Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-09 / 33. szám
Új, központi műszer észm űhely TVK-ban a (Tudósítónktól.) Ebben az esztendőben tovább fokozódik a TVK műszerautomatikai ellátása. A régi és új üzemeket mind több automataműszerrel látják el. A műszerautomatikai főosztály bővítése céljából új, központi műszerészüzem épül, amelynek kivitelezője a 31. sz. ÁÉV. Az előreláthatólag május végén befejeződő építési munkálatok után megkezdődik a fűtés- és vízhálózat szerelése, ezzel a munkával a CSŐSZER Vállalatot bízták meg. A műszerek és laboratóriumi berendezések szerelését a TVK szakemberei végzik majd. NégymilSiós építkezés CsÚSXik a határidő Ki a felelős? A Lenin Kohászati Művek múlt évi fontos beruházásai között szerepelt az alapanyag-gyáregység új, háromszintes szociális épülete. A mostoha» körülmények között és zömmel szabadban dolgozó embereiknek ugyanis a korszerű fürdők, öltözők használatára elengedhetetlenül nagy szükségük van. A 4 millió forintos építkezést az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat, mint fővállalkozó nagyjából határidőre, azaz a múlt év végére el is készítette. Azóta az épület látszatra készen áll, de az igénybevételről még szó sem lehet. Az alvállalkozó, a Miskolci Építőipari Vállalat belső szerelési munkáit még nem fejezte be. A hozzávetőleg egy heti munkát igénylő vízvezeték- és kazánbekötések ismeretlen okok miatt hétről hétre elmaradnak, pedig az LKM beruházási főosztályán elmondták, hogy már levélben is kérték a szerelést végző vállalatot, hogy fejezzék be munkájúikat. A gyáregység dolgozói már nagyon várják a műszaki átadást. Az új létesítmény közel 200 nehéz fizikai dolgozónak biztosítana az eddigieknél jobb feltételeket, amelyeket munkájuk alapján már régen megérdemeltek. Az LKM alapanyag kitermelő gyáregységének dolgozói ezt a megértést talán éppen az építőipartól várják, hiszen az általuk kitermelt nagy mennyiségű habsalak pontos szállításával soha nem késlekednek. Dolgozik a gép. Ha megtelik a tubus, útra kel a gyógyító kenőcs a Gyógyszertár Vállalat központi laboratóriumából'. (Ágotha Tibor felvétele) Mérlegen a kereskedelem (L) Rugalmasabb üzletpolitikára van szükség Kritikák kereszttüzében kezdte tavalyi esztendejét a miskolci kereskedelem. Az év elején megírtuk, hogy kevés az olcsó áru és sok a hiánycikk; maguk az eladók tették szóvá az udvariatlan kiszolgálást, a hatóságok pedig a forgalomban kapható áruk minőségét „ostorozták”. De nem volt hiány ígéretekben sem... Most, egy év múltán, dicsekvés nélkül mondhatjuk el, hogy a megye kereskedelmi forgalmában bekövetkeKuka kontra konténer Lakótelepeink képéhez ma még szervesen hozzátartoznak a kapuk előtt „őrködő” kuka-edények sorfalai. Ám, ha egyetlen napot is késnek a behemót szemetesautók, valóságos szemétdomb gyűlik össze a tárolóedények tövében. Pedig — legújabb lakótelepeinken — egyre nehezebbé válik a rendszeres szemétszállítás biztosítása. Több mint egy eve egyetlen „hagyományos” szállító járművet sem kapott a Miskolci Köztisztasági Vállalat: a kuka-autók gyártását a szomszédos Csehszlovákiában leállították. A környező országokban szinte mindenütt áttérnek a korszerűbb, konténeres szemétszállításra. S miközben itthon a konténerek alkalmazása körül folyik a vita, városunk rohamléptekkel fejlődik tovább. A közelmúltban ugyan Miskolcra is megérkeztek az első „szemetes