Déli Hírlap, 1971. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-24 / 70. szám

A Kossuth Gimnáziumban már bevált «fe-s Tegnap délelőtt 9 órakor nyílt meg Miskolcon a Borsod megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat és a Budapesti Duna Csokoládégyár közös szakmai bemu­tatója a nagykereskedelmi vállalat Szentpéteri kapui minta­termében. A megnyitón Szabó József, a Borsod—Heves me­gyei FÜSZÉRT Vállalat igazgatója és Szabadi György, a Duna Csokoládégyár igazgatója tartott tájékoztatót. A gyár évi termelése 1200 vagon cukorka, csokoládé, desszert és ltülönböző ostyafélék. Az 1200 vagon a vállalatnak 700 millió forintos forgalmat biztosít. Nemcsak a hazai vásárlók isme­rik termékeiket, hanem külföldön is népszerűek gyártmá­nyaik, hiszen 15 országba exportálnak. A szakmai tájékoz­tató után az édességboltok dolgozói fogják felkeresni a be­mutatót, s egy kérdőívet töltenek ki. Mivel az eladók állnak legközvetlenebb kapcsolatban a vásárlókkal, ők tudják, hogy mi a legkelendőbb, és mi az, amit kevesen keresnek. A kiállítópölcokon a Duna Csokoládégyár néhány újdonsága is helyet kapott. Ilyen lesz például a citromos ostya, a kaszinó desszert és a rózsadoboz elnevezésű bonbon. (b óta — ágotha) A „föld r m 99 sója A „számozott utcák” jelöltje: Drótos László elv társ A koncentrált ipartelepítés és fejlesztés elveinek meg­felelően a műtrágyaiparban az 1975-ig szükséges terme­lési kapacitásnövelést első­sorban a Péti Nitrogénmü­veknél építendő műtrágya- gyár biztosítja. De a „föld sójának”, a műtrágyának a gyártásában jelentős előrelé­pés történik, hiszen az 1976— 1980. közötti időszakban be­fejeződik a Tisza menti óriás­nak, a Tiszai Vegyikombinát­nak az intenzifikálása is. A negyedik ötéves tervben már megkezdődik és 1985-ig mintegy megkétszereződik a műanyagtermelés is. Fokozó­dik a pvc gyártása, amit az olefinprogramra alapozva, a koncentrált telepítés előnyei­nek kihasználásával a Bor­sodi Vegyikombinátban olda­nak meg. Miskolc közismerten mun- ktlslakta körzetében a III. kerületi „számozott utcák” jelölőgyűlésén, a DVTK klubjában tegnap este városi tanácstagjelöltnek választot­ták meg Drótos László elv­társat, a városi pártbizottság titkárát. A 87. számú választói ke­rület jelöltje felszólalása so­rán — többek között — a következőket mondotta: — Meggyőződésem, hogy a személyem iránt itt meg­nyilvánuló bizalom elsősor­ban annak a politikának szól, amelyet pártunk az utóbbi években folytat, s amelyet a X. kongresszus után oly sokan közelebbről is megismertek, es amelyet a Hazafias Népfront magáé­nak vall. Természetesen ez az én programom is. Mint a városi pártbizott­ság titkárának. alkalmam van betekintést nyerni vá­rosunk egész életébe, fejlő­désébe és bizonyos értelem­ben befolyásolni is azt. Mis­kolc perspektívája lelkesítő. Tudom, hogy a negyedik öt­éves terv időszakában Mis­kolc III. kerülete, e tősgyö­keres munkáskörzet különö­sen gyorsan fejlődik majd, s e tervidőszakban a „számo­zott utcák” fokozatosan át­adják helyüket a különböző intézményeknek, parkoknak... Számomra igen nagy meg­tiszteltetés. hogy éppen ez a munkáslakta körzet, amelyet jól ismerek, s ahol engem is ismernek, jelölt városi ta­nácstagnak. Megválás'.lásom esetén azon ’eszek közösen azon leszünk, hogy e körzet problémái is lépésről lépésre megoldást nyerjenek. \z elő­legezett bizalmat pedig igyekszem legjobb tudásom, képességeim szerint meg­szolgálni. Harminc nap helyett két hét Kihalt utcák a laluban Vándorútra kelt családok A jó dinnyét senki sem veti meg. Az ízletes gyümölcs termesztésének kiváló szak­emberei a csányi dinnyések, így ismerik őket országszerte. Hozzájuk kötődik az, a maga nemében országosan is egye­dülálló tevékenység, hogy minden év márciusában Csány község lakosságának csaknem a fele elhagyja ott­honát és az ország legkülön­bözőbb vidékeire vándorol dinnyét termelni. Borsodba is sokan érkez­nek ezekben a napokban, to­vább növelve szőkébb ha­zánkban is a csányi