Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-04 / 29. szám
a miskolciaké a szó Legyen virágos a városunk! Csak büszkeség tölthet el bennünket annak láttán, hogy miként gyarapodik, szépül városunk. Azaz — a szépséggel egy kis baj van. Mert miért olyan kevés az ország második városában a virág? Követhetnénk egyes külföldi városok — mint Bern — példáját, ahol a lakóházak erkélyein, ablakaiban pompáznak a muskátlik, más virágok. Érdemes lenne elgondolkodni azon: nem lehetne-e — akár tanácsi támogatással — az új városrészek modern lakóházait mindjárt virágtartókkal is felszerelni ? Nem hiszem, hogy lenne olyan lakástulajdonos, aki az így kapott virágtartókba tavasz- szál ne venne virágot, s azt ne gondozná örömmel. Képzeljük el, mennyivel szebb arculata lenne így a Győri kapui lakótelepnek, vágj' majd az épülő diósgyőri városrésznek! Kovács József Miskolc Megírtuk — válaszoltak A Déli Hírlap január 18-i számában megjelent panaszt kivizsgáltuk. A vizsgálat eredménye a következő: A 6-os jelzésű autóbuszjáratunk útvonala Pereces vasútállomás és Űjakna végállomás között a bó eltakarítása titán is nehezen volt járható, mert lényegében egy nyomsáv állt rendelkezésre. Szembejövő jármű esetén ra kellett hajtani az út szélén levő magas hóra. Az előző napi olvadás során keletkezett víz az éjszaka folyamán az úttestre, illetve az út szélén levő hó felületére fagyott. Emiatt kitérésnél autóbuszaink rácsúsztak a szembejövő járműre, így a közlekedés biztonsága veszélyeztetve volt. Ezen okból a járatokat január hó 11-én reggel csak Pereces vasútállomásig közlekedtettük. Ezzel egyidejűleg a Köztisztasági Vállalattól az úttest felszórását kértük, és amint ez megtörtént, 7.30 órától a járatok ismét Űjaknáig közlekedtek. Korábban olyan eset is előfordult, hogy Pereces vasútállomás és Cjakna végállomás között az összes Perecesre közlekedő autóbuszunk elakadt és a vonalon a közlekedés szinte megbénult. A fenti intézkedésünkkel viszont Pereces közlekedését mégis biztosítani tudtuk. Tájékoztatásul közöljük, hogy az ónos eső miatt hasonló intézkedésre került sor január 20-án is. Miskolci Közlekedési Vállalat Pásztor Sándor igazgató Rólunk ismét megfeledkeztek A Lovarda utca 5. szám alatt lakom. Vidékre járok dolgozni, s bizony nagyon sokszor sötétben mentem haza, mert azok a kis égők, Válaszol az illetékes A Déli Hírlap január 7-i számában megjelent „Van egy javaslatom” című újságcikkre a következőket közöljük: „A cikkben foglalt kérésnek megfelelően vállalatunk részéről már a jelenlegi téli menetrend készítésének idején is foglalkoztunk a Búza tér—Szentpéte- ri kapui lakótelepet és a megyei kórházat összekötő útvonalak közlekedéshálózatunkba történő beiktatásával. Az említett időszakban a létszámhiány miatt nem valósíthattuk meg ez irányú szándékunkat. Sajnos, a létszámhiány jelenleg is fennáll. Számon tartjuk azonban továbbra is ezt a közérdekű igényt, s ha a létszámhelyzetünk lehetővé teszi, eleget teszünk a cikkben szereplő kérésnek. A „Vasárnapi tömegjelenetek az 5-ös autóbuszon” című — január 21-én rnegje- - újságcikkben foglaltakra közlöm, hogy a jelenleg érvényben levő, munkaszüneti napokra szóló téli menetrend szerint az 5-ös jelzésű vonalunkon 7.30— 13.30 óráig 20 percenként, míg 13.30—17.30 óráig tizenöt percenként indítjuk a járatokat. Több éves tapasztalat alapján ez a sűrűség kielégíti az utazási igényeket. Amennyiben esetenként a forgalom a szokottnál erősebb,' tartalék-kocsik beállításával biztosítjuk a szükséges férőhelyet. A cikkben említett napon négy gépkocsivezetőnk beteget jelentett és nem jelentkezett szolgálatba. Így a rendelkezésünkre álló tartalékszemélyzetet a hiányzók pótlására használtuk fel, s emiatt a lillafüredi járatot — sajnos — nem tudtuk sűríteni. Miskolci Közlekedési Vállalat Pásztor Sándor igazgató Szokatlan címke A minap betértem az egyik vállalat büféjébe. Sajtot vásároltam, amelyen a debreceni címke „virított”. A sajt kifogástalan, jó volt. A címkét ösztönösen zsebre vágtam. Otthon, ahogy megnéztem, felkiáltottam a meglepetéstől. Ez állt rajta: A gyártás ideje: 1971. február 12. A vásárlás pedig február elején történt. Elkezdtem morfondírozni. Ez aztán a csoda. Olyan eledéit fogyasztottam, amit még le se gyártottak. Nagyon ügyes emberek a debreceni gyár dolgozói. Ilyen különlegességgel szolgálni! Erre még nem volt példa. Semmiképpen sem tudtam a titok nyitjára jönni. Vagy a MEO tévedett? Nem volt talán elegendő olyan címke, amely erre az árura ragasztható lett volna? Vagy netán a, gyártás ideje helyett szavatossági időre gondoltak? Ki tudja? Mindenesetre r.em válik egy olyan hírneves, tejipari termékeket gyártó vállalat dicséretére az ilyenfajta • „rend”. S. P. Miskolc amelyek eddig ott voltak, nem nagyon világították meg az utcát. Éppen ezért módfelett megörültem, mikor láttam, hogy modern lámpákat szerelnek fel. Sajnos, nem sokáig tartott az örömöm. Az Álmos utca felé (a Huszár utcából az új lakótelepig tartó szakasz), valamint a Lovarda utca nem kapott neonlámpát. Különben is az említett részt nagyon mostohán kezelik. Arra is például kilenc évig vártunk, hogy legyen járható utunk — írja Kiss Zoltán Lovarda u. 5. Késik a villamos A délutáni órákban, 4 cs 5 óra között mindig dilemmában vagyok: nem lenne-e helyesebb gyalog útnak indulni a vasútállomásra, mint villamosra várni. Az történik ugyanis, hogy Diósgyőr felé egymás „sarkát” tapossák a szerelvények, az ellenkező irányból viszont alig-alig fut be villamos. Ehhez igazodni nem jó dolog, mert az ember soha nem lehet biztos abban, hogy időben ér a vonathoz. S ha azt lekésd, akkor várhat késő estig a következőre. Az érthető, ha üzemzavar vagy valamilyen elháríthatatlan akadály van az útban, de ha ilyen nincs, miért késik a villamos? — T. J. Miskolc ROVATVEZETŐ: KOLTAI JÓZSEFNÉ A Győri kapui lakótelepen az utolsó simításokat végzik a tízemeletes lakóépületen. A lakók érkezése előtt a bejárati ajtókat igazítják be a szakemberek. Budapesti vállalat borsodi feladatai (Tudósítónktól) Budapesten, a MÁV kul- túrotthonban került sor a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakszervezeti küldöttértekezletére. A végig izgalmas tanácskozáson részt vettek a vállalat Magyarországon (köztük Borsodban), az NDK-ban és az NSZK-ban tevékenykedő kirendeltségek küldöttei. Az értekezlet egyik, nagy vitát kiváltó témája a vállalatnál tapasztalható nagyarányú fluktuáció volt, amely az elmúlt esztendőben 12 millió forint veszteséget okozott. A küldöttek nagy érdeklődéssel hallgatták Jobbágy József főmérnök beszámolóját a vállalat dolgozói előtt álló ötéves tervfeladatokról. Ezek között szerepel a bocsi sörgyár (a szerelési munkálatok ez evben kezdődnek), valamint a leninvárosi olefingyár építés-szerelési munkálata. Hívatlan vendég a szél Amíg „kitőnek ” a csapágyak Ebédidő a MÁV Járműjavítóban. Akik nem az üzemi konyhán étkeznek, előszedik a hazulról hozott elemózsiát és falatozgatnak. Az udvar szögletében álló főzőbódéból kihajtotta a tömény gőzt a csípős szél, az emberek behúzódtak a műhelybe, ahová már nem ér el a lúgos forró víz szaga sem. Embert próbáló munka — Heti váltásban dolgozunk a főző mellett — mutat körbe a brigád tagjain Soltész István. — A lúgos gőzök olyan mértékű étvágytalanságot okoznak, hogy senkinek sincs kedve tovább csinálni. — És a hideg? — Azt már észre sem vesszük. A nagy „fazékban” 80—90 fokos víz kavarog és átmelegíti az embert is. 15— 20 perc alatt fő le egy pár csapágy, de a következő előkészítésével is akad munka. Aki lelkiismeretesen dolgozik a főző mellett, még a legnagyobb hidegben sem ér Az NDK műszaki hete Német előadók Miskolcon Mint arról a napisajtó már hirt adott, az e hónap közepén sorra kerülő NDK műszaki hét eseményeinek egy része Miskolcra került. A Műszaki és Természettudományi Egyesület Borsod megyei Bizottságához megérkezett a műszaki hét teljes programja. E szerint februMÉRNÖK HEGEDŰVEL — Az életemet végigkísérte a zene sze- retete. Feloldást találtam benne a fáradtság után, rendezettséget, szigort, fegyelmezettséget tanultam az alkotóktól, a hangulatok egyéni transzformációja a teremtés mindennapi örömét adja szüntelen újuló útravaló- ként — így beszél mérnöki munkája és a zene kapcsolatáról Gábor Béla, az LKM főenergetikusa. A Dunántúlon töltötte gyermek- és ifjú éveit és azt a pannon derűt, amit a környezetétől ajándékként kap a zselici ember, soha sem törlik ki, még a nehéz évek sem. Ma az egyik