Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-16 / 39. szám

Műsora sportcsarnokban, bál az Avasban Sajtófarsang ’71 Vidám, zenés vetélkedő három ringben SZÁNTÓ ISTVÁN Pisztolylövés az ülésteremben >(c Muriéi Attmere asszonynak szeme se rebben, ha a ház, amelyben lakik, remegni kezd s inognak a tárgyak benne. Nem gondol arra, hogy földrengés vagy robbanás lehet a kör­nyéken: tudja; most megy cl a vonat a ház alagsora alatt. Az angliai Sussex grófságban. Tunnel Cottage Claytonban lakik Attmere asszony és férje. A férj foglalkozása: vasúti őr. A házat a vasúttársaság építette 1836-ban szolgálati lakás­nak. A ház azóta is különlegessége a környéknek, amelyet a világ minden tájáról turisták néznek meg. A ház alatti alag- útban már számos szerencsétlenség történt, a legsúlyosabb 1861. augusztus 25-én, egy vasárnapi napon, amikor 25 em­ber vesztette életét három vonat összeütközése következté­ben. Sokan követtek el az alagútban öngyilkosságot, s számos vadászkutya zuhant az alagútba vadászatok során. Attmere asszony azonban teljes biztonságban érzi magát házában, ame'y szinte kastélyszerüen hat, boldognak érzi magát, mert sohasem magányos. Mint mondja, állandóan jönnek a láto­gatók, nézegetők, s sokszor az az érzése, egyenesen neki írták a népszerű dalt: „Van valahol egy vonat... egy ház alatt halad”. Százmillió forint munkásvédelemre A IV. ötéves terv időszaká­ban 100 millió forintot fordít szociális és munkásvédelmi célokra a December 4 Drót­művek. Az öt év alatt a mű­szaki berendezések színvoná­Rákszűrés az LKM-hcn Az LKM-ben és a DIGÉF- nél nagy gondot fordítanak a dolgozó nők egészségvédel­mére. Többek között minden hónap első és második csü­törtökén onkológiai rendelést, rákszűrést tartanak az I-es telepi üzemorvosi rendelőben. Iával együtt tovább fejlesztik a munkásvédelmi felszerelé­sekét is. Jelentős összegeket költenek biztonsági berende­zések beállítására. Kapós a Hámor A tavalyi miskolci termék- bemutatón nagy sikert ara­tott Hámor lakószoba-garni­túrából tavaly négyszázat ké­szített a Miskolci Asztalos Ktsz. Az idén a kedvelt gar­nitúrából 800 lakószobára va­lót gyártanak a Borsodi Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­latnak. „A jánlom ” A kör- és szalagfűrész eszi Ttégi hagyományokat eleve­nít fel a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Bor­sói megyei ^ilapszervezete az­zal. hogy Sajiófarsang ’71 címmel vidám, zenés vetélke­dőt rendez február 27-én, szombaton este 6 órai kezdet­tel Miskolcon a sportcsarnok­ban. A műsort „háromringes színpadon” rendezi meg Mar­ton Frigyes, a rádió és a te- levízó számos, élményekben gazdag műsorának rendezője. A programban budapesti és helyi színészek, újságírók vesznek részt. A vidám, zenés vetélkedő keretében fellép: Albert Flórián Begányi Fe­renc, Dobránszky Zsuzsa, Er- dödy Kálmán, Fehér Tibor, Gál Gabriella. Grosics Gyula, Harangozó Teri, Hegedűs Sajószentpéteri pályaudvar. Késik a berentei szénszállító szerelvény. Tétlenségre kár­hoztatva várakozunk a rend­őrökkel a MÁV Igazgatóság lefüggönyözött kis Nysa mik- robuszában. Cenzor, a „szi- matkirál.y” szája szélét nyal­dosva, ugrásra készen mo­rog a kocsi aljában. Lesben Figyelünk. A szélső vágány mellett álló vagonokban sze­net lapátolnak. A közelben parkírozó székéi' bakjáról a kucsmás kocsis hosszan fixf- rozza a lapótolókat. Csak idő kérdése, s máris együtt bo- rozgaitnak a vagon sarkában. Ä bácsika, mikor visszatér a melegedőből, bekukkant a