Déli Hírlap, 1971. június (3. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-22 / 145. szám
Miskolc harmadik ■ i nagyüzeme Egy, a napokban lezajlott beszélgetés során hallottam a következő megfogalmazást: az LKM és a DIGÉP mellett van városunkban egy harmadik „nagyüzem”, a tanácsi vállalatok. Bármily bizarrul hangzik is ez, igazságon alapszik. Ha csak azt vesszük is alapul, hogy a városi tanács irányítása alatt működő 15 tanácsi vállalat 1970-ben különböző szektorokban 8424 dolgozót, alkalmazottat foglalkoztatott, már láthatjuk: a „nagyüzem” kifejezés csöppet sem túlzás. Ettől Is többet mond azonban, hogy a tanácsi vállalatok 846,5 millió forintnyi termelési értéket állítottak elő tavaly. A városi tanács e héten tűzi napirendre e „nagyüzem” fejlődésének, tevékenységének vizsgálatát. Miskolc tanácsi vállalatainak termelése majdnem megduplázódott az elmúlt öt évben. A 846,5 milliós termelési érték 1965-ben még csupán 459.8 millió volt. Érdemes felfigyelni arra, hogy míg a termelési érték 84,1 százalékkal nőtt, addig a létszám csak 31,1 százalékkal. Ennél is többet mondó a vállalati eredmény 294.8 százalékos (23,3 millió forintról 92 millióra) növekedése. Mindez azonban korántsem jelenti, hogy a tanácsi vállalatok minden gond, probléma nélkül gazdálkodnak és fejlődnek. Ismeretes például, — noha az utóbbi években a közlekedés területén voltak a legjelentősebb bérfejlesztések —, milyen nehézségeket okoz a Miskolci Közlekedési Vállalatnál a létszámhelyzet. Vagy: az egyre növekvő konkurrencia miatt (tsz-ek, áfész-ek, vidéki vállalatok) az utóbbi években termelés- és eredménycsökkenés mutatkozik a Miskolci Sütőipari Vállalatnál. S jelentős mértékben csökkent az elmúlt három évben a Miskolci Építőipari Vállalatok nyeresége is, annak ellenére, hogy az építőipari árak emelkedtek. Nem egy vállalat pedig fejlesztési nehézségekkel küzd, nem tudja megoldani saját erőből azokat a fejlesztési elképzeléseket, amelyek még dinamikusabb előrelépést eredményeznének. (Csak magjegyezzük: a városi tanács 1970-ben a tervezett 38,6 millió forint helyett 54,1 millió forintot adott fejlesztési alapjából a tanácsi vállalatoknak.) Mindezek ellenére az összkép mégis biztató, ami annál is inkább örvendetes, mivel a harmadik „nagyüzem” tevékenysége úgyszólván az egész városra kihat, eredményeiket és kudarcaikat gyakran, vagy talán legtöbbször mi, lakosok a saját bőrünkön érezzük. Ny. I. Közlekedési park készül Pécsett (Tudósítónk jelenti.) Még egyetlen év első öt hónapjában sem történt any- ayi gyermekbaleset Pécsett, mint ez év első öt hónapjában. A közúti közlekedés szabályainak megszegése Pécsett egy gyermek halálát is okozta nemrég. A legtöbb balesetet sajnos, maguk a gyermekek okozzák, akik guruló labda után kifutnak az úttestre, vagy éppen az úttest mellett bújócskázva kiszaladnak a közútra, ahol már féktávolságon belülre kerülnek... A gyermekbalesetek csökkentése érdekében a Pécs városi tanácson készen áll egy terv úttörő közlekedési park létesítésére. Ez a KRESZ- park a gyakorlatban kívánja szolgálni az iskolákban elméletben tanult KRESZ-isme- retek elmélyítését. A park terveit a Vasúttervező Vállalat (UVATERV) KISZ tervező brigádja készítette társadalmi munkában. A 220 méter hosszú és 33 méter széles területen a tervek szerint számos főútvonalat, mellékútvonalat alakítanának