Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-13 / 37. szám
Gépek ura A messzi ókor egyik görög városállamának királya — így szól a monda — azzal ébresztett maga iránt alattvalóiban szint? vallásos tiszteletet, hogy fortyogó ólomba mártva kezét sértetlenül tudta előrántani belőle. Bár nem tekintem magam alattvalójának, és Varjú Attila, az NME Matematikai Tanszékének mérnöke is távol áll attól, hogy királynak — görögül türannosznak — lehessen nevezni, vele kapcsolatban mégis az egykori polisz-polgár helyzetében levőnek érzem magam. Hogy miért?! Ezt kísérelném most megmagyarázni. Korunk mitoszteremtésének tárgyai a gépek. Közöttük is a legmegszerkesztettebb szerkentyű, napjaink mítoszának szimbóluma — a komputer. Az NME Matematika Tanszékén három van belőle: egy lengyel és a többi NDK gyártmányú. Varjú Attila az utóbbiak nagy ismerőiéként országosan keresett szakember lett. Pedig máshol is vannak a gépek mellett mérnökök, mások is vettek részt — Attilához hasonlóan — Zella-Mehlisben, ebben a thüringiai kisvárosban, ahol a Zellatron számítógépeket gyártják, előképzésen! Mégis az elmúlt évben őt keresték meg a Zellatron-gépek tulajdonosai gépük átalakítása céljából Miskolctól Sopronig. Nyolc gépet „pofozott” át, nem is akárhogyan ... Az első természetesen a tanszéki példány volt, a gyár ál- tal kibocsátott utolsó előtti típus, a Ser 2c. Ezt a komputert tanulta meg teljesen Attila, és úgy alakította át, hogy teljesítményben felveszi a versenyt a Ser 2d típussal, sőt, a tanszékiek szerint még túl is szárnyalja azt. A laikus számára teljesítményét talán csak a munkaráfordítás értékének ismertetésével lehet megérzékíteni. Nos, az egy gép átalakításához szükséges szerkezetek és munkaidő harmincezer forintos értékével szemben — becslések szerint — mintegy két- háromszázezer forintnyi új érték keletkezett. És nyolc gép esetében az már eléri a kétmilliót! Az ókori király esete azért jutott eszembe Varjú Attiláról, mert mindketten valami hasonlót vittek véghez. Úrrá Tettek agy olyan folyamaton, ami a többiek előtt ismeretlen, idegen erőként jelent meg. Nyilvánvaló, hogy ehhez a többséget messze megelőző tudásra van szükség. A király esetében ez a tudás annak a felismerése volt, hogy ha vizesen mártja ujját a forró ólomba, a hirtelen gőzzé váló nedvesség egy pillanatig távol tartja az égető közeget bőrétől. Egy ..blikfang” és más semmi... Varjú Attila esetében „blikfangok” bonyolult sorozatára volt szükség, hogy a mutatvány sikerüljön, az ember is és a gép is többé válva kerüljön ki az össze- akaszkodásból. A mutatvány sikerült. A gép hibátlan számításokat ad. A szemlélő ember pedig tiszteletet. Évente hétezer garnitúra Az Avas Bútorgyár terveiből Az építőipar az elmúlt évben a tervezettnél jóval több lakást adott át. Ebben az évben — feltehetően — az újonnan átadott lakások száma még nagyobb lesz. Ennek megfelelően egyre több korszerű bútorra van szükség, hiszen az új lakásba költözők a régi bútorokat nem szívesen viszik magukkal. Szalay István, az Avas Bútorgyár igazgatója az idei tervekről a következőket mondta: — Termékeinket a vásárlók igényeinek megfelelően alakítottuk. Ebben az évben Avas, Milánó és Tapolca lakószobát, valamint Barbara hálószobabútort terveztünk mintegy 43 millió forint értékben, ami három-, három és fél ezer bútort jelent. — Melyik bútor volt tavaly a