Déli Hírlap, 1971. június (3. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-28 / 150. szám
A baleset nem a véletlen müve Filmre vették a forró pontokat A balesetek gyakoriságát még mindig sokan azzal próbálják megmagyarázni, hogy a gépesítéssel, az új technológiákkal egyre csak nő a véletlen balesetet előidéző szerepe. Ezzel csökkenteni szeretnék a védekezés, a megelőzés jelentőségét. Pedig mindezek fontosságát a Beton- és Vasbeton- ipari Művek miskolci gyárában egészen friss példákkal lehet bizonyítani. Korábban elég sok baleset történt a gyár telephelyein. Tavaly az első fél évben már csak 192 munkanap esett ki ilyen okok miatt. Az idén ugyanebben az időszakban öt baleset történt a tavalyi kilenccel szemben és a kiesett munkanapok száma 138-ra csökkent. Ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy ezek között egy makacsul gyógyuló bokatöréses beteg eddig 69 munkanapot töltött otthon, akkor nyilvánvaló, hogy a többi négy sérülés már nem számottevő. MÜ8%akUexdén előtt A bokatöréses eseten kívül ' csupán egy baleset történt. Egy munkadarabon nehezen indult meg a csavar és a hosszabbí tóval dolgozó figyelmetlensége miatt a nehéz vasdarab lezuhant a-'pádról: súlyos lábsérülést okozott. A havonkénti üzemi szemleken tüzetes vizsgálatnak vetnek alá minden munkahelyet a miskolci gyár telephelyein. Lehetőleg rövid határidőket tűznek ki a hiányosságok megszüntetésére, a veszélyforrások elhárítására. Június első napjaiban 142-en tettek biztonságtechnikai vizsgát, köztük osztályvezetők, üzem- és telepvezetők, gépkezelők és brigádvezetők. Ezenkívül újjászervezték a munkásvédelmi őrhálózatot és most a tavalyi 35 helyett 62- en vigyáznak a gyár dolgozóinak egészségére, épségére. Kötelezővé tették ezentúl a műszakkezdés előtti néhány perces munkavédelmi eligazítást is. Ahányszor kell, levetítik A legnagyobb hatással azonban az a módszer számolhat, amelyet Soltész Zoltán munkásvédelmi előadó ötlete alapján valósítottak meg. A gyár filmfelvevőjével végigjárták a munkásvédelmi szempontból veszélyesebbnek tartott „forró pontokat” valamennyi munkahelyen. Ehhez eligazítást a korábbi évek baleseteinek helyszínei adtak. Ugyanakkor viszont figyelmesen újra meg újra végigkutatták az új technológiáikhoz kapcsolódó munkafolyamatokat is. A film elkészült és azóta a kötelező munkásvédelmi oktatás egyik legfontosabb része lett. Kívánságra akár többször is levetítik annak, aki kéri. A gyár vezetői biztosra veszik, hogy a filmnek máris nagy szerepe van a baleseték számának csökkenésében. N. J. Jobban ellenőrzik a piacokat Saakaktívák bevonásával fokozza a tanács a miskolci piacok ellenőrzését. A lakosság primőrökkel való kielégítőbb ellátása érdekében július végéig heti tót alkalommal rendszeresen vizsgálja* a piacok forgalmát és az áruellátás alakulását, július végétől pedig az ellenőrzések a tartósításra kerülő gyümölcsök és a téli tárolás szempontjából fontos zöldség-gyümölcsfélék árusításának ellenőrzését is bevezetik. Rövid ideig pihennek a tárolóhelyen a különféle méretre és szabvány szerint készült termékek, az Ózdi Kohászati Üzemekben. Gondos „csomagolásban” indítják útnak az árut a feldolgozó üzemekhez, építkezésekhez, a megrendelőkhöz. Képünkön: a daru „keze” alá igazítanak egy