legrégebbi mérnöknek számít az LKM-ben. Kevesen tudják róla, hogy életében milyen fontos helyet tölt ki a zene. Az energetikai szakmában olyan tekintélyt szerzett magának, amit mások más pályákon csak úgy képesek elérni, hogy minden mást feladnak érte. Szenvedélyét degradálná a szó: zeneszeretet. Nem az emberre olykor rászakadó egyedüllét, vagy magány érzése alakította ki kapcsolatukat. Már kisiskolás korában hegedülni tanult. Tanára a bemutató előadásokon a legügyesebb gyerekek kezébe az értéktelen gyakor- lóhegedü helyett a saját hegedűjét adta. Családi örökség volt, nagyobb értékű a leghíresebb olasz hegedűknél. Legalábbis a tanár szemében. • A hegedű sorsa felől minden tanítvány egyféleképpen vélekedett. Az ilyen ereklye csak nemés ajándékként krülhet új tulajdonosához. Gábor Béla föenergetikus megilletödve olvasta hajdani mestere invitáló levelét. Afféle elköszönés volt a találkozás. Egyben stafétaátadás is. A dédelgetetten féltett öreg hegedű Gábor Béláé lett. A mérnöki munka, az állandó lépéstartás a fejlődő műszaki világgal sok energiát, időt igényel, de a szabad idő a háborítatlan barátságé, amit a hegedűvel tölthet el. „Nem pódium igényű zene ez, de kapcsolat, társaság a legnagyobb klasszikusokkal, akikkel a barátságot én kezdeményezem Az örökség nem az ajándék értékével mérhető. Kevesebb is és több is annál. „A régi hegedű színe, hangja mit sem változott. Ugyanolyan, mint évekkel ezelőtt a vasárnapi bemutatókon Néha hosszú másodpercek ülnek a vallomás mondatai közé. — Gyakran azon kapom magam, hogy szívesebben készülök hazafele a munkából. N. J. ár 12-én délelőtt fél 11-kor dr. Heinz Timmel-nek, a rövid állórészes lineáris motorok állandó üzemi viselkedése előzetes meghatározásának kérdéseiről szóló előadásával kezdődik a testvéri szocialista ország műszaki hete miskolci eseményeinek műsora. Ezt az előadást Horst Siedler előadása követi, amelynek címe; Az Ursamat-ké- szülék rendszer áttekintése. Délután újabb két előadásra kerül sor. Először Prof. dr. R. Piegert, a kis sorozatgyártás automatizálásáról, majd Armin Russing a számjegyes vezérlés és automatizálás problémáiról tájékoztatja miskolci hallgatóit. Kérek „egy méter” kenyeret! Japánban a kenyeret újabban nem súlyra, hanem méretre, hosszra árusítják. Kenyérárusító automatákat állítottak fel, amelyekben elhelyezik a hosszú kenyérrolnikat. A kenyér a pénz bedobása után az automata megfelelő nyílásán megjelenik. Minden nyílás más hosszúságú kenyér eladására szolgál. Az automata egyúttal be is csomagolja a vásárolt pékárut. rá megfázni. Nyáron meg éppen az a baj, hogy néha ötven fokra is felmelegszik a levegő a vasbódéban. A pad végéről valaki megjegyzi : — Kövéreknek való munkahely, itt literszám izzadja ki a felesleget az ember. flsztalnyi lábasban A leszerelt csapágyakban vastagon áll a besürűsödött zsír, amit kézzel nem lehet eltávolítani. Csak a főzés segít. Az asztalnyi lábasban a centrifugált lúgos forró víz átjárja a fénylő acélhengereket és kezdődhet az újra- zsírozás. Kísérőm, Ondrej István művezető megjegyzi: — Amíg az új csarnok a korszerűséget jelenti a Járműjavítóban. addig a csapágyfőzés még mindig nehéz fizikai munka. — Már nem kerül ránk kétszer a sor, legutóbb azt ígérték — veti oda az egyik brigádtag. — Krétával már lerajzolták a modern csapágyfőző helyét — mondja csípős hangon egy másik szerelő, és hozzáteszi —, csakhogy azóta már meg sem látszik a nyoma. — Pedig meglesz — szólal meg újra a művezető —, mert már ki is vésték az új komplexum helyét a betonban. Ha jól megy, egy hónap múlva becsukhatjuk az „étvágyűzőt”. Sz utolsó lesz a leghosszabb A csapágyfőző bódé a végnapjait éli, az új, a fedett berendezés már nem szeny- nyezi lúgos gőzeivel a levegőt. Benn kap majd helyet a javítócsarnokban, ott, ahol a kerekeket leszerelik. Így a szállítást is megtakarítják. A régi főzőben ebédidőben a hideg februári szél a vendég. Soltészék csak akkor tartózkodnak ott. amikor a csapágyait kifőzése miatt kénytelenek erre. Most. hogy tudják: hamarosan elkészül az új „mosoda”, még nehezebben várják a műszak végét, s azt számolják: kire. hányszor kerülhet még a sor. Kimaradni a sorból egyébként senki sem akar Becsületből sem. NAGY JÓZSEF