vasúti kocsiba. Elégedetten állapítja meg, hogy a vagon nőn is olyan üres, mint ahogy azt a felületes szemlélő gon­dolná ... A látszatra viszont ügyelni kell! A munkások még a földről is összeseprik a lepergett széndarabokat. Hihetetlen optimizmus Harsányaltat sípolva, lépés­ben jön be a vonat az állo­másra. A széntolvaj ok már kilométerekkel Sajószentpé- ter előtt felugráltak a vago­nok tetejére. Serényen do­bálják le a szenet a lassan guruló szerelvényről a pálya­test mellé. Igazán nem tud­hatják még, hogy — most ki­vételesen — a vasutasok he­lyett polgári ruhás rendőrök állnak a kocsik fékezőfülkéi­ben. Éles sípszó jelzi az akció kezdetét. A széntolvajok las­san értik meg a kialakult helyzetet, s hallatlan nyuga­lommal válogatják tovább zsákmányukat. Pillanatok alatt megismer­jük a széntolvajokat. Nők, férfiak, fiatalok és idősebbek is vannak .köztük. Közös jel­lemzőjük, hogy nem dolgoz­nak. A telepi asszony arcára vi- lágíájdalom ül, mikor ki kell borítania a szeneszsákját. Férje az üveggyárban dolgo­zik. Négy gyerekük van. Nemrégiben az állam segítsé­gével szoba-konyhás lakást építettek. Könyörög a rend­őröknek, engedjék el, mert a kicsiket bezárta a lakásba. — Mi csali most jöttünk először szenet lopni — mond­ják kórusban —, minket rit­kán kaptak még rajta... — hazudtolják meg önmagukat. S közben hihetetlen optimiz­mussal még tovább válogat­ják a meddőt a szénből. Sajnálatra méltók? László, Hlatky László. Kibé- dy Ervin, Koós János, Len­kei Edit, Mikes György, Né- methy Ferenc, Ősz Ferenc, Pécsi Sándor, Prókai István, Soós András. Szuhay Balázs, Várady Hédi, Zentay Anna. A zenét — egy-egy ringben — a Miskolcon is jól ismert és többször nagy sikert ara­tott Express-zenekar, illetve Jónás Jancsi és népi zeneka­ra szolgáltatja. Műsorvezető: Szepesi György. A vidám, zenés vetélkedő után az Avas-szállodában ke­rül sor az újságíróbálra. Jegyek kaphatók a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat tit­kárságán (Miskolc. Bajcsy- Zsilinsziky u. 15. I. emelet) hétköznap 9—16 óra között. — Hogy minek kell a szén ? ... Megméretjük és el­adjuk az üveggyári dolgozók telepén. — Most elkaptak. Majd mi is éjjel jövünk, mint a töb­biek. Milliós kár Fürgén dolgoznak a szén­tolvajok. Egy-egy vagonból 30—40 mázsa szenet is le tud­nak dobálni. így évente több millió forint értékű szénnek „kel lába”. Hoj. vannak a pályamunká­sok? : -S a vasutasok, miért nem szólnak rájuk? Közöm­bösség? Nem erről van szó. Félnek ezektől a mindenre elszánt széntolvajoktól. Könnyen ki­repül a kezükből a kő, ha megzavarják „ájtatoskodásu- kat”. S minden kocsira még­sem lehet vasúti rendőrt ál­lítani. Leggyakoribb vásárlóik az üveggyári munkások. A rend­őrség hiába tart rendszeres felvilágosító előadásokat ré­szükre arról, hogy ha megvá­sárolják a lopott szenet, ez­zel az orgazdaság bűntényét követik el... © Tisza egy darabig még ott üldögélt az elnöki emelvényen, majd látta, hogy itt nem terem számára babér, az ülést meg sem nyitva távozott. Az altisztek­kel azonban idézéseket kéz- besíttetett az ellenzéki kép­viselőknek: jelenjenek meg a mentelmi bizottság előtt. El­sőként gróf Károlyi Mihály kapta meg az idézést, aki a papírt széttépte, s a földre dobta. Valamennyi idézés­nek ez lett a sorsa. Néhány percig tartott ez a jelenet, amikor a baloldali bejárónál megjelent Angyal József háznagy, utána Pavlik, Schmidt és Beniczky rendőr­felügyelő, majd nyomukban száz felfegyverzett rendőr. A rendőrök körülzárták az