skatulyák” alkalmazásuk mégis némi ellenkezést váltott ki a városban. Emiatt a velük együtt, drága pénzen vásárolt két konténer-ürítőautó egyikét át is kellett alakítani a régi kukás-rendszerű használathoz. A másik kocsi pedig azóta is használatlanul hever, mint ahogy nem használjuk az eddig megérkezett csaknem félmillió forint értékű konténereket sem. Az „ellenszenvet” szinte kivétel nélkül gazdaságossági szempontokkal indokolják: a közismert kuka-edények 360 forintos árával szemben egy-egy konténer 12 ezer forintba kerül. S ez az, amibe az ügyfelek sehogyan sem akarnak beletörődni ! Mert lehet ugyan, hogy a rugós íedelű konténerek használata higiénikusabb körülményeket teremt. Nem vitatják azt sem, hogy egy konténer 10—12 kukát is helyettesít és ezáltal a tárolás, a szállítás is gazdaságosabbá válik. Abba viszont már senki sem akar belenyugodni, hogy az árbeli különbözeiét magára vállalja. így aztán ott tartunk, hogy a meglevő szemétürítő autók műszakonként 10—12 órát kénytelenek dolgozni és lakótelepeinken — ennek ellenére — tovább szaporodnak a szemétkupacok. Nem hisszük, hogy ilyen feltételek mellett a nagyvárosi fejlődéssel hosszabb távon lépést tudnak tartani a köztisztaságiak. Tárgyalások, értekezletek helyett — javaslatként mondjuk — talán érdemesebb lenne megfontolni, hogy — igazgatási jogkörével — maga a tanács vegye elejét a kialakulóban levő áldatlan állapotoknak. la—p zett csaknem 9 millió forintos növekedés méltán reprezentálja a lakosság javuló áruellátását. Javuló árpolitika Minap, a városi pártbizottságon megtartott kereskedelmi értekezleten is hallhattuk: javult a kereskedelem árpolitikája, a vállalatok az árak stabilizálására törekedtek és az utóbbi hónapok alatt inkább a termelői árak növekedésének jutott elsődleges szerep a fogyasztói árak emelkedésében. Az értekezleten a többi közt elhangzott gz a megállapítás, hogy kereskedelmi vállalataink képtelenek elég gyorsan reagálni a fogyasztói igények változásaira. Megfelelő piackutatás hiányában gyakran halmozódnak fel fölösleges raktárkészletek, s ez jelentős mértékben csökkenti a gazdálkodás hatékonyságát és károsan befolyásolja a lakosság hangulatát is. Ovatos vezetők A jelenség oka eléggé általános: a vezetők — túlzott óvatosságból — gyakran takarékoskodnak a kockázati alapokkal, kevés a jó reklám és a helyesen megtervezett időszakos kiárusítás. A Centrum Áruház kezdeményezése, a hétfői árleszállítás is csak első lépés ezen az úton. Másik legsúlyosabb gondunk a kereskedelmi hálózat elavultsága. Igaz, vannak új üzleteink. Az elmúlt öt év alatt több mint 50 ezer négyzetméterrel növekedett a város boltjainak alapterülete, de a miskolci vállalatok az utóbbi években — saját erejükből — valójában alig bővítettek, építettek valamit. Egyes vállalatok még a „nemzeti ajándékként” kapott üzletházak megóvására sem fordítanak kellő gondot. Tipikus példája ennek a vendéglátó hálózat, amely ma már nemcsak peremkerületi üzleteivel bizonyítja ezt. A város központjában, a Széchenyi utcán is egyre több az olyan vendéglátó egység, amelynek színvonala meg sem közelíti a kívánt mértéket. A vendéglátóipar elítélendő hálózatfejlesztési szemlélete igen élesen tükröződik abban, hogy a pártbizottság közbelépése nélkül hozzá sem akartak kezdeni a volt Centrum Áruház helyiségeinek átalakításához. Elítélendő szemlélet A kezdeményező készség, a szándék hiányát példázza