ki, az útvonalakra tilalmat, utasítást és útbaigazítást adó jelzőtáblákat helyeznének el. Lenne itt fénysorompó, terelőoszlop, útburkolati jelek és a helyes közlekedés megtanulását segítő és a gyakorlatban bemutató egyéb berendezések, mint például az utat keresztező vasúti átjáró. A közlekedési parkot Pécs nyugati szélén, Űjmecsek- alján képeznék ki. Az ötlet valóban megvalósításra érdemes. Most azt várják, hogy a tanács és talán néhány nagyobb vállalat anyagiakkal segíti a park megépítését. Előreláthatólag körülbelül 800 ezer forintba kerül, de a fiatalok társadalmi munkája ebből az ösz- szegből jócskán „lefaraghat”. G. F. Ülést tart a művelődésügyi bizottság Ma délután első ülését tartja a tanács vb-termében Miskolc megyei város Tanácsa művelődésügyi bizottsága. Az ülés napirendjén a bizottság munkatervének és munkamódszerének megbeszélése szerepel Fiatal építészek megbeszélése Ma délután 16 óra 30-kor megbeszélést tartanak a fiatal építészek. A beszélgetés témája: fiatal építészek szervezeti kérdései a Magyar Építőművészek Szövetségén belül. Az összejövetelt a MÉSZ Észak-magyarországi csoport vezetősége szervezi. Népszerű esküvők Hagyomány az LKM-ben, hogy a fiatalok KISZ-esküvő keretében mondják ki a boldogító igent. Az ifjúsági klub kiválóan alkalmas ilyen rendezvényekre, ahol kellemes környezetben a KlSZ-bizott- ság és a klub szerető gondoskodása mellett rendeznek nemcsak esküvőket, de eljegyzéseket is. Az idén már több mint tíz ilyen rendezvényre került sor, ezen a héten két KISZ-esküvővel gyarapszik e rendezvények száma. REFLEKTOR Ma Budapesten divatbemutatót rendezett a Pamuttextil és a Fővárosi Kézműipari Vállalat, Ajkán szerepel a Pécsi Nemzeti Színház operatársulata. Debrecenben a kukorica vegyszeres gyomirtásával összefüggő szakkérdésekről megyei tanácskozást tartanak. if Keszthelyen az agrártudományi egyetemen megkezdődött a KGST mezőgazda- sági állandó bizottságának ülése. Kiskunfélegyházán kétnapos megyei szőlő- és gyümölcstermesztési tanácskozás kezdődött. Pécsett megrendezik a hagyományos irodalomtanítási napokat, amelyeken a határainkon túl élő magyar írók is részt vesznek. S|||| m T (Ágotha Tibor felvétele) • • Pergő leány ujjak Mint valami mesebeli perzsa-műhelyben, sorakoznak egymás melett az egyszerű, fából készült szövőgépek a miskolci Kossuth Gimnázium szövödéjében. A 32 gép mindegyike mellett szorgos leányujjak pergetik a fonalat, boszorkányos gyorsasággal. Szemmel követni is nehéz az ujjak ritmikus pergését. A leszálló fehér fonalat egy hirtelen mozdulattal átfűzik, becsombékolják, majd a végét lenyisszantják. így megy egy-egy csomózás, amíg nem végeznek a sorral. S aztán ismét átfűzik, s végső munkaként vékony, finom kis kalapáccsal „összeverik” a sort. Ki tudja, hányszor kell ezt a műveletet elismételni, míg a szőnyeg pompás mintázata kibontakozik. Elmondani sem valami egyszerű, hát még megcsinálni ... ! 1961-ben az iskolai gyakorlati foglalkozások bevezetésekor egy géppel kezdett a gimnázium szövödéje, emlékezik vissza Gyurcsik Józsefné, a szövődé vezető tanára. Először nehéz volt a tanulóknak elmagyarázni a mesterség fortélyait, de máig mindegyikük ujjába beideg- ződött a szövés aprólékos munkája. Iskolaidőben hetente egy napot töltenek a műhelyben, vakációban viszont két hét társadalmi munkát végeznek az iskola javára. A szőnyegeket a gimnázium eladja, magánosoknak és szövetkezeteknek. Megrendelő bőven van. Sőt, a kis műhely nem is győzi kielégíteni a rendeléseket. A szőnyegek árát az iskola fejlesztésére, felszerelésére fordítják. — A legügyesebb lányaink Körösi Ilona, Tóth Katalin, Smitnyák Ági. Mind a hárman harmadik osztályosok. Egyébként a legszorgalmasabb harminchét szövőtanulónkat négynapos cseh—lengyel körutazásra visszük, július 1-én, autóbusszal. Ez a jó munkájuk jutalma. Legutóbb a sárospataki diáknapokról a szőnyegszövők egy aranyérmet és egy különdíjat hoztak haza az iskolának. Most a szünidőben jobban megy a munka. Egy- egy nap 1500—2000 csomót is szőnek a lányok. Ez szép teljesítmény, hiszen a „hivatásosak” körülbelül 6—8000 csomót tudnak megcsinálni egy műszakban. A kezdet kezdetén még szőnyegszövő szakmunkás-bizo- • nyítványt kaptak a gimnázium végzős lányai. Igaz, most is elhelyezkedhetnének a negyedikes lányok a szakmában, több ízben ajánlatot is tett már számukra a Fővárosi Kézműipari Vállalat, viszont közülük egy sem választotta ezt élethivatásának. Kárba veszne a négyéves szorgalmas tanulás ... ? — Nos, nem erről van szó. A fárasztó, aprólékos munka ellenére is, vállalnák a bedolgozást. Csak az a baj, hogy nem éppen jól fizetett munka a szőnyegszövés. Ezer csomóért mindössze 7 forint 77 fillért fizetnek. Pedig ezeknek a kézzel szövött szőnyegeknek a bolti ára négyzetméterenként másfél ezer forint! Sz. I. Magyar tudós vallatja az atléta csontvázát Különleges feladat elvégzésére kérte fel Felice Gino Lo Porto, a tarantói múzeum igazgatója dr. Kiszely Istvánt, a Magyar Tudományos AkaVasutasnap előtt A MÁV miskolci Igazgatóságán is megkezdődtek az előkészületek a július 11-én tartandó XXI. vasutasnapra. Nemcsak itt, de országosan is első alkalommal kerül sor arra, hogy a 10, 20, illetve 30 éve szolgálatot teljesítő vasutas dolgozók törzsgárda kitüntetésben részesüljenek. A 10 éves szolgálat után jelvényt, míg a 20 és 30 éves szolgálattal jelvényt és pénzjutalmat kapnak. Babapiskóta Napok óta haragban vagyok a fiammal. Szemrehányásokat lesz nekem, amire én csak gyenge érvekkel tudok válaszolni. Felhánytorgat olyasmit, amiről nem tehetek, s aminek helytelenségéről magam is meg vagyok győződve. Ö azonban nem érti meg, hogy végül is meg kell értenem. És neki is meg kell értenie. Vagy ahogy mi felnőttek gyakran szoktuk cinkosan, vagy inkább megadóan összekacsintani: eszi, nem eszi, nem kap mást. Még szerencse, hogy nem nemzedéki ellentétről van szó, hanem egyszerűen babapiskótáról. A fiam ugyanis mindössze két és fél éves, s így a reggeli étkezés, amelyet ő — különben a világ legokosabb gyereke, természetesen — következetesen vacsorának nevez, általában tejjel leöntött babapiskótából áll. Mit csináljak, ez már ilyen gyerek. Reggel nem eszik szalonnát hagymával, nem szereti a ham and eggs-et sem, hanem ragaszkodik a babapiskótához. Hogy úgy mondjam, konzervatív. És a világért sem hajlandó megérteni, hogy miért nem azt kap. Pedig folyton magyarázom neki, hogy azt nem lehet kapni. Hogy mit akarok megint a hiánycikkekkel? Hiszen a hiánycikkek általában azért hiánycikkek, mert kicsi a nyereség, a kereskedelem nem szereti raktározni, az ipar nem szereti gyártani, nagyok' az igények, kicsiny a kapacitás. Dehát hogyan magyarázzam meg ezt a fiamnak, akinek — szerencsére — kicsi a kapacitása az ilyesfajta okoskodások befogadására. Mi, balga szülök pedig, úgy véljük, hogy ráérünk később hozzászoktatni a népgazdaság nehézségeihez. Egyébként haladó gyermeknevelési könyvekben is azt olvastuk, hogy egy ilyen pici gyereknek elsősorban szeretetre van szüksége, ezt pedig — ebben a korban ez még nem haszonlesés — elsősorban a gondoskodás révén lehet tudtára adni. Persze, Péterke babapiskóta nélkül is fel fog nőni. A baj az, hogy a kereskedelem ezekkel a dolgokkal is úgy tesz, mint a többi dologgal, amelyekre a felnőtteknek van szüksége. Vagyis: vagy árulja vagy nem. Mert állítólag az ipar is hasonló nagyvonalúsággal viseltetik: vagy gyártja vagy nem. Csakhogy a gyerekek számára szükséges dolgok mégis csak más elbírálás alá kell, hogy essenek. Mert mi, felnőttek, nem túlságosan szeretjük egymást, s ha ez nincs is rendben, talán még érthető is. Dehát a gyerekeket nagyon szeretjük. Gügyögünk nekik, csücsörítünk rájuk, puszit nyomunk drága kis fejükre, csörgőt rázunk feléjük. Még azt is megmutatjuk, hogy kire hasonlít jobban: a mamára vagy a papára. A szeretetnek azonban — társadalmi méretekben — feltétlenül más megnyilvánulási formái is szükségesek. Nevezetesen: hogy legyen minden, gyerek számára, amire a gyereknek szüksége van. Például babapiskóta .. Mert igaz ugyan, hogy mire Péterke felnő, már rég elfelejtette, hogy 1971 júniusában szülőföldje környékén nem lehetett babapiskótát kapni, tehát az eqész ügy nem is olyan nagy baj, de félő, ha Péterke — végtére is lassan növekednek és nevelkednek a gyerekek — már felnőtt lesz, akkor is természetesnek veszi, hogy hol ez nincs, hol az nincs. Márpedig én nagyon szeretném, ha Péterke — legalábbis ebben az értelemben — nem hasonlítana ránk. Most pedig kérem a babapiskóta gyártókat, hogy ne le- gyintsenek: Péterke még csak két és fél éves, mire felnő, már biztosan lesz babapiskóta. Ugyanis a lányom 17 esztendős. És emlékszem, amikor ő két és fél éves volt. akkor sem lehetett babapiskótát kapni. Igaz, azóta a termelés bizonyára többszörösére emelkedett. A gyerekáldás csökkent. És babapiskóta még sincs. Hogy ez hogyan lehet? Ezt nem tudta a lányom sem kiszámolni. Pedig ő a legjobb matekból az egész osztályban. Hármasa van. PINTÉR ISTVÁN démia Régészeti Intézetének kutatóját. Tarantóban, amely annak idején a római és a görög kulturális és gazdasági érintkezés egyik gócpontja volt, a közelmúltban érdekes szarkofágra bukkantak. Oldalain öt, épségben megmaradt dombormű az ókori öttusa, a pentatlon öt különböző számában — futásban, ugrásban, birkózásban, dobásban és ökölvívásban — ábrázol egy atlétát. A férfi arca mind az öt domborművön azonos. A szarkofágban sértetlen csontvázat találtak. Felmerült a kérdés, vajon puszta díszítmény volt-e az öt dombormű, vagy volt-e valami közük az eltemetetthez. Ki kell tehát deríteni, hogy a szarkofág „lakója” egyáltalán képes lehetett-e valami komolyabb sportteljesítményre, ha igen, a hajdani szobrász valóban őt akarta-e ábrázolni, s ebben az esetben menynyire hűen találta el modelljének arcvonásait? Ezekre a kérdésekre kell válaszolnia a magyar tudósnak, aki rövidesen útnak indul a feladat elvégzésére. Mégpedig azzal a reménnyel, hogl talán még azt is sikerül majd megállapítania, hogy a sír lakója milyen eredményekre lehetett képes a pentatlon mérhető számaiban ...