dinnye­kertészek hírnevét. Széles körű vándorlásukra jellemző, hogy évente mintegy 400 gazdasággal tartanak kapcso­latot az országban. A ter­melőszövetkezetek többségé­ben rendszerint mint tagok dolgoznak, az állami gazda­ságokkal pedig egy-egy csa­lád szerződést köt. Életmódjuk is sajátos. A . legtöbb helyen évtizedek óta hagyományosan épített föld­kunyhókban laknak, így nemcsak művelői, hanem vé­delmezői is híres termésük­nek. A csányi vándorkertészek most ismét útnak indultak a hagyományosan kialakított dinnyeültetvényekre. A falu­ban mintegy 500 ház áll üre­sen és az ablakok lehúzott redőnyei utcahosszat jelzik a család eltávozását. Mindenütt szívesen látott vendégek, hi­szen hírnevüket jó munká­val, kiváló eredményeikkel alapozták meg. A város és a megye üze­meiben a nyugdíjba készülő dolgozók ügyeinek intézésé­re nyugdíjelőkészítő bizott­ságok alakulnak. Míg koráb­ban egy-egy nyugdíjjal kap­csolatos adminisztrációs ügy elintézésére harminc napot kellett fordítani; erre ma Az általános és középisko­lákban a tavaszi szünet áp­rilis 4-től 13-ig tart. A szü­net előtti utolsó tanítási nap már elegendő két hét. E munkát társadalmi aktívák végzik, akik kellő jártasság­gal és szakismerettel ma már arra is vállalkoznak, hogy az úgynevezett származékos el­látás (özvegyi, árvaellátás) előkészítését is elvégezzék. április 3-a, szombat, a szü­net utáni első április 14-e, szerda. Az idén érettségiző diákok részére a tanítás má­jus 8-án ér véget. Május 11—18 között bonyolítják le országszerte az írásbeli érett­ségi, illetve képesítő vizsgá­kat a különböző típusú kö­zépiskolák nappali tagoza­tán. Mind az általános, mind a középiskolákban június 8-án zárul az oktatási év. A tan­évzáró ünnepségeket június A IU rnád menti csúcsvízmű szerepe Interpellációk nyomában Tavaszi szünet az iskolákban Vertikális KISZ-alapszervezet Tavaly október 17-i szá­munkban hírt adtunk arról, hogy a Kossuth Gimnázium­ban vertikális KlSZ-alap- szervezetet hoztak létre A rendszer lényege, hogy — életkortól függetlenül — ab­ba a szervezetbe jelentkez­hetnek a fiatalok, amely ér­deklődési körüknek legjob­ban megfelel. A napokban ismét megkerestük a Kos­suth Gimnáziumot és arról érdeklődtünk, mit sikerült október óta megvalósítani­uk? • Volt olyan alapszervezet, ahová nyolcvan-kilencvenen is jelentkeztek, míg másho­vá csak negyven-negyven- öten. Mi ennek a nagy kü­lönbségnek az oka? Nem annyira az egyes programok közti különbség, mint in-. kább a diákok propaganda- munkája. Az, hogy melyik alapszervezet terveit ismer­ték meg jobban a tanulók. Országos tapasztalat szerint azoknak az iskoláknak egy részében, ahol ezt a rend­szert bevezették, egészségte­lenül érvényesül a tanárok „irányítása”, a jelentkezé­seknél. A Kossuthban azon­ban a fiatalok teljesen spon­tán kérték felvételüket abba az alapszervezetbe, amely­nek a programja a legjob­ban tetszett. • A KISZ-alapszervezetek után közvetlenül megalakul­tak az osztályok diákbizott­ságai. önkéntelenül idekí­vánkozik a kérdés: mi a kü­lönbség a két bizottság kö­zött? Az alapszervezetek legfontosabb célkitűzése a politikai nevelőmunka foko­zottabb érvényre juttatása, ami korábban osztályszinten nem volt megfelelő színvo­nalú. Az alapszervezetekben így kissé háttérbe került a tanulmányi munka. Persze, egy-egy szervezetben nehéz is lenne annyi fiatal tanul­mányi eredményeivel foglal­kozni A diákbizottságok vi­szont behatóbban tudnak foglalkozni ezzel a témával. A diákbizottságok feladata mindaz, ami az osztály éle­tével kapcsolatban áll. Töb­bek között részt vesznek a tanulók magatartás- és szor­galom jegyének megállapítá­sában is. A diákbizottságok programja tehát eltér az alapszervezetekétől. A Kossuth Gimnázium több diákja elmondta, hogy a vertikális alapszervezet sok újat hozott. Pezsgőbbé, színesebbé vált a KISZ-élet, Hogy melyik a jobb szerve­zeti forma, erről persze még korai lenne véleményt nyil­vánítani. Probléma természe­tesen még akad. Gondolunk például a szervezési nehéz­ségekre. A továbbiakban a legnagyobb feladat a peda­gógusokra hárul, hiszen mód­szertanilag kell még sok mindent tisztázni, így példá­ul az alapszervezetek és di­ákbizottságok feladatát, szer­kezetét és működését. B. S. — Felmondtam a bejárónőnek, most mindent magunknak kell megcsinálni! 