Déli Hírlap, 1971. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-12 / 60. szám

T ^-színészekre Néhány héttel ezelőtt több lap foglalkozott a ív-egyénisé­gek szükségességével, számuk növelésének halaszthatatlan­ságával. Érvként szerepelt egyes riporterek, kommentátorok, játékvezetők, műsorvezetők népszerűsége, vonzereje, és et­től elválaszthatatlanul a közönség és az adás, illetve a téma kapcsolatának erősödése, az adások hatásfokának emelke­dése. A Televíziónál tapasztalható is törekvés a tv-személyi- ségek körének bővítésére, mind belső, mind külső tartalék­ból; érződik, hogy mind több olyan embert igyekeznek egyes adásfajtáknál a kamerák elé ültetni, akiknek ismételt jelentkezését nagy tömegek várják érdeklődve, akiket meg­szeretnek a nézők, akiknek hitelük van százezrek, vagy éppen milliók előtt. Riportokban, kommentárokban, játé­kos adásokban, ismeretterjesztő műsorokban észrevehetően nő a tv-személyiségek száma. Január végén a Tv zenés színháza sorozatban Sullivan Esküdtszéki tárgyalása szerepelt. A képernyőn szinte állandó vendégként ismert színészek játszották a szerepeket, nagy­szerűen tátogtak, s közben ismert operaénekesek hangját hallottuk. Olyan operaénekesét is, aki korábban nagysze­rűen helytállt egy olyan tv-szerepben, amely nemcsak ének­tudást, hanem magasfokú komikusszínészi képességet is kí­vánt. (Palcsó Sándor korábban kitűnően játszotta-énekelte Karinthy Frigyes Énekórájának egyik szerepét.) A minap Lakatlan szigetben újra láttuk e játék egy részét. Nemcsak ez az eset, amikor a rendező ilyen kettős szerep- osztásra kényszerül. De vajon miért? A képernyőn gyakran látott színészek, akik szinte le sem kopnak a kamera elől, nem tudnak énekelni? Elképzelhető. Vajon, akiknek a hang­ját kölcsön veszik, csak énekelni tudnak, megjelenni, játsza­ni már nem? De ha így van, miért őket választja a rendező, s miért nem keres olyanokat, akik énekelni és játszani is tud­nak? És itt kapcsolódik ez a gondolat a bevezetőben említett tv- személyiségekhez. Nemcsak önálló riporteri, játékvezetői, kommentátori gárdára van szükség a Televíziónál, hanem olyan színészi együttesre is, amelynek tagjai — a televízió sajátosságainak megfelelően — tudnak kamerák előtt ját­szani, s ha a szerep úgy kívánja, énekelni is. Tudom, hogy a jelenleg szerződésben levő színészekből nem lehet egy ön­álló tv-színházat szervezni, de vajon a színészképzésben van-e törekvés ív-színészek nevelésére? Az ismert és nép­szerű színészek nem mellőzhetők a képernyőről, de a jövő alighanem sajátos tv-színész egyéniségeket kíván. És addig is, amíg ez megvalósulhat, olyan színészeket kellene az ének- és játéktudást kívánó szerepekre meghív­ni, akik e kettős feladatnak meg tudnak felelni. Ha Pesten netán nem találnának, a vidéki színházakban kell keresni. S ha vidékiek is rendszeresen kamerák elé kerülnek, nem fog összedőlni tőle a nagyadó antennája. (Benedek) Ma délután 5 órakor nyílik meg a Kép­csarnok Szőnyi István termében a Téli tá­jak című kiállítás, mely 25 neves kortárs festő alkotásait mutatja be. A Képcsarnok­nak az a törekvése, hogy a jövőben idő­ről időre tematikus kiállítást rendez, min­denképpen dicséretes. A mostani tárlaton részt vevő alkotók képeit szemlélve, a ma­gyar pikiúra számos reprezentánsát ismer­hetjük meg közelebbről. Marcziniák Sán- dorné, á városi tanács művelődésügyi osz­tályának vezetője nyitja meg a tárlatot, mely március 26-ig, vasárnap kivételével mindennap megtekinthető. (A téli hangu­latot idéző képekből Arató István munká­ját közöljük.) VITA 17 a mű ízlést Az elmúlt héten a tervezés problémájánál hagytam abba írásomat. Már akkor említettem egy fél mondattal a művé­szek „hozzáállását”. Gyarmati Béla idézett cikke is utal bizonyos — még a kiállítások látogatottságában is meg­nyilvánuló — érdektelenségre, helyi művészeink részéről. Most ennek az „érdektelenségnek” egy, a programunkra is kiható oldalával szeretnék foglalkozni. Könnyű ugyanis annál a kiállítási intézménynél programot összeállítani, magasröptű koncepciókat megvalósítani, válogatni, ahová szinte havonta jut egy tucat jelentkező művész. De miből válasszunk mi? Néhány éve egyik főváro­si újságunkban riport jelent Nem telitalálat ugyan még a Telitalálat című műsor sem, de már mindenesetre megközelíti azt a könnyed, szellemes, nem a lexikális tudásra, hanem inkább a lo­gikai készségre alapozott já­tékot, melyet évek óta vá­runk a Televíziótól. És anél­kül, hogy a barkochbázók népes táborát bántani akar­nánk (Bódis Szilvia mégis­csak derűsebb látvány, mint Vitray Tamás), kénytelenek vagyunk elismerni: az új műsor sokkal inkább kame­rák elé való, mint a klasszi­kus Kicsoda-micsoda? Külö­nösen jó ötletnek • tartjuk, hogy a Telitalálat szerkesz­tői azokat nyerték meg part­nerül, akik különböző vetél­kedőkben már számot adtak tudásukról, felkészültségük­ről, de még inkább intelli­genciájukról. Mert úgy hi­szem, mindenféle játék titka ez az utóbbi készség, képes­ség. A „tévés torpedó” már első adásával sem okozott csalódást; a játékban helyes arányban jutott szóhoz a felkészültség és a szerencse, a néző számára sikerült megteremteni az együttját- szás lehetőségét, és nem le­becsülendő a műsor ismeret- terjesztő jellege sem. A kérdések összeállítói, il­letve a zsűri tagjai közül különösen közel áll hozzánk a népszerű nyelvész, dr. Grétsy László, akinek a Te­litalálatban is sikerül meg­találnia a nyelvművelésnek egy olyan kötetlen és játé­kos formáját, mely, azt hi­szem — bár a nyelvészeti kérdés is kihagyható a sza­bályok szerint — senkit nem fog elriasztani. Természete­sen a zsűri többi tagját is hasonló dicséret illeti. Ez a kitűnő erőkből álló együttes mindenféle szellemi arisztok­ratizmust elítél. Az okos embereknek soha nem is volt szükségük kiváltságaik han­goztatására vagy a fontosko­dásra. A játék folyamán tel­jes szinkronban működik a zsűri és a játékvezető, ami ez esetben (más példák is voltak) ugyancsak természe­tes. A szokásosnál bizony tíz nappal később (úgy látszik, a Borsodi Nyomdának nem édesgyermeke) jelent meg irodalmi és kulturális la­punk. A késésért azonban — így érezzük, a lapot forgat­va — némiképp kárpótol bennünket a márciusi szám tartalma. Az első oldalon Czinke Ferenc grafikájának és So­mogyi József plasztikájának társaságában Erdős Ákos Féljünk-e a jövőtől? című írása olvasható. A szerző több forrást felsorolva, egy korszerű tudománynak, a fu­turológiának rövid történeti áttekintését, jelentősebb eredményeit és lehetőségeit taglalja. Fekete Gyula Egy korty tenger című sorozatá­ból A csacsi mechanizmusa című fejezettel jelentkezik a Napjainkban. Varga Gábor- né országgyűlési képviselő a művelődő szerencsi asszo­nyokról ír. A lap irodalmi rovatát Fazekas János, Kör- mendy Zsuzsa, Péntek Imre és Szabó Imre elbeszélése meg Barcsay Jenő Kossuth- díjas művészünkről, mely­ben az ifjú riporter arról számolt be, milyen büszkén és örömmel rakosgatta a ne­ves mester az anyagát a vendég előtt, mert az „megy Miskolcra, a nemrég meg­nyílt új kiállítási csarnok­ba”. Ma is ilyen kedvvel jön le vajon egy „jó nevű” mű­vész Miskolcra kiállítani? Alighh. Legfeljebb csak úgy jutnak el ide a műved, hogy a Kiállítási Intézmények (Műcsarnok) felajánlja a művész náluk már bemuta­tott anyagát. Ezt a lehetősé­get előző cikkemben szándé­kosam hagytam ki, mert igaz, hogy ezen az úton ju­tott el hozzánk Vitt Tibor, Főnyi Géza, Kokas Ignác, Gádor István anyaga, de fennáll a veszély, hogy a szállítás megkönnyítése cél­jából a rendező kihagyja a nagyobb műveket. De térjünk vissza helyi művészeinkhez! Tulajdon­képpen hasonló a helyzet: aki szívesen kiállítana — éppen a fiatalabb korosztály —, nem rendelkezik annyi kvalitásos művel, amennyi­vel a Galéria termeit meg tudnánk tölteni. Nem is szólva arról, hogy gazdagítja. Úgy hisszük, a márciusi szám az előző hó­napok gyakorlatától eltérően több helyet szentel a vers­rovatnak. (Nyilván a termés is indokolja ezt.) Többek kö­zött Berencsy Sándor, Ka­lász László, Kiss Benedek, Ladányi Mihály, Rózsa End­re, Serfőző Simon, Páll La­jos, Nádor Pál, Dudás Sán­dor és Takács Mihály versei kaptak helyet a lapban. Örülünk, hogy a szerkesz­tőség felfigyelt a borsodiak példamutató helytörténeti munkájára. Ezt tükrözi a Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye története és legújabb kori adattára (dr. Deák Gá­bor), a Hernád menti táj, Hernád menti emberek (Bu- zafalvi Győző) és a Népmű­velés Özdon (Bartha László) című művekről írt három méltatás. A folyóirat kritikát közöl Gyárfás Miklós Dinasz­tia című vígjátékának mis­kolci ősbemutatójáról és fel­hívja a figyelmet több nagy sikerű könyvre. az a látogató, aki elmegy a Galériába, még egyáltalán nem biztos, hogy vásárló is lesz egy személyben, már csak azért sem, mert közönsé­günk csak lassan jön rá, hogy ott a színvonalas mű­vek legtöbbször meg is vá­sárolhatók. Más kérdés a sokszor indokolatlanul ma­gas kiállítási ár. Végezetül már csali egy, általában a művészekhez Bemutatjuk olvasóinknak a Kassai Állami Filharmonikus Zenekart és vezető karmeste­rét, Bystrik Rezuchat. A Miskolci Szimfonikus Zenekar tevékenységi köre egyre bővül; a sikeres pesti szereplések, a megye és a vá­ros zenei életében betöltött aktív művészi teljesítményük híre túljutott határainkon is. A kultúrkapcsolatok fejlődé­sét jelzi a miskolciak őszi kassai vendégszereplése, hét­főn pedig a Kassai Filharmo­nikus Zenekar vezető karmes­tere dirigálja a Miskolci Szimfonikusokat. A Kassai Zenekar a legfia­talabb csehszlovák hivatásos együttes. 1969 januárjában alakultak, bemutatkozó hang­versenyüket, melyen a cseh­szlovák zenei élet reprezen­tánsai is megjelentek, 1969. október 16-án tartották a Kas­sai Művész Ház nagytermé­ben. A színvonalas premiert címzett javaslat: a Galéria (és Képtár) számára és a művészeknek is hasznos len­ne, ha már ez évtől írásban és szóban bejelentenék ki­állítási szándékukat, hogy az a programba kerülhessen, természetetsen megfelelő sze­lekció után. így' művészeink lehetőségei gyarapodnának, kiálllítási intézményeink ke­vesebb keresgélés, szállítási bonyodalom árán „üzemel­hetnének”, s valószínű, hogy a közönség kevésbé lenne érdektelen, mint egy távol­ról jött alkotó