Déli Hírlap, 1971. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-14 / 87. szám

sfc A lengyelországi Korchówban (Bilgorej- körzet) élő Józef Komán népművész külön­leges technikával készíti alkotásait. Sokszínű furnirlemez kivágásokat alkalmaz, amelyek egy fatáblába beágyazva emberek és tájak művészi ábrázolását adják. Az intarzia — a berakás technikája — évszázados múltra te­kint vissza, különösen a bútor kézműipar történetében, továbbá dísztárgyak készítésé­ben. A gépi termelés nem teszi lehetővé ezt a művészi eljárást. Képünkön: Józef Komán egyik művét mutatja. Miféle „hivatali etikett”? újságcikk — intéskedés — utóhang „T. István négyéves ... jobb arcán függőleges lefu­tású, 4 centiméter hosszú, felfelé szélesedő, szabályta­lan szélű, sötétvörhenyes szí­nű terület van, amelyben pontszerű sötétvörös hám­sérülések láthatók... a jobb felkar háti felszínén függő­legesen futó, 12 centiméter hosszú, 1 centiméter széles, a fentivel megegyező nyomok. T. László négyéves: a jobb lapocka táján, a jobb felkar hátsó felszínén, az ágyéktáj balfelén, a bordaív és a csí- pőtaréj között 5—12 centi­méter hosszú, 1—2 centimé­ter széles, a fentivel meg­egyező nyomok... T. László testén 14 sávszerű sérülés számlálható meg... A sérü­léseket okozó tettesi táma­dás — ha az apa volt a tet­tes — túlmegy a szülői fe­gyelmezés határán...” * A látlelet — amelyből a fentieket idéztük — szomba­ton készült arról a két test­vérről, akiket aznap reggel szembetűnő ütésnyomokkal vitt be mamájuk a bulgár- földi óvodába. Szombati szá­munkban már írtunk a fel­háborító esetről, a brutális „nevelési módszereket” al­kalmazó apáról, aki előző es­te nadrágszíjjal „fegyelmez­te” nevetgélő, rendetlenkedő gyermekeit. Az elítélendő esetről az egyik szülő értesí­tett bennünket. Megkerestük az óvodát, valamint a gyer­mekorvé 't. akihez a testvére­ket elvitték az óvónők, és a hallottak alap ián megírtuk az említett cikket. Már szombaton sokan rea­gáltak cikkünkre: szülők, is­merősök és idegenek adtak hangot az apa „nevelési módszere” miatt érzett fel­háborodásuknak. De kap­tunk másféle észrevétele­ket is. Az illetékesek — akiknek figyelmébe ajánlottuk a meg­döbbentő esetet —: a rend­őrség, a gyámhatóság és az óvoda tanácsi felettesei be­számoltak a valóban gyors intézkedésekről, amelyeket a brutális apa felelősségre- vonása érdekében tettek, de néhány illetékes nem hall­gatta el rosszallását sem! Arról van szó ugyanis, hogy szombati cikkünk első mondatát — „Megdöbbentő esetről értesített bennünket ma reggel a bulgárföldi óvo­da egyik óvónője” — néhá- nyain úgy értelmezték, hogy az óvodából kaptunk először hírt a testvérek esetéről. Ha pedig ez így történt, akikor az óvoda dolgozói — szerin­tük — nem tartották be a hivatali utat, mivel hama­rabb értesítették a sajtót, mint a saját felettesüket. A cikk megjelenését, pontosab­ban: ilyen gyors megjelené­sét pedig azért kifogásolták, mert előzőleg nem konzultál­tunk az illetékes hatóságok­kal. A tudomásunkra hozott „rosszallások” többszörös fél­reértésen alapulnak. A vita­tott első mondat a mi szán­dékunk és értelmezésünk szerint nem azt jelenti, hogy az óvoda hívta fel a figyel­münket az ügyre, hanem azt, hogy beszéltünk velük,' és megtudtuk a történteket. To­vábbá, ha valóban az történt volna, hogy valamelyik óvó­nő hív fel bennünket, akkor