Déli Hírlap, 1971. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-25 / 148. szám

Ä NEB napirendjén Kollégiumok ö színházak £00 igényes Jelmérés alapján (mely része egy nagymérvű, országos munkának) a középiskolai és egyetemi kollégiumok, diákotthonok, valamint a diákjóléti juttatások helyzetét tár­gyalta meg tegnap: ülés • i a Borsod megyei és miskolci Népi Ellenőrzési Bizottság. A felmérés összesen 13 intézményre terjed ki, ezek közül négy a miskolci kollégium, illetve diák­művelődési szervekkel és a otthon. A diákok életkörülményei, 'tanulási lehetőségei és étkez­tetési gondjai mellett (ezekre a következőkben visszaté- x-ünk) a kulturális lehetősé­gekre és igényekre is kiter­jedt a NEB vizsgálata. A bi­zottság tagjai megállapítot­ták, hogy különösen a közép­iskolákban túlzottan kötött a napirend és a nevelési prog­ram és viszonylag kevés sza­bad idővel rendelkezni^ ti­zenéveseink. Ennek ellenére — a kitöltött kérdőívek sze­rint— kollégistáink 56,8 szá­zaléka jár rendszeresen mozi­ba (20 százalékuk legalább hetente), viszont a megkérde­zetteknek csupán fele jár színházba, a kiállítások, hang­versenyek látogatottsága pe­dig még ennél is kevesebb. A jelentésből kiderül, hogy rendkívül kevés „élő színhá­zi” élményük van a fiatalok­nak. Ez jórészt annak kö­szönhető, hogy a települések többségében nincsenek rend­szeres színházi előadások, így csupán egy-egy tanulmá­nyi kirándulás alkalmával ülhetnek be fiataljaink a színházba. (Például a sáros­pataki tanítóképző több mint két és fél száz növendéke, nem beszélve az ottani kö­zépiskolásokról, csak a fő­városban lát színházi elő­adást) A népi ellenőrzési bi­zottság — egyetértésben a KISZ-szel — úgynevezett iskolabuszok vásárlására tett javaslatot, melyek alkalom­adtán színházi előadásokra, hangversenyekre, kiállítások­ra szállítanák a kisebb tele­püléseken levő kollégiumok tanulóit. Talán nem kell bi­zonyítani, hogy az első pilla­natban luxusként ható isko­labuszoknak milyen nagy erkölcsi haszna lenne. (A Nehézipari Műszaki Egyetem példája bizonyítja, hogy nem több mint 5 forint egy ilyen saját kezelésben levő jármű­nek a kilométerenkénti üze­melési költsége.) Egyelőre já­rásonként elég lenne egy autóbuszt vásárolni, s így legalább a jelentősebb pro­dukciókat megtekinthetnék Miskolcon vagy másutt, a vi­déken élő kollégistáink. De azzal is kiegészíthet­jük a NEB javaslatát, hogy a Miskolci Nemzeti Színház a lehetőségekhez mérten nö­velje meglevő 5 ezer ifjúsági bérleteseinek számát, sőt, ál­landó játszási helyem, Sátor­aljaújhelyen, Mezőkövesden, Kazincbarcikán is szervezzen ifjúsági bérleti előadásokat, tekintettel az itt levő kollé­giumokra. Sárospatak szín­házzal való ellátottságát pe­dig a most nyíló óvónőképző méginkább indokolja. Gy— Nagyapáink keze Nem olyan régen ment el nagyapám... Jóval túl a nyolcvanon még olvasott az ebgö űrhajósról. Azt hiszem élete vége félé már kezdett hinni az újságoknak. így rémlik föl előttem most, kezében a Magyar Nemzettel, fején a jobbik kalapja, öreg korában már nem használt pápaszemet. Aztán visítani kezdenek a malacok, a ház elé gyüleke­zik az aprójószág. Be kell fejezni a vasárnapi újságol­vasást. Mert olvasásra csak vasár­nap jutott idő. Volt az öreg életében jó néhány keserű vasárnap. Mikor a „boletta- rendszerről” olvasott, mikor hírül vette, hogy kit, s mi­kor árvereznek (az ő tanyája is be volt táblázva), aztán a háború... Négy fia volt egy- időben a fronton. És sokáig, nagyon sokáig valahogy min­dig, minden rosszabbra for­dult, mint ahogy az