el­lenzéki képviselőkéit. A kor­mánypártiak jobbnak látták, ha távoznak az ülésteremből, és a folyosókon várakoznak. S csalc azután tértek vissza az ülésterembe, amikor a karhatalom — hiába tilta­koztak tüntetve Károlyi Mi­hály és társai — kivezette az ellenzéki képviselőket a tisz­telt Házból. S utána a kor­mánypárt zavartalanul meg­szavazhatta az újabb tör­vényjavaslatokat, s sújthatta különböző megtorlásokkal az ellenzékieket. Két nap múlva tartották a következő ülésüket a hon­atyák. A rendőrség ismét megszállta az épületet. Még az ülés kezdete előtt Pavlik rendőrfelügyelő „mély tiszte­lettel” felszólította a kizárt képviselőket, hogy távozza­nak. Azok azonban nem vol­tak hajlandók önként elhagy­ni a Házat, s erre ismét ki­vezették őket. Az előző na­pok botrányai megismétlőd­tek. sípolás, dobolás. trom­bitálás, kiabálás akadályozta az ülés folytatását. Tisza új­ra behívta a rendőröket. Amikor másodszor is megje­lentek az ülésteremben, a megmaradt ellenzéki képvi­selők kivonultak. Tisza megnyitotta az ülést, s rövid beszédében megbé- ljregezte az ellenzéket. Ekkor a baloldali újságíró­karzatról Kovács Gyula pár- tonkívüli függetlenségi kép­viselő ugrott a tereimbe. — Van még itt egy ellen-: zéki! — kiáltotta, és revol­veréből háromszor rálőtt az elnöklő Tiszára. Rosszul célzott. Az első go­lyó a márványburkolatba fú­ródott, a második az elnöki asztal oldallapjába, a har­madik pedig az előadói emelvény felett a fadeszká­ba. Tiszát semmiféle sérülés nem érte. A leggyorsabban felocsúdó képviselők Kovács Gyula fe­lé rohantak. Ö azonban, mi­előtt még ebben megakadá­lyozhatták volna, halántéká­ia fát. Éles fogai közt meg­állás nélkül „őrlődik” a táp­lálék, amiről Petrus Gábor és brigádja gondoskodik. A pá­lyakocsi ingajáratban közle­kedik a gatter és a rönkök­ből rakott máglyák között. Odafelé súlyos terhet cipelve gurul kijelölt pályáján, visz- szafelé könnyedén, fürgén ha­lad. Mint otthon A brigád érti a dolgát. Ap­ró fogások, ésszerű megoldá­sok egyengetik a folyamatos munkát. Keménykötésű em­berek mindannyian. Munka­helyük „teteje” az ég, így a hideg, a szél gyakran megci­rógatja őket. Az eső elől pe­dig fedél alá kell húzódni. Mert a Ládi Fűrészüzemben a tágas rakodót csak a kerítés öleli körül. Aki viszont egyszer bele­kóstol ebbe a munkába, s sze­ret is dolgozni, az hű marad az üzemhez, itt érzi otthon igazán magát Otthonosan mozog ebben a környezetben Hruska István is, aki nagy biztonsággal köz­lekedik a hatalmas rönkök határolta „folyosókon”, de ugyanígy kapaszkodik fel — ha a munka úgy hozza — a máglyák tetejére is. Fiatal ember, alig húsz­éves. Amikor az üzemhez ke­rült — 1969 júliusában —. a hegyekbe, a fakitermelőkhöz küldték kérgezőnek. Garad- nán lakott, munkásszállón. Megszokta a csendet, a ma­gányos, csöndes estéket, de Ititokban mindig remélte: egy­szer áthelyezik, be a telepre. Vezetői mintha kitalálták volna a gondolatát — áthe­lyezték. Megváltoztak a kö­rülményei is. Munka után ha­za mehetett Sajóvámosra, on­nan jár be ma is — együtt a feleségével. Mert időközben megnősült. Élettársa is az üzemben dolgosak, lehúzó­ként. Reggel együtt indulnak munkába, este haza. Szívvel-lélekkel Már odakint), a fakiterme­lésnél felfigyeltek Hruska István szorgalmára és igye­kezetére, aminek értékét sze­rénysége még növelte. Az „öregek” anélkül, hogy gyám­kodtak volna felette, foglal­kozni kezdtek vele. Soha nem okozott csalódást. Nem tud­tak olyan feladatot adni ne­ki, amit szívvel-lélekkel el ne végzett volna. Rendkívüli helyzetekben is számítani le­hetett rá. hoz emelte a revolvert,- lőtt, majd végigvágódott a pad­sorok között. A kormánypárti képvise­lők őrjöngve ütötték, rúgták a vérében fekvő merénylőt. Mindenki azt hitte, hogy a szerencsétlen képviselő utol­só perceit éli. Amikor aztán szanatóriumba vitték, kide­rült, hogy homloksebe sú­lyos, de nem halálos. Fel­épülése után bíróság elé állí­tották, de az esküdtszék — amelynek tagjai szintén gyű­lölték Tiszát — felmentette. 