Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-06 / 31. szám

Egyenlő feltételekkel Segítség a nyugdíjasoknak A Miskolci Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalatnál év­ről évre mind több megbe­csülést kapnak a nyugdíjba Határőrségen az Ostoros-tetőn Már régen nincs szükség arra. hogy a nők a szüfrazsettek valaha volt harcosságával küzdjék be magukat a férfiak társadalmába. Sokáig tartott, amíg elértünk máig, amikor méltó társként állnak melettünk.. De nem egyenlők a 'feltételeink. Ne kelljen részleteznem, hogy az évezredek előtti matriarchátus elmúltával, amióta férfi vette kezébe az irányítást, a maga kénye-kedve szerint mi ezer törvényt hozott a maga képére, hasonlatosságára, és főleg — kényelmére. Keményen körülbástyázta magát, s a nőt kívül felejtette a bástyákon. Csoda-e, hogy nem kis munkába került egy-egy bástyát ledönteniök és időre van szükség még ahhoz is, amíg az előttük terpeszkedő göröngyös talajt elegyengetik. Ezt az időt éljük napjainkban. Ám a „talajegyengetéshez” ma már okos és gyorsan járó „gépek” állnak rendelkezésre: a sajtó, a televízió, a rádió. Mögöttük a folyamatot meg­gyorsító, irányító agy a demokratizmus, az egyetértő belá­tás, az eredményre vivő támogatás, a szocializmust építő társadalom. A segítségre kinyújtott kéz azonban csak akkor értékes és életmentő, ha meg is ragadják. Ha tudomásul veszik, hogy hiába itt a pálya, hiába itt a tér, a játéknak szabályai van­nak, amelyeket be kell tartani, főleg pedig feltételei, ame­lyeknek meg kell felelni. Ebben pedig a férfiakra vár sokféle feladat. Vegyük végre tudomásul, hogy asszonyaink, lányaink sok­kal alacsonyabb szintről futnak neki a mércének, mint mi. Agyonkoptatott közhely, de annál izgalmasabb: a terhesség, a gyerek, a család, a bevásárlás, takarítás, mosás, a számos asszonyi kötelesség mind-mind megannyi buktató a mérce előtt, amit ennyi hendikeppel terhelve — nem lehet egy­könnyen átvinni. Mindezek mellett tanulni, társadalmi mun­kában, politikai munkában részt venni és ez is jogos igény — szórakozni nem nagyon lehet. Ez az igénybevétel egy férfi idegi-fizikai erejét is meghaladná, s ha egy nő mindezzel mégis elbír, inkább kivétel csupán és annál nagyobb tisz­telet jár neki. Amíg az utat járhatóvá nem simítottuk, amíg a terhek egy részét nem vettük le asszonyaink, lányaink válláról, korai a beteljesedett egyenjogúságról beszélni. Egyenjogú csak az lehet, akinek törvényben biztosított egyenlő jogai, lehetőségei mellett a terhei is egyenlők. Mert a hiába jobb ez és az, ha ahhoz, hogy ezt és azt elérjem, először át kell rágni magam a mesebeli — de sajnos valóságos! — kásahe­gyen, miközben vagy a kását utálom meg, vagy azt érem el, hogy fütyülök a szépen biztosított jogaimra. A feladat tehát reménytelen? Nem teremthető meg az egyenjogúság férfi és nő között? Á cél irányában nagy haladást tettünk már, de még nem elegendőt. Módot kell találni arra, hogy a nők a férfiakkal azonos szintről, velük egyenlő, nem pedig sokszorosan na­gyobb teherrel induljanak. Joguk és a tényleges emancipáció csak így tud beteljesülni. KUSSINSZKV ENDRE menő dolgozók. Az elmúlt három esztendőben például mintegy 30 ezer forintot köl­tött a vállalat az aktív mun­kából távozók búcsúztatására. Ez alatt az idő alatt 93 nyugdíjas dolgozónak segí­tettek a munkaviszony iga­zolásában is. Ez a segítség konkrétan azt jelentette, hogy az előkészített ügyeknél a szokásos 2—3 hónap helyett 12—14 nap alatt hoztak