Déli Hírlap, 1971. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-24 / 147. szám

Nőfelelősök tanácskozása Ma délelölt a városi párt- bizottságon a nőfelelősük ré­szére tanácskozás kezdődött, amelynek keretében megvi­tatják a párt múlt évi feb­ruári határozatának végre­hajtásával kapcsolatos ta­pasztalatokat a nők között végzett politikai munkával kapcsolatban. A tanácskozás előadója Moldován Gyula, a városi pártbizottság titkára. IVagyobb óvatosságot ajánl a KÖJÁL amatosan Találkozó a pártszervezetben Ma délután az 1 5-ös terü­leti pártszervezet vezetői és tagjai találkoznak a párt- alapszervezethez tartozó kör­zetben tevékenykedő tanács­tagokkal. A véleménycsere célja: megvitatni a terület lakosságát foglalkoztató idő­szerű kérdéseket. az élelmiszereket! A hét elején hivatalosan is beköszöntött a nyár. Bár le­het, hogy a májusi kánikulát követő újabb és tartósabb meleghullám néhány napot még várat magára, a strand- büfékben, elárusító pavilo­nokban és a fagylaltpultok­nál rövidesen ismét megsok­szorozódik a forgalom. S ez­zel együtt növekszik a fertö- zéses megbetegedések veszé­lye is — mondották a városi KÖJÁL-nál. Ezért is célszerű A „salagár” fiai rangot szereztek Idős Jóbi Ferenc nyugdí­jasként járt be a gyárba, mert sokszor úgy érezte, nem tud mit kezdeni azzal a ren­geteg szabad idővel, ami rá­szakadt. Harminc évig sala­gár volt az ÖKU-ben, és még a nyugdíjazás óta eltelt nyolc év sem volt elegendő ahhoz, hogy mindennapjaiból kizár­ja a gyárat. Tizenegy gyere­ket nevelt fel. Elégedett volt, hogy valamennyiüket maga körül tudhatta, ott, ahol az életét töltötte el. A fáradhatatlan öreget egy­szer súlyos baleset érte: meg­égett a salakhányón, és rá­adásul összezúzta a meddő, a lezúduló anyag. Sok éve már, hogy csak az emléké él a fia­talabb munkatársakban, akik, ha szóba kerül idős Jóbi Fe­renc élete, a példa erejével emlegetik a fiatalabbak előtt a régi salagárt. Félálmában technikus A Jóbi „gyerekek” közül a legidősebbek már a nyugdíj- korhatárhoz állnak közelebb, mint a tanulóévekhez. Min­dent elértek, amit becsületes munkával el lehet érni. Apai örökségük szerint a legfiata­labb, Kálmán 27 éve dolgo­zik a gyárban. A többiek: Zsiga, Ferenc, Endre, László, Árpád és Elemér még ennél is több évet írhat a neve után. A legidősebb már nem dolgozik, a többi testvérek pedig már nem élnek. A főolvasztárok között két Jóbi testvér is van. Olyan rang ez, amihez a szakma szeretete, a kohók oldalánál eltöltött évtizedek biztosítják a munkatársak tiszteletét. Az ilyen munkahelyeken a tiszt­ség önmagában kevés: a mun­kások szemében csak azzal lehet rangot szerezni, ha va­laki a munkájával hívja fel magára a figyelmet, — Ha hiányzik a techni­kus, Jóbi Elemér látja el azt a feladatot is — mondják a munkatársai. — Félálmában is többet tud a nagyolvasz­tókról, mint amennyit egy technikusnak tudni kell. A vándorok figyelmetlenek — Gondolt-e valaha is ar­ra, hogy munkahelyet változ­tasson ? — Még nem. De nem is akarok, hiszen a 3500 forin­tos keresetnél 4000 sem érne többet, ha nem úgy érezném magam, mint itt, ahol tizen­négy éves korom óta dolgo­zom. Meggyőződésem, hogy