1912. június 7-én dörrent a pisztoly a képviselőházi ülés­teremben. Másnap, a Nép­szava hasábjain Ady Endre cikket írt, s ebben a mun­kásság mellett kötelezte el magát: „Hogy a Népszava szállást ad nekem, a hajlék­talannak, számomra ez kö- szönnivaló, nagy dolog, de az Idő, az ő öreg fejével csodál­kozás nélkül bólint rá egyet. Istenítéletes, vagy-vagyos harcnak fergetege indult meg, s e nagy harcra szívvel, hittel s vérrel fölkészült, egy­séges hadsereg, mellyel az én lelkem tarthat, csak egy van, az, amely nek Népszava a zászlója ...” PINTÉR ISTVÁN Következik: Reakciós tör­vényjavaslat A múlt év végén, amikor akadozott a lakosság tüzelő­vel való ellátása a Ládi Fűrészüzemre is nagyobb fel­adatok hárultak. Különmun­kákat kellett szervezni, hogy kielégítsék az igényekét. Bri­gádot szerveztek erre a fel­adatra. A jelentkezők között ott volt Hruska István is. Hat­hét vagont raktak meg egy műszak alatt. S egy napon a párttitkárral, Sándor Lajossal volt „talál­kája”. A pártirodáról egy fon­tos okmánnyal távozott. Na­gyon gondosan és körültekin­tően töltötte ki és arra kérte a brigád két tagját, Gazdik Sándort és Lakatos Jánost, írják alá a felvételi kérelmét. Nem kenverük az írás, nehe­zen formálják a betűket, de amit leírtak, nagy felelősség­gel tették. Mindkettőjük in­doklása egyetlen szóba sűrít­hető: ajánlom.. S elérkezett a pillanat, ami­kor a kommunisták fóruma, a taggyűlés is döntött: egyet­értünk a kérelemmel, Hruska Istvánt ajánljuk a pártba. * Nemcsak a Ládi Fűrész­üzemben, de Miskolcon is az egyik legfiatalabb párttag. Amikor szót váltottunk vele — terveiről beszélt. Tanulni akar. Stílfűrésztanfolyamra szeretne beiratkozni, amihez — reméli — megkapja az en­gedélyt is. Nemcsak többet akar tudni, jobban is akar dolgozni, ahogy az egy kom­munistához illik. S ehhez el­engedhetetlen feltétel a tanu­lás. (tóth) Hétezer tonna szén terven felül Az év eleji nehéz indulás után rekord termelést értek el a Jyukóbónyai bányászok. A miskolci bányaüzem kor­szerűen felszerelt lyukói ak­nái januári tervüket 110,2 százalékra teljesítetté^ és csaknem 7 ezer tonnával ad­tak több szenet a tervezett­nél. Helyben javítják a futóművet Új szalaggal bővül a mis­kolci MÁV Járműjavító nagy­csarnoka. Megkezdték a kor­szerű görgőscsapágybomtó, -kimosó és -felszerelő komp­lexum beépítését. Az új sza­lag átadása után szállítás nél­kül. helyben javítják majd a modern vasúti kocsik futómű­veit. Huszonhét új brigád Tavaly 629 kollektíva kö­tött szocialista brigád-szerző­dést az Özdi Kohászati Üze­mekben. Az idén tovább gya­rapodott a brigádok száma; hatszázötvenhat kollektívá­ban 11 388-an tettek vállalá­sokat erre az évre. Jubiláló fényképészek Február 24-én lesz húsz éve, hogy megalakult a Mis­kolci Fényképész Szövetkezet. A megyében 21 fióküzletük­ben 136 fényképész dolgozik. Az idei évre hat és fél millió forint értékű szolgáltatást tervez a jubiláló szövetkezet Széntől vaj ok /

Next

/
Thumbnails
Contents