Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-12 / 36. szám

Padisák Mihály nyilatkozata a Dfl-nak játék a stúdióban * 1960-ban Velencében a kritikusok díját nyerte el a New York árnyé ' című ame­rikai film. melyet holnap este éjszakai elő­adásban vetít a televízió. A késői óra el­lenére valószínű jó néhány középiskolás diái: is megnézi, hiszen a második osztályosok február 23-i filmesztétika órájának is ez az érdekes film a tárgya. Tulajdonképpen nem más. mint a New York-i Variety Arts Stú­dió rögtönzése, mert az iskola vezetője és egyben a film rendezője John Cassavetes szerint a rögtönzés ösztönzi a művész fan­táziáját. Az eredmény — mint sokan látták és látják — siker, minden várakozást felül­múl. Karnyújtásnyira a közönségtől Piscator színpada A példányokon most éppen a súgó „dolgozik". Mennyi ja­vítás, húzás korrekció... Ez persze már csak mechanikus munka; szinkronba kell hozni Balogh Zsuzsa, meg Markain Gábor könyvét. A dolog érdemi, tartalmi részét, elvégezte a rendező Orosz György, na meg a vezető színészek, akiknek „házi feladatul” adatott, hogy Dreiser Amerikai tragédia, című regényét vessék össze a piscatori változattal. A mű­helymunka elég sok idői vett igénybe. Deltát ezzel tartozik a színház a nagy amerikai írónak és önmagának is. Az Amerikai tragédiát 1925-ben alkalmazta Piscator színpadra, ami annak idején azért hangzott el. hogy a korszak polgári közönségét meghökkentse, az ma már mindannyiunk szá­mára evidens. Az elmúlt évtizedek sok mindenre megtaní­tották a magyar közönséget is. így nyilván nem kaphatnak Itangsúlyt Piscatornak — a maga idejében aktuális — poli­tikai tanításai. A cél: visszatérni. az eredeti műhöz — ter­mészetesen nem a betűjéhez~ a szelleméhez . .. Érdekes kiadvány jelent meg a közelmúltban, a Nép­művelési Intézet gondozásá­ban: kézikönyv játékmeste­rek számára. Ifjúsági klu­bokban, művelődési házak­ban mind jobban hódítanak a különféle vetélkedők játé­kos formái. Ez a pedagógiai igénnyel írt könyv a valóban szellemesen, élvezetesen bo­nyolított vetélkedők szervezé­séhez, vezetéséhez ad nélkü­lözhetetlen segítséget. Szerzője Padisálc Mihály, a Rádió ifjúsági osztályának szerkesztője, a játékvezetés mestere. Csaknem másfél év­tized tapasztalatát gyűjtötte össze, hogy tanulságként to­vábbadja az ifjabb nemze­déknek. — Hogyan kezdődött a ta­pasztalatszerzés ? — 1957. április 4-én hang­zott el egy vetélkedő a rádió­ban, amelyet Szabó István filmrendezővel együtt szer­veztünk és vezettünk. Orszá­gos viszonylatban is ez volt az első játékos vetélkedő. — Miért éppen fiatalokkal kezdték? — Mi volt abban a kor­ban az eszmény általában? Az aranylábú futballista. A fiatalok is a rajongók tábo­rába tartoztak. Alaposan fel­kavarták az ifjúságot az el­lenforradalom eseményei Olyan játékot kellett tehát népszerűsítenünk, amely az ifjúsági okos szenvedélyre, a tudás megbecsülésére tanítja. — Kik voltak az első rész­vevők és hogyan folyt a já­ték? — A csapatokat az Eötvös fiú és a Szilágyi Erzsébet leánygimnázium jelentkező tanulóiból válogattuk. A já­tékosok két stúdióban he­lyezkedtek el, egymással csak hangban voltak összekötte­tésben. — Mi volt a műsor? — Többek között színésze­ket kellett felismerniük, hang után. Sok népszerű, színé­szünk „felvonult” egy sze­mélyben : valamennyiüket Bárdi György utánozta. Ez Minden hónapban más-más fiatal művész alkotásainak