esetében. (Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a jövőben le kívánnánk mondani a ha­zai, sőt európai kitekintés lehetőségeiről.) BORBÉLY LÁSZLÓ művészettörténész szorgos hétköznapok követték — Vaclav Tallich, a Szlovák Filharmonikusok vezetője se­gítségével rövid idő alatt je­lentős repertoárt sikerült ki­alakítani. A zömében fiata­lokból álló együttes — átlag­életkor 28 év — a hazai sike­reken túl Ausztria és Olasz­ország közönségét is meghó­dította. Ebben fő érdeme volt a betanító, nevelő karmester­nek, Rezuchának. Rezucha 1935-ben született, Lipcsében és Pozsonyban ta­nult, 1959-ben szerezte meg karmesteri diplomáját. A kas­sai zenekart megelőzően a Pozsonyi Rádió Szimfonikus Zenekarának másodkarmeste­re volt. Művészi tevékenysé­gét számos lemezfelvétel, kül­földi sikeres koncertek, va­lamint a kortárs zene inter­pretálásáért a kritikusok dí­jának kétszeri elnyerése is fémjelzi. BARTA PÉTER reggelig ÖT BANKRABLÁS Üt bankrablást követtek el Észak-Olaszországban. Csak egyetlen esetben sikerült a rendőrségnek két banditát letartóztatnia A többi rabló összesen 13 millió lírát zsákmányolt. TELJES HÍRZÁRLAT A brazil kormány teljes hírzárlatot rendelt el a 15 Sao Paulo-i rendőr ellen beterjesztett vádirattal kap­csolatban. A rendőröket az­zal vádolják, hogy a hírhedt „halálbrigád” tagjaiként ön- bíráskodást folytattak és gyilkosságokat követtek el. ŐRIZETBE VETTÉK ŐKET Nagyszabású akciót indí­tott a spanyol rendőrség a baszk ellenállók illegális szervezete, az ETA ellen Bilbaoban és környékén. Több baszk nacionalistát őrizetbe vettek. ELILLANTAK Ötszázezer dollár értékű készpénzt és értékpapírt ra­bolt el három fegyveres fér­fi a montreali nemzetközi repülőtéren. A négy alkal­mazottat sakkban tartották, amíg az Európából érkezett értékes küldeményt megsze­rezték, majd elillantak. TILOS HELYEN MENT ÁT Tilos helyen ment át a vasúti síneken a budafoki MÁV pályaudvaron Czirják József 19 éves szerelő, nap­kori lakos, nem figyelt fel a közeledő szerelvényre és a tehervonat halálra gázol­ta. MUNKANÉLKÜLI TUDÓSOK Az USA-ban bekövetke- zetr infláció és pangás elő­idézett egy újabb országos problémát — a tudósok és mérnökök körében bekövet­kezett a munkanélküliség. Mind gyakrabban találkozni taxisofőrként, pincérként dolgozó mérnökökkel, vegyé­szekkel, matematikusokkal. 45 ezer a munkanélküli tu­dósok és mérnökök száma. 125 MILLIÓS KÖLCSÖN Egy Üj Delhiben aláírt megállapodás értelmében Svédország 125 millió svéd korona összegű kölcsönt nyújt Indiának. SZTRÁJKBA LÉPTEK Sztrájkba léptek a mun­kások Finnország 24 nagy építkezésén. Magasabb mun­kabért és jobb munkakörül­ményeket köveiéinek. MEGÉGETT Saragot olasz elnök palo­tája előtt benzinnel leöntöt­te és felgyújtotta magát egy 32 éves munkanélküli férfi. Súlyos sérülésekkel a kór­házba szállították. MEGOPERÁLTÁK Megoperálták a 24 éves texasi Johnson asszonyt, aki agydaganat következtében 2 méter 44 centiméter magas­ra nőtt és 195 kilóra hízott. Az operáció sikerült súlya marad, de többé nem fenve­geti a vakság vp«z*tv,.. HALÁLRA ÍTÉLTÉK Kommunista szervezkedés és államellenes összeesküvés vádjával halálra '’teltél' Djakartában Sukatno volt kommunista diákvezetőt. S 1968-ban egy kommunistáéi­! lenes „tisztogat,Isi akció” so­rán fogták el Jáva keleti részén. Gy­A Napjaink márciusi száma 4 kassai f ilharmonikusok Miskolcon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents