Déli Hírlap, 1971. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-21 / 144. szám

> a miskolciaké a szé Nem azért Ú;, nagy nemzeti ügyünk, a 4 forintért a „forrónadrág”? Kávét fogyasztottam a vá­sárcsarnokkal szemben levő kávézóban. Fizettem. Amikor menni akartam, követelték tőlem a pénzt, mondván, négy forinttal még adós va­gyok. Természetesen tiltakoz­tam, s tanút is hívtam arra, hogy én már nem tartozom. Még javában tartott a vita, amikor ismerősök jöttek, s kellemetlenné vált a helyzet. Jó r'- ...sű dolgozó va~”ok, nemigen érzem meg azt a négy forintot, amit — hogy elkerüljem a további vitát és kellemetlenséget — újra ki­fizettem. Csupán az eljárást tartom minősíthetetlennek. B. Gy. miskolci lakos Gyerekek az állványon A volt Béke Étterem he­lyén ma félig körülkerített üres telek van. Egyelőre kiváló játszótér is egyben, a gyere­keknek. Mindeddig nem is len­ne baj, ha a srácok békén hagynák a kerítés mellé fel­szerelt állványt, amely al­kalmat nyújt számukra kü­lönféle tornamutatványokra; Virtuskodnak, egymást hec- celik, ki tud gyorsabban, fürgébben felmászni a cső­vázakra. Valószínűleg nem gondolnak árra, hogy a já­(Jár may György rajza) Családi viszály arab-izraeli ügyben Gondterhelt arccal ül egy­más mellett a bécsi Kurier című lap fényképén Teddy Kollek, Jeruzsálem polgár- mestere, és Amos nevű fia. Oka: az arab-r-izraeli vi­szály. Teddy Kollek ugyanis kor­mányának álláspontjához hí­ven csak azután óhajtja a megszállt területek kiüríté­sét, ha már közvetlen béke­tárgyalásokra kerül sor Egyiptom és Izrael között. Fia azonban ellenzéki állás­pontot képvisel: vállalni kell a rizikót és vissza kell adni a megszállt területeket, a megköten dő békeszerződés' reményében — már előre. ismét együtt Ki ne emlékeznék — külö­nösen az idősebbek közül — a híres bécsi színészpárra, Hans Jaray-ra és Paula Wes. sely-re. Most ismét együtt játszanak, mégpedig ■ Ham­burgban. Molnár Ferenc Olympia című színművében. A dolog érdekessége, hogy a két bécsi színész szereplését a magvar származású. Bécs- ben világhírűvé vált Molnár Ferenc darabiában Peter Loos bécsi rendező rendezte. rji •• 1 •• r I iukorproba Az egyik nagy stockholmi áruházban tükröt helyeztek el azzal a céllal, hogy pró­bát tegyenek hány ember szemléli meg benne saját képmását. A kísérlet várat­lan eredménnyel járt: ezer nő közül 412 nézte meg ma­gát a tükörben, ezer férfi ték veszélyes is lehet. Egy rossz mozdulat — és már kész is a baj. A járókelők az ideiglenes kerítéstől nem látják ezt a „színjátékot”, de bizonyára van őr is ezen a területen. Nem ártana, ha időnként esetleg jobban oda­figyelne, mit is csinálnak itt a gyerekek!? A figyelmezte­tés soha sem árt. H. J. Miskolc Az illetékes válaszol Értesítjük a levélírókat, hogy Pongor László váltó gépkocsivezető helyettesítő­ként dolgozott a Harsány— LKM között közlekedő autó­buszjáraton. Hanyag mun­kájáért munkaviszonyának megszűnése miatt nem áll módunkban felelősségre von­ni. Ezúton kérjük a levélíró­kat és a többi kedves uta­sunk elnézését az okozott kellemetlenségért. VOLÁN 3. sz. Vállalat Nagy István főosztályvezető Bíró Tibor osztályvezető Nem kis meglepetést okozott nekem, a D. H. mindennapos ol­vasójának a levél, amelyet „Arc­pirító volt!” címmel közöltek B. Mária