sem értenénk a „szabályta­lanság” mibenlétét, hiszen a súlyosan bántalmazott gye­rekek esete szerintünk nem meríti ki a hivatali titok fo­galmát. Az ügy igenis a nagy nyilvánosságra tartozik, és nem az eset után hetekkel, hanem azon melegiben, még akkor is, ha valamilyen — előttünk ismeretlen — ügy­rendi etikettet ezzel meg is sértünk! (pusztai) A DH városfejlesztési fóruma • Jön a könnyűszerkezet Gépek — kölcsön Alapozástól a kulcsátadásig? Mint korábban röviden beszámoltunk róla, a múlt héten Miskolcon járt dr. Szabó János, az építésügyi és városfejlesz­tési miniszter első helyettese, valamint a minisztérium néhány munkatársa. A megyei tanácson találkoztak a megye cs a város párt- és tanácsi vezetőivel és konzultációs jellegű meg­beszélésen válaszoltak a feltett kérdésekre. A tanácskozás té­máját röviden így összegezhetjük: milyen feladatok várnai- Borsod és Miskolc építőiparára a negyedik ötéves terv idő­szakában. Többször szóba került a tanácskozáson az úgyneve­zett könnyűszerkezetes épí­tési mód. Köztudott, hoev az új lakótelepeken a kívántnál lényegesen később készülnek el a kapcsolódó létesítmé­nyek, így például az iskolák, óvodák, üzletházak, szolgál­tató részlegnek. A magyará­zat: míg a lakóépületeket a legmodernebb technológiával, „futószalagon” készíti a ház­gyár, az említett létesítmé­nyek általában hagyományos módszerrel, s így törvény­szerűen lassabban készülnek. Ezen az állapoton kívánnak változtatni oly módon, hogy könnyűszerkezetekből ál­lítják össze — a házgyári épületekhez hasonlóan rö­vid idő alatt — mindazo­kat a létesítményeket, melyekre a lakótelep „be- népesedésekor” azonnal szükség van. A központi fejlesztési prog­ramot a kormány elfogadta, rövidesen felülbírálja a mi­Úgy öregszünk meg, ahogy éltünk Az öregedés legfőbb elő­idézője a tétlenség. A fizio­lógiai öregedés fékezésének első szabálya, hogy testi erőnket a lehető legtovább foglalkoztassuk. A szellem te­rületén szinte azt mondhat­nánk, hogy máris ismerjük az örök fiatalság receptjét. És ez nem más, mint az ak­tív szellemi élet, érdeklődés és kíváncsiság. A szakértők megegyeznek ugyan abban, hogy a szellemi teljesítmé­nyek körülbelül a 30. életév­től kezdve életünk végéig csökkennek, de ugyanakkor a kor tanít meg bennünket arra, hogy élni tudjunk in­telligenciánkkal. Verdi 80 éves korában fejezte be a Falstaffot, Thomas Mann 72 éves korában írfa a Dr. Faus- tust. Kivételes egyéniségek? Minden bizonnyal. Az öregségnek nem egyet­len arca van, sokféleképpen lehet megöregedni és min­denki úgy öregszik meg, aho­gyan élt. Akinek ereje hanyatlik, annak nem pihenésre, hanem hanyatló erejéhez mért mun­kára van szüksége. Küzdeni kell továbbá az öregek fizikai elszigetelése ellen. Még egyszer feltesszük a kérdést: érdemes-e még élni 65 éves koron túl? Igen, ha a rezignációt dinamizmussal, a pihenést tevékenységgel, a magányt szolidaritással he­lyettesítjük. Világjáró Klárika Ütban Lipcse felé, a vona­ton, élményeiről faggattam Gabányi Klárikát, aki sve­rekkorától szerelmese az uta­zásnak. S szereti a fiatalo^ kát, akiket 1958-tól kisér idegenvezetőként, tolmács­ként az Express által szer­vezett külföldi utakon, vagy a külföldieket itthon. Évente 50—60 ezer kilométert tesz meg vonaton, repülőn, autó­buszon. — Nem fárasztó ez? — Az élmények kárpótol­nak mindenért. A közelmúlt­ban például három héten át kalauzoltam egy szakmai csoportot az NSZK-ban. Ha azt mondom, hogy a három hét alatt naponta átlag 5 órát aludtam, sokat mondok. Mégis megérte. Nem az olyan élményekre gondolok, amit Frankfurtban láttunk (egy szálloda emeleti abla­kából kidobtak egy férfit), hanem a szakmai érdekessé­gekre, a múzeumokra, az idegenforgalmi nevezetessé­gekre. Három nyelven beszél. — Egy-egy évben ezerféle embert ismerek meg — mondja. — Egyszer két fiatal­ember — útban hazafelé — Prágában leszállt sört inni. Nem a saját kocsijukba tér­tek vissza, hanem az utolsó­ba. Kényelmesen elhelyez­kedtek, s várták, hogy ke­ressük őket. Már Brno felé közeledtünk, amikor észre­vettük, hogy hiányoznak. Akkor már ők sem voltak olyan nyugodtak. Kiderült: a két utolsó kocsit Prágában lekapcsolták, s ők ott marad­tak. — Melyik országba utazik a legszívesebben? Habozás nélkül válaszol: — Mindegyikbe. Gabányi Klárikát, vagy Klárika nénit, ha úgy tetszik, ma már sok-sok miskolci fi­atal is ismeri. Legutóbb, amikor összeismerkiedtünk, a Borsod megyei Tanács 24 ta­gú kollektíváját kalauzolta az NDK-ban. Berlinből haza­felé utazva éri mondta: — Szeretem a miskolcia­kat, ez a csoport is a szívem­hez nőtt. Mondtam is nékik: szervezzenek jövőre egy ten­gerparti utat, s talán el lehet intézni, hogy én is velük me­hessek. Szívesen kalauzol­nám őket. S hogy ez a szimpátia nem egyoldalú, azt bizonyította: hazatérve, a csoport szép borsodi ajándékot vett emlé­kül Klárikának. Igaz, mire az ajándék Budapestre ju­tott, Klárika már ismét úton volt. Egy másik magyar csoporttal, amelynek tagjai — ebben bizonyos vagyok — ugyanolyan szívesen emlé­keznek majd világjáró Klá­rikára, mint a miskolciak. Ny I. msztérium a beérkezett pá­lyázatokat, majd létrehozzák a könnyűszerkezeteket elő­állító bázisokat. Segítséget nyújt ehhez a programhoz, hogy az NDK-ban és Cseh­szlovák' "''•’n már a" ' máz­zák ezt az építési módszert és a hazai építőipar e ta­pasztalatok alapján készül­het fel. Ügy tervezik, hogy az induláshoz jelentős meny- nyiségű kész könnyűszerke­zetet hoznak be az NDK-ból. Miskolcon, illetve Borsod megyében előreláthatólag nem gyártják, hanem csak összeszerelik majd a könnyűszerkezeteket. E feladatra is idejében fel leéli azonban készülni — hangsúlyozta a miniszter- helyettes —, s jó lenne, ha nemcsak az állami, hanem a tanácsi vállalatok is tanul­mányoznák a hazánkban új­szerű építési eljárást. Az igény ugyanis várhatóan olyan nagy lesz a szerelési munkák iránt, hogy a tárca­vállalatok nem bírják kielé­gíteni. S ha már a tanácsi válla­latokat emlegetjük... Szó esett a tanácskozáson arról is, hogy a kisebb vállalatok gépesítése még mindig elég alacsony fokon áll. Saját anyagi erejük kevés, s az ál­lami dotációból sem futja mindenre. Nem arra kell te­hát törekedniük a kisebb vállalatoknak, hogy önellá­tók legyenek, azaz rendel­kezzenek minden olyan gép­pel, berendezéssel, ami a korszerű építési eljárásokhoz szükségeltetik. Helyesebb, ha igénybe veszik a szakszolgálatot, azaz esetenként kölcsö­nöznek. bérelnek gépe­ket. Gyakran hangoztatott kí­vánság a generál kivitelezői elv megvalósítása. Bővebben szólva az. hogy egyazon épí­tőipari vállalat kössön szer­ződést az összes munkára, az alapozástól a kulcsátadásig. Ez nyilvánvalóan megköny- nyítené, egyszerűbbé tenné a beruházók dolgát. A beruhá­zó kényelme, minél tökéle­tesebb kiszolgálása pedig fontos cél. Nos, a minisztéri­um véleménye szerint bár­mennyire is indokolt az óhaj. jogszabállyal nem lehet arra kényszeríteni egyetlen válla­latot sem, hogy ilyen tökéle­tes kiszolgálásban részesítse a beruházót, amíg erre nem készült fel, azaz gazdasági érdekeit sértené a generál kivitelezői elv gyakorlati alkalmazása. Hasonlóképpen nem jog­szabállyal, hanem a gazda­sági kapcsolatok tökéletesíté­sével kell közelebb hozni egymáshoz a tervezők, beru­házók és kivitelezők érdeke­it. A! kai mazhatnak olyan kö­zös érdekeltségű formát az egymással kapcsolatban álló felek, melyek mindannyiuk gazdasági törekvéseit jól szolgálják. Legkézenfekvőbb a tervezők és a beruházók érdekazonosságának a még- teremtése. B. D. Lebontják a 80 éve« épületeket r Uj állomás Hidasnémetiben Az utóbbi időben egyre na­gyobb forgalmat bonyolít le a hidasnémeti határállomás. A vasútállomás 80 éves épü­letei elavultak, korszerűtle­nek. Sem a MÁV, sem a 1 a- tárőrség nem tudja feladatát maradéktalanul ellátni ilyen rossz körülmények között. A határállomás megnövekedett forgalmának biztosítása ér­dekében a MÁV miskolci Igazgatósága űj, úgynevezett Dominó biztonsági berende­zést szándékszik itt üzembe helyezni. Az új berendezés otthonául azonban csak egy korszerűbb épület szolgálhat. A régi épületeket lebont­ják, s helyükön új, kétemele­tes állomásépületet emelnek. Az állomás főépülete két részből áll majd. Az egyik az utasforgalom lebonyolítására szolgál. Ebben a részben a pénztáron és várótermen kí­vül helyet kap a poggyász­26 hálókocsi, 67281 utas Az elmúlt évben igen so­kan utaztak az Utasellátó Vállalat hálókocsijaiban. Ta­valy belföldön 28 654 uta­suk volt, külföldön pedig 38 627-en vették igénybe a vállalat hálókocsi-szolgálta­tásait. A forgalmat átlago­san huszonhat hálókocsival bonyolították le. Fálóokok — Tisztelt bíróság, kérem a válás kimondását. A fér­jem eladta a konyhafelszere­lést és elitta az árát! — Én szintén kérem a vá­lás kimondását! — mondja a férfi. — A feleségem csak három hét múlva vette ész­re, hogy a kernyhafelszerelés hiányzik! megőrző, egy utasellátó ki- rendeltség, és természetesen a mosdó. Az állomás másik részének földszintjén a MÁV forga­lomirányító helyiségei és biz­tonsági berendezései lesznek, míg az első emeletén a ha­tárőrség és a vámhatóságok irodái kapnak helyet. Az épület második emeletén a személyzet hálószobái lesz­nek. Ugyancsak ebben az épületben biztosítanak he­lyet a csehszlovák vasúti dolgozók, valamint a határ­őrség és vámhivatal dolgozói részére. A vasúti pályamun­kások, a vonatvezetők és a kalauzok is kipihenhetik itt majd a szolgálat fáradalma­it, hiszen a szociális helyisé­gek (öltöző, mosdó stb.) is helyet kapnak az állomás épületében. Gondoltak a sze­mélyzet szórakoztatására is, ugyanis olvasótermet és klubhelyiséget is kialakíta­nak. Néhány szót az épület szerkezetéről. Az állomás- épület alakja hosszanti el­rendezésű lesz homlokza­tán úgynevezett függönyfal­lal. A homlokzatot egyéb­ként kővel, üveggel és zó- máncüveggel burkolják be. Szerkezetileg u ni váz elemek­ből épül majd fel. Az állo­más község felöli oldalán a tervezők parkírozót is ter­veztek az autóbuszok és sze­mélygépkocsik számára. Az épületet központilag fűtik. (bótq)

Next

/
Thumbnails
Contents