ha­tározatot az elismerhető munkaviszony idejére és a nyugdíjak összegére vonatko­zóan. Nappal busz, éjjel sátor Autóbuszjáratot létesítenek az angliai ipari központ, Brandford és a pakisztáni Lahore között. Az útvonal hossza 14 ezer kilométer. A mérsékelt jegyár (negy­ven font sterling) negyedré­sze a repülő árának. Ez le­hetővé teszi, hogy a Brand- fordban dolgozó pakisztániak szabadságuk idejére haza­utazzanak. Az utasoknak mindössze azt tanácsolják, hogy sátorral szereljék fel magukat arra a tizenhat éj­szakára, amelyet jórészt a szabad ég alatt, kietlen vi­dékeken fognak eltölteni. fiataloknak SZERKESZTI: VARSÁNYI ZSUZSA Olvad a hó a hegyen. A két mezőőr — Urbán Lász­ló és Gál Bertalan — tár­saságában a harmadik ke­rületi kerttársulás szőlőiben és gyümölcsöseiben, az Elő­hegy oldalában kaptatunk fölfelé. Persze csak a nevé­ben hegy ez, hiszen domb- nyi magasan domborodik a város fölé. * A Miskolc körüli zöldöve­zet területe csaknem 21 és fél ezer katasztrális hold. Az utóbbi 20 évben egyre több ember vált itt az állami gazdaság és a tsz-ek terüle­tei mellett fennmaradt föl­dek bérlőjévé, vagy tulajdo­nosává. Ez egyszersmind azt is eredményezte, hogy mind több érték jelent meg a ha­tárban: megmunkált föld, te­lepített gyümölcs, szőlő, hét­végi ház, vagy borospince. A tulajdon megszüli az eltu- lajdonítót, no meg mindazt a gazdálkodási, biológiai prob­lémát, amely kultúrnövények termesztésénél jelentkezik. Figyelembe véve a fentie­★ A székesfehérvári Videoton elektroakusztikai üzemében hangszórókat, a kis és a sztereo rádiókhoz speciális fülhall­gatókat, valamint hangdobozokat is gyártanak. Műszakonként háromezer hangszóró kerül le a két üzemi szalagról. A ter­mékek jelentős mennyisége exportra készül. Bolba Lajostól, a Magyar Rádió zenei főosztályának rovatvezetőjétől kérdeztük: milyen lesz idén a Made in Hungary ? — Különös gonddal és szeretettel készülünk fel év­ről évre a tánczenei bemuta­tókra, hiszen ezek hivatottak arra, hogy az év „slágerter- mését” biztosítsák. A hagyo­mányos Made is Hungary idén sem marad el. Látszatra minden úgy történik, mint az előző években, bizonyos mó­dosításokról azonban mégis szólni kell. Ezúttal nem tartunk szé­kesfehérvári bemutatót, a műsort előre felvett dalok alapján állítjuk össze. A má­sik lényeges változás, hogy koncertjén játszotta először Pierre Monteux vezényleté­vel. — Amikor 1928-ban egy al­kalommal meglátogattam Bartók Bélát — mondotta Székely Zoltán — szemében megláttam azt a furcsa, kissé hamiskás fényt, ami olyan­kor mutatkozott, amikor va­lami meglepetést tartogatott számomra. Megmutatta ne­kem a két rapszódia partitú­ráját, és feltette a kérdést; melyik rapszódia deöikáció- ját fogadnám el szívesebben. A II. rapszódia mellett dön­töttem. (Az első rapszódiát kiváló barátjának, Szigeti Józsefnek ajánlotta.) Hogy ez a rapszódia meny­nyire közel áll Székely Zol­tán szívéhez, az is bizonyítja, hogy csodálatosan szép hol­landiai villáját — ahol Bar­tókot is többször vendégül látta — a mű tiszteletére „Rapszódiának” nevezte el! A Magyar Agrártudományi Egyesület és a Mezőkövesdi járási Tanács Végrehajtó Bi­zottsága és élelmezésügyi osz­tálya érdekes előadást ren­dez február 9-én, kedden délelőtt 9 órakor Mezőköves­den, a járási művelődési ház­ban. A téma: a mezőgazda­ság gépesítésének helyzete, ezen belül a kukorica és szá­lastakarmányok gépi betaka­rítása. A rendezők előadó­ként Nacsaty Árpádot, a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium osztályvezető­jét hívták meg. BALTIKUMI UTAZÁS kel, a kormány 1968. V. 21- én hozott rendeletében elő­írja az illetékes tanácsok fel­ügyelete alatt működő mező­őri szervezet létrehozását. * ■Urbán László, aki a helyi mezőőr-szolgálat megalaku­lása, 1968 augusztusa óta járja egyenruhában, puská­sán ezt a vidéket, — most egy elhagyott épületre mu­tat a Kis-Bakos aljában: „Az ott a Bacsó tanya”. (Vala­mikor pásztorember volt a gazdája, akinek a juhai elől a halna — meddőhányó — elette a füvet.) Alkalmi csa­vargótanya. A mezőőrnek fel kell de­rítenie az ilyeneket, hiszen a betörések megelőzése az egyik feladata. Az épület kö­rüli érintetlen hó nem árul­kodik hivatlan látogatóról. De amott, a domboldal szik­láján sötétlő, forrást rejtő barlang szájához lábnyomok sorjáznak. Gál Bertalan int, hogy nézzük meg, ki húz­hatta meg magát benne, — a társa azonban nevetve is­meri fel saját tegnapi láb­nyomát. * A földbérlők és tulajdono­sok 1968 óta a területük aranykorona értékétől függő összeget fizetnek mezőőri hozzájárulásként. Természe­tes, hogy ezek után elvár­ják: biztonságuk foka is emelődjék. Sajnos, még az utóbbi évben is előfordult, hogy sok helyütt, ha nem akarták közprédára kiültet­ni a csemetéket, előbb göd­röt ástak, a mélyére cöveket vertek, s ahhoz kötözték a facsemete gyökerét, mert így nem ránthatták ki könnyen a földből. Voltak olyanok is, akik vityillójuknak csak a falaival találkoztak hét vé­gén, vagy a borospincéjük levert lakatja láttán döbben­tek meg. Hogy lehetne a biztonsá­got még inkább növelni? Urbán László körbemutat a vidéket uraló Ostoros-tetőről, amely alatt az ő területe hűt zódik. Azt mondja: meg kel­lene sokszorozni magukat, hogy a személyenként 300— 350 holdnyi terület felügye­letét jól el tudják látni. Most télen még nincs na­gyobb baj. A lombok nem takarnak, a hó árulkodik és kevesen járják a földeket. De nyáron és ősszel! Táv­csőre lenne szükség ehhez a munkához. A rendszeres to­vábbképzést is hiányolják, bár ez — úgy látszik — megvalósul a közeljövőben. És nem utolsósorban több bizalmat kémek a gazdáktól, hogy ne csak panaszkodja­nak, hanem segítsék is a munkájukat. Értük végzik. NY. SZ. nem kérünk szavazatokat a dalokra, hanem a későbbiek során a kérésekből és a le­mezek népszerű,ségéből álla­pítjuk meg: melyik volt a legsikeresebb. Célunk válto­zatlanul az, hogy kellemes perceket szerezzünk hallga­tóinknak. A bemutató időpontja: 1971. február 8. A világhírű Magyar Vo­nósnégyes budapesti hang­versenyét felhasználta a Ma­gyar Rádió, hogy felvételt készítsen az együttes primá- riusával. Székely Zoltánnal. Bartók Béla: II. rapszódiáját vették fel. A felvétel zenetörléneti ér­dekessége, hogy Székely Zol­tán nevéhez két nagy Bar­tók-mű bemutatója is fűző­dik. Neki ajánlotta Bartók a II. rapszódiát. A művet elő­ször Frid Géza kíséretével Hollandiában mutatta be a kiváló hegedűművész, zene­kari verzióját pedig' ugyan­csak Hollandiában, a világ­hírű Concertgebouw-zenekar „Kukkants O A szállodában sok a finn, telve velük az ét­terem és a drink bár. A Finn-öböl parti kikötővá­ros, 65 kilométerre van Hel­sinkitől, ami a komphajónak két órai út. Ha nem felhős, vagy párás az idő, ide lát­szanak Helsinki fényei. A szállodából elindulva, hogy a város centrumába jussak, meg kell másznom a Harju dombot. A domb ked­ves sétányának végében csú­csos, piros tetejű bástya ma­gasodik, a Kiek-inde Kök. Ez magyarra fordítva kissé szo­katlanul hangzik: Kukkants a konyhába. Amikor az 1470- es évek közepén Tallinn ki­épült, ez nemcsak a város egyik legerősebb őrtornya, hanem a házak, illetve a vá­ros fölé magasodó egyik leg­magasabb építménye volt. Ormáról a harcosok belát­hattak konyháikba, hogy hit­vesük elkészült-e már az ebéddel. A lőportoronytól konyhába” kissé jobbra magasodik a vár, amely napjainkban az észt minisztertanács épülete. A várral szemben pravoszláv hagymakupolák. Az Alexan­der Nyevszkij székesegyház Észtországnak az Orosz Bi- "odalomhoz való csatlakozása emlékére épült. A várfal mentén még egy testes bás­tya emelkedik, a Hosszú Hermann, ezt látom szállodai szobám ablakából reggel és este, csúcsán az észt nemzeti lobogóval. Tallinn belvárosa, a vala­mikori Alsóváros girbe-gurba utcácskáival, öreg házaival, amolyan tabáni hangulatot áraszt. Szó ami szó, ma már bizony nem lehet valami ké­nyelmes és kellemes ott az élet. Érthető tehát a város vezetőségének döntése: úgy tervezik, hogy a jövőben a régi negyedben csak múzeu­mok és közhivatalok lesznek. Az itt lakó embereket pedig az új városrészekbe költözte­tik. A hajdani Alsóváros és a modern Tallinn találkozá­sának határán most egy hi­permodern 20 emeletes szál­loda épül a megnövekedeít idegenforgalom igényeinek ki­elégítésére; Tallinnban rend­kívül sok a turista. Amikor elfáradtam a sok új látnivalótól, betértem egy kávéházba. Tallinnban ugyan­is — ellentétben más szovjet köztársaságok városaival — sok a kávéház. Azt mondjál;, hogy a lakosok naponta leg­alább egyszer megfordulnak valamelyik általuk kedvelt kávéházban, hogy felhörpint­sék az itt szokásos tejes­kávét, és egyenek hozzá egy­két rendkívül ízes, házi va­jassüteményt. Az észtéit, akárcsak a Bai tikum többi népei, rendit' vüli gonddal őrzik kultúrá­jukat, mindenekelőtt a nép­dalokat és a népművészetei Rövid ott tartózkodásom alatt alkalmam volt megtekinteni a tengerparti városszélen egy szabadtéri színpadot, ame­lyet dombok ölelnek körül. Tavaly is itt rendezték meg a hagyományos kórusteszti- vált. Jellemző a színpad mé­reteire, hogy 35 ezer énekes­nek adott helyet, a nézőtér pedig 200 ezer nézőt foga­dott be. Bizonyára rendkívül pompázatos látvány lehet a színes észt népviseletbe öltö­zött kórustagokkal, és a ré­szint népviseletbe öltözött nézőkkel a domboldalon. Amikor ott jártam, a szín­pad és a nézőtér üres volt, már előkészítettél; a télre. Még a repülőn egy gyönyö­rű, színes mélynyomású prospektust kaptam, s jól emlékezetembe véstem a kó­rusfesztivál képét. Nem volt nehéz azt újra magam elé képzelni. Megérte hát a fá­radságot, hogy kisétáljak a tengerpartra. Hátam mögött örökzöld fenyők, előttem pe­dig a nyugodt, hatalmas víz­tükör. Ez mindig áhítattal tölt el, mint afféle kontinens '•'«'isejében élő városlakót. BOROS BÉLA (Folytat)uk) OMBKE• vezetőségi ülések Egymást követik majd a jövő héten, február 12-én. pénteken délután a MTESZ miskolci székházában az Or­szágos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület helyi csoportjainak vezetőségi ülé­sei. Délután két órakor az OMBKE miskolci csoportjá­nak vezetőségi ülése vitatja meg a csoport 1971. évi prog­ramját és feladatait. Ezt há­rom órakor az OMBKE Bor­sod megyei csoportjának ülé­se követi, amelyen az 1971. évi munkaterv felülvizsgálata mellett, több más egyesületi vitatéma között, szó lesz á Bányászati Lapokról is. Vé­gül délután négy órakor az OMBKE diósgyőri ■’SODortja tartja meg vezetőségi ülését.

Next

/
Thumbnails
Contents