miskolci lakos tollából. Meglepetésem kétszeres volt: egyrészt, hogy egy „forrónad­rág” látványán ma valaki pirulni kényszerül, másrészt, hogy épp egy nő — méghozzá, mint kide­rül : fiatal nő — ragad emiatt tollat. Nem az én feladatom, hogy itt és most vitát rendezzek az ominózus „forrónadrág” miatt, ebben én — lévén férfi — eléggé elfogult vagyok (ugyanis nekem nagyon tetszik ez a nadrág!), másrészt nem az én feladatom megvédeni e nadrágocskát. Meg­védik és hordják azt azok a kedves fiatal lányok, akik mel­lette szavazva, viselik azt. Csu­pán megjegyezném, hogy e nad­rágok semmivel sem ízléstele­nebbek, s nem mutatnak többet a női idomokból, mint a kedvelt miniszoknya. Én nem a forró­nadrág látványán háborgók. Sok­kal inkább amiatt, milyen tapin­tatlanok, modortalanok sokan még ma is a miskolci utcán — tisztelet a kivételnek. Maga a kedves levélíró mondja, hogy „nyomdafestéket nem tűrő meg­jegyzéseket váltott ki” szegény jobb sorsra érdemes forrónad­rág-viselő kislány a miskolci utca járókelőiből. Isten tudja, de én inkább ezek helyett, semmint a nadrágocska viselője helyett pirulnék. Sajnos, nem egyedül­álló eset, amikor embertársaink közül sokan nagyon is sértő mó­don tesznek hangos megjegyzé­seket olyan emberekre, akiken valami nem tetszik, vagy ha ki­fogásolható is megjelenésük — esetleg ruházatuk —, azt olyan hangnemben nyilvánítják, ami valószínűleg hasonló a kislány esetében elhangzottakéhoz. Hogy ez így van, szabadjon egy nem­rég látott-hallott esetet itt el­mondanom. Egyik vasárnap délelőtt a ta­polcai autóbuszra várva, a meg­állóban előttem várakozott és szállt fel két forrónadrágos, módfelett csinos fiatal lány, akik Kevésbé diktatórikusán, ha lehet Nem tudom megmagyaráz­ni, hogy időnként egyes szol­gáltató vállalatok miért lép­nek fel diktatórikusán a fo­gyasztókkal szemben. Mert nem nevezhetem másnak, mint diktatúrának, amikor dörgedelmes felszólítást ka­pok, hogy lakásomban a ga­ranciális javításokat jönnek összeírni, éppen ezért „saját érdekemben” ekkor és ekkor ..feltétlenül” tartózkodjak odahaza, különben panaszo­mat „nem vehetik figyelem­be”. Bizonyos fokig ennek te­kinthető az is, amikor min­den bejelentés nélkül csön­getnek és megjelenik a gáz­müvektől valaki, valamit be­szerelni. Mi történik, ha ép­pen nem vagyok otthon? Tí­zet teszek egy ellen, nem jönnek el egyhamar újra, pe­dig amit csináltak, állítólag „fontos”. Sorolhatnám to­vább a példákat, de azt hi­szem, miskolci polgártársaim ismerik őket. Nem lehetne valahogy kevésbé diktatóri­kusán kezelni a fogyasztókat azért a pénzért, amit vég­eredményben ők fizetnek a szolgáltatásokért? M. I. — uram bocsa’ — még emellett mezítláb is voltak. Az autóbusz közönsége, köztük férfiak, de nők is majdnem olyan nyomda- festéket nem tűrő módon nyilvá­nítottak véleményt, mint azt B. Mária írja, úgy hogy a két kis­lány rendkívül kényelmetlen helyzetben, valóban pirulni kény­szerült. Ehhez az esethez még csak annyit: érdekes, hogy a felháborodott és sértő jelzőkkel dobálózók — többnyire közép­korú vagy azon túl levők — nem gondoltak közben arra: az ő, és apáik korában nagyon sokan jártak mezítláb, csak éppen más ok miatt. . . , s hogy ha ennek a két lánynak ez így tetszik, miért ne járjanak úgy? Elvégre nem a szidalmazók, hanem