sláger? — A kereskedelemtől bőséges megrendelést kaptunk. Az év slágerének az Avas és Milánó lakószoba-garnitúra mondható, amit most is minden mennyiségben tudnánk értékesíteni. Mivel gyárunk szalagrendszerben dolgozik, egyszerre csak egyfajta bútort gyárthatunk. Az idén eddig 240 Milánó lakószoba- bútort készítettünk el. Erre az évre terveztük megépíteni az új munkacsarnokot és a lapszabászatot, ami növelné a kapacitást és iavítaná a munkafeltételeket munkásképzésben jelentene nagy segítséget. — Az első negyedévben a vállalat kapacitását felmérve, az eredeti tervtől eltérően, 2 millió forinttal szeretnénk növelni a termelést. A negyedik ötéves terv programja most készül. A következő öt év alatt megháromszorozódik a termelés, ami évente legalább 7 ezer bútorgarnitúrát jelent majd. (timkó) ^ Néha megáll, „megpihen” a mozgólépcső is a Centrumban. Ilyenkor kétirányú a közlekedés — mint képünkön is látható — a lépcsőkön. (Ágotha Tibor iclvétele) A kalapács nem elég Leskóék „titkainak” Zenéről - fiataloknak SZERKESZTI: VARSÁNYI ZSUZSA Egyre több és egyre sokrétűbb az a zenei program, amelyet a művelődési házak és a h an gver se n y termek kínálnak a hallgatóságnak. A hét vége programjából most csupán három eseményt ragadok ki. Természeti képek Képzőművészeti vetélkedővel egybekötött zenei ismeretterjesztő ifjúsági sorozat címe ez, melyet a Miskolci Szimfonikus Zenekar indított a város és a megye középiskolás diákjainak. Ma délben az Ady Endre Művelődési Házban a Kilián Gimnázium tanulói ismerkednek Beethoven, Rossini, Smetana és Muszorgszkij zenéjével. A zenekart Jancsovios Miklós, a vetélkedőt Bartha Pétéivé zeti. Először a pódiumon Délután négy órakor kezdődik ma a Bartók-téremben a Zeneművészeti Szakközép- iskola elsős növendékeinek koncertje. A fellépő kis mü- vészjelöltek igen szorgalmasan készültek erre az első nagy-, közönség előtti bemutatkozásra. Lehet, hogy7 a hallgatóság nem kap még tőlük művészi értékű produkciót, de az is lehet, hogy lát, illetve hall egy induló Menuhint, vagy éppen Richtert. A megyei döntő előtt A megye szinte valameny- nyi zenekara készülődik az V. salgótarjáni országos amatőr könnyűzenei fesztiválra. A 28-án Sajőszentpé- teren megrendezésre kerülő megyei döntő előtt — valamennyi járás megrendezte már az. elődöntőket. Holnap délután 4 órakor kezdődik az utolsó elődöntő, amelyen a miskolci zenekarok döntik el egymás között, kik juthatnak tovább, kik érdemesek arra. hogy résztvevői legyenek a megye legjobb együttesei versenyének. Miskolcot 10 zeneikar képviseli a holnapi elődöntőn. Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy . az , eddigi elődöntők legjobbja egy , folk-beat együttes volt. Ök is miskolciak, de már nem jutott hely nekik a miskolci elődöntőn, így az öt zenész Leninváros- ba utazott, és ott vetélkedtek a helyi és járási zenekarokkal. Az együttes neve: Ludvig folk-beat. Két gitár, két hegedű, egy fuvola, és valamennyien énekelnek. Saját dalaikat. Egyelőre ennyi elég róluk, a megyei döntőn találkozunk még velük. Ha ott is olyan jól szerepelnek, mint az elődöntőn, akkor — s ezt szívből kívánom az együttesnek — Salgótarjánból ialán miskolci együttes is hoz valamilyen díjat. O A rendőrtisztek — látva, hogy a nagy tömeggel szemben néhány rendőr teljesen tehetetlen — kiadták a jelszót: át lehet engedni az embereket, de nem egyszerre, hanem apránként, kisebb csoportokban. A munkások negyvenesötvenes csoportokban vonultak át a rendőrkordonon, s azon túl ismét gyülekeztek. A rendőrök nem sokáig tudtak helytállni; az óriási tömeg elsodorta a kordont, még csak összeütközésre sem kerülhetett sor. A tömeg a kordonon túljutva, a Soroksári utat teljes szélességében elfoglalta. A Boráros térre kiérve forradalmi dalokba kezdtek. Majd Szeretnénk befejezni a tanműhely építését, ami a szakKertészbál, virágtombolával A Magyar Agrártudományi Egyesület Borsod megyei szervezet kertészeti szakosztálya és a Miskolci Kertészeti Vállalat február 20-án este 8 órakor az Avas-szállóban tartja a hagyományos kertészbált. 11 órakor a Miskolci Nemzeti Színház művészei Fehér Tibor Jászai- díjas művész vezetésével adnak műsort. Ezenkívül a vendégeket a Jereván bárban táncdalénekesek szórakoztatják. Éjfélkor ismét sor kerül a hagyományos virágtombolára. egymás után hangzottak fel a kiáltások: —T Éljen a választójog! — Abcug Tisza Pista! — Le az erőszakos junkerrel! — Éljen a küzdő Justh- párt! A Boráros térről a menet bekanyarodott a Közraktár utcába. A forgalmas központi vásárcsarnoknál a tüntetés a kiváncsi emberek ezreit csalta az utcára. A Fővám téren át a menet a Váci utcába ért. A szűk utca egyszeriben hangos lett a tüntetők követeléseitől és forradalmi dalaitól. A hatalmas paloták ablakai megnyiltak, és az urak ijedten nézegettek ki mőgülük. Ha a vonat hosszabb ideig tartózkodik egy állomáson, a vasutasok végig kocogtatják a kerekeket. Ha valami baj van, azt még nagyobb zajban is észlelni lehet. Kocsitípusoktól függően 18, illetve 36 hónaponként minden teherkocsit főjavításra küldenek. Hosszabb távon ugyanis nem elég már a kalapácsos ellenőrzés. Sókkal többre van szükség ahhoz, hogy a vagonok biztonságosan közlekedhessenek. Mint az összerakó« játék Nemrégiben 121 kocsi so- ronkívüli javítását vállalta a miskolci MÁV Járműjavító. Szabadszombatokon, három műszakban dolgoztak, hogy ígéretüket teljesíteni tudják. A tehervagonos profilú javítóban avatott kézzel nyúltak a személykocsik átvizsgálásához. A régen kialakult szalagrendszerben A Gizella téren (a mai Vörösmarty téren) már hatalmas rendőri készültség várta a munkásokat. A rendőrök a tömegnek csak egy részét tudták visszaszorítani. De a visszaszorítottak is, szétszórva bár, eljutottak oda, ahova a többiek: az Országházihoz vezető utcákba és a Szabadság térre. Budán a Ganz-gyári munkások alkották a felvonulók zömét, ők is Pestre tartottak, az Országházhoz. AMar- git-hídnál a rendőrök útjukat állták, de a legtöbb munkásnak mégis sikerült átjutni a kordonon. Többen propellereken és más hidakon át jutottak a pesti oldalra. A Váci úton és Újpesten is, a gyárak előtt reggel nyolc órától kezdve nagy tömegben gyülekeztek a munkások, majd a Váci úton elindultak. A mintegy négyezer főnyi tömegnek a Fer- dinánd-hídnál állta útját a rendőrség. A tömeg tiltakozott: — Engedjenek az Országház elé! — Le az osztálvparlamenttel! A rendőrök a tisztek parancsára kardot rántottak. A munkások feleletként kőzáport zúdítottak rájuk, s át- szakítotíák a kordont. A lovasrendőrök eszeveszett vág- tatással rontottak a bötneg zékokat. Olajozottan, gyorsan ment minden, ahogy tervezték. A kerekek, a fékek, olyan specialisták keiébe kerültek, akiknek a munkája miatt még sohasem érkezett kifogás. — Amikor elvállaltuk, seniki sem kérdezte meg, kire, mennyi jut a soron kívül vállalt munkából. A vidékiek korábban keltek, később értek haza, mégsem esett erről egy szó sem. Mint ahogy akkor sem volt tisztázni valónk, amikor az anyagi elismerés került szóba. A szétdobott, kijavított, újraolajozott részek összerakása már olyan volt a számunkra, mint egy összerakós játék — mondja Leskó József brigád- vezető. Hetedik éve Van annak valami titka, hogy kevés szóból is mindent jól megértenek Leskóék „rohamcsapatában”. Hetedik közé, de képtelenek voltak megállítani az embereket. Ekkor egy század gyalogost vetettek be a munkások ellen, a rendőrök pedig pisztolyt rántottak. A katonáival szuronyrohamra vezényelték, és a rendőrök a menekülők után lőttek. így néhány perc alatt sikerült szétoszlatni a tömeget. Szerteszét a járdán és az úttesten véres sebesültek hevertek. Holub Kristóf negyvenkét éves munkás holtan maradt a kövezeten. S az országházi csata még órákig dúlt a város több pontján. A rendőri terrorra a munkásság azzal válaszolt, hogy villamosokat fordított fel. barikádokat épített, több helyütt összecsapott a rendőrökkel és a segítségükre kivezényelt huszárokkal, gyalogos bakákkal. — Le az osztályuralommal! — Le a grófi bandával! — Éljen a forradalom! — hangzottak az új jelszavak. A munkásság megmutatta erejét, de vereséget szenvedett. Az úri osztályok, amelyeknek legreakciósabb, legkonzervatívabb köreit képviselte gróf Tisza István, ragaszkodott kiváltságaikhoz. S egyelőre még sikerrel. (Következik: Az ország legnagyobb panamistája.) PINTÉR ISTVÁN éve minden esztendőben elnyerték a szocialista brigád címet. Az öttagú kollektíva most az aranykoszorús jelvény várományosa. Tavaly az új csarnokban kaptak helyet, és a brigád kilenc új lakatost illetve segédmunkást kapott. — Még mi is csodálkozunk azon. milyen jól sikerült a többiek beilleszkedése -— nyugtázza a brigádvezető. — Főként fiatalokkal gyarapodott a lakatoscsoport, amit főként a kívülállók találtak szerencsétlen megoldásnak. Az idő azonban minket igazolt: már az újak is úgy érzik, megtalálták a helyüket az új csarnokiban. Szamosi Imre, Gazda Imre azt tartja a legfontosabbnak, hogy a brigádban mindenki önálló feladatokat lát el. így az egybetartozás nem csorbítja az egyéni munkastílust, módot ad újszerű megoldásokra is. Javítottak az átlagon A brigád átlagéletkora 26 év. A fiatalítás egyáltalán nem ártott. Karika Lajos például itt volt tanuló a régi kollektívában és amikor szakmunkás lett. ott fogták a többiek. — Nagyon nem kellett erőltetni, hogy maradjak — mondja a fiatal géplak<os — úgy megszoktuk, hogy egyikünk jó munkája a másik igyekezetét is meghatározza, hogy másra nem is gondoltam kezdettől fogva. Szerencsém volt, hogy ilyen könnyen beilleszkedhettem egy összeszokott, kiváló munkáskollektívába, ahol megvan a biztonságom kezdettől fogva. NAGY JÓZSEF Csereüdülés Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat az 'dén is megállapodott a drezdai testvérüzemével, az ottani Energiaszolgáltató Kombináttal abban, hogy a két üzem — 53 dolgozója — kéthetes turnusokban — csereüdülésen vesz részt a nyáron. Május 5-től július 15-ig a magyar dolgozók Schöneck- ben és Drezdában, a németek pedig Hajdúszoboszlón, Mát- raszentimrén és Balatonszárszón nyaralhatnak. vették sorra az összes tartómi ; c ilÄ mtí Az országházi csata