25 új kút — 12 kilométeres vezeték Miskolc dinamikus fejlő­dése a város ivóvíz-ellátásá­val kapcsolatban is számta­lan gondot és megoldandó feladatot követel. Ezzel kap­csolatban a most lezárult országgyűlési ciklusban a város és a megye képviselői interpellációk keretében sür­gették a segítséget, a támo­gatást. Országosan illetékes szervek is elismerték, hogy e tekintetben az egyik leg­súlyosabb probléma Miskol­cot érinti. Erről már 1968- ban szó esett az országgyű­lésben, ahol akkor Dégen Imre államtitkár, az Orszá­gos Vízügyi Hivatal elnöke — az interpellációkra vála­szolva — elmondotta: az el­látást a ' Hernád menti csúcs­vízmű felépítésével oldják meg. Azóta kidolgozták a részletes műszaki terveket, megkezdték a munkálatokat, amelyek az előírt ütemnek megfelelően haladnak. A tervben szerepelt 25 új kút fúrása is, amelyeknek a fe­le már elkészült. Az új víz­mű első részének befejezé­sére 1973 végéig kerül sor. Ekkor naponta már 15 ezer köbméter ivóvizet kap eb­ből a rendszerből a város. A távlati megoldások mel­lett a helyi lehetőségék gyorsabb kihasználására is nagy gondot fordítanak a vizügyi szervek. A miskolci vízmű és az Északmagyar­országi Regionális Vízmű, valamint a Vízgazdálkodási Vállalat sajóecsegi telepe között már kiépítettek egy 12 kilométeres vezetéket, amely ivóvizet szállít a vá­rosnak. Két évvel ezelőtt, 1969-ben — aszályos eszten­dő lévén — már mintegy 70 ezer köbméternyi vizet kapott ezen a vezetéken Miskolc. 12—17 között tartják, a* igazgató által megjelölt na­pon. A középiskolai első osztá­lyos tanulók behatásának időpontja június 14—15-e. Rám köszönt egy téma Ha nem is kedves, de mindenesetre régi Ismerősként kö­szönt rám a minap — a népi ellenőrzés vizsgálati átlagából — a termoforkémény-ügy. Régi ismerősként, hiszen hónapok­kal ezelőtt írtunk róla. de jómagam az ország távoli tájain már évekkel korábban találkoztam a szép nevű kémények okozta bosszúságokkal. Akkoriban még a témához illő felháborodással ragadtam tollat, hogy istenigazából odamondogassak a... Kinek is? Hát úgy általában a tervezőknek és a kivitelezőknek. Mert­hogy kinek a hibájából nem működtek a szép magyar Alföld kellős közepén a termoforkémények, azt — név szerint — bizony sohasem sikerült kinyomoznom. Csak annyit volt haj­landó elárulni minden illetékes, hogy ő maga nem illetékes, de úgy tudja, hogy részben a tervezők, részben a kivitelezők számláját terhelik a hibák. Azóta évek teltek el, s lám, a termofor-ügyben mi sem változott. A miskolci termoforkémények éppolyan rosszak, mint a néhány száz kilométerrel távolabb épített társaik. A népi ellenőrök annyival (udtak többet megállapítani az ügyről most, mint annak idején én, hogy a Központi Gazda­sági Döntőbizottság határozata szerint a kivitelezőknek, azaz a BÁÉV-nek kell kijavítani a hibát a Szentpéteri kapui négy bérházban. „Lényegében ez vonatkozik a Hoffmann Ottó" ut­cai és a Patyolat Vállalat melletti bérházakra is” — fűzi hozzá a NEB-jelentés. Örvendezésre azonban még nincs oka az említett házak lakóinak, hiszen a jelentést e sorok zárják: „Ha az építésből eredő hibák nem háríthatok el, a gázzal működő vízmelegí­tők, kiiktatása és esetleg elektromos fűtésű vízmelegítők, illetve fűtőtestek alkalmazása válik szükségessé.” Jósoljak? Nem teszem. Pedig emlékeim alapján minimális kockázattal megtehetném. Azzal veszek most búcsút a termo- forkéményektől, hogy akkor írok róluk még egyszer, ha hu­zat is lesz bennük. Addig pedig akárhányszor köszönnek még rám régi ismerősként, elfordítom a fejem, sőt átmegyek a túlsó oldalra — éppen úgy, mint amikor egy levált talpú női csizmát látok közeledni, (békés)

Next

/
Thumbnails
Contents