Déli Hírlap, 1971. június (3. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-07 / 132. szám
a miskolciaké a szó Egy kicsit sokat számoltak... ötven köbcentis Simson motoromhoz. bakelit láncvéúö burkolatra lett volna szükségem. Az ára 53 forint, ám üzletben nem lehet kapni, mert hiánycikk. Elmentem a motorommal a Miskolci Villamosipari Ktsz-be, hogy adjanak ők, ha van nekik. Azt mondták: van, de a motort ott kell hagynom két hétig. Kérdésemre, hogy nem vihetem-e el az alkatrészt, s majd én szerelem fel magam, először határozott „nem” volt a válasz. Később — egy hét elteltével — mégis azt a választ kaptam: 2 napja kijött egy rendelkezés, amely lehetővé teszi ezt. így hát nagy Örömmel megvettem a bakelit láncvédő burkolatot, ám hamar üröm lett az örömből. Az 53 forintos alkatrészért ugyanis 70 forintot számláztak, s ezen k-'vül, noha a motoromhoz hozzá se nyúltak, 57,80 szerelési dfjat. Talán nem én vagyok az egyedüli, aki így megjárta, ezért megkérdezem az illetékeseket: helyesen számolta-e fel a költségeket a villamosipari ktsz? FARKAS ZOLTÁN miskolci lakos Hiánycikkek Van időszak Kazincbarcikán. mikor ha térdig koptatja is az ember a lábát, nem tud hozzájutni patronhoz. E periodikusan visszatérő helyzeten úgy látszik, mindeddig nem tudtak kellően változtatni. aminek oka bizonyára az. hogy a boltok vagy későn adják le a rendelést, vagy nem figyelve a forgalomra, kevés patront igényelnek. Gondolnánk kellene pedig arra, hogy nyáron ebből az árucikkből is lényegesen több fogy. mint a téli hónapokban. Ez olyan nyomós ok. amit semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni. Nemcsak az árukban akad néha hiánycikk ebben a szép Varosban, hanem a felelősségtudatban is. Egyesek csá- ki szalmájának nézik a köz tulajdonát, szívfájdalom nélkül leverik a lámpákat, a neon-égőket, s mindezt játékból. Az ilyen emberek játékos kedvét szegné, ha az illetékesek sokkal erélyesebben lépnének fel ellenük, fülön fognák a garázdálkodó- kat, és megfelelően eljárnának velük szemben, H. J. Miskolc Munkaerő-csábítás MOTTO: HEVES A MAGYAB SÖR ... és a mi üzemi büfénkben magyar sör is kapható!!! (Jármay György rajza) Alaposan „átrázott'’! Végre — sóhajtottam fel csütörtök reggel, amikor hosz- szas várakozás után az első 6-os jelzésű busz negyedórás késéssel feltűnt a Bertalan utcai megállóban. Örömöm sajnos korainak bizonyult. A GA 16-35-ős rendszámú autóbusz megállás nélkül tovább robogott. Vezetője kérdő tekintetemre taglejtéseikkel adta tudtomra, hogy rögtön jön a következő. Röpke 40 perc-várakozás után beigazolódott, hogy az udvariatlan „pilóta” nem nevezhető igazmondónak. A nap folyamán a véletlen ismét összehozott a szóban forgó autóbusszal. Meglepetésemre a kalauznő megismert. Némi szabadkozás után így mentegetőzött: — Én nem foghatom meg a gépkocsivezető kezét!!! — Megnyugtattam, hogy én sem, mert alaposan átrázott. Várhegyi S. Bertalan u. A KÖJÁL figyelmébe! Ügy látszik, „örökzöld” téma marad a Miskolcot átszelő Pece és Szinva patak medrének ti s ztá tál anság a. Az ezzel kapcsolatos bejelentések nem találnak meghallgatásra. A Fazekas utcai modem iskola tőszomszédságában például olyan bűzös a Pece. hogy szinte kibírhatatlan. Ki tudja, mikor tisztogatták? A Bolyong az idegen Városunkat számos bel- és külföldi látogató keresi fel. S bosszankodva bolyonghat, ha történetesen vasár- vagy ünnepnapon távolsági telefonbeszélgetést akar lebonyolítani, vagy táviratot feladni. Ugyanis ilyenkor a főposta nem tart ügyeletes szolgálatot ,csak a Tiszai pályaudvar melletti kisposta. Sok esetben nem is tudnak tájékoztatást szerezni, hiszen nincs kiírva, hol lehet telefonhoz vagy táviratfelvételhez jutni. Hiányzik a köziéitedési, illetve megközelítési iránymutató is. A járókelők közül — ha szerencséjük van — olykor „kifoghatnak” némi idegen nyelvtudással rendelkezőt, aki aztán kézzel-lábbal próbál felvilágosítást adni. Nem lehetne ezen a helyzeten vál- toztatni? — kérdi Rózsahegyi Kálmán Madarász Viktor u. 3. Szinvét sem „takarították” ki, pedig nagyon ráférne, hiszen télen belehordták a városban összekotort havat, s azzal együtt rengeteg limlomot. Ezek lekötik az iszapot, nyálkás, békákkal teli szigetek jöttek létre. Sok a patkány is, s úgy elszemtele- nedtek ,hogy még a lakóházak lépcsőházaiba is bemerészkednek. Mi lesz itt nyáron? — Az erősen „illatozó” Szinva partján lakók, már most sem merik az ablakokat nyitva tartani. Kérjük a Kö- JÁL-t, segítsenek megszüntetni ezt a tarthatatlan állapotot — írják a Fazekas, Hadirokkantak és Zamenhof utcai lakosok. Rovatvezető: KOITAI JÓZSEFNÉ Franciaországban már ötvenezren vannak n Ipari kémek A nyugati krimik híres hőse, a 007-es számú ügynök, az ügyes, ravasz és legyőzhetetlen James Bond szerény, engedelmes, templomi karénc- kes fiúhoz hasonlít egyes európai nagyiparosokhoz képest. Legalább ezt állítja a Paris Jour című francia újság. amely cikket közölt a franciaországi ipari kémkedés viharos fokozódásáról. A monopolisták semmilyen eszközt sem vetnek meg. A legmodernebb elektronikus technikával felszerelt ügynökeik a konkurrens társaságok és cégek gyártási titkaira, szabadalmaira és találmányaira vadásznak. A monopóliumok kémhadukat a „szakemberek” — a hírszerző hatóságok és szervezetek volt munkatársai — között toborozzák. A sajtóban megjelent adatok szerint Franciaországban jelenleg több mint 50 ezer ipari kém működik. Ez a roppant arányú kémkedés komoly aggodalmat kelt a francia üzleti körökben. Nemrég a legnagyobb titokban értekezletet tartottak a francia gyáriparosok, s ezen megtárgyalták a kémkedés elleni harc különféle módszereit. A „kémellenes” értekezletet, a monopóliumok vezetőinek kérésére George Langellen, az angol Intelligence Service volt ügynöke, és Barral, a francia hírszerzés volt ezredese szervezte meg. Az üléseken a vezető iparágakhoz tartozó legnagyobb cégek 35 igazgatója vett részt. Legpikánsabb az volt, hogy a konferencián szemtől szembe találkoztak egymással a monopóliumok „biztonságáról” gondoskodni hivatott ügynökök és azok a kémek, akik ellen ezeknek küzdeniük kell. Ezért egyesek inkognitóban maradtak. Éppen ez utóbbi körülmény jogosította fel a Paris Jour című újságot arra, hogy ismét emlékeztessen arra: a nagy üzlet világa mindig szoros szövetségben állt a bűnözés és a banditizmus világával. Hétvégi pót járatok A kánikulai melegben 10— 12 ezer ember utazik Miskolcról Tapolcára felüdülést keresni. A 12 alapjáraton kívül az igényeknek megfelelően 3—i rásegítő járatot is indít a nap bizonyos szakában a Miskolci Közlekedési