köteget • (Strohmayer felvétele) Garanciális felülvizsgálat Az Építési Anyag- és Szerkezetvizsgáló Állomás szakemberei jelenleg két fontos munkán dolgoznak. Bőcsön a borsodi sörgyár betonlétesit- ményeinek szilárdságát vizsgálják, Ezzel egyidőben a lakásszövetkezet félkérésére, garanciát!» felülvizsgálatot végeznek a tavaly átadott Győri kapui lakásokban. Az előző évek tapasztalatai szerint, a házgyári lakások legfőbb hiányosságai a szakipari munkákból erednek, ugyanis a leggyakoribb hibák egyike a rossz parkett, a felváló padló. Hőtik a gyümölcsöt A Sajó-parti hűtőüzemben nagy ütemben folyik a munka. A napokban 150 vagon zöldborsót, 30 vagon málnát, 25 vagon ribizlit és 20 vagon páodi üveges meggyet mély- hütenek. Ezt követően a zöldbab, a paradicsom, a paprika és az egyéb nyári zöldségek hűtését végzik majd. A lézer és a mozi Nincs kép a filmszalagon, mégis térszerűen látunk Rövid hír jelent meg az egyik nyugat-európai lapban arról, hogy térhatású filmet készítenek Galilei életéről. A film hőse olasz, a forgatókönyv a német Bertolt Brecht drámája nyomán készült, a filmet amerikaiak forgatják, de a módszert, az úgynevezett holográfiát, amely három dimenzióban teszi láthatóvá a sztorit, egy Londonban élő magyar fizikus, Gábor Dénes találta fel 1 Okiban. Ez a módszer a lefényképezendő tárgyat ugyanazon fényforrás, ugyanazon pontjából, ugyanazon időpontban kiinduló úgynevezett koherens sugarakkal „tapogatja körül”. Ezt a sugarat azonban előzőleg különleges lencse-, illetve tükörrendszerrel „kettészakítják”. Azon a lemezen vagy filmen, ahol a sugár két fele újra összetalálkozik, ujjlenyomatok tömegéhez hasonló ábra, a hologram tűnik fel, amely még csak nem is emlékeztet a lefényképezett tárgyra. De ha a néző ezt a hologramot ugyanilyen koherens sugárral átvilágítva a túlsó oldalról figyeli, megjelenik előtte a tárgynak tulajdonképpen nem is létező, de számára mégis három dimenzióban mutatkozó képe. Ennek, az immár csaknem negyedszázados felfedezésnek a gyakorlati megvalósítását, elsősorban a filmgyártásban való alkalmazását azonban sokáig megakadályozta az, hogy csak igen gyenge koherens sugarakat lehetett előállítani. De amikor az 1960-as évek elején felfedezték a lézert, a szűk nyalábba szorított, de ott igen nagy energiákat hordozó fénysugarat, elvileg ez az akadály is elhárult. Most már csak a mozikban való vetítés technikáját kellett kidolgozni, s ehhez „csupán” néhány feladatot megoldani. A színes hologramot három, az alapszíneknek megfelelő színű lézersugárral az eddig használtnál legalább 80—100-szor érzékenyebb filmre kell rögzíteni, a filmet átvilágító keskeny sugarat a hologram háta mögött úgy kell a nézők számára is érzékelhető méretre széthúzni, hogy az energia szétszóródása ellenére se sötétedjék láthatatlanná. A hologramot két különleges vetítővel a legkedvezőbb pontról kell a vászonra, egy speciális, a t.v- ernyőhöz hasonlítható, „nagy fényerejű” felületre vetíteni; Ennek az ernyőnek függőleges és vízszintes irányban egyaránt homorúnak kell lennie a nézők felé, és rajta parányi, különleges lencséket kell elhelyezni. Ezek után már csak a néeőteret kell úgy kialakítani, hogy minden pontján háromdimenziós megjelenésben váljék láthatóvá a nem is létező kép. Ügy látszik, az utóbbi években ezt a „néhány apróságot” is sikerült már megoldani. Talán pontosan azon a módon, amelyre vonatkozólag éppen Gábor Dénes jelentette be nem is olyan régen új találmányát, Négy évtized után Szögre került a hosszú nyelű fogó MH érezhet egy ember 40 éves szolgálat után, „tétlenségre” ítélve? — Tizennégy éves koromban kerültem a hengerekhez, azt megelőzően kifutó — iro- dafiú voltam. Bárhova küldNy, ári egyetemek Tizenkét városban rendez az idén nyári egyetemet a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Elsőnek Esztergom fogadja hazai és külföldi hallgatóit. A Dunakanyar művészeti nyári egyeteme jú. lius 2-án nyitja meg kapuit. Ezt követi sorban Gyulán az eszperantó, Szegeden a pedagógiai, Veszprémben a balatoni, Debrecenben az irodalmi, Pécsett a Népek Barátsága, Keszthelyen a Georgi- kon, Szombathelyen a Sava- ria, Miskolcon a Borsodi, Egerben a művészettörténeti és régészeti, Sopronban az erdőgazdálkodási, végül Budapesten az idegenforgalmi nyári egyetem. Az elmúlt esztendőben 25 országból csaknem másfél ezren vettek részt a nyári egyetemeken, és a jelek arra mutatnak, hogy az idén a részt vevő országok és hallgatók száma jóval meghaladja a fagyit. I Két fiú várt a kapuban. Az alacsonyabb szőke, zömök, széles vállú. Birkózó alkat. A másik viszont barna, s magas, cingár. A nyakából vastag, nagy szemű acéllánc függ le, amelyen diónyi, nikkelezett disz van. Egy koponya. Párizsból hozta egy zenész haver. Hangos csikorgással fékez az autó. Negyven év körüli, pocakosodni kezdő férfi száll ki belőle. Odalép a két fiúhoz, mosolyogva lekezel velük. Kivillannak, szinte felragyognak tökéletes fogai. Túlságosan is tökéletesek. Fehér, extra kivitelű protézis... Ahogy végignéz a barna fiún, elmosolyodik. De nem szól. S benn kávéillat, sürgő-forgó lányok, újabb mosoly és kézrázások. A mai vitakör témája: a fiatalok magatartása, gondolkodása, társadalmi felelősségérzete, s minden, ami ezzel összefügg. A vendég a vita vezetője, különben tanár, s ismert ember, népszerű is. A teremből zsibongás hallatszik. Amíg megisszák a kávét, várni kell. A barna fiú megy be, hogy a többieket elcsönde- sítse. Mikor visszajön, érzi, hogy közben róla is beszéltek, sok jót nem mondhattak. Dacosan vállat von, s napirendre tér a dolog fölött. A bevezető előadás csak általában beszél negatív megnyilvánulásokról, helytelen tendenciákról, mégis nyugtalanul fészkelődik. S van eszmei tisztázatlanság, koz- mopolitizmus, a nyugati dekadencia majmolása, öltözködés, hajviselet; s mindez aláássa a kivívott megbecsülést a felnőtt társadalom szemében ... „Aláássa a szemében” gondolja, „micsoda képzavar egy irodalom szakos tanártól”, s magában, legbelül azt is érzi, hogy róla beszélnek, ő az eleven, a kéznél levő illusztráció, a szemléltető ábra. Elcsügged. Feje lehajlik, már nem is moccan. S az előadó egyre jobban belelendül. Néha már-már kiabál, s egyszer oda is néz a barna fiúra. Szenvedélyesen taglalja, izekre szedi, szinte apró foszlányokra szaggatja a felsorolt helytelen jelenségeket, ostorozza a felelőtlen elemeket. Kiadós körmondat-ostorokkal. Mígnem egy ilyen mondat kellős közepén, amint mély lélegzetet vesz, az a fényes, szabályos fogsor picikét megmozdul. Alig érezhetően csak, s egyáltalán