a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat esete is:miközben a ruházati és cipőboltok alapterülete Miskolcon 42 százalékkal növekedett, a vállalat — a nemrég megnyílt új RÖVIKÖT szakbolttal együtt is — mindösz- sze 7 százalékkal (!) fejlesztette üzleteinek alapterületét. Bármennyire örülünk ás az eredményeknek, a hibák és hiányosságok miatt nem lehetünk elégedettek. A felsorolt gondok a város teljes arculatát, az egész lakosság életkörülpiényeit érintik hátrányosan. Ezért is fontos, hogy az idei feladatok ismeretében részletesen elemezzük kereskedelmünk gyenge oldalait. (Folytatjuk) L. P. Ember tervez, kapacitás végez A címben szereplő „modernizált” közmondás jut eszünkbe az Északmagyarországi Intéző Bizottság negyedik ötéves idegenforgalmi fejlesztési tervjavaslatait olvasva. E javaslatok a négy nagy borsodi idegenforgalmi tájegység — Miskolc és a Bükk, Aggtelek és környéke, a Zempléni hegység Tokaj- hegyaljával, a dél-borsodi alföld és Mezőkövesd — területeit érintik. Az óvatos újságíró megtette azt is, amit a javaslat- tevők vagy nem akartak, vagy elfelejtettek, összeadta majd félszáz beruházási téma költségeit. A végeredmény 512 millió forint. Ha csupán ennek nagyságából próbálunk kiindulni és következtetni a tervjavaslat jóváhagyására, esetleges megvalósítására, akár szkeptikusak is lehetnénk. De egy lépéssel to- vábbmenve valamit változik a kép. A félmilliárd forintnyi beruházás ugyanis 20 kisebb-nagyobb beruházóra hárul. Köztük olyan országos szervek is megtalálhatók, mint a SZOT, a KPM, a MAHART egy sorban a helyi beruházókkal, különböző borsodi tsz-ekkel. és a Megyei Idegenforgalmi Hivatallal. Ha még mélyebbre ásunk, újra változik a kép. Olyan kérdésekkel találjuk magunkat szembe, mint a . huszonegy - néhány beruházó és a jó párszáz kivitelező összefogásának, egyeztetésének, koordinálásának, az előző évek tapasztalatai alapján sziszifuszinak kínálkozó feladata. Persze, ha egyáltalán megvalósulnak a fenlek, melyek közt tallózva egy igen megnyugtató jelenségre figyeltünk fel. Arra történetesen, hogy az idegenforgalom számára oly nélkülözhetetlen vendéglátóipari egységek, szállodák, kempingek létesítésén túl gondolnak azok megközelítésének megkönnyítésére is. Nemcsak az idegenre, hanem azok forgalmára! Néhány példát: Boldogkővára idegenforgalmi hasznosítása címszó alatt nem csupán turistaszállást, borkóstolót vesznek költségvetésbe, hanem mindjárt a hozzá vezető bekötő út megépítését is. Vagy: a megye egész területére vonatkozó tervek között első helyen szerepel egy nyugat-keleti irányú tehermentesítő útvonal kiépítése Szalonna—Rakaca—Gönc, illetve Encs irányában. S még mindehhez második pontként útjelző és irányító táblák, valamint turista útjelzés-hálózat kiépítését és kivitelezését tervezik a megye egész területén. Éppen ezeken az utakon az irányítótáblákat figyelembe véve kerülünk közelebb mi is témánk alapproblémájához, ahhoz, hogy az idegenforgalom esetében is kétféle kapacitásról van szó. Az egyik fölött a beruházók rendelkeznek, a másik féle kapacitás magukban az idegenforgalmat lebonyolító egységekben, a vonzerőt kifejtő nevezetességekben rejlik. Ha például nyáron az ember ellátogat mondjuk a diósgyőri várba, Tapolcára, Aggtelekre, a kapacitás kihasználásának hatalmas eltérésével találkozik. Még egyes helyeknek többet kell vállalniuk, mint aminek ellátására képesek, a másik