Déli Hírlap, 1971. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-19 / 66. szám

Példaképek Negyedikes gimnazistákkal beszélgettem példaképeikről. Egyikük — az osztály legjobb tanulója — így vallott: „Ne­kem nincs példaképem ... Én korszerű ember módján a kö­zösség érdekeit szem előtt tartva, de a magam elképzelései szerint akarok élni' és dolgozni.” A lányok, fiúk többsége elutasította az eminens osztály­társ vélekedését. De ki legyen az, akit egy jelenben élő, de tekintetével már a jövendőt pásztázó fiatal eszményképül J választhat? A fiatalok véleménye szerint sem az agitációs módsze­reink, sem pedagógiánk nem tisztázta még elég meggyőzően ezt a fontos kérdést. Ezért volt az, hogy beszélgetés közben a forradalmár erények taglalása, a kommunista helytállás elemzése közben az én beszélgető partnereim is csak a már­tírok példáját említették. Az rendben van, hogy az ő pél­dájuk a legtiszteletreméltóbb. Bizonyos történelmi körülmé­nyek között egy ügyért valóban az hozza a legtöbbet, aki, ha kell, az életét is feláldozza érte. De ez nem ment fel ben­nünket, idősebbeket a kötelezettség alól, hogy az élő példák nagy tanulságait is megismertessük fiataljainkkal. Hiszen élő harcosaink közül sokan éppen a mártírok legközvetle­nebb küzdőtársai voltak. A hős elvesztése után ők vívták tovább a harcot. Ök tudnak legtöbbet mondani a küzdelem szépségeiről és buktatóiról is. Miért nem keressük, miért nem kérdezzük gyakrabban őket? Személyes tanúságtételük- kel sok téves elképzelést eloszlathatnának. Többek között azt is, hogy csak a fegyveres harcnak volt igazi romanti­kája. S hogy igazi forradalmár csak a barikádokon, a lövész­árokban terem. A mai fiatalok gyakran szűknek érzik a je­len tennivalóit, úgy vélik, az előttük járó nemzedék letépett minden harci babért, s a mai fiatalokra csak a szürke hét­köznapokat hagyta. Élő példáink mást mondanak erről. Szerintük a fegyveres harc csak kényszerűség volt. Az ő küzdelmeik szépsége sok­szor csak a kezdet nehézségeiből fakadtak. A vállalkozás nehezebb, romantikusabb szakasza éppen most következik. Az lesz az igazi próbatétel, amelyet mai életünk állít a fia­talok elé: a jó alapokra felépíteni a szabad, korszerű mun­káshazát. Kellenek a példaképek! Ezzel a követeléssel fejeztük be a tanulságos beszélgetést. A jeles hazafiak élete, tettei, érzései mindig vonzották, ma is vonzzák a .fiatalokat. De segítenünk kell, hogy közelebb kerüljenek ezekhez a vonzó példákhoz. Hiszen a példaképek küzdeni, dolgozni, gondolkozni, a hibá­kat kijavítani ösztönöznek. Segítik a hazához való kötő­dést, fellobbantják az igaz hazaszeretet érzését. Márpedig ez az érzés szilárd alapul szolgál mind az itthoni, mind az internacionalista tennivalók hűséges teljesítéséhez. KÉKESDI GYULA A „tudatos jövő” távlatai Futurológia, prognosztika. Pánikhangulat és jósolga- tások, tudományos számvetés és saccolgytó előrelátás egy­ként fedőnévül választotta e szavakat. És közben tudo­mányág született, mely tért hódít nálunk is, szükségünk van rá, szükségünk terveink elkészítésében. Mert tervez­ni is csak úgy lehet, ha nemcsak a mai szükséglete­inkből indulunk ki, és nem­csak a jelen adottságait vesz - szük számításba, de körülte­kintően tudomással bírunk arról, hogy mely területeken és miben alakul, fejlődik az emberiség egésze a követke­ző évtizedekben. A világ-le­hetőségekhez igazíthatjuk