a „vándorok” figyelmetlenek, mert elmennek azok mellett a lehetőségek mellett, ame­lyeket helyben is megtalál­hatnának. Persze, a lehető­séghez vezető legegyenesebb út a munka. A vándorok — ők ezt biztosan jól tudják — ezt is kerülgetik vándorlása­ik során. A kohó falán lezúduló víz, párává loccsan a csurgató­kan, mégis 50—60 fokos me­leg zihál a csapolónyílás mö­gött. — Nyolc liter szódát iszik egy-egy ember nálunk, ami­kor egy kicsit hűvösebb az időjárás. Kánikulában 10 li­terrel számolunk fejenként egy műszakban. Ennyi év után a vese is megérzi. Az izzadtság csatakossá teszi a ruhát, de ha megnyílik a nagyolvasztó gyomra, még a filckalap is tüzet fog a re­megő forróságban. Ebben te­lik minden napunk — teszi le a pontot mondatai végére Jóbi Elemér. NAGY JÓZSEF megszívlelni a járványügyi szakemberek tanácsait. A KÖJÁL állandó nyári készenlétet tart az ételfertő­zések megelőzése érdekében. Mint elmondták, a nyári me­legben különösen a tejes, tej­színes, tojásos és belsőségből készült élelmiszerekben rend­kívül meggyorsul a baktériu­mok szaporodása, s ezért fo­kozott figyelmet kell fordíta­ni a könnyen romló élelmi­szerek tárolására. Csak friss állapotban Egyes ételféleségeket, kö­zöttük a tejes ételeket, a gombát, a tésztákat és a bel­sőségből készült hentesárut az elkészítéstől számított fél napon túl nem tanácsos fo­gyasztani. A közétkeztetést végző konyhák, üzemek pe­dig már a két órán belül fel nem használt könnyen romló ételeket is kötelesek megsem­misíteni. Mivel nincs hűtőkocsi A korábban előfordult kré- mesmérgezések hatására kor­látozták a kremesék árusítá­sát is: ezeket a termékeket csak azokban az egységekben lehet forgalomba hozni, ame­lyek a cukrászüzemek köz­vetlen közelében vannak, s az árut szállítás nélkül kap­ják és rögtön hűtőpultban helyezhetik el. Az október 15-ig érvényben levő intéz­kedésre azért volt szükség, mert a vendéglátóipar és a kereskedelem még mindig nem rendelkezik a higiéni­kus, szakszerű szállításhoz szükséges hűtőkocsikkal. Intézkedett a KÖJÁL a fagylaltalapanyagok tárolásá­ról is. A nem konzervgyári, tartósító eljárás nélkül ké­szült léfagylaltokat csak az előállítást követő 24 órán be­lül lehet felhasználni. Táro­lásuk addi)? is csak hűtőszek­rényekben, hűtőkamrákban történhet, a hőmérséklet ál­landó ellenőrzése mellett. Ezért azt is elrendelték, hogy a hűtőtárolókat valamennyi érdekelt vállalatnál hőmé­rőkkel kell ellátni. Ellenőrzés a strandokon A közegészségügyi és jár­ványügyi szolgálat dolgozói az elmúlt hetekben felkeres­ték a város valamennyi cuk­rászüzemét. fagylaltárusító helyeit, ellátogattak a stran­dokra, éttermekbe, hogy a helyszínen ellenőrizhessék a gyártás, a tárolás és az áru­sítás higiéniai feltételeit. A tapasztalatok szerint a lakos­ság nagy részét érintő fertő­zésveszély elsősorban a még épülőfélben levő, befejezetlen lakótelepeinken a legna­gyobb. Ezeken a helyeken a kereskedelmi egységek kése­delmes építése miatt — már a meglevő boltokban — rend­kívül nagy a forgalom, a zsú­foltság, s amíg a lakótelep valamennyi üzlete fel nem épül, az előírásokban szerep­lő élelmiszer- és hűtőtárolást hosszú hónapokig szinte le­hetetlen betartani. A nagy forgatom idején a •kereskedelemben igen ko­moly problémát jelent a vá­sárlókosarak folyamatos tisz­tán tartása. Ezt sok helyen napközben is elhanyagoljál?. Pedig a legtöbb ABC-áruház- ban minden vásárló ugyan­abba a kosárba rakja a ke­nyeret, tejet, hentesárut és a nemegyszer földes zöldsé­get, gyümölcsöt is. Ilyen kö­rülmények között szinte el­kerülhetetlenül szennyeződ­het, fertőződhet az élelmi­szer. Arról nem is beszélve, hogy a háziasszonyok ezeket az árukat hazaszállítás köz­ben is sokszor egyetlen sza­tyorba rakják. A könnyen romló élelmi­szereket — parizert, disznó­sajtot, kenőmájast, krémest, tortát — pedig a háztartás­ban még hűtőszekrényben sem célszerű hosszabb ideig tárolni. LAHUCSKY PÉTER REFLEKTOR Ma Budapesten avatják a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végzett fogorvo­sokat. * Egerben megkezdő­dik öt megye könyvtárosai­nak ötnapos tanácskozása. Harkányban lengyel estet rendeznek. + Jászberénybe látogatott a tallinni testvér- városi küldöttség. + Pécsett befejeződnek az irodalom ta­nítási napok. Szabadkígyó­son megkezdődik a közleke­déstudományi egyesület két­napos országos vándorgyűlé­se. Szolnokra látogatnak a budapesti Lengyel Kultúra vezetői. * Zalaegerszegen folytatja munkáját a beru­házó vállalatok országos táj­értekezlete. >k Zamárdiban az autóskempingben fogadják a 750 ezredik vendéget. Ritka jól sikerült az idén az akácszüret a miskolci Éberlein Antal Méhésztár­sulat tagjainak. 360 mázsa méz leszállítására szerződtek az áfész-szal, de jóval több mint 400 mázsa mézet sike­rült begyűjteni ük. Sajnos, az Országos Méhészeti Szövet­kezeti Vállalat nem gondos­kodik időben kannákról, s így elhúzódik a méz felvá­sárlása. Most a kannahiányon úgy próbálnak segíteni, hogy hordókban küldik majd fel a mézet a vállalatnak. Viszont egy-egy mézeshordó több mint három mázsa, s ennek a szállítása igen körülményes és drága. Egy kis szusszantás, röviddel azután, hogy a 25 méter magas kémény belsejéből a napvilágra került a vizsgázó (Hegedűs (elv.) Kötelező vizsgatétel: Kéménymászás hosszú távon Az alagsorban Hamburger András veterán kéményseprő felügyeletével „működnek” a fiúk. Minden kellék a helyén, az izgalom is a tetőfokán, csak a jelre várnak. Az in­dításra, mert mérik az időt is: ki hogyan, mennyire ügye­sen és szakszerűen mozog a kazánházban, a csatorna kö­rül, azt kell ugyanis kitisztí­tani. A következő feladat még izgalmasabb. De ehhez látni, tapasztalnivaló már a tetőn adódik, ahonnan önkéntele­nül is a városképre tekint az jfc Neked hogy sikerült? — kérdezik egymástól a fiúk, miután már túljutottak a vizsgatételen Kevés a cipésstanuló A Miskolci Cipész Ktsz az idén kezdődő tanévben 10 ci­pésztanulót venne fel, viszont idáig mindössze egy jelent­kezett. Évék óta nagy gond. hogy nem tudnak elegendő cipésztanulót beiskolázni. A ktsz megkapta a tanácstól a kereskedelmi engedélyt, s en­nek alapján nem méret utáni termékárusitást kíván foly­tatni a Rákóczi utcai üzlet­ben. A termelés növeléséhez azonban több munkáskéz kellene, s ezen most csak úgy tudnak segíteni, ha vissza­hívják a