ad helyet, egyszersmind a miskolci közönség előtt be­mutatkozási lehetőséget a Találkozások színházi együttesekkel és színészek­kel, munkások látogatása színházi műhelyekben és stú­diókban, biztosított belépők a premierekre, ének- és tánc- együttesek patronálása —, ilyen és hasonló feladatokat vállalt nemrég a varsói Nagy Színház az egyik nagy rádió­gyárral kötött együttműkö­dési szerződésben. Az üzem viszont arra kötelezte magát, hogy segít a színház elektro­mos berendezéseit kijaví­tani. karbantartani és meg­nyitja üdülőtelepeit a varsói opera tagjai számára is. Egyre több ilyen jellegű megállapodás születik a var­sói üzemek és színházak kö­zött. Az utóbbi években pél­dául a varsói Komédia Szín­háza és a Warszawa Kohó­művek. az Általános Színház és a Nemzeti Színház, vala­mint az Optikai Művek, a Népszínház és az egyik je­lentős épületgépgyár kötöttek hasonló együttműködési szer­ződést. Ennek a sokrétű tevékeny­ségnek mindenekelőtt az a célja, hogy a munkások és a egyben buktató is volt. Itt állt a Rádióban első ízben közönség elé Törőcsik Mari. A zenei szerkesztő különféle operákból állított össze ket­tősöket. mondjuk úgy, hogy Azucena áriájára Rigoletto felelt. Bejátszottunk egy két és félperces zajfelvételt, amelyhez illeszkedő történe­tet kellett kitalálni. — Mire emlékszik még szívesen? — Az első nemzetközi ve­télkedőre. amely 1957 nyarán zajlott; aztán az Er zse betek - Katalinok műsorára, amely­nek óriási sikere bizonyítot­ta, hogy a közönség befo­gadta az új, játékos formát. Tapasztalatom szerint álta­lában az a vetélkedő sikeres, amely nem ötletszerűen áli össze, hanem meghatározott téma köré csoportosul, — Vannak-e kínos em­lékei? — Bőven, főiként a kezdeti korszakból. Egyszer például a versenyzőtől valami köny- nyűt akartunk kérdezni, megkértük, énekeljen el egy Kodály-dalt. Hosszú, feszé­lyezett csend után belekez­dett az akkor divatos sláger­be: „Ügy koppan az eső...'1 — A vetélkedőforma azóta meghódította a közönséget. Mi a véleménye a további fejlődésről? — Mind a vetélkedők, mind a résztvevők tudásának színvonala jelentősen emel­kedett. De ez magával hozta azt is, hogy sok vetélkedő a „niépizzasztást” tűzte ki cél­jául. Ez nem jó. Érdekesen játszani —. erre kell he­lyezni a hangsúlyt. A tömeg­kommunikációs eszközökben sugárzott vetélkedőknek olya­noknak kell lenniük, hogy azok segítségével a közön­ség egyénenként is lemér­hesse. mit tud, miben tájé­kozott, miben szorul a tu-: dása kiegészítésre. Könyvem­ben is arra hívom fel a fi­gyelmet. hogy a vetélkedők segítsenek mind több em­bert minél játékosabb for­mában sok új ismeret meg­szerzéséhez. SIMON EMIL Ernő akvarelljeiből áll az immár hagyományos tárlat, amely vasárnap kivételével minden nap délután 1 és este 8 óra között várja az érdek­lődőket. színházak dolgozói közelebb kerüljenek egymáshoz, s az előbbiek jobban megértsék a művészek és a rendezők cél­kitűzéseit. munkásságát. Máris jelentős eredmények születtek. A varsói munká­sok gyakrabban járnak szín­házba, a színészek pedig nemegyszer szerepelnek az esti iskolákban és a munkás- klubokban. Az elmúlt év végén hir­dették meg az V. országos amatőr könnyűzenei fesz­tivált, amelynek városi dön­tője február 14-én, vasárnap délután 4 órakor lesz a Ró­nai Sándor Megyei Művelő­dési Központ színháztermé­ben. Miskolc kilenc táncze­nekara méri össze, egy­Tulajdonképpen minden perc