az ők, mezítláb-járáshoz nem szo­kott talpaikat sérti a kemény járda, avagy az autóbusz ráeső- zott padlózata. Csak ennyit szerettem volna az ismeretlen forrónadrágos lány védelmében elmondani. K. P. Rovatvezető: KOLTAI JÓZSEFNÉ közül viszont 778. „Nem be­képzeltség, csupán a maga­biztosság hiánya” — így kommentálta a jelenséget a pszichológus. fizúrkék nerzsabunda Világoskék színű karakül- bőrt adó, új juhfajtát te­nyésztettek ki a Szovjet Tád­zsikisztán fajtanemesítői. Az új karakülprém színén kívül még a gyapjúfürtök egyedül rá jellemző mintájával és különösen észrevehető csil­logásával tűnik ki. A szép, hullámos prém csodálatos színezete miatt az „azúrkék ég” költői nevet kapta. Devi asszony, az élő komputer Nem egy olyan emberről tudunk, aki bámulatosan rö­vid idő alatt képes fejben elvégezni a legbonyolultabb matematikai számításokat is. A fejszámolók velük született tehetségüket többnyire nyil­vános fellépéseken kamatoz­tatják, a tudományban való hasznosítására általában nem gondolnak. Éppen ezért fi­gyelemre méltó Sakuntala Devi 40 éves hindu nő törté­nete. Sakuntala Devi alapos ma­tematikai képzettséggel ren­delkezik : egyetemet végzett, tudományos kutatóként mű­ködik, számos ismert tudós­sal áll kapcsolatban. 1953-ban több ízben találkozott Albert Einsteinnel, akit bámulatba ejtett a tudós asszony mate­matikai tehetsége. — A számolás nekem rend­kívül egyszerűnek tűnik — mondja Sakuntala Devi. — Még be sem fejezték a fel­adat közlését, agyamban már megjelenik az eredmény. Az az érzésem, mintha az agyam közben nem is működne, bár ez természetesen nem így van, hiszen minden bonyo­lult matematikai művelet után nagyon elfáradok. Ilyen esetekben külön pihenőt kell beiktatnom... A különböző országok tu­dósai több ízben próbára tet­ték e matematikai fenomén képességeit: matematikai ver­senyt rendeztek S. Devi asz- szony és komputerek részvé­telével. 1961-ben Bej rútban S. Devi két elektronikus szá­mítógépet győzött le, a kö­vetkező évben pedig Durban- ban (Dél-Afrikai Köztársaság) egy rendkivül bonyolult- mű­veletet hat másodperccel gyorsabban végzett el, mint az egymillió dollár értékű számítógép. Hazájában Sakuntala Devi nemegyszer ellenőrzi a ban­kok mérlegeit, az állami sta­tisztikai adatokat. Különbö­ző vállalatok szerződéseket kötnek vele olyan feladatok megoldására, amelyekre egyébként csak elektronikus rendszerek képesek. Csörlőállás 83 méter mélységben, ahonnan „átszállással” jutnak tovább a zsomboly aljába (Kunkovács László jelv.) Amikor a harlangmentőt menük Munkában a Vecsem-exWíció A Bódvaszilas környéki Alsóhegy fennsíkján levő vecsem- bükki barlangakna feltárási munkálatait két hétben szabták meg. Az elmúlt hét napban a Vecsem-expedíció a program­nak megfelelően haladt munkájával. Hazánk, de a Kárpát- medence legmélyebb, 280 méteres barlangaknájában felsze­relték a biztonságos közlekedést szolgáló berendezéseket és a hírközlő eszközöket. Több újonnan talált, 100 méter mély­ségű oldalaknát tártak fel, és feltérképezték az egész bar- langakna-rondszert. A mostoha időjárás és a nehéz, föld alatti munkakö­rülmények ellenére egy hét után sem csökkent az expe­díció fiataljainak munkain­tenzitása. Mint Szentbe Ist­ván, az expedíció vezetője elmondotta, az expedíció