nyugdíjas kollégá­kat. Nyár a „biziben 55 A miskolci Bizományi Áru­ház havi nyári forgalma 2,2 millió forint. Legkedveltebb árucikkeik az olcsó női, férfi nyári szandálok, valamint a könnyű lányruhák. Egyéb­ként az utóbbiból hétfajta minőség áll a vásárlók ren­delkezésére. Keresett áru még a fényképezőgép, a zseb- és a táskarádió. Az üzlet slágere jelenleg az olcsó és új kem­pingágy, ami korlátlan meny - nyiségben kapható. Az üzlet­vezető elárulta, hogy a közel­jövőben várható egy nagy­szabású árleszállítási akció is a Bizományi Áruházban. Később nyit a Napsugár A belvárosi Napsugár cuk­rászda csaknem teljesen kész állapotban várja a vendége­ket. A másfél millió forintos költséggel átalakított cuk­rászdát mégsem tudják meg­nyitni, mert a termelő-cuk- rászüzeme előreláthatólag csak két hét múlva lesz kész. ember. Alattunk a mélység­ben a Bajcsy-Zsilinszky utca forgalma kavarog, távolabb az avasi kilátó „integet”, még messzebbről az új lakótele­pek körvonalai bontakoznak ki, sokszínű, lenyűgöző a lát­vány. Akik a tetőket járják — a kéményseprők úgy közleked­nek ott, mint más halandó a járdán —, nap mint nap ta­núi lehetnek e panorámának. .— Ezért is szép a mi mun­kánk — mondják nemcsak az öregek, de az a hat fiatalem­ber is, aki tegnap bizonyított: mennyire ismeri a szakma titkait és fogásait és mi­lyen felkészültséggel indul az életbe. Nincs idő a tűnődésre; kez­dődik a vizsga izgalmasabb szakasza. Az alagsortól a te­tőre „igyekvő” kémény 25 méter magas. Ennek tetején áll Szentesi Sándor szakmun­kás, a vizsgázó fiatalok egyik patrónusa. Merően figyel a mélybe, le a vaksötétbe, ahol a kürtő falába épített létrán már kapaszkodik is felfelé az első vizsgázó: Mócsi László. A korom mind tömörebben ömlik kifelé, amelynek sűrű­jéből mosolygós arccal, tető­től talpig feketén bukkan elő a fiatalember és diadalma­san néz körül. Négy perc alatt tette meg az utat, egy csöppet sem lihegve vagy fá­radtan. — Nem ez az első alka­lom, hogy kéményben „ba­rangolok” — mondja —, Sá­toraljaújhelyen, ahol tanuló­ként is dolgoztam, „megmász­tam” már egy 52 méter ma­gas gyárkéményt is. Ezt a tételt mind a hatan ki kellett, hogy húzzák, s va­lamennyien sikerrel eleget is tettek a feltételeknek. Még Soltész István is, aki először mászik kéménybe és máris ilyen hosszú távon. Derűsek, lelkesek, jóked- vűek mindannyian. Délután még az utolsó akadályon, a szóbeli vizsgán is túljutva, már mint szakmunkások dol­gozhatnak tovább, öregbítve a nagyszerű hivatás hírnevét, s a jól végzett munkával népszerűsítve a szolgáltató- ipar e fontos ágát. A kémény­seprő vállalat mindent meg­tesz annak érdekében, hogy tanulói korszerű körülmé­nyek és feltételek mellett sa­játíthassák el a tudnivalókat, szeretettel gondoskodik róluk és külön ösztöndíjat is ad a számukra, természetesen a ta­nulmányi előmeneteltől füg­gően. Népes, nagy családjukban még van hely a „közös asz­talnál”: augusztus 15-ig van lehetőség a jelentkezésre. Csak az első lépés nehéz, az első hetekben idegen még ez a „különleges világ”, ahol a munka talpig embert kíván. (tóth) Nincs kanna Jól sikerült az akácszüret

Next

/
Thumbnails
Contents