nagyon drága, melyet nem a konkrét munkával tölt a stáb, de azért mind- annyiuniknaik láthatóan jól esik, hogy mondatokká fo­galmazzák, mintegy össze­foglalják eddigi gondolatai­kat. — Az epikus színház — bár már nálunk sem hat az újdonság erejével — még mindig idegen a magyar kö­zönségnek. A rendező nyil­ván számolt ezzel? — Nekünk még sok min­den idegen. De ha mindig ettől félnénk, akkor soha nem játszottunk volna Brechtet, nem került volna itt nálunk is színre az Ar­turo Ui, a Piscator Háború és békéje sem, nem beszélve az abszurd drámákról. (Clyde Griffith — Markaly Gábor közbeszól:) — A színésznek (s ez nem­csak az én véleményem) minden ilven vállalkozás ke­mény erőpróba. Olyan fel­adat, mely érlel, gazdagít. Az ember ott van karnyúj­tásnyira a közönségtől, s nem lehet elbújni a hagyo­mányos színház rekvizítumai között. A konvencionális jel­rendszernek itt nincs helye. Viszont nagyon kell kon­centrálni a szövegre és per­sze a lelkiállapotra is ... szersmind mutatja be tudá­sát a közönségnek. . A különböző kategóriákban tovább jutó együttesek feb­ruár 28-án Sajószentpéteren találkoznak a megyei döntőn. A tavasszal, megrendezésre kerülő területi fesztivál pe­dig Salgótarjánban biztosít majd fórumot több megye legjobb zenekarainak. (Roberta Alden — Balogh Zsuzsa átveszi a szói:) — Ezen a színpadon egyik percről a másikra, időben és térben nagyon sok minden történik. Kimegyek valahol, s a következő pillanatban már úgy jövök be, hogy köz­ben eltelt néhány hét, s egészen más intenzításúak az indulataim. A filmeseknek könnyű ez. A két snitt kö­Valóban nagylegények? Ez csak félig meddig derült ki, hiszen a két filmben csupán jelzéseit láthattuk egy maga­tartás formának. De, hogy mindkét novella nagy lehe­tőség, abban biztos vagyak. A Galambos Lajos, illetve Simon Emil írásából szüle­tett két mű, azért került egy műsorba szerdán este, hogy erősítse egymást. Sajnos in­kább gyengítette. A szándék megvalósítására kevés ideje jutott a rendezőnek Szőnyi G. Sándornak. Ezért csak pél­dázatokat, úgy is mondhat­nánk, hogy tanmeséket lát­tunk. Pedig — különösen Ga­lambos novellája, de Simon ötlete is magában hordja a valódi dráma lehetőségét. Ehhez persze több idő és árnyaltabb ábrázolás lenne szükséges. Galambos nagyle­gényének először valóban olyan legénnyé kellene vál­nia, aki a falujában virtusá­val, kivagyiságával (ez a ma­gatartás ’ehetne idejétmúlt és primitív) felkelti a környe­zet érdeklődését. Csakhogy egy viszonylag zárt közösség, a maga szokásaival és ha­gyományaival semmiképpen nem jó előiskola annak, aki zott megállnak, pihennek, próbálnak. Nekünk jobban meg kell küzdeni a valósá­gos és a színpadi idő nehéz­ségeivel, a folytonosan vál­tozó térrel. — Kár, hogy a narrátor, Upor Péter most nincs itt... (A narrátor helyett Orosz György válaszol:) — Az epikus színházak fontos embere a narrátor. Piscatómál különösen az. Mert nemcsak kommentál, hanem részt is vesz a cse­lekményben. Sőt bizonyos értelemben neki kell a kö­zönséget magasabb elvi, eti­kai, erkölcsi állásfoglalásra bírnia. — Talán jó lenne, ha a kö­zönség is készülne erre az előadásra? — A regényt sokan isme­rik, s most valószínűleg még többen elolvassák majd. Mi nem a mesét mondjuk el, ennél kevesebbre és többre vállalkozunk... elindul, hogy másutt próbál­jon szerencsét. A falu nagy­legénye — új környezetben, talajtalanul — szánalmassá