ez­zel óramutatónkat, és akkor egy-egy nagy felfedezés nem váratlan csodaként fog hatni ránk, de pontosan várt ered­mény gyanánt; a jövő alaku­lása nem pánikhullámokat vált ki, mint teszi azt nem egy nyugati kapitalista met­ropolisz lakói körében, — de olyan világ eljövetelét, és alakulását, melyre bizton építhetjük terveinket, nyu­galmunkat. Ezért fontos, hogy a futurológia valóban tudományos módszereket kapjon, a marxista történel­mi materializmus, közgazda­ságtan törvényeit helyesen alkalmazzuk, — tudománnyá váljon a kezünkben. Kedd este. A múló jövő nyomában ... címmel egy nagyígéretű sorozat első adá­sát láthattuk. Maróli Lajos író-műsorvezető kitűnően összeállított műsorral doku­mentálta a futurológia ösztö­nösen jelentkező múltját és tudatosan megszervezett je­lenét. Érzékeltette, hogy a jövőkutatás az első kísérlet arra, hogy az ember megfe­leljen azoknak a hatalmas, új erőknek a kihívására, amelyeket a tudományos ku­tatással és a technikai fej­lődéssel maga szabadított fel. Talán csak azt jegyezhetnénk meg, hogy a műsorban be­tétként beiktatott beszélgeté­sek szárazságát, „hagyomá­nyos” ismeretterjesztő mód­szerét valamely, a témával egyenértékűen izgalmas módszerekkel lehetne frissí­teni. Kiállítás a képtárban Miskolc város képzőművé­szeti gyűjteményéből rendez kiállítást a Miskolci Képtár. A tárlatot holnap déli 12 órakor dr. Fekete László, Miskolc város Tanácsa vb- elnöke nyitja meg. A kiállí­tás hétfő kivételével minden nap délelőtt 10-től este 6 óráig tart nyitva, és augusz­tus 22-ig tekinthető meg. Kitekiuteni a világra Szerencsi Hideg, tavaszi szelekkel bé­lelt, csillagos est borult már a Rákócziak ^ egykori birto­kára, Szerencsre, amikor be­toppantunk a járási Kossuth Lajos Üttörőházba. Miközben az úttörőház vezetőit keres­tük, találomra benyitottunk néhány terembe: fotósok, aszlaliteniszezők, zenészek foglalkozására csöppentünk. — Ha tegnap, vagy holnap jönnek, akkor is ilyen pezs­gő élettel találkoznak — bi­zonygatta később Sári Lász- lóné rendezvényfelelős és Hudák Ferenc, a szakkörök irányítója. — Tucatnyi szak­kör foglalkozásainak színhe­lye vagyunk nap, mint nap, az egyéb rendezvényeket nem is számítva. Az úttörőház vezetősége havonta, színes papírra nyomtatott programot ad közre az úttörőház tevékeny­ségéről. Ebből tudtuk meg: e hét végén szerencsi KISZ-ta- gok keresik fel az úttörő­házban a sakk- és az asztali- tenisz szakkört. Természete­sen, barátságos versenyre is sor kerül. — Javában tart a készülő­dés a miskolci úttörőházban e héten nyíló forradalmi fo­tókiállításra is — mondja Hudák Ferenc. — Őszintén reméljük, hogy tablónkkal nem okozunk csalódást... Búcsúzóul megtekintettük az úttörőház folyosóján azt a képkiállítást, amely a 21 éves NDK-t mutatja be gaz­dag anyaggal. Ez is igazolja: a szerencsi és környékbeli kisdobosok, úttörők érdeklő­dése rendkívül széles körű, s még a haza oly gazdag történelmi múlttal rendelke­ző helyéről is, mint Szerencs, jólesik olykor kitekinteni a világra. Hétvégi hangversenyek □ LISZT-EMLÉKHANG- VERSENY lesz ma este fél 8-kor a Bartók-teremben. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zene- és énektanár­képző szak miskolci tagoza­tának koncertjén közremű­ködnek az intézet tanárai Rőczey Ferenc, H erszényt Bálint, Kincses Margit (zon­gora), L. Pekker Zsuzsanna (ének), és a Bartók Béla Ze­neművészeti Szakközépiskola leánykara. A kórust Reményi János vezényli. □ HÄNDEL, BEETHO­VEN, BRAHMS ÉS DVO­RAK legszebb műveiből lesz szonátaest március 21-én va­sárnap este 7 órakor a lenin- városi Derkovits Gyula Mű­velődési Központban. A kon­certen közreműködik H.Lég- rády Katalin (zongora) és Hegymegi Ernő (hegedű). _□ BEETHOVEN születé­sének 200. évfordulója alkal­mából rendez tanári hang­versenyt holnap délután 5 órakor az Egressy Béni Ze­neiskola. A Bartók-teremben megrendezendő koncerten az iskola művésztanárai a d- moll, a C-dúr és a fisz-dúr szonátát, a G-dúr hegedű­zongora szonátát, az A-dúr gordonka-zongora szonátát, az F-dúr vonósnégyest, a brácsa-gordonka duót és a nagy mester Adelaide című dalát szólaltatják meg. Chaplin ismét filmez , Chaplin ajánlatot kapott ' Federico Fellinitől: játssza el az ő művészi vezetése alatt az „1999 1/2” című film fő­szerepét. Charlie Chaplin el­fogadta az ajánlatot. Az „1999 1/2” forgatókönyvét Joe Sar- >ent írta. Meséje fantasztikus jövőbeli történet, amelyben Charlie 120 éves embert ala­kít. „A szerep nagyon tetszik — nyilatkozott Chaplin. — A .■alóságban 82 éves vagyok és ha egy 120 éves ember szere­pét bízzák rám, akkor csak­nem negyven évvel fiatalíta­nak meg. Kinek nem hízeleg- - ne ez?” K. L. ^ Most a fotóriporter kedvéért ültek le hangszereik mellé — illetve vették kézbe azokat — a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola miskolci tagozatának és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolának hallgatói. De a cél, a ta­nári diploma vagy a majdani művészpálya érdekében napi sok órás gyakorlásuk során ugyanezt teszik. Nem rövid, és főként nem sima az út még a növendékkoncerteknek helyet adó Bartók terem hangverseny-dobogójáig sem. Képünkön Papp János és Pillinger Szilárd (fagott), Gyöngyösi Agnes (zongora) és Biró Rudolf (dob). (Ágotha (Tibor felvételei) Kölcsön könyvek Anatole France úja: „Sose adjatok kölcsön könyvet, mert a kölcsönkapott könyvet senki sem hozza vissza. Az én könyvtáramban csak olyan könyvek vannak, amelyeket másoktól kaptam kölcsön.” Mikor — többszöri felszólítás után — teg­nap a Szabó Lőrinc Könyvtárban leróttam tartozásomat, s a fogadkozások után ismét beiratkoztam, láttam, hogy 1971-ben én va­gyok az 1501. olvasó. (Remélem, az előttem levő másfél ezer szorgalmasabb és lelkiis­meretesebb ...) De miért is nem viszem én idejében visz- sza a kölcsönkönyveket? Nem, nemcsak ha­nyagság ez. Egyszerűen ragaszkodom a köny­vekhez. A nehezebben hozzáférhető példá­nyokat legszívesebben örökre megtartanám. A könyv támasz, fogódzó, s biztonságot ad. És tulajdonképpen mindannyian valamiféle biztonságra vágyunk. Ré^en — sok forrás is megemlékezik erről — még a könyv lopása sem számított olyan bűnnek, mint ma. (Most is az az író a legbüszkébb, akinek lopkod­ják a könyveit.) Tényleg, lopnak-e ma könyvet a könyv­tárakból? Ha már itt vagyok a városnak eb­ben a gazdag választékú bibliotékájában, miért ne kérdezném meg. A szabadvoleos rendszer nyilván nemcsak az olvasó böngé­sző kedvének jó; kedvez a megátalkodott „könyvbarátoknak’’ is. — Nem, lopni nemigen lopnak — mond­ják a könyvtárosok, de a könyveket bizony rongálják, s még inkább a folyóiratokat, magazinokat. — Rongáljuk? — Magyarul: éles pengével kimetszik a nekik tetsző képeket vagy rajzokat — főleg sztárfotókat —, de volt már rá eset, hogy verseket is kitéptek vagy