nem láthatóan. De ennyi is elég ahhoz, hogy a vitakör előadóját megakassza. Száját hirtelen becsukja, ajkait szinte összepréseli: majd gyorsan zsebkendőt kap elő, s mintha arcát törölné meg, igazit az engedetlen fogsoron. Aztán körülnéz. Vajon látták-e? A derűssé vált arcokból látja, hogy be kell fejeznie. Tapsot kap. Udvariasat inkább, s nem túl lelkeset. S valahogy ilyen a vita is, a felszólalások szolidak, illedelmesek. Amikor elhangzik az összefoglalás, marasztalnák még egy másik kávéra a vendéget, de az gyorsan elköszön, azt mondja, várják, egy másik megbeszélése van. S kint csakugyan ott áll már megint az autó, amikor elköszönnek. S aztán jön a hideg a meleggel. — Te Feri — mondják —, nem gondolod, hogy ez az előadás neked szólt elsősorban? Jól dolgozol, az igaz. Megszervezted a zenekart, vezeted az irodalmi színpadot, díjat nyertél a megyei szavalóversenyen, a faliújságért, amit szerkesztesz, többször is dicséretet kaptunk; mégis... A hajad, meg a nadrágod! S tetejébe ez a kapanya a nyakadban! — Péter, a titkár még zordabbra vonja a szemöldökét: „Hát ide figyelj! Azt mondom én, vedd le és tégy a helyére valami mást! Mit bánom én, mit, de ne ezt! És vágasd le a hajad, és öltözz rendesen, normálisan! Nem parancs, de a saját érdeked...” A többiek szaporán bólogatva helyeselnek. A cingár, barna fiú nem szól egy szót sem. Másnap nem jött be. Beteget jelentett. Negyednapra került elő. Egyenesen a titkárhoz ment. Három nap alatt alaposan megváltozott. Hossrú haj, barkó, tölcsérnadrág eltűnt. Péter kedvtelve mustrálta, örömében észre sen» vette a Feri szemében bujkáló kaján csillogást... A láncon akadt meg a szeme; ott függött a fiú nyakában. A koponya nem volt már rajta. A helyén egy teljes felső fogsor pompázott. Egy extra kivitelű protézis. PAPP LAJOS tek, útba ejtettem a dróisoro- zatot. Csodáltam a cikázó, kígyózó vas útját. A szemem majd kiesett, úgy figyeltem a hengerészeket, amikor hosz- szú szárú fogójukkal elkapták a szál kiugró végét, egyet tekertek rajta és a henger túloldalán minden keresgélés nélkül az üvegbe sur- rantották. Akkor határoztam el, hengerész leszek. Harminckilenc évet dolgoztam a hengersornál. Fél éve mentem nyugdíjba, de be-beme- gyek a gyárba, az üzemcsarnokba. Nem akarom zavarni a munkát, a brigádot, ezért csak messziről figyelem őket. Meghitt ünnepségen, megilletődötten búcsúztak tőle a brigád tagjai és hozzátartozói. Hetvenketten ülték körül a terített asztalt. Ajándékokkal kedveskedtek a brigadérosnak, aki hosszú éveken át nagy családdá kovácsolta össze a kollektívát. — Nem reméltem soha, hogy öregségemre ilyen megbecsülést kapok — mondja. — A gyárrészlegveze- tés, a szakszervezet, a többi hengersorok és műszakok is jó pihenést kívánva kerestek fel. A nyugdíjamra sincs panaszom. Kerekes Ferenc az ózdi finomhengerműben, a drótsoron volt előhengerész és 1971. március 6-án akasztotta szögre utoljára hosszú nyelű fogóját. Fiatal gyerek állt mellette, s amikor Feri bácsi az utolsó kócdarabbal kitörölte szekrénye aljából a port, tűnődve akasztotta be kopottas öltönyét. A szekrény ajtaján a lakatot Feri bácsi csukta össze. A nagyon régi lakat kulcsát a gyerek kezébe nyomta: — Ebből a. szekrényből csak akkor pakolj ki, ha majd nyugdíjba vonulsz. V. Z.