má­sodik hetében hozzálátnak az akna további mélyítéséhez. Ismeretes, hogy korábban a a Vízügyi Tudományos Ku­tatóintézet jósvafői karsztvíz­kutató állomásának geológu­sai víáfestéssel kimutatták, hogy a függőleges sziklaüreg alatt vízvezető hasadék hú­zódik, amely a zsombolyba beszivárgó vizet a szlovákiai Torna-völgye felé vezeti. Ez pedig azt jelentheti, hogy a földfelszíntől számítva 300— 320 méter mélységben meg­találják a karsztvizet, és a vízszintes, nagy kiterjedésű cseppkőbarlangot vagy bar­langrendszert. Ez a munka az expedíció minden tagjától nagy kitar­tást, állóképességet és szak­mai ismeretet kíván. És egyáltalán nem veszélytelen! A napokban például a föld­felszíntől számított 90 méte­res mélységben levő csörlő­állás drótkötele lefelé halad­va beleakadt a telefonveze­tékbe, majd leszakította. Lent, a 180 méteres mélység­ije Palánkat János, a veterán barlangkutató ben, ahol az expedíció több tagja dolgozott, megszűnt minden összeköttetés a nap­világgal. Ennek következté­ben közel 20 órát töltöttek a hegymászók, illetve barlang- kutatók az 5 fokos hidegben, szinte étien, szomjan. Közöttük volt az 52 eszten­dős Palánkat János is, az FTC barlangkutatója. A min­denki János bácsija pedig nem mai gyerek a „szakmá­ban”. Harmincnyolc eszten­deje járja a föld alatti üre­geket, alapító tagja a Ma­gyar Karszt- és Barlangku­tató Társulatnak, valamint a Barlangmentő Szolgálatnak is. Az expedíció legjobbjai szálltak le a zsombolyba, hogy elhárítsák a hibát, meg­teremtsék az összeköttetést a bentrekedtekkel. A gyors és alapos munkának köszönhető, hogy éjfélre mindnyájan nap­világra kerültek. Palánkai Jani bácsi viccelődve zsör­tölődött, hogy a felhúzásnál szétszakították rajta az ove- rallt, és „az sem tetszett” ne­ki, hogy őt lényegében ki­mentették, holott ő az, aki több mint félszáz ember barlangból való kimentésé­nek a részese, amiért a Vö­röskereszt is kitüntette. S míg a tűz mellett itták a forró teát, Jani bácsi elme­sí lte legérdekesebb mentését is, amikor a Mátyáshegyi barlangban véletlenül egy háromtagú eltévedt társaság­ra bukkantak, akiken már csak alsóruha volt, mert két napja bolyongtak, és ehhez a meggyújtott felső ruhájuk­kal világítottak. A Vecsem-expedíció az or­szág legjobb hegymászóiból és barlangkutatóiból áll. Döntő többségük fiatal. S az idősebbek, így Jani bácsi is. fiatalnak vallja magát, és fiatalhoz méltóan dolgozik. Szinte minden percet kihasz­nálnak annak érdekében, hogy kutatómunkájukat siker koronázza, hogy elérjék a karsztvizet, és megtalálják a vízszintes cseppkőbarlang- rendszert is. Ebben az eset­ben nemcsak tudományos eredményekké' zárhatják munkájukat, hanem olyan gyakorlati kérdés megoldásá­val is, mint e vízben szegény környék vízellátása. OlíAVEC JÁNOS Bolygónk vízcseréje A világtengerek vize szaka­datlanul „fiatalodik” — ezer évenként teljesen megújul. Ezt állapították meg a világ vízkészletének felmérésével és a vízmérleg kutatásával megbízott moszkvai és lenin- grádi hidrológusok. A bolygónkat övező légkör páratartalma tíznaponként cserélődik, a folyók vize 13 naponként, míg a tavak vize minden tizedik évben. A leg­hosszabb életű vízgyűjtők a gleccserek: vízanyaguk csak 8000 év alatt cserélődik M teljesen.

Next

/
Thumbnails
Contents