és nevetségessé válhat. Sőt akár tragikus hős is lehet be­lőle. Az ötlet számos utat tesz lehetővé az alkotók szá­mára. Valamelyiket végig kellene járni. .. Ehelyett eléggé képtelen ötlettel (uta­zás, mámor, gyors házasság — csalás és csalódás) próbál­ják felhívni a figyelmünket, hogy „iámcsak így jár, ha va­laki nagyon legénykedik”. Végül kénytelen meghúzódni egy háromgyermekes özvegy­asszony szoknyája mögött... Az, hogy ez a jámbor fiú ép­pen azért kerül ilyen hely­zetbe, mert nem eléggé gát­lástalan és „okos”, tehát nem eléggé nagylegény, az mitsem számít. Simon Emil a filmen még annyi lehetőséget sem kap té­tele bizonyítására, mint Ga­lambos. Szinte nem is látunk többet, mint egy jól elkészí­tett szinopszist Azt hiszem nem vagyunk olyan gazdagok, hogy az öt­leteket így elfecséreljük. Gy— reggelig HAJTÓVADÁSZATOT INDÍTOTTAK Hajtóvadászatot indítottak a thaiföldi hatóságok a par­tizánok ellen az ország déli részén. A partizánok tüzet nyitottak az ellenük kivezé­nyelt rendőrökre. Közülük kettő meghalt, négy megse­besült. SZABÁLYTALANUL KANYARODOTT Érd és Ercsi között Berki János, 41 éves gépkocsivezető a Volán autóbuszával sza­bálytalan kanyarodás közben elgázolta a kerékpárján köz­lekedő Kassai János 48 éves tsz-tagot, aki a helyszínen meghalt. Berkit őrizetbe vet­ték. FÉMLEMEZBŐL ÉS DRÓTBÓL KÉSZÜLT Pablo Picasso, a New York-i modern művészetek múzeumának adományozta kubista korszakából szár­mazó egyik konstrukcióját. A „Gitár” című fémlemezekből és drótból készült alkotás az első, amely Picasso ilyen jel­legű művei közül múzeumba kerül. BIZONYTALAN IDŐRE BEZÁRTÁK Bizonytalan időre bezárták a barcelonai egyetem jogi fa­kultását, miután a hatóságok képtelenek voltak véget vetni a két hete tartó zavar­gásoknak. A zendülésben a diákok és az előadók kar­öltve vettek részt. RÁVEZETTE A VILLAMOST Debrecenben Fehér László, 30 éves villamoskocsi-vezető rávezette ' a villamost a sí­neken fekvő Jócsák Mihály 21 éves esztergályosra, aki a helyszínen meghalt. NÖVEKSZIK A HÁZASSÁGKÖTÉSEK SZÁMA Lengyelországban a felsza­badulás utáni népszaporulat­ból adódóan gyors ütemben növekszik a házasságkötések száma. 1970-ben összesen 281 ezer házasságot kötöttek, vagyis 53 ezerrel többet, mint 1966-ban. A tavaly férjhez ment lányoknak 88 százaléka dolgozó nő. Tavaly minden ezer lakosra 1,01 válás jutott. NEM KÖVETELT EMBERÁLDOZATOT Bomba robbant hajnalban Rómában, alig néhány száz méterre a Szent Péter bazi­likától. A merénylet szeren­csére nem követelt emberál­dozatot, csupán egy teher­autó rongálódott meg. HAJLÉKTALANNÁ VÁLTAK Huszonötezer ember vált hajléktalanná és legalább egymillió rúpia értékű kár keletkezett a dél-celebesi Sengkang városban pusztító tűzvész következtében. A djakartai rádió szerint há­romezer ház vált a lángok martalékává. TŰZ A FÜLKÉBEN Az ÁFOR egyik gázolajat szállító kocsija Sárosd köz­ségben a vendéglő előtt meg­állt. Stéger György gépko­csivezető arra lett figyelmes, hogy füst tör elő a vezető­fülkéből. Mire a tűzoltók a helyszínre érkeztek már a motorház és a pótgumikerék nagy lángokkal égett. Sike­rült haboltóval elfojtani a tüzet és megmenteni a fel- robbanástól a két tartályban levő gázolajat. Tárlat a Libresszóban Libresszo. Februárban Nagy Együttműködési szerződések Színház és gyár Tánczenekarok (gyarmati) Nagylegények

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents