Déli Hírlap, 1971. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-03 / 79. szám

w Szívesen emlékezünk Miskolcra” Az űrhajósok nyilatkozata a DH-nak I V>ÚLi p Az LKM vendégeként egy napot Miskolcon is töltött az a szovjet delegáció, amely hazánk (elszabadulásának 26. évfordulójára érkezett Ma­gyarországra. A vendéglátók olyan programot igyekeztek összeállítani, hogy a viszony­lag rövid idő alatt minél töb­bet mutathassanak meg a több mint kétszáz éves di­ósgyőri kohászat jelenéről, s városunkról. A fáradhatatlanul érdeklő­dő tudósok, űrhajósok cso­portjából Borisz Jegorov or­vosűrhajóst és A. V. Filip- csenko űrhajós ezredest kér­tük meg, nyilatkozzanak be­nyomásaikról. A zsúfolt prog­ram ellenére készségesen, örömmel szakítottak időt ar­ra, hogy elmondják élményei­ket. A. V. Filipcsenko a követ­kezőket mondta: — Vendéglátóink és mind­azok, akikkel miskolci láto­gatásunk során találkoztunk, mindent megtettek azért, hogy sokáig szívesen emlékezzünk azokra az órákra, amelyeket itt töltöttünk. A delegáció tagjaival már napközben megállapodtunk abban, hogy hazatérve sokszor idézzük a borsodi emberekkel való ta­lálkozásainkat. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a Lenin nevét viselő vasgyár a kor­szerűség eszméjének elköte­lezettje mind a technikai fel- készültségében, mind a gyár dolgozóinak, vezetőinek gon­dolkodásában. Igazi élmény volt számomra megismerni Magyarország nehézipari köz­pontjának egyik legfontosabb gyárát és a benne dolgozókat. — Nekem a termelés kul­túrája tetszett — kezdte nyi­latkozatát Borisz Jegorov, majd így folytatta: — Régi igazság, hogy nem elég megvásárolni a legmo­dernebb gépeket, azokhoz modem szaktudással rendel, kező, korszerűen gondolko­dó ember is kell. Amit év­századokon át, generációkon keresztül tapasztalati úton gyűjtöttek össze a kohászok, az a legjobban gépesített munkafolyamatokban is je­len van. A szocialista orszá­gok között a nemzetközi mé­retű integráció keretein be. Körkérdés — választókhoz Befejeződtek az országgyűlési képviselő- és tanácstagjelölő gyűlések. A választók döntötték el: kiket tartanak érdemes­nek arra, hogy az ország házában s a tanácsnál képviseljék a körzet vagy a kerület érdekeit. Az április 25-én tartandó szavazáson dől majd el: a választópolgárok bizalmából kik legyenek az országgyűlésben, illetve a tanácsi testületekben a képviselőik. Ki hogy készül, milyen várakozással tekint az országos esemény elé: erről nyilatkoznak néhányan a vá­lasztók közül. # Szűcs Mária, a Patyolat Vállalat dolgozója először vett részt jelölőgyűlésen. — Örömmel hallottam — mondja —, hogy a III. ke­rületnek ebben a választó- körzetében a sok egyéb gond mellett elsőrendűen fontos kérdés a fiatalokkal való tö­rődés. Jelöltünk — aki szin­tén fiatal — érettségizett szakmunkás, jól ismeri a munkáskerület fiataljainak személyes gondjait és terveit. Évek óta ismerjük, nem kel­lett bemutatni, ajánlani egy szóval sem. Amit pedig el­mondott, mindannyiunknak jólesett. Nem felelőtlen ígér­getésekre vártunk, hanem őszinte, megalapozott véle­ményre, s nem csalódtunk. Ha a választáson is ilyen egyértelmű lesz a körzet bi­zalma, akkor bizonyára sok­szor keressük majd fel a mi tanácstagunkat. • Megilletődve álltam a képviselői jelölőgyűlésen — kezdi vallomását Orosz An­na, a Miskolci Vendéglátó­ipari Vállalat dolgozója. — Személyesen nem is­mertem jelöltünket, dr. Dé­váid Józsefet, de a felszólalá­sok alapján ismeretlenül is kirajzolódott előttem egy, a közösségért szívesen fáradozó ember alakja. Különösen jól­esett hallani, ahogy volt be­tegei nyilatkoztak róla. A legfontosabb, ami kicsendült a szavaikból: tiszteletben, becsületben tartják és szá­mítanak arra, hogy az orvos gondosságával kezeli majd a választók ügyeit is. • Szatmári Imre szakok­tató, a 101. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet dolgo­zója a jó tanácstag egyik erényének az intézkedések­ben való rugalmasságot te­kinti. — A tanácstag: emberek százainak ügyét képviseli — mondja —, mi elsősorban a szolgáltató vállalatok kor­rektségét kifogásoljuk. Mi, a Széchenyi utca 119. szám alatti lakók bízunk abban, hogy a megfelelő fórumon ismeretessé válnak majd — tanácstagunk közvetítésével — azok a gondok, amelyek megszüntetéséhez a mi erőnk kevés. NAGY JÓZSEF lül egy nagyobb modellen le­het ugyanezt megvalósítani. Mint ahogy megtudtuk, a ko­operációs munkák sikerrel jártak a fejlesztések során az LKM-ben is. — Várakozással jöttünk Magyarország a második leg­nagyobb városába, és szíve­sen mondom el, hogy ebben a várakozásban nem ért bennünket csalódás, mert egy dinamikusan fejlődő, tekin­télyes iparral rendelkező centrumot ismerhettünk meg — mondta A. V. Filipcsen­ko, majd befejezésül hozzá­tette: — A delegáció minden tag. jának véleményét tolmácsol­hatom önöknek. •. város fia­tal lapjának, hogy Miskolc méltó mindazokra az elisme­rést kifejező jelzőkre, ame­lyeket róla másutt is mon­danak. N. J. Nagyüzem lesz az úttörőházban Az iskolai szünet idősza­kára változatos programmal készül a Molnár Béla Ifjú­sági és Űttörőház. Tervei kö­zött szerepel egy felszabadu­lási sakk-villámverseny le­bonyolítása, melyre a város­ból bárki jelentkezhet Mel­lette úttörő sakkverseny meg­rendezésére is vállalkoznak. Április 6-tól egy városi asz- talifutball-bajnokság lebo­nyolítását tervezik, ha kap- j ak elegendő számú asztali- futball-játékot a játék-, il­letve a sportboltokban. Sor kerül az ifjúsági vezetők par­lamentjének megnyitására, a vezetők továbbképzésére. Áp­rilis 8-ára hívják össze az if. jú választók nagygyűlését, míg 9-én a Borsod megyei Pedagógus Társulat tart ülést az Ifjúsági Ház nagytermé­ben az Úttörő Szövetség meg­alakulása 25. évfordulója al­kalmából. Ünnepség a postán Hazánk felszabadulásának 26. évfordulója alkalmából kedves ünnepséget rendeztek tegnap délután a miskolci Postaigazgatóságon. Dr. Németh József osztály- vezető mondta el megemlé­kező beszédét. Ezután került sor a jutalmak átadására, amelyet Dudás Elemér igaz­gatóhelyettes, üzemviteli ve­zető nyújtott át a kitünte­tetteknek. Egy fő a posta ki­váló dolgozója címet kapta, ketten miniszteri dicséretben, öten a posta vezérigazgató­jának elismerésében része- szültek. További tizenöt fő igazgatói dicséretben, hár­man pedig soron kívüli ki­nevezésben részesültek. A kiváló dolgozó címet tizen­hármán nyerték el. A DIGÉP beruházásai Ebben az évben is jelentős beruházások fejeződnek be, illetve kezdődnek el a Diós­győri Gépgyárban. Teljes egészében véget ér a kovács­üzemi rekonstrukció, amely­nek költségeire több mint 200 millió forintot fordítottak. Tizenkilenc millió forintos költséggel megkezdődik a gyár nyugati erőművének a korszerűsítése, amely előre­láthatólag 1973 végéig tart majd. Gyártásfeilesztésre eb­ben az esztendőben mintegy 37 millió forintot költ a vál­lalat. Elkészül több új gyárt­mány mintapéldánya és 0- sarozata, de sorozatgyártások megkezdése is szerepel a be­ruházási programiban. iza.om napja Több mint két és fél évtized távlatából most is úgy látom az idős, bajuszos katonát, ahogy akkor régen csitított ben­nünket, halkan is túlharsogva a bombák és a fegyverek zajál. ’ Akik most ünnepelnek, már nem mindannyian tudják fel­idézni a háború és a felszabadulás napjait. A fiatalabbak számára a nekünk még időnként fel-felrémlő vöröscsillagos katonák képe nem jelenhet meg. csak offenzívakról, hadse­regekről tudnak; úgy, ahogy a történelem tanítja. S ez így van rendjén. De baj-e, ha mi — akiknek élményei vannak „azokról a napokról” — most, miközben a tévét nézzük, s a rádiót hallgatjuk, mely a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusáról számol be, önkéntelenül is a katonákra emlékezünk, akik nyűtt csizmában és sok­szor foszladozó egyenruhában éppen olyan bizakodóak vol­tak, mint most, a XXIV. kongresszus küldöttei. Kis nép vagyunk, és századokon át éltünk barátok nélkül. Nekünk nagyon fontos, hogy — miközben saját terveink, elképzeléseink szerint építjük ezt ..az országot — rettegés, félelem nélkül éljünk és dolgozzunk. Az a bajuszos szovjet katona azt mondta: „Ne féljetek, nem lesz semmi baj!” A szovjet kommunisták kongresszusát hallgatva, világméretű tervekről szerezhetünk tudomást. De bizalmunk egy tőről fakad azzal a bizalommal, amelyet huszonhat évvel ezelőtt éreztünk. Egy negyedszázad a történelemben lehet nagyon jelentős és nagyon jelentéktelen időszak is. Számunkra a felszaba­dulás óta eltelt 26 év újjáépítésről, jó termelési eredmények­ről, s egyre javuló életszínvonalról beszél elsősorban. Ebben az esztendőben új ötéves tervet kezdtünk. A program kö­zéppontjában természetesen most is az életszínvonal emelése áll. Ez, csak ez lehet egy szocialista ország fejlődésének célja, tervezésének alapja. Az embereket azonban — így a miskolciakat is — általá­ban nem csupán a terv érdekli, hanem az is, hogy épülnek-e kényelmes lakások, lesz-e elég férőhely az egyetemen, s vál­tozik-e a közszükségleti cikkek ára. A terv ismeretében nyugodtan kijelenthetjük: növekednek a reálbérek, több lakást építünk, javul a fogyasztási cikkek keresletének és kínálatának egyensúlya és a munkaidő is egyre több helyen rövidül. A huszonhatodik évfordulón — amelynek ünnepi jellegét nemcsak a nehéz vagy hősi múlt adja meg, hanem a jelen eredményei is — a baráti országok iránt tanúsított, s egy­más iránt érzett bizalom jegyében ünnepelhetünk. Az ün­nep első napja az volt, mikor figyelni kezdtünk a katonára, a katonákra. De fel kellett nőni, hogy értsük az ünnepet; s jól éljünk vele.,.. GYARMATI BÉLA Száz vasutat, ezeret... Nem a múzsa, hanem a háború csókolta homlokon huszonhat évvel ezelőtt a Ti­szai pályaudvar vöröstéglás épületét. Nyomét még ma is magán viseli a peron fölötti homlokzat a következő, itt- ott már hiányos orosz nyelvű felirat formájában: Zselezno- dorozsnyiki, bisztreje projá- givájtye pozejdá ná front! — azaz: Vasutasok, gyorsabban továbbítsátok a vonatokat a frontra! Felszakított erek Mielőtt kivonultak Miskolc­ról, a németek módszeres pusztítást végeztek. Hatalmas ekét kötöttek például egy mozdony után, s azzal szan- tották-szaikították keresztül a Megkezdődött a tavaszi vakáció talpfák rendjét Nyékládihá- záig. Visszafelé a másik sín­párat robbantgatták szét rö­vid darabokra. Nyugatra küldték a vasúti műhelyek gépparkjának 75 százalékát, az itthon maradottakra pedig rárobbantották az épületet. Hatvan és Miskolc között 46 tönkretett hidat és átereszt hagytak maguk után, az eger —putnoki vonalat az alag- utakba robbantott mozdo­nyokkal rekesztettók el. Bár nem voltak gépek, s a kézi szerszámokban is nagy volt a hiány, egy nappal Miskolc felszabadulása után a vasutas- brigádok hozzáfogtak a város és Nyékládháza közötti vo­nalszakasz helyreállításához, hogy — miként a szovjet vo­nalparancsnok, Nillen alez­redes egyes számú napipa­rancsa ezt kimondta — minél gyorsabban megindulhasson az utánpótlás szállítása a frontra. Front és íront Deresedé vasutasok elbe­szélése szerint hidegvágóval darabolták összeilleszthető végűekké a robbanástépte síndarabokat sínfűrész hiá­nyában, de a munkának men­nie kellett. A mind nyuga­tabbra vonuló háborús front ember- és lőszerutánpótlásra várt, a munka diósgyőri és ózdi frontjai pedig nyers­anyagra December tizedikén indult meg az első szerelvény Füzesabony felé. január ha­todikén pedig megindulhat­tak Szerencs felől az első szovjet katonai szállítmá­nyok. Nagy volt a vagon- és a mozdonyínség, s a polgári személyszállítás ezekben a hetekben még luxusnak szá­mított. Turizmus 1945 Az első Miskolc—Buda­pest—Miskolc luxusútra az üzletvezetőség legjobb utazó személyzete a legjobb ruhá­jában s a legünnepélyesebb arccal készülődött ezekben a napokban. A bocipullmannok — szám szerint talán hét — engedelmesen álltak a nehe­zen szerzett lokomotív mö­gött. A szép számú jeggyel is rendelkező utazóközönség ké­nyelembe helyezte magát, és csak Füzesabonyban ugrott föl a helyéről, amikor fonto­sabb célokra lekapcsolták a mozdonyukat. Két nap múlva Hatvanban még egyszer ka­pacitálhatták magukat ez ügyben a turisták, de végül is Pestre érve teljesült szívük vágya. Igaz .hogy vissza csak február 27-én indulhattak ... A vasutas személyzet azon­ban nem várhatott hetekig, ezért a frontra irányított mozdonyuk és vagonjaik nél­kül gyalogosan vágtak neki a visszaútnak... Bennük árad a művelfség Nem sokkal a gyalog-vas­utasok megérkezése után, február 28-án hét óra negy­venöt perckor futott be az első menetrendszerű járat Budapestről, amely ezután másnaponként fordult a két város között. A diósgyőri vo­nalon már korábban, az óz- din későbben indult meg a teherforgalom. Mind több nyersanyagot tudott fogadni a két nagyüzem, s mind több félkész- és késztermék jutott el tőlük a vasúton az újjá­épülő ország tájai felé. Az erek egyre tökéletesebben kötötték össze a szívet a szervekkel, s áramoltatták vasartériáikon át a Petőfi ál­tal „életnedvnek” titulált nyersanyagot, gépet, az em­berek hordozta szaktudást, kultúrát. NYAKAS SZILARD

Next

/
Thumbnails
Contents