kivágták lapból, folyóiratból. Ezek olyan gyerekes dolgok. Nyilván a tet­tesek is gyerekek. A sztárfotók, szex-képek bizonyára felkerülnek majd a srácok ágya fölé. (Természetesen csak akkor, ha már megmutatták a szerzeményt pajtásaiknak.) Ezeket a gyerekeket bizony figyelni kell, s nem árt az Ujjúkra koppintani. A vers- szerzők” azonban már jobban elgondolkoz­tatnak. Egy kötetből tetszik nekik ez vagy az a költemény, de nincs pénzük a könyv­re... Hát akkor másolják ki! (Mi annak idején képesek voltunk egész fejezeteket le­lt ormölni, ha nem volt bőviben jegyzet.) Persze, ennél sokkal egyszerűbb, de sok­kal károsabb is, ha fogom az antológiát, s kitépem, ami érdekel. Mi segíthet itt? Segíthet a nevelés, a szi­gor, s a büntető szankciók. De segíthet egy drága és zseniális gépezet is, mely percei alatt „kimásolja” a kért szöveget vagy aká ábrát a könyvből. Egyelőre csak nagy tudo­mányos könyvtárakban található ilyen, di hátha egyszer majd tud a város is vásárolni. Nem a fegyelmezetlen gyerekek kedvéért! De milyen jó volna, ha a kutató, a tanár vagy az újságíró, ßsetleg az érettségire ké­szülő diák, nem cipelné haza a könyvet (sok­szor néhány szemelvény kedvéért), aztán nem kapna felszólításokat, s mégis megtart­hatná kincsét... (gyarmati) NÉGY HALOTT AZ AUTÓBAN Ütszélen álló autó és ben­ne négy halott. Ez a látvány tárult egy teherkocsi sofőr­je elé a nyugat-németországi Offen burg közelében. A sze­mélyautó négy utasát, mint később kiderült — a beszi­várgó kipufogógáz ölte meg. A kocsiban egy 38 éves gé­pész ült feleségével és két gyermekével. EGY KÉPRABLÓT ŐRIZETBE VETTEK Egy párizsi pályaudvar csomagmegőrzőjében találták meg azt a 10 nagyértékű ké­pet — többek között egy Pi­casso- és egy Utrillo-fest- ményt, melyeket egy évvel ezelőtt loptak el Dino Fabri francia kiadó magánképtárá­ból. Egy képrablót őrizetbe vettek. HALÁLRA ÍTÉLTÉK Nagy-Berlin városi bíró­sága halálra ítélte Hans Baumgartner volt SS-tisztet, aki a második világháború idején Szovjet-Lettország ná­ci haláltáboraiban zsidókat gyilkolt halomra. AZ EMBERI BUTASÁG ÁLDOZATAI Az emberi butaság három áldozatot követelt a hollan­diai Staphorstban. A városka lakói, akik középkori felfo­gásukkal tettek szert „hír­névre” nem voltak hajlandók gyermekbénulás ellen beoí- tatni magukat. Harminckét embert szállítottak a kórház­ba, s közülük hárman meg­haltak. A lakosok mindmá­ig a sátán művének nevezik a rádiót és a televíziót. SOKKOT KAPTAK Tűz ütött ki a londoni Re­form-klub épületében. A benntartózkodók kimenekül­tek az utcára, két alkalma­zott azonban sokkot kapott és csak a tűzoltók tudták kimenteni őket. A 64. ÁLDOZAT lezuhant a nyugatnémet légierő egyik Starfighter F— 104 mintájú gépe a wítt- mundhaveni légitámaszpont közelében. A pilóta életét vesztette. Eddig 133 gép zu­hant le és a katasztrófasoro­zatnak 64 halottja van. HUSZONÖTEZER PARASZT TILTAKOZOTT Huszonötezer paraszt gyűli össze az ország minden ré­széből a svédországi Jönkö- pingben, hogy nagygyűlésen tiltakozzék a kormány agrár­politikája ellen. SZABADULÁSÁT A DEFEKTNEK KÖSZÖNHETI A mexikói Acapuicoban szerencsés kimenetelű em­berrablás zajlott le. ismeret­len tettesek egy gépkocsiba kényszerítették Telesforc An- dalon Cervantes 45 éves or­vost. akit azonban röviddel későb kénytelenek voltak szabadon engedni mert a gépkocsi deíektet kapott.

Next

/
Thumbnails
Contents