Vállalat. Lillafüred felé is hasonlóképpen pótjáratok beállításával csökkentik a kocsik zsúfoltságát a hétvégeken. Tisztasági ankét A Vöröskereszt vár osi szervezete minden évben külön rendezvényeken igyekszik elősegíteni a város tisztaságáért indított mozgalom sikerét. Még ebben a hónapban nagyszabású tisztasági anké- tot rendez a Vöröskereszt, ahol ismét a város tisztaságának ügye lesz a legfontosabb téma. Hatvan mázsát egy mozdulattal A hengerek szorításában Billen az üst. Enyhe ívben ráfordul a kokillára, s vastag sugárban önti a szikrázó acélt. Perzsel a hőség, vibrál a levegő, izzad az ember, pedig a léghuzat szabadon jár-kel az öntőcsarnoleban. Ha „megfagy” az acél A telt kokillákban, ahogy a martinászok mondják, „megfagy” az acél. Általában nem engedik, hogy teljesen kihűljön, még úgy, forrón küldik át a durvahengerdé- be. Gyakran előfordul azonban, hogy a kokillából a szokásos módon nem tudják kiemelni a bugát. Ilyenkor már csak az öntecsnyomó berendezés segít. De mire elvégzi feladatát, megszürkül, hideg lesz az anyag is. Újra kell melegíteni. Erre valók a mélykemencék. amelyek szinte áttetszővé hevítik a négyszögletes hatalmas testet, a bugát. Ha eléri a kellő hőfokot, a darus lép közbe. Félrecsúsztatják a kemence ajtaját, s a hatalmas kézre emlékeztető kar „maAz olvasó kérdez — a jogász válaszol Az üvegpalackok: (üvegek) betétdíjáról és forgalmáról szóló 1/mo. ÁH. sz. rendelkezés egysege* értelmezése és végrehajtása érdekében a Belkereskedelmi Minisztérium — többek között — az alábbi állásfoglalást adta ki: 1. Az üvegvisszaváltás időbeli kötelezettsége. A hivatkozott rendelkezés értelmében a boltok az általuk is értékesített árufélék betétdíjas üvegeit kötelesek a nyitva tartás teljes ideje alatt visszaváltani. A vállalat vagy a bolt nem korlátozhatja az Uvegvisszaváltás időtartamát. A visszaváltási kötelezettség szombaton és — a nyitva tartó üzletekben — vasárnap is fennáll. Személyi okokra hivatkozással sem szabad — még átmeneti időre sem — megtagadni az üvegek visszaváltását. 2. Egyes üvegfajták visszaváltási kötelezettségének feltételei: A betétdíjas üvegeket az üzletek kötelesek visszaváltani függetlenül attól, hogy az árut eredetileg hol vásárolták. A visszaváltási kötelezettség minden, az üzletben (a visszaváltás időpontjában vagy azt megelőzően) árusított üvegtípusra kiterjed. A visszavételi kötelezettség nem az áruhoz, hanem az üveg típusához kapcsolódik. Nem kötelezhető az üzlet olyan üvegek visszaváltására, amelyek forgalmazásával egyáltalán nem foglalkozik. Amennyiben egy üzlet az üveges tej árusítását teljesen és véglegesen megszünteti, s kizárólag polipack vagy kannás tejet árusítanak és a tejipari vállalat az üzletből a tejesüvegek visszaváltását megszünteti. a vásárlók figyelmét fel kell hívni, hogy a közléstől számított 15 nap elteltével tejesüvegeket a bolt nem vált vissza, miután annak elszállítása nem oldható meg. Hasonlóan kell eljárni más, betétdíjas üveg forgalmazásának megszüntetésével is. Azok a vendéglátóhelyek, amelyek utcán át is árusítanak Italokat, az üvegek visszaváltásánál a bolti kiskereskedelemhez hasonlóan kötelesek eljárni. 3. A vásárlók kényelmének előmozdítása, valamint a vállalat üzleti hírnevének javítása céljából, szolgáltatás jelleggel, kívánatos, hogy az üzletek olyan esetben is váltsák vissza a betétdíjas üvegeket, amikor arra nem kötelezhetők. 