- j rá nagyobb sikerrel — a „Se- t bastáen és a Mary Morgan" ' című 13 részes sorozat indul. Az érzelmes, harmincperces történeteket vasárnap délutánonként vetítik majd. | ralis törekvésekre derít fényt.. 1919 áprilisában egy előterjesztéssel fordult a Köz- oktatásügyi Népbiztossá« Színházi Osztályához Jack- roerth Ede, Eger forradalmi kormányzótanácsi biztosa. Az előterjesztésiben a következőket írba: ___Eger város részére június, július, augusztus és szeptember hónajiokban egy megfelelő művészi képességekkel rendelkező nagyobb színtársulat működését biztosítani és ez ügyben megfelelő intézkedést megtenni szíveskedjék .. A forradalmi kormányzó- tanácsi biztos ezt a kérelmét. meg is indokolta: „.. .az egri proletariátus érdeklődése feltéteinül biztosítani fogja anyagi szempontból bármelyik elsőrendű színtársulat zavartalan működését..Az Eger proletariátusának kívánságát tolmácsoló beadványon olvashatjuk Lukács György népbiztos aláírását is, sommás javaslatával: „Melegen pártolom és kérem gyors intézkedéséi!” Hamarosan meg is érkezett az „elsőrendű” és „megfelelő művészi képességekkel rendelkező" sátoraljaújhelyi színtársulat Egerbe, s júniusban megkezdte előadásait a városi színházban. Mi sem bizonyítja jobban áz egri proletáriátus felszabadult kulturális igényét, s az újhelyi együttes produkciójának színvonalát, mint az. hogy estéről estére telt házak előtt játszottak. P. D. Technokrata ficamok Pró és kontra lövöldöztek a glosszák a múlt hetekben az országos lapokban, mert a népszerű televízió-riporter egy adásban a szélhámosságot újszerű szóalkotással szélhámiának merte nevezni. Nyelvünk rontását vélték sokan ebben a tréfálkozó hangban felfedezni, s — hisszük — a féltés diktálta indulatos megjegyzéseiket, mert a fél országtól figyelt televízióadásban egy-egy precedens hatványozott értékkel jelent- kezií;. Gyakran jut eszembe élő magyar nyelvünk féltése a képernyő előtt üldögélve. Különösen kerekasztal-beszélgetések, ipari riportok, sőt újabban más riportok közben is. A technikai forradalom és az egész társadalmunkban végbemenő technökratikus fejlődés egymás után hozza létre azokat a szó- és nyelvi ficamokat, amiktől értekezleteken is lúdbőrzik az ember háta, a tudálékoskodónak tűnő új definíciókat, amiket egyszerű magyarsággal közérthetőbben lehetne kifejezni, és döbbenetesen szaporodnak az olyan „műszavak”, amelyek olyankor is helyet kapnak, amikor semmi értelmük sincsen. Nyilatkozik a gyárigazgató, hogy bizonyos árut milyen nagyságrendben készítenek, a kereskedelmi vezető beszél ugyanannak a cikknek az árfekvéséről, s közösen megvitatják a termelés- mutatóit, természetesen nem abszolút, hanem viszonyszámok felhasználásával. Hallottam pásztoremhert nyilatkozni képernyőn olyan stílusban, mintha a hajdani jegyző- ségi írnokból lett tanácsházi irodai erő fogalmazta volna beszédét. A nyílászáró szerkezetről és társairól talán már kár is szólni. A legújabban hallott, állítólag magyar nyelvű technokra- tikus szóficamot érdemes feljegyezni. Baromfitenyésztő telepet keresett fel egy televíziós forgató- csoport. A telep illetékes vezetője végigkalauzolta a csoportot, majd az egyik helyen körbemutatva szó szerint ezt mondta: ,,A szülőkeltető állomáson állítjuk elő a végterméket”. Tehát a baromfit nem tenyésztik, hanem nagyüzemi, ipari módon termelik, de mert az túlságosan érthető: előállítják. A végterméket. Ami ebben az esetben baromfi. Azaz élőlény. De mert egy „ipari” munkafolyamat végén születik, azaz készül el: végtermék. Várjunk csak! Végtermék? Ha szülőknek, azaz továbbtenyésztésre szánják, úgy nem végtermék, hanem továbbtermelési eszköz. Ha fogyasztásra, úgy szintén nem végtermék, mert a következő változata a paprikás vagy a sült, és semmiképpen sem az élő baromfi. Esetleg később néhány grammnyi súlygyarapodás azon, aki elfogyasztotta. Hogy másfajta átalakulásról már ne is szóljunk ... Szóval nem végtermék. Nem! Csirke! Akkor is, ha szakszerűbbnek hangzik végtermékként emlegetni. A technökratikus szó- és nyelvficamok korlátlan lehetőst«'’! nyitnak a nyelvrontásra, és a televízió — munkatársainak szándéka ellenéré is — szószéke ennek, nem is ritkán. Ha nem akarja riportalanyát nyilvánosan helyreigazítani. Ettől, és nem a szélhámiától kell jobban félnünk. BENEDEK MIKLÓS Tegnap este a „Kicsoda, micsoda?" játék szereplői közül a két egyetemista figyelemre méltó logikai készséggel oldotta ipeg feladatait, szinte új utat mutatva a vetélkedő nagyszámú játékostáborának. így sikerült egyiküknek „megtalálnia” Gül Baba sírját. A kérdés persze kevesebb logikai készséggel is megoldható lett volna, ha az illető fiatalember (budapesti lakos) magyar vagy történelem tanárai annak idején a török hódoltság, illetve a budai vár históriája kapcsán néhány szót ejtenél! a rózsák atyjáról Kel Babáról — Gül Babáról, aki legendás életével nálunk még az operett-irodalomba is bevonult, sőt a Gábor diák című magyar filmből is ismerhetjük. Félreértés ne essék, egyáltalán nem tartjuk főbenjáró bűnnek, ha valaki az ifjabb nemzedék tágjai közül nemigen tud a szemléletű férfiúról (akinek a nevét már a legújabb kori források sem igen említik), az azonban mindenképpen hiba. ha lakóhelyünk nevezetességeit, irodalmi, tpáténelmi emlékhelyeit nem ismerjük; Gül Baba sírja pedig mindenképpen ilyen emlékhelynek tekinthető. Érdekes, hogy a fővárosban, ahol pedig bőven van látni- ás megjegyezni való, mintha kevesebb gondot fordítanának oktatási intézményeink Si* ra, hogy ezeket a nemzeti múltunkról valló „objektumokat” a diákifjűság felfedezze. Néhány esztendővel ezelőtt a vidéki érettségi elnök megdöbbenve tapasztalta, hogy a nagy múltú budapesti gimnázium növendékei közül még jó néhányan nem jártak a Petőfi Irodalmi Múzeumban, nem ismerik a város szobrait stb. Nos, a tegnapi eset is figyelmeztet bennünket, hogy mennyire nem szabad megfeledkezni lakóhelyünk nevezetességeiről, illetve mennyire hasznos az a helytörténeti munka, mellyel Borsod megye példát mutat. Az úttörő honismereti szakköröktől kezdve a felnőtt amatőr kutatókig nálunk nagyon sok ember foglalkozik azzal, hogy felderítse egy-egy helység néprajzi, település-, illetve várostörténeti múltját. Ismerni hazánkat, a korszerű műveltség alapkövetelménye. Gy— Hagyomány és korszerűség Ismét lezárult egy év. A gyerekek növekedtek — bölcsességben és kedvességben is —, s a szülök és a pedagógusok homlokán mélyültek a ráncok, szaporodtak az ősz hajszálak, így van ez rendjén, — A 6. számú Általános Iskola számára nemcsak az osztályozási napló és az iskola kapuinak bezárását jelenti a tanév vége: egy „korszak” ért véget, először bocsát szárnyra olyan tanulókat, akiket a nyolcéves iskola saját kebelén nevelt fel. Egy korosztály fejlődése nyújt alkalmat arra, hogy az iskolának, a társadalom sejtjének növekedését vizsgálja Kisgyörgy István igazgató: — A 6. számú Általános Iskola 1963-ban az elöregedett Tóth Pál leányiskola helyére épült. Hagyományaikat örököltük ettől a 150 éves múltra visszatekintő iskolától, a Városház téri zenei általánosító! és a Kossuth utcai fiúiskolától. E három intézmény olvadt itt egybe. A hagyomány az új környezet megnövekedett méreteivel, új lehetőséget kapott sokoldalú továbbfejlesztésre. Indulásunk nehézségeit nemcsak ezeknek az indíttatásoknak összekovácsolása jelentette, hanem az építés késése, az udvar rendezetlensége, és a Miskolcon eddig nem ismert méretek belső arányainak rendezése, ötvenhat tanulócsoporttal és 77 nevelővel indultunk. Közben ez 41 tanulócsoportra és 1023 gyerekre csökkent. A nyolc év alatt sikerült megteremtenünk a jól szervezett körülményeket. Ennek eredménye, hogy a Bartók— Kodály útján 16 éve haladó ének—zene tagozat nemzetközi és országos elismerést aratott. Az orosz tagozát több országos helyezéssel,, dicsekedhet. Két év óta működik matematika tagozatunk, mely — talán — a jövő kibernetikusait „alapozza". — A Fazekas utcai iskola a korszerű oktatás kísérleti bázisa is .. . — Két nagyobb szabású pedagógiai kísérletet folytattunk. A gyakorlati foglalkozást 4 órás oktatási formában tanítjuk, 7—8 osztályban. így a tanulók hozzászoknak az egyfolytában végzett fizikai munkához: előképzés a szakmunkás és iparitanuló intézetek számára. Ez a kísérlet miniszteri elismeréssel zárult. Matematika kísérleti osztályt is indítottunk (első osztálytól) 1969- ben. ,— Az iskola folyosóin járva. a kiállított néprajzi és régészeti tárgyak győztek meg az itteni honismereti munkáról. , — Pedagógiai munkánkban a szülőföldhöz való kötődést segíti a helyi hagyományok ápolása. A Fazekas utca a hajdan itt működő céhről kapta nevét. A kerámiaszakkör nemcsak emlékét idézi, hanem a népművészet átörökítésével a gyermeki élekbe a tágabb szülőföldbe gyökerét ereszteni ad indíttatást. Ugyanezt a célt szolgálják nagyobb szabású rendezvényeink. Az évi két növendék- hangverseny és az irodalmi előadások stb. — Ebben az intézetben bizonyára nagyobb gondot fordítanak a testi nevelésre is. — Erről csak annyit, hogy a néhány hét múlva lezajló úttörő-olimpián iskolánk a megyét fogja képviselni. M. Hf. n „ Kossuth rádió: 12.20; Ki nyer ma? — 12.30: Tánczenei koktél. — 13.15: Váradi András népi zenekara játszik. — 13.45: Válaszolunk hallgatóinak! — 14.00: Édes anyanyelvűnk. (Ism.) — 14.05: Jess Thomas és Eileen Farrei énekel. — 14.40: Gondok. Bihari Klára elbeszélése. —15.10': Szűcs Lóránt zongorázik. — 15.32: Az éíö népdal. — 15.42: Könnyűzene Ránki György szerzeményeiből. — 16.05: Pol-beat. — 16.21: Színes népi muzsika. — 17.20: Régi nyár. Részlétek Fényes Szabolcs—Békeffy István filmzenéjéből. — 17.27: Nagy siker volt, hallgassuk meg újra! — Közben 18.04: Van ' új a Nap alatt ! — 19.25: Jelentés az országos öttusa bajnokságról. — 19.50: Szóljatok szép szavak! — 22.15: Laosz. Börös László útijegyzeteinek 4. része. — 22.20: Henryk Szeryng hegedüestje. — 23.34: Tánczene -éjfél előtt, éjfél után. Petőfi rádió: 12.00: Kamarazene. — 13.03: Nem tudunk fogalmazni? — 13.18: Erkel operáiból. — 14.00: Kettőtől hatig. — 18.10: Rádiószínház: Ház a kanyarban. — 18.55: Zenés beszélgetés a Debreceni Népi Együttes tagjaival. — 19.26: Reneszánsz arcképek. Bakócz Tamás. — 20.25: Új könyvek. (Ism.) — 20.28: A hét zeneműve: Mozart — Klarinétötös. (Ism.) — 20.58: Részletek a Salgótarjáni Amatőr Könnyűzenei Fesztivál műsorából. I. rész. — 21.30: A Berlini Filharmonikus Zenekar lemezeiből. — 22.20: Tánczene öt országból. — 23.15: Népdalok. — 23.35: Operafelvételek a század első feléből. Miskolci rádió: A hét első napján. — A termelés növelése az asszonyok jó munkájával. — Ősbemutató lesz a diósgyőri várban. — Kórusmuzsika. — Magatartás, ízlés, közvélemény. Jegyzet. — Vannak-e még „nehéz emberek”? — Megyei sportered- menyek. — Stágerkoktéi. Bratislava! televízió: 16.55: Hírek. — 17.00: Pedagógusok műsora. — 17.30: Fair play. Sport- magazin. — 18.15: Egészségügyi tanácsok. — 19.M): Tv--híradó. — 19.20: Jegyzőt. — 19.25: ..R”-ex- pedieió. — 20.00: Az Arbáti meséi. Arbuzov lírai komédiája. — 21.35: Brnoi muzsikusok játszanak. — 22.05: Tv-híradó. Filmszínházak: Béke (i'4, hn6, 8): Har.e a fellegvárban (mb. színes lengyel). — Kossuth (13. 15, f7) : Reménykedők (magyar). — Filmklub (6): A kardforgató nő (színes japán. 14 éven felülieknek!). — Fáklya 7): Sárika, drágám! (magyai). — Petőfi (fő): Idegen a cowboy ok között I—II. rész (színes amerikai, dupla heiyárral!). — Szikra (5, 7): Bolondok hajója (magyarul beszélő amerikai).. — Táncsics (15, 17): L' .id át a küszöböt (szovjet). — Ságvári (f5. hn7): A börtönőr (csehszlovák). — Ady (19) : Dr. Syn kettős élete (színes angol—amerikai). A műemlék avasi templomban (f8): Vivaldi: Juditha Triumphans. Kiállítások: Libresszó (13—20 óra között): Feledy Gyula grafikái. KEDD Kossuth rádió: 8.20: A Senkiszigeti nagy kaland. Rádiójáték 2. része. — 8.46: Fidibusz. Zenés országjáró vonat. (Ism.) — 9.24: Harsan a kürtszó! — 10.05: A Román Állami Filharmónia „George Enescu” szimfonikus zenekarának hangversenye. Petőfi rádió: 8.05: Zentai Anna és Kishegyi Árpád énekel. — 8.35: Az élő népdal. (Ism.) — 8.45: Külpolitikai figyelő. (Tsm.) — 9.00: Együttesek Puccini operáiból. — 9.45: Miért szép? Kosztolányi Dezső: A francia lány című verséről. -- 10.00: Zenés műsor üdülőknek. Televízió: 9.30: Hazánk és a nagyvilág. A TV politikai tanfolyamának adása a honvédséf részére. Lukács György parancsára Vend a Kommiinnapjaiban