hely pang. Ennek a helyzetnek az elemzésével, ezeknek a kapacitás-anomáliáknak a kiegyenlítési tervével nem találkoztunk sem az idegenforgalmi hivatal, sem az ÉIB terv- javaslatai között. Egyáltalán, felmérték-e ezeket? Ha igen, mit szándékoznak fenni az illetékesek, magyarán, hogyan gazdálkodnak a kapacitással? És ez az, ami elsősorban az embereken múlik. Mert minden misztifikált gazdasági fogalom mögött, s így a kapacitás mögött is emberek állnak, emberi döntések húzódnak. Szeretnénk látni ezeket a döntéseket, szeretnénk ismerni okaikat, hogy a fetisizált kapacitás-fogalmat behelyettesítve így alakuljon közmondásunk: ember tervez — ember végez. N2CSZ. Választás után Egy százalék sem hiányzott Hajtó Bélát, az ÖKÜ durvahengerműjének szb-titká- rát negyedszer tisztelte meg a szakszervezeti tagság a bizalmával. Minden választásnál hiányzott néhány százalék a szavazatok osszeszám- lálásánál. A nemrég lezajlott választáson a szakszervezeti tanács tagjai egytől egyig Hajtó Bélára adták a szavazatukat. * A durvahengerműben 1700- an dolgoznak és már a bi- ‘zalmi választáskor kitűnt, a tagság csak őszinte légkörben hajlandó megvitatni a mindenkit érintő kérdéseket. — Huszonhat százalékukat választották újra az üzemBékés célokat szolgáló ágyú A harkovi aviatikái főiskola egyik laboratóriumában •befejeződött a „békés célokat szolgáló ágyú” szerelése. Ezt az elnevezést egy robbantási eljárással működő fém vágó berendezés viseli. Az egyik ilyen „ágyút” az NSZK számára készítik. A berendezés szabadalmát egy düsseldorfi cég vásárolta meg. Feltalálók: a harkovi aviatikái főiskola munkatársainak egy csoportja, V. Kononyenko professzor vezetésével. A találmány lényege, hogy a kések mozgása a robbanási energia következtében másodpercenként eléri az 50 métert. A felgyorsulás során a kések nagy mozgási energiát halmoznak fel. Hogyan is működik az ágyú? A robbanó térbe sűrített levegő és éghető gáz elegyét adagolják be. Az elegyet elektromos szikrával felrobbantják. Ez a „lövés”. Ezután végbemegy a kések ellenirányú mozgása és megtörténik a fém kimetszése. A gép a hengerdékben és a préskovács-műhelyek- ben a forró fém vágására is felhasználható. A harkoviak a közeljövőben az NSZK-ba utaznak, hogy üzembe helyezzék a gépet. ben, többen más okoknál fogva váltak meg ettől a tisztségtől — mondja az szb- titkár. De ha őszintén beszélünk erről, el kell mondani, hogy olyan eset is adódott, ahol konkrétan megmondták; várnák, odaadóbb, harcosabb szemléletű embert. Az egyik legnagyobb eredménynek tartom azt a szellemi, gondolkodásbeli változást, aminek szerencsére szemtanúja lehettem. Sokat fejlődött az átlagműveltség, a politikai képzettség. — Ma már nem elégszenek meg az emberek azzal, hogy az ígért bérfejlesztést számon kérjék. Tudni akarják, hogyan alakult a termelékenység, mire mennyit költ a gyár, az egyes eredmények között meglátják az összefüggéseket és készek a következtetésekkel is — így vall a szakszervezeti tagságról a titkár. Pedig az eredmények, amit az elmúlt évben elértek nem könnyű sikerek árán születtek. A durvahengermű dolgozóinak negyven százaléka vidékről jár be. Ez megnehezíti az üzemi, az üzemen kívüli oktatás, képzés gondját is. — Most ott tartunk, hogy a társadalmi munkát már nem faluról hozott igazolásokkal kell elszámolni. Nagyon sokan szívesen parkosítanak, építenek a falujukban és a gyárukban is. N. L