4. A vállalatok és szövetkezetek igazgatói utasításban, vagy üzleti munkarendben pontosan szabályozzák a bolti dolgozók kötelezettségeit, az üvegek visszaváltásával kapcsolatban. Az előírásokat megsértő dolgozókkal szemben felelősségre vonást kell alkalmazni. Dr. SASS TIBOR Néhai Kennedy elnök idejéből Egy üzletember különös kalandja Hogyan került be egy „civil” a nemzetbiztonsági tanács titkos ülésére, s hogyan hallgatta végig egy nemzetközi válságról a legmagasabb rangú vezetők véleményét — erről a mozzanatról számolt be 10 év után Pierre Salinger, Kennedy elnök egykori sajtófőnöke, a „Kormányom utasítására” című most megjelent könyvében. Egy üzletember — így mondja Salinger —, aki egy magánjellegű tanácsadó testületnek, a ..légierők nemzetbiztonsági tanácsának” volt a tagja, 1961-ben Washingtonba érkezett, hogy repülőgépgyártással foglalkozó vállalatának megrendeléseket próbáljon szerezni. Egy konferenciára igyekezett, amelyre hivatalos volt Curtis E. Lemay tábornok. a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke is. A seattlei illetőségű üzletember azonban elkésett az értekezletről, s a vezérkari főnök titkárnőjével tudott csak találkozni, aki közölte vele, hogy az értekezletet a Fehér Házban tartják és Lemay már el is ment. A férfi azt mondta, hogy sajnos. őt oda nem fogják beengedni. — Ne aggódjék — biztosította barátságosan a titkárnő —, majd felveszem a listára. Salinger szerint az üzletembert a Fehér Házban már várták az elnök munkatársai. Biztonsági tisztek kísérték az ülésre, amely éppen akkor kezdődött meg, amikor hősünk belépett. A férfi fokozatosan ismerte fel a Nyugat-Berlinről tárgyaló jelenlevőkben Kennedy elnököt, a CIA igazgatóját, a külügyminisztert. valamint Lemay tábornokot — akivel természetesen egy egészen másfajta értekezleten remélt találkozhatni. Az ügyek titkosságára és az ülés feszültségére (a nyugati hatalmak ekkor szítottak válságot az NDK berlini határának megerősítése körül) az üzletember abból is következtethetett, hogy Kennedy az ülés végén megveregette a hívatlan vendég térdét, s így osztotta meg vele gondjait: ..Ma elég rosszul állnak a dolgok...” Az üzletember jelenlétét Kennedy távozása után fedezték fel. Hosszas tanácskozás után csak egy módot találtak a súlyos biztonsági ,,lék” betömésére: az illetőnek, aki egyébként a légierők nyugalmazott alezredese, ió ideig rendszeresen telefonálnia kellett v- hmgtonba, közölvén az elh' i sál, hogy éppen hol tartózkodik. rokra fogja” az öntecset és már viszi is a hengersorhoz. Jelez az óra Kétszáz kiló híján 60 mázsát nyom egy ilyen buga. Ennek ellenére a daru köny- nyedén fekteti egy kanálszerű szerkezetbe a hengersor elején még mozdulatlan hengerekre. Fent, a hídszerűén kiépített kormánypadon adják ki aztán a további „parancsot”. Egy mozdulat és mozdulnak a görgők, útjára indul a behemót test. A sebességtől egy ideig még „táncol” a soron, aztán ahogy a „vonalzóhoz” ér, nyílegyenes a további útja. A hengerek szorítása várja, s hogy milyen erővel, azt a kor- mánypaddal szemben lévő óra jelzi. Fontos műszer ez, mert aki a berendezést kezeli, erre feltétlenül figyelnie kell. Már csak azért is, nehogy nagyobb nyomást engedjen meg a szükségesnél. Néhányszor átszalad a hatalmas hengerek között az anyag, amely az utolsó szakaszban több méter hosszúra nyúlik meg. Természetesen időközben alaposan le is hűl. Továbbhengerlésre már csak úgy kerülhet, ha újra hevítik és így viszik a blokk- sorról a szomszédba, a következő hengersorra. Nem selejt A kormánypadon Kádas Imre brigádvezető irányította az anyag útját. Műszakváltás előtt egy fél órával az abléz tagjai már sorra érkeztek. Megjött a következő műszak brigádvezetője, Gombos elvtárs is. Egy szóból, egy mozdulatból értették egymást, a tájékozódás, a műszakátvétel alig tartott néhány percig. A hengerek alól kifutott a délelőttösök által megmunkált utolsó darab is, amely között akadt egy hibás öntecs, öntési hiba miatt — amiért a martin háza táját érheti szó — vagy három helyen megrepedt. Emiatt az eredetileg meghatározott programnak megfelelően már nem használható fel, de nem vész kárba, hiszen másfajta termékként feldolgozható. A martinban, és a hengerdében is nagyon ügyelnek arra, hogy minél kevesebb legyen a selejt. Egy tonna ára ugyanis a minőségtől függően 7000—8000 forint. A két „szomszédvár” A hengerek megállás nélkül dolgoznak. Táplálásukról gondoskodni elsőrendű feladat, amit csak jól összehangolt munkával lehet teljesíteni. A két „szomszédvár”, a martin és a hengerde között jó a viszony, annak ellenére, hogy néha igencsak odamondogatnak egymásnak. A hengerészek azért, ha akadozva, vagy nem a kellő hőfokon érkezik az anyag. A martinászok meg azért „veszekednek” időnként, hogy az öntecsek fogadásáról nem gondoskodnak megfelelően, mert néha emiatt is akadozik a munka. Ilyen okokra is visszavezethetően a durva- hengerdének van bizonyos fokú tartozása, amit mielőbb szeretnének törleszteni. S ha egyszer ezt megígérik, akkor valóra is váltják. TÓTH FERENC Majdnem halálugrás indulásra kész a vonat a Tiszai pályaudvaron. A szerelvény élén villamosmozdony áll. A forgalmista megadja a jelzést, és a hosszú kocsisor már mozdul is. Néhány elkésett utas ekkor „ébred” fel. Gyorsan búcsúzkodnak az ismerősöktől, a hozzátartozóktól, vagy le- hörpintik az utolsó korty italt a büfénél és lélekszakadva rohannak a vonathoz. Egy idősebb néni is ezt teszi. Mindkét kezében csomag. Gondolkodás nélkül lépne fel a lépcsőre, de a szerelvény erre nem „figyel”. Mind sebesebben halad, hiszen egy villanymozdony pillanatok alatt olyan iramot diktál, amit semmiféleképpen sem lehet figyelmen kívül hagyni. Háromszáz méter után már 40—50 kilométeres sebességgel halad. Ennek megfelelően tehát már az első msrte- rek után nagy a gyorsaság. Erre nem gondolt a majdnem halálba ugró néni sem, aki végül is kénytelen volt lemaradni a vonatról. Az ugrás lendületétől térdre esett, csaknem a kerekek alá. De ugyanígy járhatott volna az a három-négy férfi is, akik közül az egyik még versenyt is futott a szerelvénnyel, hogy felkapaszkodhasson rá. Nem hihető, hogy bárki is ellensége lenne önmagának, saját életére törne. Mégis igen sokan ilyen meggondolatlanul, felelőtlenül cselekednek, s talán eszükbe sem jut, hogy az életükkel játszanak. Pedig könnyen megelőzhető az effajta sietség, csak jó időbeosztás, a vonathoz való pontos érkezés, vagy pedig az kell, hogy inkább várja meg a következőt.