újságok írták. A háború után ketten arat­tunk. Nem volt akkor itthon erős férfiember, ű kaszált, én a markot szedtem. Egyi­künk se nagyon bírta. A ké­véket azért erősen, keményen kötötte, rövid, vastag ujjai voltak, széles tenyere. Ha hámfát faragnék, vasvillát markolnék, ilyen lenne az én kezem is... Ültünk egymás mellett a .szekéren (a gyeplőt ideadta, de az ostort soha), s mesélt nekem az első háborúról. Piave, Isonzó, marmaládé. Győzelemről nem esett szó, csak koplalásról, tetvékről meg srapnéllekről, amelyek széttépték az embereket. A halottakra — katonatársaira — név szerint emlékezett. En­nek az apja, annak a bátyja; közéi tudta hozni az öreg a halált. Legjobban a kukoricát morzsoló kezére emlékezem. A száraz, könnyen morzsol­ható csöveket mindig nekünk, gyerekeknek adta, s biztatott bennünket, hogy addig jó, amíg van mit morzsolni. Mennyi kukoricát morzsolt életében, hány kévét rakott a szekérre, s hány zsákot vitt a malomba! S mégis kevés volt mindenből; kukoricából, ár­pából, kenyérből. Az a nemzedék gondok között élt, tán csak az utolsó években jutott nekik valami kis szelíd fényű öröjs. Emlé­kezzünk a kezükre... Galambos Lajos Nyár című novellájának tv-változata juttatta mindezt eszembe. GYARMAT! BÉLA (Ágotha Tibor felvétele) Államvizsga után Már csak „öreg, gyűrött kalap’ MINTHA SOKAN LÁTNÁK Az első percekben még nagyon izgatottak, de a napsütéses kertben, ahol annyiszor sétáltak tankönyvvel a kezükben, vagy az indexet szorongatva, vizsgára várva, hamar felenged a szorongásuk. Talán néhány pillanatra valami nagy üressé­get is éreznek, hiszen mindaz, amire évek óta készültek, ami az utolsó hetek, hónapok nappalait, sőt olykor éjszakáit is betöltötte; elvégeztetett. Az. államvizsgáról persze — néhány perccel a nagy ese­mény után — még nemigen lehet beszélni. Túlságosan közeli az élmény... Annál inkább jólesik emlékezni a képzős évekre. Várnak tőlem valamit LUKÁCS MÁRIA: — Még érettségi után sem gondol­tam arra, hogy tanítónő le­szek. Aztán úgy adódott, hogy mégis elmentem taníta­ni; képesítés nélkül. A ’8 évesek gondtalanságával, sőt talán felelőtlenségével lép­tem be az osztályba. Egyszer­re észrevettem, hogy rajtam függ minden gyerek szeme ... Ezek a csöppségek várnak tőlem valamit, előttük a könyv, nekem kell őket meg­tanítani olvasni, számolni, várják tőlem a mesét, az új játékokat, s még ha valame­lyik leüti a térdét, vagy el­vágja az ujját, azt is nekem kell bekötözni. Megéreztem, hogy valami nagyon komoly, igazi felnőttnek való dolgot vállaltam, és most, vagy azonnal hátat fordítok sl ka­tedrának, vagy pedig... Mennyivel könnyebb volt, mikor nekem kellett ülni az iskola padjában. Így kezdő­dött, s néhány hónap után már eldöntöttem: minden­képpen a pályán maradok. Azt hiszem, nem születünk sem orvosnak, sem jogásznak, sem tanítónak, valahogyan azzá leszünk. Zsűri nélkül STŰHR ATTILÁNK: — (A sárospataki képzőbe még Né­meth Hajnalkaként iratkoz­tam be.) Néhány perc, aztán kihirdetik az államvizsga eredményét. Utána már for­málisan sem leszek diák, va­lójában pedig már régen felnőttként kezelnek itt, az intézetben és természetesen otthon, a családban ig. A nagycsécsi állást nem is le­hetne gyermekes indulatok­kal elfoglalni. Az ottani gye­rekeknek, osztályoknak le­galább a fele nagyon nehéz sorsú; cigányok. Jól ismerem őket. A kollégák nem enge­dik meg, hogy hazavigyék a tanulók a könyveket, füzete­ket, úgy sincs hol írni, nincs hol tanulni. Itt, a gyakorló iskolában — bármennyire is nem válogatják felvételnél a gyerekeket — rendezett kö­rülmények között élő, jól fel­készült tanítványaink voltak. Őket tanítva, velük foglal­kozva, kialakult bennünk az a követelményrendszer, amit munkahelyünkön is alkal­maznunk kell majd. Nagy- csecsen ez különösen nehéz lesz az „egész napos” isko­la megszervezéséig, talán meg is kell alkudnunk egy- gyel, s mással. Mindannyian megszoktuk, hogy vezető ta­nítóink, csoporttársaink előtt tartunk órákat. A legtöbb, amit ilyenkor az ember meg­fogadhat, talán az, hogy majd „zsűri nélkül” is úgy dolgo­zik, mintha sokan látnák, és továbbra is készül az órák­ra... Kudarcok ? KURIMAl ANDRASNK (Homovics Katalin): — Öt féléven át ültünk itt „gye­rekközeiben”, hospitáltunk, tanítottunk. Sőt, én már' az utolsó félévet is kint töltöt­tem Sajókazán. Az mindig megnyugtató, ha az ember tudja, hogy a következőkben mit kell vállalnia és mit vár­hat. Augusztusban én nem „jelentkezem” majd új mun­kahelyemen, hanem egysze­rűen csak visszamegyek, úgy is mondhatnám, hazamegyek. Ez könnyebbé és vidámabbá teszi a nyarat. Mindemellett azt hiszem, nekünk a kudar­cokra is fel kell készülnünk. A képző e tekintetben is megedzett bennünket, mert nem minden tanításunk volt „mintatanitás” ... Hogy mi tetszik nekem leginkább ezen a pályán? Az, hogy a legét- gondoltabb tanítási tervezet és óravázlat mellett is szük­ség van a rögtönzésre, a ru­galmasságra, hogy a sok meg ­tanult recept mellett, mégis kinek-kinek önállóan kell „megkeverni” a tudás italát. * Az utolsó mondatnál a kéé másik végzős is helyesel: az oktatás és a nevelés folya­matában nagyon fontos té- i nyezőnek tartják a pedagó- : gus személyiségét... j Richard Burton új tilmjei — megbuktak Drága nercbundákat, gyé­mántokat, villákat, jachto- ■ kát és magánrepülőgépeket vásárolnak egymásnak, de a közönségnek már egyre ke­vesebbet nyújtanak. Ez a lé­nyege a Burton és felesége, Liz Taylor legújabb szerep­léseit „méltató” amerikai kri­tikáknak. ,,Burtonék olyanok már, mint valami öreg, gyűrött kalap” — írta a Sunday New York Times-ben Vincent Canby, a népszerű kritikus. A megállapítás a Villáin és a Raid on Rommel amerikai ősbemutatója alkalmából je­lent meg a lapban. Valami­vel elnézőbb a Time kriti­kusa, aki szerint „Burton hangja még mindig a leg­szebben csengő az angol nyelv- területen, arcjátéka azonban kifejezéstelen és egyre ösz­szeszükültebb disznószemei reménytelenül csillognak.” Az előbb idézett Canby még Burton hangját is pocskon­diázza, szerinte ez a hang olyan, mintha Burton „saját maga utószinkronizálta volna a saját hangját, a szinkron azonban nem sikerült”. Az ironikus kritikus most már Burton múltbeli sikereinek értékét is kétségbe vonja, mert szerinte ez az ember „olyan, mint az a fiú, aki­nek több volt a szerencséje, mint a tehetsége”. Még nem tudni, hogy a 43 éves Burton mennyire vette szívére a lesújtó kritikákat, az azonban tény, hogy nem­régiben odanyilatkozott: „Azt hiszem, legjobb lenne, ha visszavonulnék.” M. I. EES33 PÉNTEK Kossuth rádió: 12.20: Ki nyer ma? — 12.80: Tánczenei koktél. — 13.15: Nóták. — 13.45: Kölcsönt adtam a vállalatnak. Riport egy feltalálóról. — 14.00: Mesélő Ma­gyarország. Tihany. — 14.27: An- taridák a Földön. Fantasztikus rádiójáték. II. rész. — 15.10: Mo­zart operáiból. — 15.55: A világ- gazdaság hírei. — 16.00: Egy sze­gény vándorlegény kalandjai. Epizódok Rideg Sándor regényé­ből. (Ism.) — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20.: Olasz mesterhe­gedűket mutat be Ruggiero Ri­cci. 2. rész. — 17.48: Mikrofórum. Találkozás a jövővel. — 18.08: A Belügyminisztérium Duna Mű­vészegyüttesének népi zenekara játszik. — 18.25: Lemezmúzeum. — 20.00: Világjáró ,,Kaleidosz­kóp”. Műsor az utazásról. — 22.20: Meditáció. — 22.30: Nagy siker volt! Bartók-hangverseny. — Közben 23.18: Futamok. Csoóri Sándor és Juhász Ferenc versei. — 0.10: Sanzonok. retőfi rádió: 12.00: Zenekari muzsika. — 12.45: Szibériai köl­tők versei. — 13.03: A nürnbergi mesterdalnokok. Részletek Wag­ner operájából. — 14.00: Minden­ki. kedvére kettőtől hatig. — 18.10: A munkásotthon homloká­ra. Dokumentumműsor. — 19.01: Üj könyvek. — 19.04: Hangver­seny a stúdióban. — 19.54: Jó es­tét, gyerekek! — 20.25: Közvetí­tés a súlyemelő Európa-bajnok- ságról. — 20.50: A Korall-tenger. — 21.05: Népdalcsokor. — 21.30: Zenekari muzsika. — 22.30: At­lasz. Világgazdasági figyelő. — 22.40: Könnyűzene Kemény Egon szerzeményeiből. — 23.15: Orfeusz az alvilágban. Részletek Offen­bach operettjéből. Miskolci rádió: Borsodi tükör. Rekonstrukció a Könnyűbe- tongyárban. — Műszak végén a Borsodnádasdi Lemezgyárban. — Legújabb lemezünk. — Kulturá­lis életünkből. — A pedagógus vakációra készül. — A Népmű­vészeti Boltban. — A dzsessz kedvelőinek. — Hirdetőműsor. Televízió: 16.45: Magyarország— Románia férfi 1-'-^bda-mérkő- zés. — 18.00: Hírek. — 18.05: Mu­zsikáló fiatalok. — ÍR í'" Kincs vagy szemét? Filmrioort. — 18.55: Mi újság? 5. rész. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Telitalálat! ve'é1'1'^^. sok szerencsével. — ri.10: M^o-á^élet. Magyarul beszélő franci * film. — 22.50: Tv-híradó. — 23.00: Te­lesport: súlyemelő Európa-baj­nokság. Félnehézsúly. Bratislavai televízió; 16.00: Hí­rek. — 16.05: Yao. Kelepce. Fran­cia ifjúsági tévésorozat. — 16.30: Csehszlovákia—Olaszország—Ro­mánia férfi és női atlétikai via­dal. — 18.40: Esti mese. — 19.00: Tv-híradó. — 19 25: A Tv-híradó jegyzete. — 19.30: Kis hitparádé. — 20.25: A tett színhelyén. Pub­licisztikai sorozat. — 20.55: Szó­rakoztató beszélgetés, érdekes emberekkel. — 21.50: Tv-híradó. — 22.10: A csapda. Cseh film­dráma. Filmszínházak; Béke (i'4, hn6i 8) : Ne várd a májust (jugosz­láv). — Kossuth (f3. 15, 17): For­ró éjszakában (magyarul beszélő színes amerikai). — Filmklub (6) : A homok asszonya (japán, csak 16 éven felülieknek!). — Fáklya (5, 7): Jó estét. Mrs. Carapbel! (magyarul beszélő szí­nes amerikai). — Petőfi (f7): Rekviem (színes jugoszláv) — Szikra (5, 7): Zabriskie Point (színes amerikai). — Táncsics (f5, f7) : Bűntény a via Venetón (magyarul beszélő színes olasz— francia. 16 éven felülieknek!). — Ságvári (f5, hn7) : Enyém a világ (színes NDK). — Ady (f9): Isadora (színes angol). Miskolci Nemzeti Színház (7): Hawai rózsája (bérletszünet). Kiállítások: Miskolci Galéria (11—19 óra között): Építészeti ki­állítás. — Miskolci Képtár (10—13 óra között): Városi képzőművé­szeti gyűjtemény. — Libresszó (13—20 óra között): Feledy Gyula grafikái. SZOMBAT Kossuth rádió: 8.17: Lányok, asszonyok. — 8.37: A Senki-szi­geti nagy kaland. 9. rész. — 9.03: Rádió-lemezalbum. (Ism.) — 10.44: Rádiószínház. Kint is bárány, bsnt is farkas. Rádiójáték. — 11.39: Szirmay Márta énekel. Petőfi rádió: 8.05: Az írnokok mezeje Részletek Hérold operá­jából. — 8.45: Külpolitikai figye­lő. (Ism.) — 9.00, Mezei Kálmán népi zenekara mu?*;ikál — 9.4fj, Válaszolunk hallgatóinknak! — 10.00: Zenés műsor üdülőknek. •*- 11.45: Útikalauz üdülőknek. Televízió: 9.31: Hazánk és a nagyvilág. — ío 00: Minden kilo­méterkőnél. 12. rész: Az első nap. — 11.00: Bratislava „Lira 'V** dalfesztivál.

Next

/
Thumbnails
Contents