Déli Hírlap, 1971. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-25 / 71. szám

hívói az otthontól „Nagy falu“ a Selyemréten Háromszáz szobájával 1200 vidéki építőmunkásnak ad otthont a BÁÉV selyemréti munkásszállója. A többségben levő borsodialton kívül sok szabolcsi, bihari lakója is akad a „nagy falunak”, ahogy egy­másközt emlegetik a szállót. Mert Hajdú és Szabolcs me­gye sok községében kevesebb embert számlálnak ezernél. A többség hét végén összecso­magol, és ki vonattal, ki autó­busszal indul haza, a falujá­ba. Ilyenkor csendes a hatal­mas szálló, csak a személyzet dolgozik, hogy mire a lakók visszatérnek, minden rend­ben, tisztán fogadja őket Alapítók és vándorlók — Évente 700-an mennek el tőlünk. Egy részük beköl­tözik Miskolcra, mert lakást kap, ezekkel együtt örülünk — mondja Haraszti Árpád gondnok, majd így folytatja: — A fiatalok közül ugyan­csak szép számmal ide nősül­nek a városba. Sajnos nagy a vándorok száma is, akik­nek nem lehet eléggé a ked­vükben járni ahhoz, hogy né­hány hónap után odébb ne álljanak. Az idén alig több, mint két és fél hónap alatt 427-en mentek el. Köztük sok az olyan vándor is, aki Bara­nyától Biharig végigjárta az építővállalatokat, és még mi­előtt megmelegedne, veszi a kalapját. Gyakran kisebb cso­portok verődnek össze olya­nokból, akikkel elsősorban a munkahelyen van baj. Az összeszokott kollektívák ugyanis itt a szállóban ha­mar kijózanítják a renitens- kedőket. Senkinek sem végállomás Négyen üljük körül a csi­nos vendégszoba asztalát. Drosdik Tibor gépkezelő szó­lal meg elsőnek: — Az apám harminc évig járt be Hernádvécséről min­dennap. Éjjel egykor kelt, esőben, hóban talpalt a vas­úiig, hogy időre beérjen. Ne­kem ez az élet nem felel meg. Munka után kell a pi­henés, a kikapcsolódás. Ti­zennégy éve élek munkás- szállásokon. Akkor kezdtem, amikor még harmincán szo­rongtunk egy szobában és reggel egyetlen lavórra várt a rosszul pihent társaság. Akik ott kezdtük, nem ad­juk fel könnyen a jelenlegi kényelmet. Egy hónapban kétszer házhoz jön a színház vagy a színháztól valaki, he­tenként a legfrissebb filmek kerülnek vászonra, de van sakk-szoba, pingpong-terem is. Nemcsalt ágyak közt élünk: az vigasztalanul szomorú kör­nyezet lenne. Bár vannak tíz éve a szállóban lakók is, sen­ki sem akar itt megöregedni. Tavaly tizenkétezer forintot gyűjtöttem össze terveim megvalósításához. Albérlet­ben ez reménytelen vállalko­zás lett volna. Heti százötvenből Jurán Kálmán és Takács Imre a legrégebbiek közé tar­toznak. Még emlékeznek arra, amikor sértődést okozott, ha a butykossal érkezőket rend­re intették, ne nézzék ital­boltnak a szállót. A boroz­gatás kiment a divatból, ha olyan áron is, hogy némelyek alaposan ráfizettek erre. — Akik vidékről járnak be, azért vállalják a családtól való távollétet, mert itt ma­gasabb keresethez juthatnak. Ha viszont valaki nem tud vigyázni a pénzére, a család­nak annyi sem jut, amennyit otthon kereshetne — így be­szél a szigorú beosztásról Ta­kács Imre. — A legtöbben heti száz—százöven forintból élünk. Ebből van az ebéd, a reggeli, a vacsora, persze kedvezményes áron. No, meg a cigaretta és az utazás. Aki a pénzénél akar maradni és fél a sok adósság gondolatától is, az a falak között tölti el szabad ideje nagy részét. Én a fiammal lakom egy szobá­ban. Nagyon elégedett va­gyok. Hasonlóképpen gondol­kodik ő is. Mindent megtalá­lunk itt, amivel jól eltolthet- jük az időnket. Tizenötezer kötetes könyvtárunk van, jobbnál jobb olvasnivalóval. Kimondhatalanul is meg­fogalmazódik azonban: a programokkal színesített dél­utánok és esték egymásután­jában is van azért valami monotonság. Minden ezekkel sem tölthető, hiszen a család csak a hét végén oldja fel bennük igazán az emberi kö­zelség utáni nosztalgiákat. NAGY JÓZSEF Inspekciós autószerelő kisiparosok Újjászervezik és kibővítik a várható nagy nyári autó- forgalom időszakára a KIOSZ autószerelő szakcsoportjának inspekciós hálózatát. Ez azt jelenti majd, hogy minden szombat déltől vasárnap este 8 óráig és az ünnepnapokon szintén a város területén né­hány kisiparos ügyeletet tart, áhová a meghibásodott ko­csikkal fordulni lehet. A vá­ros négy bejáratának közelé­ben informáló táblákat he­lyeznek majd el az éppen soros ügyeletes kisiparos ne­vével és címével. Az inspek­ciós táblázat elkészítése után ezt a könyvecskét a rendőr­séghez is eljuttatják, hogy ez a szerv is tájékoztathassa az úton veszteglő járművek gazdáit. A szolgáltatás 20—25 taggal indul majd be, s igen komoly vállalásnak számít. Aki ide belép a kisiparosok közül, arra nézve kötelező érvényű az elvállalt inspek­ciós szolgálatok teljesítése. V* >/*£****» A Gordon jelöltje A Vörösmarty utcából nyíló mesterember-sikátorok kör­zetét nevezi a népnyelv Gordonnak. Ebből egy rész, együtt a Kun Béla utcai szövetkezeti lakóteleppel, valamint a vas­úti felüljáró alatti Lenke és Sarolta utcák környékével al­kotja a 8-as számú tanácsi választó körzetet. Ha az ember rendszeresen járja ezeket a területeket, felfedezheti a régi Miskolcot, hiszen számos helyütt hiányzik az alapvető köz­művesítés. A környék épületeinek jó része szanálás előtt áll. Nagyobb átmeneti fejlesztésére nincs kilátás. A negyedik ötéves tervidőszak folyamán inég biztosítania kell a tanács­nak az ottani házak lakhatóságát, — jelentősebb beruhá­zás nélkül. A szanálások itt az ötödik ötéves terv idősza­kában indulnak majd meg. És mi lesz addig? — Addig nem lesz könnyű feladat itt tanácstagnak lenni — mondja a körzet tanács­tagjelöltjének megválasztott Pénzes Géza, — ön építészmérnök. Kü­lön szerencse, hogy egy ilyen teljesen átépítendő környék esetleges tanácsi képviselője, egyszersmind az építészet jó szakembere is. — Jóllehet a. Miskolci Tervező Vállalatnál vagyok irodavezető mérnök, előre ki kell jelentenem, hogy nem az én irodám készíti e terület terveit. Ezzel nem azt mond­tam, hogy nem is törődöm majd a tervekkel... Ha szükség lesz rá, a jövőben nem mint tervező irodai dol­gozó, hanem mint a közvéle­ményt képviselő városi ta­nácstag kívánnék beleszólni a vállalat munkájába. , — A jelölőgyülésen meg­emlékeztek az ön korábbi tanácstagságáról. — Igen, az első kerületben voltam a Kun Béla úti 207 lakásos szövetkezeti lakóte­lep küldötte. Mondanom sem kell, akkor könnyebb dolgom volt: a lakótelepen minden megvan, a közművektől kezdve a parkokig, a bevá­sárló központig. A mostani 8. as körzet többi területét is ebben az időszakban ismer­tem meg, el-ellátogattam az itteni tanácstag fogadónap­jaira, az ő meghívására, s így tisztában vagyok a ke­rület problémáival. — A jelölőgyülésen a Len­ke utcaiak már fel is emel­ték szavukat területük csa­tornázásáért. — Látja, éppen ez lesz a nehéz, mindenekelőtt segí­teni, de ugyanakkor meg is magyarázni, hogy nagyobb beruházásokat nem indítha­tunk ezen a területen, ahol öt-hét éven belül egy telje­sen új lakótelep áll majd. — A 8-as számú jelölő kör­zetben 120« szavazásra jogo­sult polgár él. A jelölőgyii- lésen négy százalékuk vett részt. Tehát akad Itt még nemcsak anyagi, gazdasági jellegű, hanem szellemi tu­datformálási feladata is a tanácstagnak. Hogyan lát majd hozzá ehhez? — Stencilezett tájékozta­tókkal, plakátokkal, lakóte­lepi makettek segítségével szeretném megismertetni az itt lakókat e terület jelenlegi problémáival, azok összefüg­géseivel, s a nem is olyan távoli jövő eredményeivel. Egyszóval: sok tervem van, de ezek megvalósításához mindenekelőtt el kell nyer­nem még április 25-én a vá­lasztópolgárok bizalmát (nyakas) 3(e A Bláthy Ottó Villámot- energiaipari Szakközépiskola negyedikes tanulói hetente két órát „dolgoznak” az isko­la géptermében. Bal oldali képünkön: Csenkés Zoltán és Holl özi Julianna szinkro- nozik. Jobb oldali képünkön: Tárczy Tibor és Jordán Ka­talin a kisfeszültségű kap­csolótéren „zongorázik". Ezen a berendezésen — gombnyo­másra — a nagy erőmüveké­hez hasonló üzemzavarokat lehet előállítani, amiket az­tán a fiatalok gyakorlatként elháríthatnak. (Ágotha felv.) Megjelentek a vitorlázók a város lelett Az MHSZ repülős klubjának motoros és vitorlázó gépei február 18-án és 19-én estek át a műszaki szemlén. A ta­vasz első bizonytalan bekö­szöntésére magasba szökken­tek a motoros és vitorlázó „pillangók”. Két hete rend­szeresen megjelennek Mis­kolc külső kerületei fölött tavaszidézőn. Félelem és közösség Disc Jockey a Polóniában Alkoholmentes, Disc Jockey rendszerű zenés összejövete­lein az egyetemi Pop Klub igen népes, lelkes tábort ala­kított ki önmagának, amely­nek jó része miskolci fiata­lokból áll. Nemrégiben a klub vezetősége fölkereste a Miskolci Vendéglátóipari Vál­lalat vezetőjét, és felkérte, biztosítson lehetőséget a Pop Klub működésére a belváros területén, Az ötlet úgy látszik tetszett az illetékeseknek, mert az egyetemisták irányí­tásával működő klub az el­múlt kedden megkezdte mű­ködését a Polónia presszójá­ból erre a célra függönnyel leválasztott helyiségben. A klubban a műsorszervező Disc Jockey minden alka­lommal különböző együttese­ket, stílusirányzatokat mutat be, felvételvariációkat ismer­tet... egyszóval tájékozta­tást nyújt a beat és a jazz világáról. A Pop Klubba — miként az egyetemen — a diákok szedik a belépőt, és ők állapítják meg, kik me­hetnek be erre a rendez­vényre. amely hetenként két alkalommal, kedden és csü­törtökön délután hattól ki­lencig szórakoztatja igénye­sen a fiatalokat. — Miért verekedtél? — Nem is tudom. Előtte fizetés volt, ittam. — De miért éppen a 100. sz. Szakmunkásképző Intézet­ből ki jövőkbe kötöttél bele? Mit gondoltál közbén, mikor ütöttél? — Azt, hogy ezek vidékiek, idegenek. — Te hol laksz? — Vasgyári vagyok. — No, és téged ütöttek már máshol emiatt? — A Forinton a belvárosi­ak. — Ügy tudom, három szak­munkástanuló jött szembe, s ti a barátoddal ketten volta­tok. Amikor megütötted az egyiket, mit csinált a két társa? — Néztek, mint a moziban. B. Zoltán, gúnynevén öcsi, Dagadt, március végén lesz 17 éves. Egyszer már volt bí­róság előtt: üres üvegeket emeltek el, s tettek pénzzé barátjával. Most a 100. sz. Szakmunkásképző Intézet előtt ütött és fejelt le három tanulót és egy nevelőt. Tár­sasága többnyire azokból a fiatalokból került ki. akiket a Marx téri galeri tagjaiként már el is ítélt a bíróság. o L. Sándorral, az egyik sér­tettel találkozva önkéntelenül is visszaemlékezem B. Zoltán szavaira: vidékiek, idegenek. L. Sándor tősgyökeres mis­kolci, s nem tudok rajta fel­fedezni egyetlenegy „vidékies vonást” sem. Igaz, az a má­sodéves géplakatos osztály, ahová jár, fele-fele arányban áll városiakból és falusiakból. Az utóbbi hónapokban őket is rendszeresen megvámolta a galeri az utcán, a moziban, a Bartók Béla Művelődési Központ táncos rendezvé­nyein. — Kit bántottak meg kö- zületek? Sokan mutatnak az egyik hátsó padban ülő, cipóarcú, egészséges fiúra: lefejelték. — És a társaid mit csinál­tak? — Nem sokat. Különben, mikor magamhoz tértem, az a két tag már elpucolt. A kihallgatáson a B. Zoltán által sértettek közül csupán egyetlenegy nem vallott elle­ne. jóllehet a többiek bizo­nyították, hogy őt is érte ütés. Ez a fiú egyedül mes­teréhez volt bizalommal, aki szintén sértettje ennek az ügynek: amikor B. Zoltán ve­rekedni kezdett, 6 sietett oda. hogy lefogja, de az az arcába vágott és elmenekült. — Félek — árulta el a ta­nuló. — Azért nem vallók ellenük. Mert ha megtudnák, hogy azt tettem, bosszút áll­nának. Ha nem most, egy-két év múlva... akkor o A sértettek a 100-as inté­zetből kerültek ki. Ugyan­ennek az intézménynek az egyik tanára egy másik fel­nőtt segítségével két ilyen utcai vámszedőt elfogott és behozta őket az intézetbe, majd kihívta a rendőrséget és átadta a garázdákat. Ezzel nagy segítséget nyújtott a Marx téri galeri felgöngyölí­téséhez. Nyilván erőt adott neki mindehhez az, hogy egysége­sen maga mögött érezte a jogot, az igazságot. De a gye­rekek — adott esetben — a nagyvárosba került vidékiek nem az elvont jogra, hanem mellettük levő társaikra fi­gyelnek: vajon számithatnak- e rájuk?! Társadalmunkban megen­gedhetetlen, hogy egy garáz­da galeri egységesebb közös­séget alkosson, mint a rende­sen élő tanulók, dolgozó fia­talok egy csoportja. S hogy ez mégis előfordul, az két do­logra hívja fel a figyelmet. Az egyik: a közösségi neve­lés még sok kívánnivalót hagy maga után. A másik: a be­tyárbecsület szolidaritásában élő galerik igen könnyen új­ratermelődhetnek akkor, ha I nemes célokért szolidáris kis közösségek nem alakulnak ki kellő számban, velük szemben a dolgos mindenna­pok során. NY. SZ.

Next

/
Thumbnails
Contents